Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-12 / 63.szám

egyetlen egy sem került ki oly tisz­tán a népek történetének fénylap­jára, mint a magyar. Bár minden­bőt ki vette részét, hisz határkövei ott emelkednek Sajónál és Mohács­nál, de mindenben megtartotta ősei a hagyatékát s ma ugyanazon terüle­tet vallja magáénak, melyet a „haj haj !" «satajelzéssel és vérrel szer­zett meg Árpád és hét vezérének népe. Sőt mi több, nemcsak önma­gát tartotta fenn, hanem Önfentartá­sának törekvésében, hol segédkezet nyújtott a nyugati államoknak, hol meg védőbástyájául szolgált azok­nak. S miért? Mert a magyar nem csak hagyatékához volt hü, hanem a hagyaték gondos biztosítását is eszközlé mindazon alkotásokhoz, me­lyek már István, a szent, a bölcs ki­rály hagyatékát képezik. Es ez a hagyaték minden magyar előtt kell, hogy sérthetetlen legyen Sérthetetlen annál is inkább, mert csak azok egyikének is kiveszte a nemzet szivécól, maga után vonja a többit is, aminek végkövetkezménye az én hitem, az én meggyőződésem szerint: Finis Hungáriáé. El magyar tehát, él nemzet e hazán! Ez a nagy nap ünnepköre, mely­nek megünneplésére minden magyar kötelezve van s nem szolgálhat senki által és semminemű partikulariz­musra okot a nemzeti igazság felfo­gásában még akkor sem, ha bár legenda őrizné is azt, mint a ma­gyar nemzet népjog és művelődés mai állapotának ösi alapját. És a nemzet kegyelet érzületének balzsamos árja emelkedik fel Eszter­gom vároaa fölé és méltán. Nemcsak azért, mert az Árpád sarjából szár­mazott fejedelmek és királyok szék­helye volt, hanem leginkább azért, mert az ünnep eredetének triológiája e megszentelt falak között ment végbe. Valamint áldott az ősök emléke­zete s áldás az ima, úgy áldott e város nagy múltja, melyben a ma­gyar államéletnek és kereszténysé­gének biborhajnala tűnt fel a kereszt hátterében. Üdvözlünk Téged ös város! A szerdai napon mint egykor: a nemzet szive vagy í Falaid között a bölcs király lángoló honszerelme lakozik mibennünk, kik a honszere­lemmel vértezve, sietünk üdvözölni Rómát a felvételért, dicsőn uralkodó apostoli királyunk ö felségét: I. Fe­rencz Józsefet, mint első apostoli királyunk méltó utódját páratlan al­kotmányos érzületéért és Asztrik fenkölt lelkületű érsek utódját fő-l magasságú és főtisztelendő Vaszary Kolos bibornok hercegprímást, ki a nap jelentőségét velünk együtt egy lélekben és egy szívben átérezvén, a béke igéjével központtá tette Esz­tergomot a nemzet kegyeletérzületé­nek megnyilatkozására, a nemzet bölcs, igazságos kormányát, amely kiveszi részét a nemzeti ünnepből. Légy üdvözölve nép, ki útra ké­szen, felsaruzva érkezel a szent fa­lak közé ! Elhoztad szivedet és ab­ban honszerelmedet, hogy megnyi­latkozzál őseid hagyatékát övedző hűségedről. Isten hozott! Lengeni fognak a zászlók, ünnepi köntösben a magyar Róma. Várfa­lairól zúgva verődik vissza a mozsa­rak dörrenése, melybe a zene lágy hangjai olvadnak. Templomaiban ki­gyúlnak a gyertyák és szövétnekek lángjai. Bíborban a trón s a főszé­kesegyház szentek-szentjében ma­gasra lobban a világ világosságát jelző láng és megszólal a Nagybol­dogasszony mélabús harangja, Egy nemzet szive dobban meg. Az oltár lábainál lesz a nép. A főpap reszkető szava verődik vissza a dóm tömjénnel telitett kupola fa­lától, dicsérvén a népek Istenét mondván: Szent seregek Istene, ki­nek uri felségével égnek, földnek mindene tele van jelességével: a te nagy hatalmadnak, s legfőbb méltóságodnak. Igaz hittel ismerünk, vallunk örpkös atyának, kinek ég s föld áldcfzik, minthogy tőle szár­mazik. * Áhítat szál a szivekbe s könybe lábad majd a nép szeme . . . örö­mében könyezik. És a dicséret után ősei hitét jkövetve, zendül meg aja­kán az ének: Asszonyunk, szűz anyánk ! üdvözlünk té­gedet : Kérünk, oh, meg ne vesd pártfogolt né­[pedet. Te, kiben tiszteli honunk Védasszonyát, Őrizd s gyámolitsd a jó magyar hazát. Hazánk Nagyasszonya! kérünk oh, el ne [hagyj, Bú és Öröm napon hü népeddel maradj. Téged köszönt, ha a forró nap délen áll, Téged, ha fölkel és ha nyugovóra száll. B. ^WCaawaiob •vux-aij-sáaos hivátwní %o&&ád jöw ívű népeS, efrovváaifyi íi-űsáam-ifa í\ódoiát>%a faéts&tcb ú>dz$ awja — ÍXÜVVVCÍ ^oaadd c ívű -népet, c>e>hinfo íz iánk !! díit&nc$£>á& e-s&l'cndS ve^&íln^, mhava %ozd, á3á# e-tővci tonkoit a nvaauatza; ^I?a3, po<jámj. nvm&ekiíi, 9ítin3 %a fenefoedhfo : S áti ez> ozö&áa; —• 3tiy&&n a%> alapja a (Vitte, van -ta-íwa, %z, $x?\vb £FCaanac>^onwuníi, fSz- vaaw -nem £>óntycv%. <9L ívVí az> ataipja, vaan éd&> annja y <ft íviíícn eíten távoznék aa^azava, nenv zzndü-t ooíva, <$>áz aonoy&, mostoha 3do% jáznafo. S>Cc -kaauj vzo&ni, Sínuánít, Se vt­\&<ízz-id utnníi ! ^nc^nvcíiv ívű yz>'U>vc-t KázK hatódva ff(C\nk annáníinaív. Takács Gedeon. Esztergom, augusztus n. Immár csak kétszer huszonnégy óra választ el ama nagy napoktól, amelyekre igaz szeretettel, az alkalomhoz illő lel­kesedéssel, az ünnep jelentőségét, kivá­lóságát felismerve hónapok óta készül Szent István városa. A legutóbbi napok készülődéseiről alább számolunk be, előbb azonban el nem mulaszthatjuk, hogy le ne rójjuk az elismerés adóját azok előtt a faktorok, férfiak előtt, akik az ünnep sikere érde­kében rendkívül fáradoztak, mindent el­követtek. Igy első sorban az egész ren­dező bizottság ifjú lelkű és buzgalmu elnö kéről: Boltizár József püspökről, de különösen, dr. Walter Gyula primási irodaigazgatóról és Vaszary László gaz­dasági tanácsosról, ennek kitűnően meg­választott adjuktusáról: Perényi Árpád főszámvevőről, akik a legfontosabb kérdé­sektől a minuciózus részletekig — foly­tonos lázas munkával — a nagy, nehéz programmot úgyszóllván maguk való­sitatták meg, kell megemlékeznünk.' Nem szabad azonban megfeledkeznünk Kollár Károly gazdasági tanácsosról sem, aki Rothnagel Ferenc főjegyző köz­reműködésével, a. városi rendező bizott­ság élén, a távollevő polgármester he­lyetteseként, fáradhatlan, állandó és éber munkásságot fejtett ki, amely csak azóta könnyebbedett meg, amióta a rendőrkapitány szabadságidejéről ha­saérkezett s a megosztatlan teher egy részét levette vállairól. A testületek, egyesületek közül a Városi Kör mutatott komoly érdeklő­dést. egyetemi tanár, Kiss Pál államtitkár, Nedeczky Vince verebélyi főszolgabíró, gróf Batthányi Vilmos kanonok, Bódog Lajos lévai polgármester, Ulmer György kanonok, Molnár János apát. Frigyes fiiherceg kíséretében lesznek : báró Kotcz Vencel altábornagy, főudvar­mester, gróf Cseszky és Wurm Vencel alezredes, vezérkari főnökök és Gsersich Rikárd kapitány. A sajtó képviselői. A helyi sajtó képviselőin kivül a kö­vetkező lapok jelentettek be tudósítót: »Otthonc irók és hírlapírók köre (Csaj­thay Ferenc,) a Budapesti Újságírók Egye­sülete (Cziklay Lajos alelnök), a Párisi Figaró (de Gaston Sándor), Uj Idők (Lyka Károly), Pester Lloyd (dr. Schil­ler Henrik), Magyarország (Mandovszky Rikárd), Budapesti Hírlap (Csajthay Fe­renc), Orient (Levalle André). Budapes­ter Tagblatt (Somogyi Péter), a Berlini Germania (Majanovicz Tivadar), Alkot­mány (Dosztál Károly), Magyar Hirlap (Molnár Márton), Néppárt (Izsóf Lajos), Magyarország és Nagyvilág (Bogdán Márk Aurél). Neues Pester Journal (Lászi Leo), Egyházmegyei Közlöny. A zarándokok, A bejelentkezett zarándokcsapatok: Börzsöny 200, Leányvár 200, Pilis-Maróth 350, Kisgyarmat 250, Dorog-Tokod 800, Nagy-Maros 200, Tótmegyer 200, Endre­falva 500, Nagy-ÖIved 600, Kéménd 400, Kőhidgyarmat—Libád 800, Szécsény 200, Udvatd 600, Dömös 200. Szomor 40, Zsigárd 20, NagyKálna 130, Üzbég 20, Csejte 30, Taksony io, Ipolyfödé­nes 100, Tallós 2, Kövesd 650, Jóka 10, Kurtakesz $0, Koros 10, Sárisáp, 250, Vágkirályfa 30, Szálka 500, Imely 30, Krakován, Pobedin, Leszte 300, Egy­házfa 65, Bart 400, Alsó-Várad 50, Stomfa 100, Köbölkút 400, Felsődiós 20, Sel­mecbánya 50, Hont-Szent-Antal 15, Ge­rencsér 190, Kisvárad 25, Szobb 200, Bányász Védegylet 200. A menet részvevői. Az ünnepi menetben való részvételü­ket ujabban bejelentették : a kir. járás­bíróság 16, a m. kir. posta 6, a pénz­ügyőri biztosság 8, a kir, tanfelügyelő­ség 1, a főkáptalani gazdatiszti kar 16, a kir. osztálymérnökség 8, a helybeli egye­temi ifjak 25. a párkányi Katolikus Le­gényegylet 30, a párkányjárási ipartes­tület 50, a kir. adóhivatal 11, a Szent­györgymezei Olvasókör 16, a vasúti ál­lomás főnöksége 20, a főgimnázium 109, a. reáliskola 106, a Kereskedelmi Tár­sulat 23, a kir. tanítóképző 26, a Pár­kányi Takarékpénztár 10 taggal. A végleges programm. A miniszterelnök érkezése. A miniszterelnök már f. hó 14-én dél­után 2 óra 33 perckor érkezik a budai vonattal. Vele jön Darányi Ignác föld­müvelésügyi miniszter. Fogadására meg­jelenik a klérus, a vármegye s a város. A miniszterelnök szintén fogadja a király­képviselőt Párkány-Nánán. Lukács László v. b. t. t., pénzügymi­niszter csütörtökön tudatta a rendező bizottsággal, hogy titkára : gróf Pong­rácz Vince kíséretében szintén megérke­zik az ünnepekre. Igy a kormányt Széli Kálmán, Dará­nyi Ignácz, Lukács László, Plósz Sándor és Wlassits Gyula miniszterek fogják képviselni. Vendégek. Legújabban bejelentették érkezésüket: gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspök, Firczák Gyula munkácsi püspök, gróf Zichy Nándor v. b, t. t, dr. Czobor Béi A jubiláris napok végleges, részletes programmja, a végrehajtó bizottság szerda délelőtti ujabb cenzúrája után, csütörtökön került ki a sajtó alól. Mivel az, a Ba­zilika tervrajzával együtt, több ezer pél­dányban szét lesz osztva a közönség kö­zött, e helyütt csak kivonatosan ismer­tetjük. Augusztus 14. Délután 2 órakor megszólal a Nagy Boldogasszony-harang, a várfokon mo­zsárlövések, j órakor ünnepi vecsernye a főszékesegyházban. 3 óra ^5 perckor Frigyes főherceg fogadtatása a párkány­nánai állomáson; megérkezése. Fél5 óra­kor elindul a körmenet a kir. városi templomból. j órakor a Szentháromság szobor benedikálása. O fensége a Ferenc József uton és a Kispiacon jön és megy. 6 órakor fogadja a kat. klérus, a vár­megye és a város küldöttségét. J 1 / 2 órakor a város összes harangjai meg­szólalnak. 8 órakor a Szenttamás hegyi Az ünnepi előkészületek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom