Esztergom és Vidéke, 1900
1900-10-21 / 82.szám
ESZTERGOM és TIDÍÍE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Meg$e\eT}Ík VasáPI)ap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hoYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK : ' EfiTéM ém — — — — 12 kor. - fll. Laptulajdonos kiadókért: SzécbCpyÍ-tCP, 330. SZálD. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. .• < Nw.de™ Ew ^„ta Sr . ; T 4 , 1 . 8k,r-111- DR. PROKOPP GYUbA- •*»„...... BOLTIZÁR JÓZSKF jubileuma. — Október 24. — Igényeidben ki szerény valál, De a tevésben ki vetted a részt-. Isten szolgája, galamb lelkű ősz, Nemes, nagy lelked hódolatra készt ! Negyedszázadja, akiket vezettél, Nagy nyájad ime, templomba vonul, S hogy hosszú légyen bő áldásu élted, Istent imádva, térdére borul. Tőled tanultunk Isten — s honszerelmet; Tőled tauultuk: mi a szép, a jó/ . . . Márvány tábládra vésdd fel érdemét, História múzsája, nagy Clio / Cs. (M. S.) Folyó hó 24-én lesz huszonöt esztendeje, hogy szeretett érseki helynökünk püspökké szenteltetett s azóta viseli a kiváló fontosságú, nagy körültekintést, tudás, tapasztalatot kivánó állása minden terheit örökifjú vállain. Lélekemelő, magasztos kell, hogy legyen Magyar Sión ez ünnepnapja, az általánosan tisztelt, nemeslelkü főpap ritka jubileuma. Ha magában véve is elegendő ok a püspöki méltóság huszonöt éve arra, hogy tisztelettel hajoljunk meg a férfiú előtt, ki e nagy napot az isteni Gondviselés különös kegyéből megérheti, kétségkívül nagyobb erre a jogosultság akkor, midőn oly férfiúval állunk szemben, kinek egész élete oly érdemek láncolatát képezi, amelynek elismerése elől nem zárkózhatik el senki, aki tudja, mily kitartás, mennyi tapintat kívántatik az egyházmegyei kormányzat ama hivatalaiban, amelyeket az ünneplő püspök és általános érseki helynök betöltött. Mint ifjú, a kitartó szorgalom, mint férfi — az Öntudatos munka ritka mintaképe. Szelíd, de nem elnéző. Szigorú, de nem méltánytalan. A mérséklet és tapintat oly határozottan kidomborodott tulajdonát képezik, amelyek minden körülmény között a leghelyesebb középút felfedezésére képesítették. Hosszas tevékenysége alatt az egyházmegyei kormányzat hivatalaiban alig volt eset, amikor akár személyes magatartásával, akár hivatalos eljárásával valakinek szándékosan keserűséget, kellemetlenséget, vagy sérelmet aközött volna. Ha Cicero szavait: „In oculis sunt ommia" rá alkalmazzuk, egy tekintet jóságos, nyilt arcába meggyőzhet mindenkit arról, hogy oly férfiú, kinek egész valóját a szelídség, szeretet, jóakarat, tigyr buzgóság képezik. Csak természetes tehát, hogy az elkövetkezendő nagy napon egy lesz mindnyájunk közös óhajtása : nyugodjék minél tovább rajtunk e szelíd, jóságos szem ténye! A jubileum. A nagy dátumot természetesen a hatóságok, úgy a vármegye, mint a város, a papság és a katonaság nem engedik észrevétlenül elmúlani. Frey Ferenc országgyűlési képviselő már csütörtökön összehívta a Városi Kör választmányát, amely az értekezlet határozataképen felkérte a polgármestert, hogy 24-ére rendkívüli közgyűlést hívjon össze, amelynek egyetlen pontja a főpapnak való hódolás legyen. A kérelmet a polgármester természetesen nagy örömmel teljesíti. F. hó 24 én fognak testületileg a főkáptalan tagjai is tisztelegni. A püspök életrajza. Boltizár József régi előkelő, vagyonos nemosi család sarjadéka, született Morva Szent-Jánoson 1821, febr. 2-án. Édes apja a Zichy-család tiszttartója volt. Magas műveltségű szülei igen gondos neveltetésben részesítették és nemcsak arra törekedtek, hogy elméleti ismeretekkel gazdagítsák, hanem oly jellemre is képezzék, amilyenre családi cimere is utalni látszik, amelynek pajzsán a kék szinü mező közepén n.^gv sziv díszeleg-. Gimnáziumi tanulmányait a kegyesrendiek pozsony-szentgyörgyi konviktusában kezdte, hol boldogult Andrássy Gyula gróf, a nagynevű államférfi, iskolatársa volt, 8 kivel az iskolától kezdve egész életén át tartós barátság fűzte együvé. Tanulmányait mindenütt kitűnő sikerrel a tatai konviktusban és gimnáziumban, 1837/8-tól pedig mint növendékpap a pozsonyi „Emericanumban"Nagyszombatban a szemináriumban és a bécsi Pázmány-intézetben végezte. Fiatal kora miatt még egy évet a városunkban létezett „Presbyterium u-ban töltött. Pappá szentelték 1844 július hó 15-én. Az iskolák befejezése után kezdetben segédlelkész volt Újlakon, de még ugyanezen évben primási szertartó, 1847-ben esztergomi hely nöki iktató, 1849ben hercegprímás! iktató és szer tartó, 1851ben levéitáros és könyvtáros, 1852-ben pedig hercegprimási titkár lett. 1854-ben a pápa t. káplánjává nevezte ki. 1856-ban kapta a selmeczbányai plé bániát. Ide igen nehéz időben érkezett, mert a patronátusi jogok miatt a város és egyházi hatóság között éles viták támadtak. Az ő tapintatának lehet különösen köszönni, hogy a meghasonlás rövid idő aiatt véget ért. Egy másik viszály elintézése is az ö érdeme- A jezsuiták rendének eltörlése után a jezsuiták Selmecbányái jószágainak egyik részét kapta a plébánia, másik a főgimnázium alapja lett, a harmadik pedig a vallásalapba olvasztatott be. E részek kiválasztása sok bonyodalomra szolgáltatott okot és ismét Boltizár kezének kellett közbenyulni, hogy a viszályok * elsimuljanak. Ismerjük, hogy ő mentette meg Selmec város részére az ottani erdész- és bányásza ti akadémiát, Mikor 1858-ban Thun miniszter Bécsbe akarta azt szállítani, Boltizár egy deputáeió élén Bécsbe ment és ntt Albrecht főhercesr segélyével audenciát kapott a király nál. Itt előadta Selmec város panaszát, és az akadémia megmaradt régi helyén. Ilyenformán Boltizárnak köszönheti nemcsak Selmec, hanem az egész Ország, hogy ez intézményt nem vitték át Ausztriába. Sok érdeme van Selmec város leánynevelése körül is. Az általa behozott apácák kezébe tette le a leánynevelést, amely azóta örvendetes fejlődésnek indult. Még 1856-ban a préposti címmel lett kitüntetve. Selmec város annyira megszerette népszerű plébánosát, hogy 1873-tól orszgy. képvisnlőjévé választotta, s mint ilyen, a fázió után a Sennyei párthoz csatlakozott. 1875-ben lett esztergomi kanonok s még ugyanezen évben nagyszombati érseki helynök és felszentelt püspök, 1882ben a római gróf cimét kapta. Végül Esztergom főegyházmegyei érseki helynök lett 1893. okt. 24 én s azóta végezi pánatlan testi- és lelki erővel az ez állással járó s egészen vállára nehezedő feladatokat. Hogy városunk annyira szereti, az impozánsan megnyilatkozott 1894. július 15-én tartott aranymiséjén, amikor az egész egyházmegyei papság, a vármegye, a város, a katonaság, a lehető legtüntetöbb ovációban részesítette. Azóta is mindég ott volt, mindég ott van, ahol örülünk, vagy gyászolunk; együtt érez mindég velünk. Hogy csak a közelmultat idézzük, Ő volt elnöke és lelke a Szentháromság bizottságnak, ő szentelte fel az új korház alapkövét, elnöke a főgimnázium segítő egyesületének s pártolója minden jótékony egyesületnek; élénk részt vett közügyeinkben is. Ad multos annos !
