Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-12 / 63.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTEÍIGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. i Jegjeleijik Vasárnap CS CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: JÍLŐFIZE^ ARAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ÍS'éVM^ ~~ - ~~ - ~~ — "~ — l

l kir' — ffl* L»pt«lajdonos kiadókért: Szécl|CQyÍ-tér, 330. SZálH. NegyedU ^-^^ - ^ 3 kSÍ! - ül! Q R

. PRQKOPP GYULA- ~* K^atot ne. a*an* vl.«a. A kilencszázados jubileum. — 1000—1900. — Magyar Sión üunefién. A csendes éjben messze világolva Öröm füzektől ég Sionnak orma; — Mintha leszálltak vőn' az égi csillagok. Az ég, a föld, a víz, de minden úgy [ragyog, Sionnal együtt minden ünnepel. S a honfi-érzelemmel telt kebel Ugy megrezeg, ugy feldobog a lázba'

5 Es amit érez, Isten-imádása, * A szívben izzó hála sóhajtása És hő ima, mely esdve kér Istent, eget a szent honért. S a költő lantján megriad a dal Magas ihletnek szárnycsapásival, Ezüst kobozról ünnep éneke. Nagy Istenünk, világok Istene! Hozzád kiált e földnek nemzete, Az ős, a hős, a nagy s erős magyar. , Hozzád kiált a század alkonyán, Hozzád kiált az újnak hajnalán, Kivel tovább is élni vágy s akar. Pedig az élet oly súlyos, nehéz, S a küzködőnek ingatag reménye, Könnyen s hamar ölő kétségbe vész .., A mult letűnt, a most jelen siet, A még jövőben mindent köd takar; Csak hosszú régi múltnak ád hitet, Hogy még továbbra is, örökre is Megél e földön a magyar. Nagy Istenünk, világok Istene! Hálánk örömtűz fényiben köszönt; Ott ég a lengő láng között Hő szivünk minden érzete. Ott ég, s a fénye messze vet sugári S minden szikrája tégedet imád, Ki a magyarnak vagy nagy Istene Egyetlen őre, vára s fegyvere. Oh ! hála néked, hála és imádat, Hogy védted, óvtad, drága szép kaszánkat, Megvédted annyi bajba', vészbe, Megóvtad már egy ezredéve, Hogy most is áll, hogy most is él S tebenned bizakodva hisz, remél. Hisz mindenütt csak a te szent kezed, Ami megáld, ami segít, vezet. Hazánk se volt, csak éltünk hontalan, S adtál hazát, hogy párja sincs talán. De. hajh ! az ég sötét volt és borult, S a vész, a felleg egyre tornyosult. Raktunk tüzet a berkek rejtekén, De dőre volt, de kába a remény, Hogy tetszetős is lesz Neked a láng. S ki hitte volna ? / Nem csalatkozánk. Utat mutattál kóbor nemzetednek, Eget nyitottál a hitetleneknek Hogy bajba, bűnbe el ne vesszenek Hogy éljenek, örökre éljenek. S adtál anyát, ki fönn az égbe Gonddal vigyáz ez árva népre. Ki nékünk asszonyunk, nagy pát[ronánk S ezerszer áldott, Körülrajongó tt Egyetlen édes jó anyánk. — S tovább, tovább már annyi százaidon . . . Kihal a szó a rezgő ajkakon, Némán imád a forró háládat Köszönve, áldva bő irgalmadat. Nagy Istenünk, világok Istene ! Imád e nép, anyádnak nemzete. Tekints reá s engedd remélni, Hogy annyi vér, hogy annyi teli, A sok csapás, mit szenvedett, Majd még gyümölcsét termi, Hogy boldog lészen a magyar S a vész, a tomboló vihar Ha tépi is, de romba mégse dönti. Imád e nép, te áldod, élteted ; Imád e nép, hisz benned és remél, Hogy nem hagyod az ősr nemzetet, Hogy állni fog s örökre él / Havadi Barnabás. Esztergom ünnepén. Esztergom, augusztus 8. Oh, minek is mondhatnánk másnak, mint a hazaszeretet diadalünnepének, amelyben a véghez ment alapvető történeti események triológiája kiapadhatlan forrásává vált a magyar nemzet állami létének, ebben királyságának minden ellennel izemben való megvédésére erőt me- j •iteni s mindenekfölött az értelmi irőt a kedélynek nemes képzésével minden időben a haladó korigényeiaek megfelelőleg versenyképessé tenni azon népcsaládok között, a hova a magyar nemzet, a Gondviselő éber őrködésének vezetése mellett, ékelte be magát. Az ünnep triológiája az államalapítás, a felavatás és felajánlás. Hőse István, a szent, a bölcs, a látnók király ; az események színhelye : Esztergom, az ős város. A szent hős lángszelleme betelvén az Isten segítő malasztjával, a mély tudást jellemző pillanatnyi gondolkozás röppenő sebességével tekint vissza nemzetének múltjára. Tudja, érzi annak gondviselésszerű kiválasztását, mely a jövőre nézve oly nemzeti rendeltetést készit elő, milyen egynek sem jutott osztályrészül Európa népcsaládai között. Es ez érleli meg benne alkotásainak sorozatát, mely minden izében nemzeti és maiglan is megdönthetlen alapja a magyar nemzet államiságának. Ismeri népe gondolkozását, szivének nemes érzelmeit és ezt alapul választva, a világtörténelemben páratlanul álló rövid időközben meghódítja Krisztus tanának. Majd midőn nagy munkáját bevégezte volt, elküldi hü munkatársát: a bencék rendjéből kiválasztott Asztrikot, Krisztus egyházának földi helytartójához, azon kéri sével: vegye fel nemzetét az egyház kebelébe zálogául annak, hogy a magyar az egyház tanának harcosává avatta fel magát. Ennek a viszonzása a korona és az apostoli kereszt, mert a királylyá avatásra méltó az a fejede,em, ki népének rendeltetését fel mervén, az igazi művelődés szentek-" szentjébe vezeti, és soha sem lehet hűbér, vagy gyámság alatt leledző nép az, mely önállóságnak akkor adta legragyogóbb példáját, midőn majdhogy egyakaratulag meg nem tért. Ennek a felavatás tényének már nemzeti mozzanata a koronázás és az államnak királysággá való proklamálása. És midőn az aggá lett király nemes élete alkonyatra száll, ott látjuk leborulva a Sziv előtt, kinek közbenjárása annyi jkönnyeket törölt le a szenvedők arcairól s annyi re[ményt nyújtott a csüggedőknek. Imára kulcsolja reszkető kezét, imát rebegve kér ajka áldást nemzetére attól, kit a népek Istenének hívnak. Majd felemeli tekintetét a Fiu-Isten anyjához, könyörögvén : legyen pártfogója népének, oltalmazója alkotásának s mindenekben közbenjárója az Úr zsámolyának és ha vészek érik : bajvívó fegyvere a magyarnak. Ez a felajánlás. Kagyogó része a triológiának, amint a vallásos kedély isteni berkeiből szárnyra kelt való és igazság méltó betetőzése az alkotások sorozatainak. De egyben mennyi gondoskodás, mily tergermélységü honszeretet áradása a nemes szívnek, kit az első keresztény fejedelem neje, Sarolta hordozott szive alatt. Kilencszázad vihara zajlott le azon idő óta édes hazánk fölött. Kilencszázad küzdelmes szenvedései, megpróbáltatásai adnak bizonyítékot a magyar nemzet népjogi fenségéről. Nemzetek rázkódtak meg ezen századokkal telt idő alatt, a kérhetetlenül tomboló viharok közepette, de Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.