Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-22 / 22.szám

mód, de ismételten tapasztaltuk, hogy minden ez irányban tett lépés és elhatározás merev visszautasítással találkozott. Mi hisszük, hogy Esztergomvármegye — ősi tradícióihoz híven — nem fog a többi vármegyéktol elmaradni és be fogja bizonyitani áldozatkészségét akkor, amikor egy ily fontos közügy előmozdításáról van szó. Mert a közügy nyer vele legtöbbet, ha a vármegye odaadó és hálás tisztviselőket biztosit magának és minden két adó-korona után mondjuk még 2—$ fillér áldozattal megszünteti azt az örökös mizériát, amelyet a munkaerőnek az anyagi gondok és elégedetlenség által való gyors elhasználódása okoz. Az a pár fillér sokszorosan visszatérülne a vármegyének, vagy legalább is meghozná a kamatját. Árgus. Helyi iparunk és kereskedelmünk bajai. (IV. Refieksziók a refleksziókra.) Esztergom, március 19. Midőn Esztergom ipara és kereskedelmének bajait, tehát azon okokat iparkodunk feltárni, a melyek előidézői annak, hogy különösen a kisiparos, képtelen megtalálni azon forrásokat, a melyek az ő megélhetését valamiképen is biztosithatnák, — kétségtelen, hogy ezen kérdés szorosan összefügg az ide, mint központ felé, gravitáló vidék érdekeivel is, s igy csak örvendeni tudunk azon, hogy Pólya Lajos űr, Nagy-Ölved község lelkésze > Refieksziók a vásározásról c cím alatt megjegyzéseit közli, és szívesen válaszolunk reá, mert mi is abban a meggyőződésben vagyunk —, hogy a felvetett kérdés megérdemli hogy ahhoz minél többen hozzászóljanak, és csak igy remélhető, hogy az ügy közérdeklődést kelt, a mire kisiparosaink nagyon is rá volnának szorulva. De térjünk át magára a megjegyzésekre. Pólya ur cikksorozatomból azt a meggyőződést merítette, hogy én a régi céhrendszernek vagyok az apostola, s nem tanulmányoztam eléggé annak árnyoldalát, melyet — mint irja — a céh és atyamesterek basáskodása s a tivornya képeztek s buktatták meg az intézményt. Hogy miből meríti eme meggyőződését, azt meg nem mondja határozottan, csupán sejteni lehet, hogy talán azért, mert a községi kirakodó vásárok eltörlését javaslom, vagy talán azon okból, hogy kifejezést adtam abbeli nézetemnek, miszerint a segédekre nézve nagyon is előnyös volt az a kötelezettség, mely szerint segéddé avatásuk után kötelesek voltak bizonyos ideig vándorolni. Nem voltam, most sem volnék a céhrendszernek barátja, mert nagyon is van tudomásom arról, hogy mily nehézségeket gördítettek a felszabadttandók elé, ha nem lettek volna ezen céhrendszernek oly jó tulajdonságai is, a melyek nagyon is beválnának még mai napság is. Hogy többet ne említsek, éppen nem találtam helytelennek a céhek azon eljárását, mely szerint a tanoncoknak és segédeknek iparuk elsajátítására sokkal nagyobb szigort, sokkal nagyobb felügyeletet gyakoroltak, mint a mily felügyeletet gyakorolnak most; helyesnek találtam azt is, hogy az iparos ifjúságnak lelki szükségleteire is nagy figyelemmel voltak. Ezidő szerint sajnosán kell tapasztalni — a fennálló Katolikus Legényegyletek dacára — hogy az iparos ifjúság nagyobb része sokkal gyakrabban és szivesebben keresi fel a korcsmákat, mint a templomokat. Az a nagy szabadság, melyet az 1872-ik évi ipartörvény meghonosított, nemcsak a kisipart tette jórészt tönkre, hanem tönkre tette a mesternek azon felügyeleti jogát, a melyet segédei felett a múltban azon irányban gyakorolhatott, hogy azokat a jó erkölcsökben megtarthatta. Hogy mennyire szükséges volna a segédekre nézve a mai napig is azon kötelezettség, hogy felszabadulásuk után vándor útra keljenek, hogy uj világot lássanak és tapasztalatokat szerezzenek, eléggé igazolja a tapasztalat. Hiszen látjuk, tapasztaljuk napról napra, hogy még jól fel sem szabadult a segéd, máris tűzhelyet iparkodik magának szerezni, a város végénél tovább nem volt és már feleségesedik, beszerzi az olcsó tőkét, vagy az ollót és kontárko|dik, viszi a vásári munkát a közIségi kirakodó vásárokra. Néha jó ivásárt is csapnak, de kinek a ká| rára ? Az értelmesebb iparostársak, ! meg a vevő közönség kárára, és | pedig azért, mert azt az iparkéi szitményt jobbára összepufolják s jigy olcsóbban is adhatják. Úgy [gondolkoznak, hogy jó lesz az a falusi népnek, de minthogy az a régi közmondás még ma is igaz hogy »az olcsó húsnak hig a leve* az a jó falusi vevő alig húzza fel egyszer-kétszer a szűrt, a csizmát, ímár siet a hatósághoz s panaszolja j a mestert, hogy az neki rossz lábbe; lit, silány anyagból való mándlit i adott el. j Cikkíró urnák abban, hogy ilyenek jnem fogadják el abbeli tanácsomat, hogy törültessenek el a kis községbeli kirakodó vásárok, tökéletesen igazat adok, s azt is hozzá teszem, hogy ezek többségben is lesznek, mert ott van a bibéje a dolognak, hogy az 1872. évi ipartörvény alapján boldog-boldogtalan — még pedig kevésbbé értelmes elem-iparos lett, legtöbbje azt sem tudta, hogy mi fán terem az iparos *, — segédet, meg nagyon sok tanoncot fogadott, ezek aztán ugy, a hogy tudtak, dolgoztak, a mester pedig szivarral a szájában várta a kuncsaftot. Mert kérem, olyanoknak is tetszett a mesteri titulus, a kiknek nem volt hozzá vifalusok. Ezek az állapotok azok, a melyek nagy kárával jártak és járnak még máig is a kisiparnak. Tessék csak fegyelemmel kisérni az ipar-kongresszusokat, milyen han-J gok emelkednek ott a vásározások ellen 1 Nem vagyunk ellenségei mi sem a vásározásnak, hiszen jól tudjuk, hogy városunk kisiparosainak egy jó része vásározás utján keresi meg mindennapi kenyerét, nem is azt kívántuk, hogy minden kirakodó vásárt törüljünk el, hanem kívánjuk -— még pedig a helyi kisipar jól felfogott érdekében —, hogy oly község kira- j kodó vásárját töröljék el, mely eladási piacot nem képez. A falusi gyerek, — aki itt a városban segéddé lesz, — veszi szabaduló levelét, siet községébe, az édes szülők töpörtyűs pogácsával várják — vettek is neki egy tarisznya bőrt, leül a tőke mellé és kontárkodik. Olvassa csak össze a tiszteletes úr, hogy a párkányi járásban p. o. hánynak van ezek közül iparengedélye ? Nagyon sokat fog találni iparengedély nélkül. Nincs rezsije, nincs adója, olcsón vesztegetheti munkáját. A szakiparos sírva nézi a vásári munkát, meg a kontárokat, mert látja, érzi, hogy ezek az ő tönkretevői. Pólya úr a társulást, a szövetkezést ajánlja mint olyant, mely a vásározás veszteségét hivatva van kiegyenlíteni, s azt javasolja, hogy állíttassék fel Esztergomban egy árucsarnok, hol a feldolgozott kisipar termékel értékesíthetők legyenek, a főiparcsarnok fiókjai pedig a nagyobb községekben. Ez az ajánlat nem is volna rossz, a társulást, a szövetkezést szívesen megcselekednék a mi iparosaink, ha volna, aki nem is a nagy bankót, hanem csak az aprópénzt adná hozzá. Igen ám, de az a nagy baj, hogy iparosainknak egy jó része olyan szegény, hogy a mindennapi kenyérre sem igen jut, a társulással, a szövetkezéssel járó költségeket nem birja meg, érette pedig iparostársa, a kinek valamicskéje van, kezességet nem vállal. A Takarékpénztár lőrinc-utcai házának földszinti traktusa éppen jó volna árucsarnoknak, hanem tetszik tudni, mi volna annak az évi bérösszege ? Hat, nyolcezer korona. Hogy Esztergom kisiparosai, — a többi ezzel járót nem is számítva — honnan szereznék be ezen öszszeget, azt kitalálni ugyancsak bajos volna, Hát mi azt hisszük, hogy Pólya úrnak ez a recipéje aligha tartalmaz jó orvosságot. Senex. Népoktatásunk. EstUrgim, március 17. (Vége.) Iparos tanonciskola. Az esztergomi iparos tanoncziskolában, mely Major János igazgatása alatt, Gyarmathi József, KarácsonyiHél*, Szentgyörgyi József, Halmai János, Mar*s Antal, Miklósi József és Hollósy Károly tanítók vezetése mellett, három párhuzamos előkészítő osztályból, két párhuzamos első és két párhuzamos második rendes évfolyamból áll, összesen beírva talált 381 tanon czot, ide nem számítva az időközben felszabadult s eltávozott 42 növendéket. A beirt tanonczok közül látogatásakor jelen volt összesen 354 tanoncz. Hiányzott 27 növendék. A tanonczok általán az egész tanév folyamán szorgalmasan látogatták a tanoncziskolát. A fegyelem is kielégítő. Azonban az iparos tanoncziskola növendékei gyenge előkészültsége szintén nagy akadálya annak, hogy a tantestület kitartó igyekezete, a tanterv követelményeinek megfelelő ismereteket képes volna elsajátíttatni a tanonczokkal. Van öt olyan tanonc is, aki nem tud se olvasni, se írni. Van Ötven olyan tanoncz, aki I-II. elemi osztályt végezvén, még gépiesen sem tud olvasni s { a számvetés legelemibb ismeretét is nélkülözi. Ezért van az, hogy a III-dik rendes tanfolyam mindezideig szervezhető nem volt s a tanoncziskola eszerint még ma is csonka. Nagy hátrányául szolgál az iparos tanonczok kiképeztetésének az is, hogy még az előkészítő osztályok növendékei közül, derüre-borura szabadítják fel a tanonczokat s ez által az illető növendékek kivonatnak az iparos tanoncziskola kötelékéből is. Rajta lesz, hogy jövőre az analfabéták s a teljesen gyenge növendékek részére külön osztály nyittassék, a jobb készültségüek számára pedig szerveztessék a IIIdik évfolyam is. Az iparos tanoncziskolai rajzoktatás, Kaan János reáliskolai tanár, Major János elemi iskolai igazgató s Szőllősi János elemi iskolai tanitó vezetése mellett folyik. Minthogy a rajztanulás alól bizonyos mesterségek tanonczai tölmenthetők s arra főleg az építőiparos tanonczok köteleavék, a rajztanfolyam növendékeinek száma csak 177. Ezek közül látogatásakor jelen volt 166 tanoncz, akik mesterségekként csoportosítva, főleg saját szakjukba vágó előrajzok szerint nyernek megfelélő képeztetést. A hit- és erkölcstani oktatást a kereskedő tanoncziskolában Horák Ede, az iparos tanoncziskolában dr. Trikál József, Schreiber Aladár és Pathy Gyula káplánok teljesítik. Az iparos tanonciskolában a vallástani órán a három tanteremben jelen talált 314 tanoncot. A növendékek a vallástani órákat is nagy szorgalommal látogatják. A fegyelem és rend itt is kifogástalan. A tankötelezettség végrehajtása. A vármegye összes népiskoláira vonatkozólag a tankötelezettség végrehajtására nézve jelentette, hogy a februárhavi iskolamulasztásokat a vármegye 35 jegyzője közül, a záros határidőig 31 jegyző terjesztette be hozzám. Az únyi, köbölkuti, muzslai és kesztölczi körjegyzők a kimutatásokat máig sem terjesztvén be, azoknak megsürgetése vált szükségessé. A lefolyt hóról összesen 19 iskola részéről jeleztek az elöljáróságok ki nem mentett mulasztásokat. Legtöbb iskolamulasztó a lefolyt hóban is Párkány és Csolnok községekben volt. A bírságok végrehajtása folyamatban van. Fizetésrendezés. A tanítói fizetéseknek az állampénztárból való kiegészítésére vonatkozólag jelentette, hogy a lefolyt február hóban a következő tanítók és iskolák következő Összegű államsegélyben részesültek : Gemenihardt Gizella csolnoki IV-dik tanítónő évi 700 koronát, Pastinszky.J&nos táthi II-od tanitó évi 200 koronát. A kesztölczi V-dik, kurali II-dik, bényi III-dik, s a nagy-ólvedí r. kath. III-dik ujonan szervezett tanítói állások javadalmazására pedig illásonkint 700—700 korona államsegély engedélyeztetett. Eszerint a lefolyt hóban a rendszeresített évi államsegélyek Öszszege 3700 korona évi államsegélyt tesz ki. Riporter. §. A katonai lakbórosztályozás munkálatai. E hó végén Vimmer Imre polgármester vezetése alatt, városunk területén megkezdődnek a katonai lakbérosztályozás munkálatai. A mostani, tiz esztendővel ezelőtt megállapított osztályozás az idén lejár s a jövő évre újból megállapítják a kipuhatolt adatok alapján. Ismételten — adatokkal — kifejtettük e lap hasábjain, hogy mennyire méltánytalan a mostani lakbérosztály alacsonysága és hisszük, hogy az alispáni rendélet alapján működését legközelebb megkezdő bizottság alaposan latba vett