Esztergom és Vidéke, 1900

1900-04-15 / 29.szám

Á szépnek kultusza. költő dal és Azt olvastam egy hires német egyik müvében, hogy napsugár, virágillat egy fiatal lány lelkének éltető elemei. Ha ez igaz, akkor természetes az a szép iránti rajongás is; szépet keresünk mindenütt és mindenben! S bár ellenszenves nekem a színlelés még a színpadon is: szeretem a mükedvelést, — szeretnem kell, mert nem azzal végezte-e a megnyitó prológot egy szép asszony: „Kezdjük tehát a szépnek kultuszát" ! Burián Böske. <\, Nyilt levél. Méltóságos B, Keglevich Mihály intendáns urunknak Helyben. Tisztelettel van szerencsém szíves tudomására juttatni, hogy a Kaszinó műkedvelői színpadától megválók. Teszem ezt azon egyszerű oknál fogva, mivel a temperamentumomnak és az ambíciómnak megfelelő szerepkört nem általam méltóztatik betölteni. Az ilyen mellőzést már a legutóbbi darabnál, a Charlie nénje szereposztásánál is sajnálattal kellett észlelnem, a midőn Ella szerepe helyett, a természetemmel egészen ellenkező Babszot kellett játszanom. Nem akarom kulisszatitkainkat a nagy nyilvánosság elé vinni, de hogy a színpadtól való válásom jogos voltát az én szeretett nagy közönségem előtt is bebizonyítsam, elmondom méltóságos Keglevich urammal való ama súrlódásaim keletkezését, mely a fenti elhatározásomra késztetett. Az „Apród" próbái alatt, műkedvelő gárdánk legifjabb s legambiciózusabb tagja, ki minden fenakadás nélkül oly felejthetetlenül szépen tudta bejelenteni a „Fombron grófja odakünn vár nagy uram't", magas ambíciója teljes meggyőződéséből kifejezésre juttatta, miszerint ő hajlandó lenne Madách „Ember tragédiájáéban Luczifert eljátszani. Ezen magasan szárnyaló szép törekvés a mi mindnyájunk által szeretett kedves Keglevich urunk füléhez is eljutott, még pedig élő újság alakjában (félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy ez esetben is Erős Soma örökös hetesbizottsági tagjelölt utján), mire szeretett intendánsunk a kávézó bácsik legnagyobb derültségére, minden további megkérdezés nélkül kitűzi előadásra a fenti Luciferrel az „Ember tragédiáját", Ádám szerepét nekem osztván ki. —' Képzeljék nekem, — kihez csak is „Éva" szerepe illő, de kérem nekem, — ki már Eva szerepét be is tanultam, a kis Fombrou grófját bejelentő első nyilatkozata után. De mondják csak, ki más tudná Évát eljátszani, mint én ? És mégis még a Charlie nénjében nekem illő Ella szerepe helyett rám erőszakolt Babsz szerepében elért sikereim után is Évát másnak, ha jól tudom: Istvánffynak, vagy Fischer Laczinak akarja az intendáns urunk oda adni, t Ádámot pedig reám oktroálni. — És mindezen érzékeny mellőzés velem történik. Ez fáj mélyen érző szivemnek és bántja tragikai büszkeségemet. Ha babérkoszorút kapok, színésztársaim össze sűgnak-búgnak, ki tudja — jó hírnevemre minő ártalmasat —• s még az ügyelő ur is azzal gyanúsít, hogy magam vettem. Ha ruhapótlékot kérek, Festetich Róbert uram kifogáskép nagymamám ruháit ajánlja használatra és ezer ily bántalmaim vannak, melyek arra késztetnek, hogy megválva a Kaszinótól, más truppba lépjek. De meg is bőszülöm magam. Van még nálunk több műkedvelő gárda is és vénüljek meg (pedig ennél borzasztóbbat nem kívánhatok magamnak) ha nem ahhoz a truphoz megyek, melyik legjobban fog fájni Keglevich uramtól kezdve a külső rendezőig mindenkinek, Festetich uram kivételével, ki Örülni fog neki talán — de akkor is titokban. de nem a Kaszinóban, hol csupán Dér Pista-szerepekkel traktálnak. Pedig eljátszottam volna Évát utolérhetetlenül. Ez szent meggyőződésem, melyben Béla bácsi is támogat, hisz már ajánlkozott is annak súgására. Ő súgta Berényi grófot is !!! A világért sem akarom fenyegetni Méltóságodat, midőn azt jósolom hogy amint a Kaszinó színpadán Odiót Maximként szépséges Katicámért még 1000-szer is kiugranám a fürdőszobai ablakából a Lichthof kiálló köveire, vagy 100-szor is körülbiciklizném a színpadot zöldfodros ruhámban, vagy karikát ugranék lenge fehér tüll szok I nyácskámban (a midőn elragadtatásában Keglevichem Nopcsaként akart bánni velem: — II fant passer par la . . .) vagy amint 500-szor elszavalnám az Apród nemes, ideális és poétikus gondolatait (ha Béla bácsi elsugná), ugy fogom én még a másik truppnál Évát 100-szor, Medeat 500szor, Elektrát 1000-szer és Fédrát 1807-szer játszani. Esztergom, 1900. április havában maradtam Méltóságodnak nem vén — de ártatlan Karolája. Hz első lépés. Tisztelt Szerkesztő TJr! Minden ügyes levélhordó olyan, mint egy alvójáró, ki behunyt szemmel lát mindent, ő pedig a zárt levél tartalmát ismeri és a szerint, hogy jó-e vagy rossz, úgy változik az arcza. Egy üzleti levelet hideg és közönyös arezczal ad át. Ha pedig valamely divatárosnő levelét kézbesiti egy hölgynek, meg van győződve, hogy tartalma emlékeztetés egy régi számla kiegyenlítésére. Olyan arczot vág, mintha mondaná „Jaj, be kellemetlen!" Nagy gyakorlata van a levelek felismerésében. Azok a szép kis apró betűs rózsaszín levélkék csak szerelmes levelek lehetnek, ismeri már az illatos papírjukról ; megcsillan szemében egy kis hamisság és bizalmas szemhunyorítással kézbesiti azokat, mintha, mondaná; „ezt Ő irta

u ! Igy megy ez tovább minden változaton keresztül. Bizonyos idő alatt már ismeri a közönséghez érkező leveleket és tájékozva is van azok tartalmáról, haocsakugy nem jár vele, mint én, mikor a Szerkesztő Úr levelét felbontám és olvastam. Az én tisztelt Szerkesztő Űrem túlbecsüli tehetségem és felszólít, mint műkedvelőt, írnék becses lapjába egyet — mást — talán gondolatimat?! Nem tudom hogy kezdjem ? az én gondolatim — az nagy szó, hát elmondjam azokat is ? hisz még eddig azt az egy szabadságot élveztük, hogy gondolatainkról nem kellett számot adnunk. Most meg ezeket is elmondjam ? Egy szellemes uri emberrel beszélden növel lehet társalgást folytatni ha ismerjük annak szellemi világát és hatáskörét." pld. a művésznőnek legkedvesebb themája a művészet; a tanítónő a tanításról beszél, a jó háziasszonyok főzésről, sütésről és házi-dolgaikról szoktak egész értekezést tartani. Azok könnyen tehetik, de én! Istenem ! . . még csak a jövőről tervezgethetek. Ha az édes anyám nagy könyörgésemre megengedte, mint a féle fiókműkedvelő játszhattam a Kaszinóban, még nem adhat anyagot valami soksok gondolatra. Mikor én az Öltözőben azután a színfalak mögött álltam, bizony reszkedtem a hidegtől, de talán az úgynevezett lámpaláztól is, mely félelem csak akkor múlt el, mikor megláttam mindazokat, kik eljöttek a kedvemért és örültem velők, hogy valami nagyobb baj nem ért — be nem rekedt a torkom!! A műkedvelők két életet élnek. Eljátszák a közönség előtt mások történetét s ha lényök megfelel azon szerepnek, melyet elvállalnak, még jól is játszhatják. Egészen más az élet színpadán; már ott nem választhatjuk meg szerepeinket, azt hiszem mindannyian vígjátéki szerepkörre aspirálunk, de a szigorú sors — a kérlelhetlen zsarnok — igazgató —drámai szerepet ád, ezt már — akarjuk-e, vagy sem, elkeli vállalnunk, még a szerződést sem bonthatjuk fel. Mint műkedvelő, ki alig léptem fel a világot — de itt csak a kis világot — jelentő deszkákra, alig irhatok benyomásaimról, a melyek lelkemben nyomot hagytak volna. Majd ha már az ott működésem alatt, ha nem is egy, legalább félpár czipőt szaggattam, akkor lehetnek, de hiszem is, hogy lesznek érdekesebb gondolataim. Addig kérem tisztelt Szerkesztő Uram, legyen irántam kis türelemmel és kicsinyítő üvegen lássa meg esetleges hibáimat. Csukass Elza. „Hozunk..." Mert színészkedni továbbra is fogok,getve, azt monda a nőkről szólva : „miuAz első szerepem Brassett, a szemtelen és koníidens inas volt. A próbák alatt észrevettem, hogy a Kaszinó érdemes liberiása nagyon megfigyel és sokszor helyeslőleg bólint; ezen magasabb tetszést mindig akkor érdemeltem ki, amikor mindig a legszemtelenebb voltam. Mi lett az eredmény? Az első előadás lezajlása után, levetve libériámat, végkép eltüntettem azt az űrt, mely köztem és lord barátaim között tátongott és az immár magát ismét férfinek érző Babsz (az álnéni Braziliából, a majmok hazájából) az ifjú és idősebb lord Cherny, Charli barátunk, élünkön a már megbékült Spittiggel, elkezdtünk szórakozni — és szórakoztunk egész reggelig. Délután felmentem a Kaszinóba meglehetős macskajajjal küzdve. A kabátomat levéve, hozzám fordul egész kedélyesen érdemes lib eriásunk: — „Mennyi sampanyiát bírnak leereszteni az urak girgájukon. Tisztelet-becsület, de én ehhez képest kis Miska vagyok. — Mit törődik maga a mi dolgainkkal, hordja magát és hozzon egy feketét. „Hozunk" — volt az indignált felelét. — Hallja Brassett — fordul hozzám a főpróba alatt a gárda egyik igen aranyos kis tagja, — maga ugyan nagyon szemtelen egy inas, de azért mert jól tnd kiszolgálni, megfogadom magát mihozzánk inasnak. — Akár három hétre kuvasznak is nagysád, feleltem vissza szerepemhez mért szemtelenséggel — Kérek foglalót! Berényi Zoltán. Az én legjobb szerepeim. Kedves Szerkesztő Barátom! Engedje meg, hogy e bizalmas megszólítással üdvözölhessem és vezethessem be mondókámat, de mióta a kedves Braszett inas barátom lord urát is lord barátomnak szólította, feltettem magamban, hogy én is megpróbálom a lordon alul mindenkint (művész, műkedvelő és az uj doctor barátomat) kedves barátomnak titulálni. Tehát kedves Csenke barátom a napokban egy illattalan levélkét adott át nekem a következő bevezetéssel: Tisztelteti a Munkácsy tekintetes ur a tekintetes urat, hogy a tekintetes ur írjon valamit az újságba, hogy mit, azt a tekintetesz ur megolvashassa a Munkácsy tekintetes ur levelében. ElsÖ pillanatban hittem, hogy a levélben a hirek rovatába kér valamit és erősen gondolkozni kezdettem, nem volt-e valami névnap, jour, nem érkezett-e valami nagy ur a városba, avagy uem utazott-e el ilyen, nem n eveztek-e ki uj brigadérost, vagy nem állnak-e még mindig a kőszénház előtt a Káptalan-utcát elzáró spediteur-kocsik. Tépelődésemben felbontottam a levelet és ime egészen más, egészen uj, secessiós (ma már minden secessió) dolgot találtam benne, a melynek elolvasása után egészen elkomolyodtam. Hogyisne, mikor a következő állott benne kérelem alakjában: »Irja meg a kaszinói műkedvelő saison, az előadások, avagy próbák egyes epizódjait, emlékeit a szereplók benyomásait, élményeit és véleményét.* Már most miről írjak, az epizódokról, emlékekről, a szereplőkről, élményeimről, avagy véleményemről ? Ezt Csenke barátom sem volt képes megmondani és igy, miután Munkácsy barátomat sem a Központiban, sem a Koronában nem találtam,*) elhatároztam, hogy mindegyikről írok. Kérek elnézést. * Kezdem, mint szereplő és megírom két legjobb szerepem epizódját és emlékeit. Az Egérfogóban a legnagyobb alakítás Weltstein tábornok volt és azt nekem osztották ki. (Azért volt legnagyobb, mivel a tábornokság nagy rang és a varrótünyelés nagy művészet.) Aszinen ugyan meg nem jelentem, mivel a szerző kifeledte, hogy nekem is meg kellene jelennem, csupán az inasommal mondatta el az orvosnak, hogy én otthon varrótűket nyeltem el és betegen fekszem. Az orvos, aki éppen a mézeshetek harmadik napján volt, iszonyúan lehordott a nála megjelent szolgám előtt és nem akart meglátogatni, mivel mint monda, *) A »Magyar Király «-ban volt. A Szerk.