Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-22 / 22.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. J Feieiő* • szerkesztésén: szerkesztőség és kiadóhivatal: ^ómz^tei ARAC: j MUNKÁCSY KÁLMÁN' (hova a kéziratok, előfizetések, nyllttmk ésUrdetések kIMadők) Pé1

é

évrt

T- ~_~_~_~i

6 kJr' - fi]' Leptulajdonos kiadókért: SzéC^C^yí-tér, 330. SZaEQ. Negyedévre ^ M t kor. - ni DR- PROKOPP GYübA- «««..t ... .

dnnk vl

..„. ^ Megyei tisztviselőink fizetésemelése. Esztergom, március 20. A vármegyei törvényhatóság f. hó 26-án, hétfőn rendkívüli közgyűlést tart, hogy a belügyminiszter utasítása szerint mielőbb határozzon, miképen használja fel a íolyó évben a tisztviselők törzsfizetésének emelésére utalványozott tizezerhatszáz koronás pótjavadalmazást. Be rég vártuk, be sokszor kértük, sürgettük e nap megérkezését! Mert alig van közpálya, amelynek útja annyi tövissel volna behintve, mint a közigazgatási pályáé . . E szúró tövisek közé tartoznak: a hat évi időközökben való választások, azok esélyei s a tisztviselőknek abból származó bizonytalan helyzete, a magasabb állásra való előmenetel nehézsége, sőt sokszor lehetetlensége, a más pályákon szokásos fizetési osztályok, vagy korpótlékok teljes hiánya, az egyes tisztviselői állásokkal s a haladó kor követelményeivel arányban nem álló szerény fizetés stb. A belügyi kormány is belátta végre vármegyénk tisztviselőinek sokszor megújított panasza alaposságát és sa| nyarú helyzetük javításának elodázhatlanságát s miután a fizetésemelésre vonatkozólag három ízben jis hozott törvényhatósági határoza' tot: a megyei tisztviselők fizetéséinek emelésére az 1900 évi költségvetésbe 550,000 koronát vett fel, mely összegből Esztergom megye tisztviselőinek a fentemiitett 10,600 korona jutott. Nem kis összeg, de korán sem elég ahhoz, hogy a vármegye alkalmazottjainak anyagi helyzetén valami sokat javítson; arra meg éppen kevés, hogy jólétét biztosítsa. Csupán arra való ez az Öszszeg, hogy egy kis reménysugarat lövelljen a csüggedők szivébe és jhogy megnyugtassa őket az iránt, jhogy a kormány és a törvényhozás figyelme végre reájuk irányult és hogy meg van odafenn a jó akarat: | a vármegyei tisztviselők során könyjnyiteni, helyzetükön javítani. Véglegesnek ez intézkedés nem i tekinthető. Alapos reformra van itt j szükség, nem időleges segélyre J 'amely momentán talán elnémítja | a panaszt, de csak azért, hogy azután annál nagyobb mértékben törjön ki az elégedetlenség. | Esztergomvármegye törvényhatósága hétfőn tartandó közgyűlésén fog határozni, miképen történjék a f. évi segély felosztása, amelyet maguk a tisztviselők is többféleképen kontemplálnak. Mindenekelőtt elejtettnek vehető az a felmerült terv, hogy a dotáció a tervbevett új és szükséges állások javadalmazására fordíttassák, amennyiben a miniszteri leirat határozottan kimond ja, hogy a 10.600 korona a törzsfizetések emelésére fordítandó. E terv elesvén, vannak akik minden törzsfizetés egyenlő percenttel való emelését kontemplálják s vannak a bizottsági tagok között nagyobb számban, akik a kisebb javadalmazása alkalmazottak fizetését nagyobb percenttel óhajtatnák emelni. Az előbbi esetben minden törzsfizetés vagy 10%-al emelkednék, az utóbbi esetben a többször érintett összegnek például 10% azon alkalmazóiak között osztatnék fel, akiknek törzsfizetése nem magasabb 1400 koronánál, ameg maradó 90% pedig az összes tisztviselőknek, továbbá a szolgaszemélyzetnek jutn^, ami leghelyesebb volna. Az állandó választmány mindenesetre meg fogja találni azt a propoziciót, amely a legcélszerűbb s legméltányosabb. De bármi lesz is a határozat, nem kételkedünk, hogy nincs a vármegyének egyetlen polgára, aki a vármegyei tisztviselők fizetésének ilyképen történendő emelését, azok anyagi kelyzetének javítása szempontjából, elégségesnek, vagy pedig véglegesnek tekintené. Ezért ajánljuk is a hétfői rendkívüli közgyűlésnek, hogy az említett összeg bármily felosztását csak a folyó évre fogadja el, a végleges döntési pedig és azt hisszük, az uj fizetési rendszer életbeléptetését is

% alkalmasabb időre halaszsza. A fenforgó kérdés végleges megoldásának két módja van. Az egyik az, hogy vagy a törvényhozás segít a vármegyéken s a vármegyéknek az állampénztárból eddig adott segélyösszeget újból és akkorára emeli fel, amennyi a vármegyei tisztviselőknek állásukhoz mért tisztességes javadalmazásához szükséges, vagy ha a törvényhozás erre hajlandó nem volna: a másik mód az, hogy a vármegyék maguk vegyék kezükbe és intézzék el az ügyet akként, hogy a tisztviselők fizetésének rendezéséhez szükséges összeget megyei pótadó utján teremtsék elő. Volna a harmadik : a kettőből kombinált Hí .Merp és W tárcája. Koszorút fonok . . . Koszorút fonok mirtuszból s tövisből Szép homlokodra* szomorú Madonnám t Ragyogó gyöngy jobban nem ékesit föl, Ez ülik hozzád és ez illik hozzám. Nincs már e földön hely, hová nem ér el A kétkedés-, oltár, hol ép a hit. Megtűzdelték a féltés tövisével Szerelmünk hófehér virágait. Ó, mit nem adnék érte, hogy szemednek Gyermeki fénye újra visszatérjen S Ügyünk ismét a két kacagó gyermek Nyiló tavaszban, rózsák özönében. Hol van a pajkos, aranyhajú kis lány t És a bolondos gyerkóc hova lettt Homlokod im borongó, arcod halvány És ajkamon megfagy a felelet . . . Fer hát velem s ne gondolj a világgal l Örök tavasz vár még, ha el nem késünk, Itt hóvihar zúg, köddel, zúzmarával, Jer hát s ne tudja senki a szökésünk. Kéz kézbe', vakmerőn összesimulva, Fejed vállamra hajtva, jer, ne félj, Lábunk nyomát a hóvihar befújja S hollószárnyával eltakar az éj . . Martos Ferenc. A modern szegénylegény. — Néprajzi ismertetés. — (Vége.) Elfelejti! Dehogy felejti! Csak nincs pénze a szegénylegénynek. Ellenben olyan jó emlékező tehetsége van, hogy valahányszor meglát az utcán, ügyesen és óvatosan kikerül. Lakásod felé pedig csak estefelé mer sétálni. Miért ? Mert pompás emlékező tehetsége van, nem felejtette el, hogy te is egy vagy azok közül, kiket a tubafa árnyékába kivan. A séta a modern szegénylegénynek a legtcrhesebb feladat a vi ágon. Mert ki áll jót arról, hogy a legközelebbi utcasarkon nem a legvérszomjasabb hitelezőjével fogja-e az orrát összeütni? Biz' ezt elgondolni is rettenetes! Hát még keresztül esni rajta 1 Arra asonban még nem tud a világtörténelem példát felmutatni, hogy az ilyen összeütközésnél a hitelezőnek elég ideje lett volna megragadni a szegénylegény gallérját és a fülébe súgni, vagy dörögni, hogy hát amice, mikor fizet már? Kern azért modern. nem azért szegény és nem is azért legény, hogy ilyen alkalmakkor a legképzelhetőbb gyorsasággal el ne tudjon illanni! — Sapperlott! — kiált fel a kábultságból magához térő hitelező, — hiszen ez X. Y. volt, kár volt elszalasztani; tudja Isten, mikor látom megint ! A szegény legények védangyalai pedig ujjongnak a sikerült eltűnés felett... Az egészséget egyensúlyban tartani hivatott séta tehát szükségből és kizárólag az esti órákra szorítkozik. Ekkor van elemében a szegénylegény-világ. Vígan sétálnak a korzón fel-alá, hangosan nevetgélnek, fennszóval diskurálnak; — mindezt nappal nem engedhetik meg maguknak. Este nem kell meglepetésektől félni, tehát hajrá! Övék a világ! Lefoglalják a járdákat, sétatereket és az elkésett szobacicusokal. Villámcsapásként szokott azonban hatni a szobacicus ilyféle kifakadása: — A gasdám már háromszor is küldött az úrhoz, hogy küldje el a pénzt... A folytatását a lovag már nem hallja. Túl van árkon-bokron, bizonyára valami halaszthatatlan dolga akadt. Holnap azonban már ismét ott látjuk a korión, a tegnapi kellemetlen incidenst már teljesen clfelejté. Ilyen az életük, illetőleg az életünk napról-napra és ha az istenadta jókedv azt nem fűszerezné, ha a legkeserűbb eseményekben is nem találnék fel a humort, bizony-bizony még a féllábú verklis is gondolkozási időt kérne arra nézve, hogy cseréljen-e velünk ?! A íolytonos jókedv az éltető levegője a szegénylegény világnak, a tőkéje pedig az apadhatatlan humor, melynek kamataiból úgy él, mint a hal a vizben s melyet nem adna — szegénylegénységemre mondom, — egy telistele Wertheim-kasszáért sem. Különben tessék bennünket próbára tenni. B—k Gy—a. Egy leány gondolatai. Ha egy kicsi meleg reaeg át lelkeden, akker már éreztél. A kis pipiknek ast kell mondám, hogy hozzánk jöjjenek: pipiké ne ! ne f A síép tzelid galamboknak : tahi! tnhi! A Kérelmet kii leánynak pedig nem kell szcllni. Nem I Ctak a uajacaka alatt öaiae kell erucaoritani aa erét piros férfi Hájat, mint ahogy a mandik izokták • akkor — aa repül. • e Égi vöröi reáláréi taöTünk meiét ét leatmitmendé résedét kapunk. JUmka.