Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-11 / 11.szám

tergomi földből a bolgár, mért ne tanulná meg azt az esztergomi földműves ? A háziipar legtöbb cikke még mindig Ausztriából kerül piacra. Ügyetlenebb a magyar paraszt a morva munkásnál, aki a háziipar legszükségesebb cikkeivel elárasztja az országot? Az esztergomi ipar egykét ágának már jó hire van a fővárosban. Nem jelenti-e ez azt, hogy tanulással, Ízléssel és szorgalommal az esztergomi iparos szintén a kor színvonalára tud emelkedni ? Hány ezer és ezer külföldi iparos bitorolja el még mindig a piacot a jóravaló és ügyes vidéki iparostól csak azért, mert van elég tudása, ízlése, iparkodása, szóval alkalma a fejlődésre és haladásra? Ne rontsuk el továbbá se az iparost, se a földművest a fórumon. Ne ojtsunk lelkükbe szereplési vágyat a nem nekik való helyi politika szolgálatában, mert akkor kioltjuk bolőlük a saját igazi hivatásuk iránt tartozó lelkesedést. Esz-| tergomnak igen sok értelmes, müveit és tanult embere van. Intézzék ezek a város sorsát. A ki a város sorsát akarja intézni a polgárság köréből, annak először be kell bizonyítania, hogy a maga saját sorsát is jól tudja intézni. Esztergom messze jövőre kiható programm ja tehát elsősorban is a város alkotó elemeinek: a polgárságnak és a népnek kiművelése, szakiskolákban való tanítása, jobb Ízlésre serkentése s mindenekfölött nem a mindennapi, hanem a messzebbre tekintő életcélok kitűzése. Minden társadalmi alakulás sikere megkívánja az alkotóelemek önérzetének és bizalmának fölkeltését. Ezt csak műveltséggel lehet elérni. Minél több alkalma volna az eszterhogy mindezt rövid idő alatt megtanulja. Köszönöm. Ezzel sarkon fordult az őrnagy. Péteri szeme előtt forgott a világ. Nagynehezen szalutált s kibotorkált az ajtón. Végtelen keserűség töltötte el, szive ugy dobogott, majd kirepesztette feszüld atilláját. Lehorgasztott fejjel bandukolt ki a kaszárnyából, teljesen megfelejtkezve arról, hogy kocsiba üljön. Ragyogó topánját, kék nadrágját esővíz és sár piszkolta be, fényes kardhüvelyét közömbösen húzta maga után, a pocsolyában. Borús, ködös őszi nap volt s Péteri ugy érezte, hogy legjobb volna beleolvadni a szürkésfekete semmiségbe. Most már úgyis vége mindennek. Hazament s bezárta maga után a szobaajtót. Ledobta kardját, csákóját s elővette szolgálati forgópisztolyát. Megvizsgálta : rendben volt, szépen megtöltve, ragyogó ólomgolyókkal. Maga elé tette az ablakhoz s odaült, hogy levelet irjon. Hosszú, szomorú levelet. Bemártotta tollát a tintába % gondolkozva nézett ki a ködös, borús levegőbe. Sokáig nem jutott eszébe, hogyan kezdje el a levelet. S ezalatt a szomszédház mááodemeleli ablakán nevető, rózsás leányfej tünt elő. Virágait öntözgette ott egy nagyon csinos szőke gyereklány. Péteri hadnagy sokáig nézte őt s integettek is egymásnak. Es közben teljesen megfeledkezett a forgópisztolyról. gomi népnek és polgári osztálynak az elemi iskolai ismeretek határán jóval magasabbra szárnyalnia, annál inkább megbizonyosodnék parlagon heverő szellemi erőiről és teljesen elhanyagolt tehetségéről. Ha Esztergom városalkotó elemeibe teljesen beleolvad a falu eleme, a földműves s az elzüllött kisiparosnak jó szakoktatással szárnyat adunk, hogy fölemelkedjék rozoga műhelye tudatlanságából az ambíció és jóizlés magaslatára, akkor megint lesznek olyan iparosaink, a kik remekelni tudnak, sőt olyanok is, a kik már a művészeti ipar régióiba fölemelkednek. Akkor azután a város lakosságának zöme : a parasztság s a mesterember valódi városalkotó elemmé fejlődik s a városi felfogás és falusi észjárás sohase fog többé a haladás rovására a nyílt fórumokon birokra kelni. Városi közgyűlés. — Február 8. és 9. — Esztergom városa február havi rendes közgyűlését csütörtökön kezdette meg, a városi képviselők dicséretreméltó érdeklődése mellett, amit természetesnek kellene tartanunk, amikor a nagy tárgysorozat ily fontos ügyekkel telitelt. Am, sajnos, eddig nem volt így. Aki a tárgysorozatot figyelmesen végigtekintette, egy percig sem kételkedett, hogy a gyűlés vihar nélkül nem fog elmúlni. A zivatarhoz elég villamosságot rejtett magában a helypénzszedés módosításának és a piacrendezésnek kérdése. Volt is zenebona, zúgott az ég alja s igen sistergő villámokat repített nem le —•, hanem felfelé, ahol az >urakc ülnek, ahogy megvetőleg mondották. Határozottan nagy volt az izgatottság és

#

a szenvedély a földműves-képviselők körében s inkább időbe, mint szóba kerüttle csillapításuk. Újból bebizonyosodott, hogy a képviselőtestület e részét valósággal meg kell tanítani a tanácskozásra s e tanítás — mint az á—b—c—é — bizony lassan megy. Jancsi megszokta, hogy a zöld asztalnál lármázhatott, gorombáskodhatott, vég- és értelem nélkül beszélhetett, ferrorizálhatta, teljesen zavarba hozhatta az elnököt s amit Jancsi megszokott, nehezen tudja elszokni János, hegemóniájuk, eddigi súlyuk elvesztését félvén. Azonkívül ez esetben odahaza, az asszonynéptől is fel lettek izgatva. Mégis az elnök bár tapintatos, de erélyes viselkedése s az első rendreutasitás megtette a maga hatását. A lármás Saulusok csöndes, kezes Pálokké változának. A vasutasok adója stb. A gyílés eseménynyei kezdődött; interpelláció nem volt! Miután az elnök üzvözlése után —i kedves tudomásul vették a hercegprímásnak és a főispánnak a város újévi üdvözletére adott meleghangú válaszát : az elnök bejelentette, hogy egy rendkívül sürgős ügyet még szükségesnek tart ma tárgyalni. Tegnap késő este kapta ugyanis a székesfőváros közönségének táviratát, amely szerint az aznapi közgyűlésen kimondották, hogy felkérik a törvényhozást: ne engedje törvénynyé válni ama törvényjavaslatot, amely a vasúti alkalmazottak községi adó alól való felmentését célozza s kérik a törvényhatóságot s a városokat, hogy hasonló felirattal járuljanak az országgyűlés elé. A képviselőtestület teljes egyetértésben volt a főváros közönségével, de mivel törvényhatóság nem lévén, felirati joga nincs, úgy határozott, hogy kérvénynyel járul az országgyűlés elé s ennek átnyujtására képviselőjét: Frey Ferencet kéri fel. A főkáptalannak meg fogják illő módon köszönni, hogy a Szentháromság szobor költségeire 4000 koronát adományozott. A virilisták lajstromába pótlólag bevették Pór Antal kanonokot, akinek, mint a Magy. Tud. Akadémia tagjának adója kétszeresen számítandó. Ellenben, mint elkésve beadottat, nem vehették tudomásul a főkáptalan és a szentgyörgymezei közbirtokosság képviselőjének bejelentését, amire ez utóbbiak nevében ifj. Hegedűs József bejelentette a mindenesetre eredménytelen fellebbezést. Elfogadták néhai Koller Józsefnek a reáliskolai segítő alap részére tett 4589 koronás hagyományáról készített alapítólevelet ; névsorszerinti szavazással helybenhagyták egy 734 Q öles sipolóhegyi parlagnak még 1894-ben Szenttamás község által Szabó József volt hegyőrnek ötven koronáért történt eladását. A Haubenthaller-féle méhesvölgyi rétből 550 • ölnyi területet a város 42 kor. 32 fillérért megvenni óhajt. A törvény értelmében 30 napon tul kitűzött április 5-iki közgyűlés fog határozni. A helypénzszedés reformja. A legutóbbi, december 28-iki közgyűlés általánosságban elfogadta a helypénzszedési szabályrendelet olyatén módosítását, hogy a dijak szabályozásával a helypénzfizetési kötelezettség a város lakosaira ís kiterjesztessék. Akkor a részletes tárgyalást — a városatyák hirtelen távozása miatt — a legközelebbi, tehát a jelenlegi közgyűlésre halasztották. Dec. 28-án a földműves városatyák távoztak, bizonyára abban a hiszemben, hogy e sztrájkjukkal lehetetlenné teszik a tervezett módosítást. Most hogy látták, hogy akkori manőverük nem sikerült, egyszerűen elfelejtették a decemberi határozatot, letagadták, sőt mikor a főjegyző felolvasta a kérdéses gyűlés hitelesített jegyzőkönyvének e pontra vonatkozó kivonatát, azt is egyenesen kétségbevonták. Meg volt egyszerre a muesai lárma és a kanabokai kupaktanács megirigyelte volna az alsóvégi kavargást, amely igazában Tátus János szavai után kezdődött. Tátusra egyáltalán kezdünk reá nem ismerni. Ez az ember, aki nagyobb készültségénél s természetes intelligenciájánál fogva arra hivatott, hogy földműves társai csillapítója, felvilágositója legyen, egy idő óta valóságos izgató közöttük. Bár a Schutler-esetnél csak nemrég úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben komoly tanulságot, meríthetett volna, ezúttal megint a földművesosztály forradalmi hangulatát emlegette sőt excitálta ezt. Nem jó jelekről beszélt, hogy személyük, vagyunk kényurak szeszélyének van odadobva stb. Felolvastatott a szabályzat két első paragrafusa, hogy a jövőben mindenkinek helypénzt kell fizetnie, de a helybeliek a díjszabályzatnak csak íelét fizetik. Továbbá felolvastatott az ipartestület beadványa, amely szerint tagjai bár nehéz viszonyokkal küzdenek, a jelenlegi szomorú anyagi helyzetre való tekintettel maguk is hozzájárulnak az uj teher megszavazásához, csak azt kérik, hogy helyi iparosok, akik saját kézraüveiket árulják, sátraik után ne terület szerint, hanem átlag 10 fillért fizessenek, amit a tanács is el fogad azzal, hogy a sátor 6 • méternél nagyobb nem lehet. Bády András megható kis balladát mond háromcsecsemős asszonyról, a ribizliről és sonkáról, Gere Antal azt véli, hogy a városi tisztviselők felét kellene >elkaszérolnic, Stróbl Mihály úgy vélekedik, hogy ami több jövedelem lesz, a helypénzszedők emésztik fel. És az egész viharoldal, ez a nagy pótadó-ellenség, egyre azt hajtogatja: — Nem kell! Inkább legyen több a pótadó ! Dr. Földváry, dr. Helcz s az elnök igyekeznek csillapítani, felvilágosítani a háborgókat. Elismerik, hogy minden új teher behozatalánál érthető a feljajdulás, de ez új teher a legigazságosabb, mert minden polgárt, nemcsak az adófizetőt egyenlően terhel. A célja: a teherviselés minél nagyobb felaprózása. Csak könnyebb naponkint két fillért megadni, mint évnegyedenkint nagyobb összeget és igy nem is kell félni a végrehajtótól. Dr. Földváry szemére veti a földműves képviselőknek, hogy csak az általános »külső c hangulattói félve, ellenzékeskednek. A helyes felfogásra nem akarnak hallgatni. Aki képviselő, legyen benne több önállóság és bátorság, tudjon szembeszáüaní a közhangulattal. A tanács rendezni akarja az anyagi viszonyokat, ehhez eszköz kell és a városnak ma nincs két fillér ajándékozni valója. Ha a viszonyok javulnak, a szabályrendelet visszamódositható. Dóczy Ferenc megköszöni az iparosok áldozatkészségéért elhangzott elismerő szavakat. Brutsy János, bár tudja, hogy felszólalásával egész népszerűsége eléghet a hazafisága oltárán, nem fél az aszIszonyok seprőitől és pártolja a javaslatot. Maiina Lajos alatt azért ellenezték, mert bizalmatlanok voltak irányában. De most oly férfiú áll a város élén, aki teljes mértékben reászolgál a bizalomra. Dudás János a legkisebb, vásározó, iparosok nevében ellenzi a szabályzatot. A zaj nő, az elnöknek ismételten erélyesen figyelmeztetni kell a zajongókat, hogy nincsenek kupaktanácsban s neki kötelessége a tanácskozás higgadtságát, komolyságát megőrizni. Stróbl Mihály nagyon védekezik, hogy ő nem fél a* asszonyoktól, mi közben polemizál az elnökkel, aki rendreutasítja. Stámusz János erre kijelenti, hogy ám szavazzunk, de ő jegyzéket csinál az igennel szavazókról. E szörnyű fenyegetés hatása alatt meg is történik a szav azás, még pedig: a többség a felállásnál kivehető nem lévén: névszerint. A többség — 31 szavazattal 38 ellenében — elfogadja a szabályzatot. A zaj egyszerre Iecsíllapszik s a díjszabás egyes tételei változatlanul elfogadtatnak. Vasúti- és hajószállitmányok. Következett a szabályrendelet-tervezet a vasúton és hajókon érkezett szállítmányok után fizetendő kövezetvám szedésre vonatkozólag. Bár e teher az üzleti világot igen közelről s terhelőleg érinti, épp ez érdekeltek — igen loyalisan — semmit sem tiltakoztak. A föld] művesek meg egyszerre alacsonynak találtak minden tételt. Ez az új teher persze őket nem igen érinti. A szállítmányok négy kategóriába lettek osztva, bár Marosi József és Brukner Albert inkább a vasutak és hajózási vállalatok tarifa-felosztását ajánlották. Az I. osztályba sorozottak után s méter mázsánkint 2, a II. osztályban 4, a Ill-ikban 6, alV-ikben 8 fillér lesz fizetendő. Ez összeget mindjárt a vasúti és hajózási hivatalnokok vonják le. A tranzit o-áruk után a levonást visszatérítik. Dóczy Ferensz indítványát, hogy a megyebeli szénbányákból a városon át a vasúti állomásra, vagy pl. az Isvántéglagyárba szállított szén után is fizes-