Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-21 / 82.szám

Megrendelések gyűjtése. <— Frey Ferenc orszgy. képviselőnk beszéde. — Mint olvasóinknak megígértük, alább egész terjedelmében hozzuk városunk országgyűlési képviselőjének, Frey Ferencnek azt a beszédét, amelyet f. hő 12-én a képviselőházban a megrendelések gyűjtéséről szóló s azóta már elfogadott törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mondott s amely minden körben a legáltalánosabb tetszést aratta. íme a beszéd: Egy törvényjavaslat fekszik a t. ház asztalán, mely hivatva van az ország lakossága számottevő részének, az iparosok és kereskedőknek anyagi boldogulását elősegíteni, a megélhetést könynyebbé tenni és egyúttal a vidéki kisebb nagyobb városok emelkedését is biztosítani, mindezt pedig anélkül, a hozandó törvény életbe léptetése által, az államra bárminemű megterheltetés háramlanék. Ha vannak is egyesek, kik e javaslat által érdekeiket hátrányosan érintve látják, hogy ezek száma az ország vidéki iparosainak és kereskedőinek százezreihez képest, elenyésző csekély, időleges veszteségük pedig rövidesen és könnyen lesz pótolható. E Hazánkban a nagyipar és nagykereskedelem tagadhatlan emelkedése mellett, a kormány és a törvényhozás nem vette észre kellő időben, hogy a vidéki kisiparosok és kereskedők anyagi helyzete napról-napra roszabbodik, s csak most, midőn a szó szoros értelmében a jövőjük felett kétségbeesöknek feljajdúlása a közfigyelmet magára vonja, sietünk megmentésükre, a minek elérése a jelen törvényjavaslat törvényre emelése és egyéb kilátásba helyezett törvényhozási intézkedések által remélhető is. A t. kereskedelmi minister úr elismerésre méltó ügybuzgalommal dolgozik az ipar és kereskedelem felvirágoztatásán, s gyakori utazásai közben, a gyári vállalatok virágzása, vagy pangásának tanulmányozása és észlelése mellett, a kis emberek sérelmeit és bajait is meglátja. Valóban hálás feladat, egy egész osztály baján segíteni, s ha jogos elismerés és népszerűség környezi a t. fóldmivelésügyi minister urat, a gazdák és földbirtokosok érdekeinek hathatós előmozdításáért nem kevésbé jól megérdemlett osztályrésze ez a t. kereskedelemügyi minister úrnak is. Utóbbinak helyzete tagadhatatlanul nehezebb, mert míg, ha a fóldmivelésügyi miniszter úr a gazdák érdekében valamely üdvös javaslattal lép elő vagy hasznos intézkedést tesz, akkor hozsannát zeng néki — miként ezt tegnap is láttuk — az egész ház és az ország egész lakossága, a gabona határidő üzlettel foglalkozók kivételével, az ügyvéd, orvos, kereskedő és iparos, stb. mint közvetve érdekeltek, mert a főidbirtokosok egymásra nem féltékenyek, jól tudva, hogy a javukra szolgáló intézkedéseknek hasznát aránylag egyenlően élvezendik mindnyájan, a többi felsoroltak pedig tudják azt, hogy boldogulásuk egyik alapforrása hazánkban, a földbirtokos osztály gyarapodása ; — ha azonban a kereskedelmi minister úr áll elő valamelyes javaslattal, akkor — mint jelen esetben is — a kis és nagyipar, és kereskedelem között könnyen támad érdek összeütközés, sőt eddig még számolnia kellett az agráriusok esetleges idegenkedésével is, kik bár teljes joggal tartják hazánkban az agrár érdekeket minden mát anyagi érdekek felett az elsőnek, mégis beláthatják, s mint legutóbb örömmel észleljük, be is látják, miszerint az oly törvényhozási intézkedés, mely az ipar és kereskedelem fellendítésére irányul — mint pl. a jelen törvényjavaslat — még nem megy szükségkép az ő érdekeik rovására. Feltevésemben megerősítenek' a kassai agrár gyűlésen elmondott beszédek, s mulasztást követnék el, ha nem mondanék előzetes megbízás nélkül ugyan, de az utólagos beleegyezés biztos tudatában, a magyar iparosok és kereskedők nevében, e helyen köszönetet azon szónokoknak, kik nemcsak elismerték az ipar és kereskedelem fontosságát, hanem ezek érdekeinek támogatását is ígérték. Jól tudom, bogy az agráriusok a gabona határidőüzlettel, az úgynevezett papiros búzával, üzérkedő vagyis speculáló gabonakereskedők és a malomiparral foglalkozók eljárása ellen foglalnak állást, vélvén — jogosan vagy nem, azt nem tudom megítélni, mert nem vagyok érdekelt fél, — hogy nevezettek mesterségesen lenyomják a gabonaárakat, mégis eddig azt kellett hinnünk, hogy az agráriusok átviszik az animozitást a kereskedelem többi terére is, oda is, a hol a régi szolid társulatoknak ós kereskedőnek a földbirtokosok és gazdákkal közös érdekük van, azokkal együtt érzenek, jó vagy rossz sorsukban osztoznak, s mindenkor megragadják az alkalmat bebizonyítani azt, miszerint annak tudatával bírnak, hogy az agrár foglalkozás képezi hazánkban az alapját a nemzet vagyonosodásának, s kik szívből kívánják, hogy a gazdaközönség minél több gabonát minél magasabb áron adhasson el. (Helyeslés.) Talán nem csalódom midőn azt vélem, hogy az immár helyes mederbe térő agrár mozgalom hozzánk Németországból szivárgott át, a hol azonban a földbirtokosok, bár saját érdekeik mellett kitartóan munkálkodnak, egyidejűleg teljes erővel támogatják — fényes sikert és eredményt érve el — az ipart és kereskedelmet is, közös hasznára az ország minden rendű és rangú lakosságának. Adja Isten, hogy ez nálunk is igy legyen. Hasonló törekvés, — vagyis az ipar és kereskedelem emelése, — tette szükségessé a jelen törvényjavaslat benyújtását, s habár a javaslat indokolásában ez kellőkép ki van fejtve, s ugyanezt tette az előadó ur is, mégis kötelességemnek tartom ahhoz, mint szakember hozzászólani. (Halljuk.) Ha daczára annak, hogy egyéb ipari és kereskedelmi való kitérjeszkedéstől tartózkodni fogok, felszólalásom mégis kissé hosszabb lenne, szolgáljon mentségül, miszerint a vidéki iparosok és kereskedők érdekeinek részletesebb megvitatása ugyancsak régtől fogva nem vette égénybe a tisztelt ház idejét (Igaz, ugyvan) és hogy a szőnyegen levő kérdés fontossága, — a tisztelt ház tagjain kivül is, — sokak előtt bővebb és az érdekeltek részéről jövő magyarázatra szorul, végül mert elérkezetnek látom időt és alkalmat arra, hogy a vidéki iparosok és kereskedők helyzete e helyen nyíltan feltárassék és az érdeklődés ügyeik iránt felk'óliessék. Tisztelt ház ! Az ipartörvény életbe léptetése után éveken keresztül, — akkor is mikor a vidéki iparosok és kereskedők existentiája tűrhető volt, — oly sürön érkeztek panaszok és feliratok a kormánykoz, úgy az egyes érdekeltek, mint a kereskedelmies iparkamara, sőt a törvényhatóságok részéről is, hogy a jogosaknak bizonyult panaszok elől el nem zárkózhatván, sőt kétségbevonhatatlan jóakarat által is vezéreltetve, 1897-ben, az akkori t. kereskedelemügyi miniszter úr, a kereskedelmi és iparkamarákhoz a következő felhívást intézte. (Olvassa.) „A kereskedőknek és iparosoknak az ipartörvény 50. §-ában biztosított a -»iog, hogy maguk, vagy megbízottai! előmutatása mellett is bárhol, megrendeléseket gyűjthetnek, panasz és felszólalás tárgyát már úgy törvényhatóságok, mint reskedelmi és iparkamarák és más kelt tényezők részéről. Kétségtelen tény, hogy ezen jog ±ij korlátozatlan gyakorlása sok visszaélések kutforrásává és a mellett főleg a vidéki iparosság és kereskedelem kárára is vált, tekintettel tehát arra, hogy a kereskedelmi utazók jogköre legutóbbi időkben a külföldön is több irányban szabályozást nyert, tekintettel arra is, hogy hazai viszonyaink szintén indokolttá teszik, hogy a kereskedelmi utajzók működési köre a fenforgó szükségleteknek megfelelő módon szabály oztassék, illetve korlátoztassék, ennél fogva az ipartörvény említett rendelkezését a mellékelt törvényjavaslati tervezet szerint törvényhozási uton módosítani szándékozom. Felhívom a Czimet, hogy e törvényjavaslat-tervezetben foglaltakra adjon hozzám kimerítően indokolt véleményes jelentést." ^ A kereskedelmi és iparkamarák e felhívás vétele után köszönetet mondottak a miniszter úrnak panaszlott ügyük iránti érdeklődéseért és beható tanácskozásaik eredményeként, csekély módosítások figyelembe vételének ajánlásával, a vidéki ipar és kereskedelem megmentéseként üdvözölték a törvényjavaslatot, melyben a kért módosítások, SL ház közgazdasági különösen pedig igazságügyi bizottsága által, előnyös megoldást nyertek. Nem való tehát előttem szólt Barabás Béla t. barátomnak és képviselőtársamnak az az állítása, mintha ez a törvényjavaslat csak „nesze semmi, fogd meg jól," lenne, mert mindenki maga ismervén legjobban a maga baját és annak orvoslását: a legjobban képes megítélni utóbbinak értékét is. (Ugy van, jobb felől.) A törvényhozás azonban — mely a t. miniszterelnök urnák köszönheti, hogy pártharczok helyett a hasznos munka terére léphetett, — csak most van azon helyzetben, hogy tárgyalja és törvényerőre emelje ezen javaslatot, melynek fontosságát bizonyítja a többi között az, hogy a t. ^jelenlegi kereskedelmi b .Esztergom ís Vidéke* ttója. A tréfa. (Vigjáték.) SZEMÉLYEK Esztike, Emma,) ,, , , T . ' < nővérek. Janka, ) Révész Jenő, költő. Szin ; Az Esztike szobája. IS: Jelen. Vasárnap délután. I. JELENET. Esztike egyedül. Esztike (fel és le jár): Senki . . . semmi! . . ilyen szép délután nem jön senki . . . Pedig Révész is jöhetne. Milyen regényes helyzet: egyedül . . . A trubadúr a lábamhoz ülve zengné el, mi nyomja a szivét, a lelkét, és én . . . eh, én játszom a szívtelent, a hideget... (Nevet.) Szegény fiu, milyen gyáva! . . fogadok, egy csóktól elfutna ! . . De nem merem megpróbálni, mert — hátha nem fut el! .. A csacsi! . . (Énekel.) Az utcán megy egy nő, És utána egy iír, Az asszony elegáns, csinos, Az úrnak szemet szúr I . . Mindenütt a nyomába jár, S az asszony visszanéz, Az úr mosolyg, az asszony is, S az ismeretség kész . . . S egyelőre ez elég nekik, De a folytatás — az következik . . . Kicsi megbitt szoba, Pongyolában a nő, Igy igazán csinos, S lábainál ül — ő 1 A férj talán vadászni jár, S az asszony — gondol rá, Mi volna, ha az ura most Csókolózni látni! . , S egyelőre ez elég nekik, De a folytatás — az következik . . . (Naivan.) Tán nem is illik ilyesmit énekelni, de — mit csináljak, ha azok a csúnya lányok nem jönnek! . . II. JELENET. Esztike, Emma, Janka. Emma: Szép volt, nagyon szép . . . Janka: Tanits meg rá, Eszta! . . Esztike: Hát hallgatóztatok ?.. Emma: Hogyne! . . megbűvölt az éneked, nem tudtunk tovább jönni! . . Esztike: Már is gúnyolódsz I . . Emma : Hogy mondhatsz olyat! . . igazán gondolom! Janka: De tanits meg rá ! . . Esztike: Persze, csak üljetek le, kérem a kalapokat letenni! . . azután beszélünk ! . . (A leányok leteszik kalapjukat, keztyiüket, és az ernyőt, — Esztike segít nekik.) Janka: Hol a macskátok, Eszta ? Esztike (kedvetlenül): Ott van, fogd meg! Emma: De ez a lány! mindig csak a macskával játszana! . . Janka: Hát nem is, mint Eszta, a ki mindig ábrándozik! . . Eszti: Én ? . . Emma : Igaz ? . . Janka: Hát persze . . . hisz szerelmes vagy! . . Eszti : De ilyet! . . és kibe ? (elpirul.) Janka: Révészbe ! . . Eszti: No, ezt, éppen eltaláltad! Janka : Talán nem ? Emma: Hát szó a mi szó: ő szerelmes beléd ! Eszti: Az lehet, de én nem szeretem őt! . . Janka: Nono! Eszti: Ne incselkedj mindig Jancsi, mert én is kezdem ! (A Janka karján levő macskára üt.) Sicc! . . Janka : Kedvesem, az nem változtat a dolgon. Emma : Az igaz ! Eszti (ingerülten): Nos, én bebizonyítom nektek, hogy nem igaz ! Janka: Hogyan ? Emma: Azt én is szeretném tudni! . . Eszti: A dolog nagyon egyszerű . . . Janka: Halljuk ! Eszti: Ha Révész jön, én szerelmet vallatok vele! Emma : Vájjon kötélnek áll-e ? Eszti: Azt csak bízd rám ! Janka : No és ? Eszti : És semmi; én egyszerűen kinevetem ! Janka: Azt ne tedd ! Emma : Ne hát! Halálosan megsértenéd szegény fiut. Eszti: Legalább nem fogtok rám olyan dolgokat, a mik nem igazak. Janka: (súgja Emmának.) Nem meri, fogadj! (Fenn.) És mink mit csinálunk a szerelmi jelenet alatt. Eszti: Innen nézhettek a másik szobából. Emma: Jó, majd meglátjuk . . . Janka: Hát meglesz ? .. Eszti: Meg. Janka: Jó tréfa lesz ! . . (lépések hallatszanak.) Eszti (sietve): Gyorsan, lányok, ez Ő ! (Emma és Janka befutnak a mellékszobába, de Janka visszajön.) Janka: Majd itt hagytuk a kalapokat, meg a keztyüket! . . (Összeszedik ; el). III, JELENET. Esztike, Révész Jenő. Eszti: Hogy dobog a szivem ! . . Vaj« jon ő-e ? Révész: Jó napot, Eszti kisasszony. Eszti (félre): Jól sejtettem ! (Fenn): Jó napot, Révész úr! . . Minő szerencse, hogy jön ! . . majd megesz az unalom. Révész: Hát csak egyedül van, kisaszszony ? Eszti (ábrándosan): Arnint látja ! Révész: A kedves mama ? Eszti: Kiment. Révész: És Emma, meg Janka kisaszszony nem jöttek ide ? Eszti: Tudja Isten, hol csavarognak. Révész : Tulajdonképpen szerencsés ember vagyok hogy egyedül találom Eszti kisasszonya Eszti: Miért? . . Révész: Biz' én magam sem tudom, de olyan jól érzem magamat közelében ... Eszti (az ablak felé kacsint) : Hát jöj jön ide mellém Révész úr ! i . Révész : Ha megengedi! (közelebb tolja székét Esztikéhez). Eszti: Mondja, Révész úr, igaz, hogy maga egy színmüvet ir? . . 1 Révész (meglepődve): Hát tudják? .