Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-21 / 82.szám

miniszter ur, már minisztersége kezdetén, az 1899. marczius 23-án tartott üésben, a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál kijelentette, iiogy az ipartör vény általános revíziója előtt, az 50-ik §. módositását, mire az előmunkálatok meg vannak, kiszakítottam szükségesnek tartja. Az elintézés sürgősségét a folyton hangosabbá váló sok panasz követelte és én meg akarok emlékezni arról, hogy miben állott a sok panasz, mi szolgáltatott ezekre okot és mily helyzetet teremt majd a leendő törvény a fővárosi és vidéki iparosok és kereskedők körében. Minden jó hazafi keblét öröm és büszkeség tölti el, látva szeretett hazánk fővárosának, az ország szivének, rohamos fejlődését, mely főkép a zónatarifa behozatala óta, eddigi fogalmunkat felülhaladó mérvben, naprólnapra' emelkedett. Ám a mily meglepő mértékben gazdagodott a főváros, talán még fokozottabb mérvben szegényedett a vidék, mert az ott befolyt minden forint azon részének, mely a közterhek kiegyenlítése után fenmaradt nagy hányada különféle czimen részben a külföldre vándorolt, részben a fővárosban költetett el, otthon alig maradt valami belőle. (Helyeslés.) A főváros rohamos emelkedése mintegy két évtizedig tartott. Azonban miként sajnosán tapasztaljuk, a vidékieknek és pénzüknek a fővárosba való ÖzÖnlése megcsappant, a mi' ha utóbbi időben részben a pénzviszonyok rosszabbodásának tudható is be, nem csekély mérvben járult ehhez a külföldi és a budapesti kereskedelmi utazóknak rázúdulása a vidékre. Országos veszedelemmé váltak a házról^házra járó utazók, s nagy ártalmára vannak a fővárosnak is. Eltekintve ugyanis attól, bogy temérdek közöttük a külföldi, kik az év minden szakában bejárják országunkat és seregestül ott teremnek, mihelyest egy vidéki eljegyzés, építkezési, közvilágítási stb. hir jelenik meg a lapokban s igen gyakran sikerül nekik elhalászni a megrendeléseket nemcsak a vidéki, hanem a budapesti iparos és kereskedők elöl is, — mondom — ettől eltekintve, a fővárosi kereskedők azon része, a melyj utaztat, kárt tesz nemcsak a vidéki iparosoknak és kereskedőknek, hanem magának a fővárosnak is, mert sok ezren, a kik különben a vidékről eljöníének ide s pénzüket bevásárlásaikon ?

elül szállodák, vendéglők, színházak, jocsik stb.-re adnák ki, otthon maradiak, s az utazóknál rendelik meg szükségleteiket, nem is gondolva arra, hogy i vételárban bennfoglaltatik nagy •észe annak, a mit az utazás mellősésével látszólag megtakarítanak, mert íisz az utazók útiköltségeit, jutalékát ;s szórakozásait csakis a vevők fizethetik és fizetik is meg. (Igaz, ugyan.) Nem a viszonteladással foglalkozókat, iamem a magányosokat felkereső utasok, még ezenfelül egy nagy vésze* leimet hárítanak a vidékre, ugyanis a jövedelmet beosztani kényszerülő kisgazda, hivatalnok, tanítónak stb.-nek \ legtöbb esetben esze-ágában sincs valamit venni, mert arra azidőszerint megtakarított pénze, sőt valódi szüksége íincs, mégis mikor jön az utazó, — kinek eljárását és rábeszélő képességét mindnyájan ismerjük — s ki áruinak szépségét, jóságát, jutányos árát felülmúlhatatlannak, a fizetés módját pedig igen könnyűnek mondja, nem bír ellent állni és viszonyait meghaladó Összegű megrendeléseket tesz. A kiadás, melyre nem számított, megzavarja az egyensúlyt háztartása bevétele és kiadásában s ha egy részfizetés lejáratakor nem bir fizetni, beperlik, a mi tudvalevőleg nagy költséget okoz, — ha pedig kimért jövedelméből részletet fizet, akkor kénytelen hónapokig a hust, lisztet [és fűszert stb. hitelbe vásárolni,a mit az ottani helybeli hitelező iparosok és kereskedők sinylenek meg, mert mire ők kaphatnának az illetőtől pénzt, addig annál ismét tiz utazó járt, kik közül nyolczat erélyesen elutasított, de a feletti Örömében, kettőnél ismét tett rendelést s pénze újból külföldre, vagy a jobb esetben Budapestre vándorol. (Igaz.) A vidéki szolid iparos és kereskedő pedig ezalatt szomorúan nézi, mint hordják városában magánházakba a sok száz posta-csomagot és egyéb szállítmányokat, s nem bir ja elhitetni a közönséggel azt a tagadhatatlan igazságot, hogy nála ugyanazon áruczikket nemcsak hogy nem drágábban, de legalább is ugyanolyan áron, többnyire jobb minőségben, megkaphatta volna a vevő, még pedig akkor, a mikor arra szüksége és pénze van s nem akkor,mikor épen az utazónak van kedve azt eladni és rátukmálni. És e rossz üzleti viszonyok daczára ?

olyton állíttatnak ki iparengedélyek -s nyílnak meg uj üzletek a vidéken s. Ám a legtöbbnek élete alig hosszabb í tiszavirágénál s nékem úgy tűnik fel, íogy ezidoszerint az iparukkal és izletükkel felhagyni kényszerülők száma, megközelíti a kezdőkét. Azt kérdezem t. ház, bogy eltekintve izom méhány várostól, melyek szintén aem önerejükből, hanem hathatós támogatással emelkedtek, kapván igazságszolgáltatási és mások által fenntartott mlturális intézményeket, vasúti műhelyeket, gyárakat s góczpontjává tétetbek több vasúti vonalnak stb. hol vannak szép hazámkban az iparilag és kereskedelmileg virágzó, vagyomosodó városok, mimt vannak a művelt nyugaton elég sűrűn ? Nem is olyan régen, a vidéki városokban meg vblt minden iparosnak, sgyéb ingatlanai, földecskéi és szőlői mellett a műhelyét is magába foglaló 3aját háza, a kereskedő már nagyobb bázat építtetett magának. Volt e melLett még egy fő előnyük s ez az volt, bogy szorgalmasam dolgozva és takarékosan élve, az iparral és kereskedelemmel foglalkozó polgár nyugodt volt a tekintetben, hogy ha nem gazdagszik is meg, de annyit szerez, hogy Öreg napjaiban lesz miből élnie és családjáról is a viszonyokhoz mértem gondoskodhatott. Ma ez ritka helyen van meg. A vidéki iparos és kereskedők közül azok, a kik a régi jobb időkben nem szereztek némi vagyont, folytonosan anyagi gondokkal küzdve, csak máról bolnapra élnek. Ám lehetnek kivételek is. Ugyanis Zichy Jenő gróf tisztelt képviselő társunk, az iparegylet legutóbbi közgyűlésén tartott elnöki megmyitó beszédébem azt panaszolja fel, hogy nálunk még a meggazdagodott iparos is földet, birtokot vásárol, tehát elfordul az ipartól. Fájdalom, tisztelt képviselő társunkat megnyugtathatom arra nézve, hogy a legtöbb vidéki iparos nem azért fordul el az ipartól, bogy földeket vásároljon, mert fehér holló számba mennek azok, a kik meggazdagodnak. Ha ez gyakori eset volna, megvallom, nem tartanám bajnak — most sem tartom annak, bogy a már meggazdagodott iparos birtokot vásárolva, helyet adna és módot nyújtana egy másiknak, esetleg kezdőnek, vagyon és végül birtokszerzésre. Á kereskedők és iparosok közül sokan igemis, akarva- nemakarva, ott hagyják pályájukat s ekéznek igy bármily csekély fizetéses állást elnyerni, mert üzletük rosszul megy s nem birják elviselni a folyton szaporodó közterheket, melyek közül sok helyen az állami adót megközelítő, vagy azt meghaladó községi adóhoz, az utazójuk közvetítésével, ugyanott jó üzleteket csináló nagykereskedő, egy fillérrel sem járul. (Igaz, úgy van.) Az iparos és kereskedői osztálynál I pár év óta az üzletpangás okozta le- j hangoltság fokozódott az által, hogy míg a törvényhozás dicsérendő buzgalommal gondoskodott a katonatisztek és a tanítók anyagi helyzetének megjavításáról, törvénybe iktatja és iktatta a gazdatisztek, gyári és mezőgazdasági munkások, cselédek, sőt az iparostan ónozok stb. jogait és kötelességeit, addig a vidéki kereskedők és iparosok panaszának orvoslása folyton elodázódott s részben még mindig elodázódik, pedig az iparral és kereskedéssel foglalkozók száma nem csekély. Az 1890-ik évi népszámlálás adatai szerint volt és bizonyára ma még nagyobb számban is van Magyarországban (tehát a fővárost is beleértve.) [Tulaj donképeni ipari keresők vagyis önállók (a vándoripart, házi és népipart űzők nélkül), 654.107; ezen utóbbiakat és az eltartottakat, segédszemélyzetet, beleértve: 1,974.653. Tulaj donképeni kereskedelmi keresők vagyis Önállók (a házaikató, ügynököket és alkuszokat kivéve) ; 142.793. Az utóbbiakat és a segédszemélyzetet beleértve: 422.322. Es ezen tekintélyes számú polgárság, melynek egyik főérdeme az, hogy teljesen megmagyarosodott és hazafisága rég időktől fogva kifogástalan, nem kér egyebet, mint érdekeinek megvédését és oltalmat, főleg külföldi és néhány belföldi concurrense és a tisztességtelen verseny ellen. Csakis ez esetben lesz képes továbbra is eleget tenni adófizetési kötelezettségének, mert noha tagadhatatlan, bogy a földbirtok adóval túl van terhelve, nem kevésbé igaz az is, hogy e kisiparos és a kereskedő adófizetőképessége is a végső határig igénybe van véve s sürgőssé vált már a III-ad osztályú kereset adónak reformálása, annak igazságos elosztása, a mi a kis emberek adóterhének megkönynyitésével kell, hogy járjon. (Helyeslés.) Hogy mily fontos a kisipar védelme, abból is kitűnik, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városoknak Győrben tartott congressusa azon programmban, melyet a közgazdasági téren miheztartás és követés czéljából alkotott, az első pontban ezt mondja: Az országszerte pusztuló kisipar hathatós védelemben részesüljön ; az osztály jelentősége és tekintélye emeltessék, prosperálásának általános feltételei megadassaaak s helyi bajai jóakaratúlag orvosoltassanak. Lám ily fontosságot tulajdonítottak és tulajdonítanak a városok küldöttei a kisipar védelmének. Az most a kérdés, vájjon az ipartörvény 50-ik §-ának tervezett módosítása által segítve lesz-e a felsorolt bajokon, s elérj ük-e az óhajtott ozélt ? Hát ezem kérdésre t. ház, azt felelem, hogy mindazon vidéki kereskedők és iparosok, kikkel e tárgyban értekeztem, velem együtt azt hiszik, hogy igenis e javaslatnak törvémynyé emelése és életbeléptetése által, a vidéki városokban az ipar és kereskedelem újból fel fog lendülhetni, (jobb termés és jobb gabona árak mellett, de e módosítás nélkül még akkor sem,) az iparosok és kereskedők uj életre ébrednek, kedvet kapnak a fokozott munkássághoz, Imert látmi fogják, hogy azon közönség, melylyel együtt élnek, nem esik áldozatává az elsőnek jövő külföldi utazónak, hanem felkeresi rendeléseivel és bevásárlásaival az ő becsületes rég ismert, szolid iparosát Jés kereskedőjét. A fővárosi nagyiparosok és nagykereskedők pedig foglalják el ismét a kereskedelmi életben azon — mondjuk magasabb — helyet.mely őket megilleti. Keressék fel ugy, mint azelőtt és igyekezzenek vevőjükül megnyerni a vidéki városok iparosait és kereskedőit, ha ezeknek kevesebb haszonnal adhatják is el árúikat, mint a magányosoknak, a nagyobb menynyiségben való eladásban, — mert ők szállítják majd azt is, a mi eddig külföldről jött be, — fognak kárpótlást találni. Mikor pedig egy vidékinek olyasmire lesz szüksége, a mit otthon meg nem kap, a mit eddig utazóknál szokott rendelni, vagy amit Budapesten jobban vél megkaphatni, akkor az illető fel fog ide utazni s bevásárol majd oly üzletekben is, melyek utazókat nem tartottak. Ekép a megrendelések gyüjtésésének korlátozása a főváros idegen forgalmának emelésére fog szolgálni, vidéki vevőket fognak látni oly iparosok és kereskedők, kik eddig a vidékiektől pénzt csak nagy ritkán láttak

r a hirlaphirdetésék és árjegyzékek szétküldésének jobb eredménye ezek nagymérvű szaporodását, evvel pedig a fővárosi napisajtó és nyomdaipar fellendülését idézendi elő. Mindezen előnyök, a főváros érdekében lévőnek is bizonyítják az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadását és törvényre emelését. A városok és az egyesek véleményén kívül, lássuk most az érdekelt testületek állásfoglalását e javaslattal szemben. A budapesti kereskedelmi és iparkamara a kereskedelmi miniszter urnák felhívására adott válaszában, bármenynyire helyesli a törvényjavaslat intentióját, mégis tart attól, hogy a megállapított büntetések, épen azokra az osztrák utazókra nem volnának alkalmazhatók, kik csak rövid ideig tartózkodnak egy helyen s megbüntethetésük előtt eltávoznak. A kamarának ebbeli aggálya bizonyára megszűnik a törvényjavaslat jelen szövegezésében foglalt azon intézkedés által, mely szerint a törvény ellen vétők elzárással büntetendők, a mi főleg azért helyes, mert a pénzbüntetés a csinált üzletek hasznából könnyen kifizethető lenne. A feliratnak következő része : „Az iparos vagy utazója, a ki a fogyasztókat felkeresi, legnagyobb részben olyan üzleteket köt, a melyek különben létre mem jöttek volma, több(Elakarja titkolni.) Ah. dehogy, dehogy . . . Eszti (nevet): Hiába tagad ! elárulta magát. Eddig nem sokat tudtam, de most tudok. Révész: Hát nem bánom, no 1 . . . Hadd tudjon meg mindent, magának, Esztike, elmondok mindent, de csak magának . . . ne mondja tovább ! Esztike: Minő bizalom. Igazán megvagyok hatva! . . . Révész: Bizony! már két felvonása készen van ! Esztike : Igazán ? ... és miről szól ? Révész : Szerelemről, csókról, magáról. Esztike : Rólam ?! Révész: Igen! , . . lefestettem, minő szép, minő jó, minő aranyos leány maga, Esztike, olyan a színmüvemben is, mint az életben . . . csakhogy mégsem olyan . . . Esztike (félve): Szegény fiu 1 . . . (Fenn) És mi a különbség ? Révézz (sóhajt) : Ó, sok, nagyon sok! Az én színmüvem Esztikéje csupa sziv, csupa érzelem, megérti a hőst és rokonszenvez vele, mig maga Esztike ! . . . (elhallgat, majd érzéssel folytatja) : Héj, ha maga a múzsám lenne, Esztike. Esztike: Nos, mi lenne ? . . Révész : Hogy mi lenne ? . . En istenem ! hamarjában el sem tudom képzelni, hogy mi lenne !'.•'.'. (A hangja reszket, Esztikének a szemébe néz.) Minő müveket tudnék alkotni! . . . meghódítanám velük a világot, jóvá tenném az embereket, hirdetném az igaz, önzetlen és örök szerelmet és ha ezt követnék a népek, nem volna bün, csak erény és szerelem, a mindenható szerelem í . . . Esztike (ijedten, félve): Nagy Isten, mi lesz ebből! (Fenn): Ne folytassa barátom . . . ne . . . ne ! . . . Révész (keservesen): En kis Múzsám, aki enyhe fényt árasztana az én csendes lakásomban, barátságos, jóleső meleget, amely az én vágyaim netovábbja, az én boldogságom . . . Esztike (lelkesülten hallgatta, majd önfeledten, gépiesen súgta): ... az ő boldogsága . . . Révész : És ott várna türelmetlenül kenyérkereső munkából hazatérő férjére, akinek szorgalma elűzné a gondot s az asszonyka szerelme megszentelné a hitet, a reményt a jövőben, az édes rózsaszínű jövendőben . . . (Oda simul hozzá, megfogja a kezét, átöleli a derekát és ugy súgja): Esztike ! . . . legyen a múzsám, legyen a feleségem ! . . . Eszti (önfeledten a keblére borul): Igen ... az leszek ! . . . IV. JELENET. Előbbiek, Emma, Janka. Janka (nevetve): Nagyszerű! . . . kitűnő , . . Ezt jól csináltad Eszta ! . .. Emma: Igen . . . nagyon szép volt., üdvözöllek ! . . . Magát is Révész úr !.. (ünnepiesen kezet fog velük.) Janka (észreveszi, hogy a dolog igen komoly): Hát Így tréfáltad meg Őt, Eszta ? Eszta (megöleli): Hallgass, bohó ! . . — FÜGGÖNY. — Honti Henrik,