Esztergom és Vidéke, 1900

1900-07-08 / 53.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. \Ie£jelei)lk Vasárnap CS CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a feéziratak, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK: ; Egész évre — — — 12 kor. — fii. Laptulajdonos kiadókért: SZCCljepyí-tér, 330. SZáü>. Fel évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyedévre ^-^ - ^ 3 kor. - fii. j£) R. PROKOPP GYULA- .*»-«i..

M

.u»i*«

>

^ A szegényügy vármegyénkben. Esztergom, július 6. Mindég kiváló figyelmünk és gondoskodásunk tárgyát képezte a város és a vármegye szegényügyének rendezése s működésünk kezdete óta iparkodtunk keresni a módokat és eszközöket, amelyekkel e cél — ha csak részben is — elérhető. Talán van némi jogunk elmondhatni, hogy a városi szegényügy effektuált rendezéséből — emiitett munkásságunk révén -— némi kis részt mi is kérhetünk magunk-! nak. A vármegyei szegényügy te1 rén azonban — bár több oldalról kaptunk terveket, javaslatokat — sokáig nem találtunk olyan módot, amely kivihetőnek s eredményes-' nek ajánlkozott volna. Ahogy a vármegye területén nehezebb is e rendezés, amennyiben azokat a községeket kivéve, amelyek gyártelep, vagy bányatelep közelében fekszenek, — tehát főleg a párkányi járásban — legtöbb helyütt a lakosság, úgy szóllván kizárólag az aratás jövedelmére van utalva. Ha az időjárás kedvező, akkor a mi sok szegény szántóvető emberünk csak kibírja valahogy újig, de ha — miként az idei év —j elemi csapásokkal terhes, előbb-, utóbb bekövetkezik a nyomorúság.' A gazda csak megél, mert a^ csekélyke ingatlana telekkönyvi hi1 telképességet nyújt neki, de a szegénynek csak egy hitelalapja van : a falusi kereskedő, aki huszonkét koronáért adja az úgyszóllván él-j vezhetetlen fekete lisztet, tízszeres j áron minden egyéb portékát, úgy hogy mire az uj aratás véget ér: a szatócs elsepri előle annak egész eredményét. Mennyire mennek e tekintetben a íelkiismeretlenségben a kereskedők egyes megyebeli köz-; ségeldben: azt az aratás befejeztével az illetők megnevezésével, eljárásuk tüzetes leírásával fogjuk illusztrálni. Ez idei évfolyamunk 13-ik számában jelent meg egy vezércikkely Pólya Lajos nagyölvedi református lelkész, kitűnő veterán munkatársunk tollából: A megyebeli szegények segélyezése cimen, E cikk min| den során meglátszott, hogy a ^hosszú idők óta a nép között élő j lelkipásztor ugyancsak alaposan isimen a nép minden ügyét-baját, fájdalmát és küzdelmét, nyitott, figyelmes szemmel látja, hogy a népnek a megélhetésért mennyi testi és lelki erőt kell kifejtenie, hogy magát legalább az éhenhalás ellen biztosítsa. E cikk a szegényügy praktikus rendezésére három konkrét tanácscsal szolgált s kellemes feltűnést keltett illetékes helyeken. Végződött pedig eképen : E2 eszmém pártolására felhívom itt, a nyuvanyosság terén vármegyénk 1 mélyen tesztelt alispánjának figyelmét. Látom én azt régen, hogy a »Magyar Sion« tetejéről látcsó nélkül szemléli ő 1 vármegyéjében a szegények ez ecsetelt küzdelmét s egyik főgondját ennek enyhítése képezi. I A cikkíró úr nem csalatkozott reménykedésében ; vármegyénk nagyérdemű alispánjának figyelmét nem kerüli el semmi szó, semmi indítvány, semmi óhajtás, bármely oldalról jön is, ha az szeretett vármegyéje jólétének emelésére vonatkozik. Nem kerülte el Pólya Lajos ; indítványa sem, ahogy az alábbi végzés mutatja : 1 2194/900 sz. Pólya Lajos nagyölvedi ev. ref. lelÍ kész a megyebeli szegények társulati 1 uton leendő segélyezésére elfogadhatój nak látszó III. módozatot ajánl u. n. I. A valódi szegények, a munkakép' telének részére felállítandó szegények i házában lennének elhelyezendők. j II. A munkaképes szegények és a munkahiányban szenvedők a részükre ! felállítandó >szegények magtárával,! ! mely szövetkezeti uton, vagy társulati • uton volna szervezendő, úgy, hogy a I gabonagyüjtés az aratás után megkezI dendő s a begyült gabona megőrlendő | s a liszt a következő tavaszig, illetve aratásig olcsó árban számítva, de hitelben lenne a szegény néposztály számára kiosztandó. Ezt legczélszerüb, ben a papság által véli keresztül vihetőnek, mely egyrészt hivatása, j másrészt csekélyebb elfoglaltsága s j nagyobb értelmisége mellett e feladat, nak leginkább megfelelhet. A III. módozat »a szegény iskolás gyermekek segélyezése*, amit a községenkint alakítandó nőegylet által eszközölt gyűjtésekből vél Iétesithetőnek. Mind a III. módozatot nem csupán egyesek jószívűsége, hanem a csoportosuláson alapuló nagyobb erőkifejtés által elérendő eredményre alapítja, mely eredmény magával hozná a szegény nép felsegélyezésén kivül különösen, a II. módozatban résztvevő tagok részére azt is, hogy vele némi anyagi haszon is járna az erkölcsi haszon és elismerésen kivül. VÉGZÉS: A fent előadoztakat tudomásul véve, felhívom a járási főszbiró urakat miszerint ezt a járásbeli községekben a lakosság tudomására hozva, az elöljáróságok utján, akként intézkedjenek, hogy a fent emiitett segélyezési módozatok a képviselő testületek által minden községben tárgyalás alá vétessenek és megállapodásaikat hozzám fél év alatt a főszolgabíró úr utján bejelentsék. Egyáltalán úgy a községi elöljárók, lelkészek, valamint a fŐszolgabiró uraknak legmelegebben figyelmébe ajánlom ezen emberbaráti ügyet s felkérem a fŐszolgabiró urakat, hogy e tárgyban létrejövendő községi megállapodásokra vonatkozólag annak idején véleményt adni szíveskedjenek. Miről Pólya Lajos nagyölvedi ev. ref. lelkész urat tudomás végett szintén értesíteni rendelem. Esztergomban, 1909 évi június hó 7-én. Andrásy János kir. tanácsos, alispán. Nem kételkedünk, hogy e felhívásnak meg lesz a maga eredménye s a részletes, helyenként való megbeszélések összegéből majd leszűrni, lesüriteni lehet azt az alapot, amelyen a szegényügy rendezése legkönnyebben keresztül vihető. Mert az eddig tett indítványoknak éppen az volt a főhibájuk hogy teljesen helyi, partikuláris színezetűek voltak. Nem kételkedünk abban, hogy a községek elöljárósága komolyan veszi az alispán felhívását s lelkiismeretes gonddal, alapossággal fogja tárgyalni azt, első sorban a község érdekében állván a kérdés megoldhatása. Ami ha sikerül, szerencsésnek fogjuk érezni magunkat, hogy az égető kérdés megoldására az első célravezető lépés lapunk hasábjain tétetett meg. Memor. Városi közgyűlés. — Július 5. A rekkenő hőség, a nagy munkaidő dacára a városi képviselők tekintélyes számban jöttek Össze a csütörtöki rendkívüli közgyűlésen. Természetesen ezúttal a kaputos osztály dominált, bár a foldmüves-mándlik közül is ott setétlett néhány a zöld asztal mellett, Rövid volt a napirend, mindössze öt pontból állott, a tárgyak fontossága azomban érthetővé tette az érdeklődést. A referens a szabadságáról felfrissülve visszaérkezett főjegyző volt. Az igazságügyi palota. Az első pontnál az elnök előadta, hogy az igazságügyi kormány itt járt megbízottjai a Sas-teleknek a város által annak idején 20,000 korona vételárért fel?jánlott részét — főleg annak mély fekvése miatt — elfogadhatónak egyáltalán nem találták s a Széchenyitérre néző részt jelölték ki, aminek következménye volt az igazságügyminiszternek általunk már közölt leirata, amelyben a várost a telek átengedése tekintetében mielőbb való határozathozatalra utasítja. Előadta továbbá az elnök, hogy a p. ü. bizottság felhívására személyesen járt el az igazságügyminisztériumban, s ott tudakozódott, vájjon a leirat tartalma úgy értendő-e, hogy a kincstár a telek e jóval értékesebb részeért sem hajlandó 20,000 koronánál nagyobb vételárat adni. Örömmel jelentheti, hogy azt a választ nyerte, hogy az egykori ajánlat az ár tekintetében nem praejudikál, de mondhatja azt is, hogy túlságos vérmes reményetekéi ne áltassuk magunkat. Mindezeknél fogva a tanács azt proponálta, hogy mivel városi tulajdon eladásáról van szó, e közgyűlés tűzze ki harminc napi időközzel «zt a közgyűlést, amely érdemlegesen határoz e kérdésben. Továbbá határozza e\, hogy a telekrész bíróilag becsültessék meg s a p. ü. bizottság a becsű alapján adjon a közgyűlés elé — az eladási ár tekintetében — javaslatot. Dr. Helcz Antal úgy véli, hogy itt a harminc napi időközre nincs szükség, mivel a kitűzendő közgyűlés is csak ajánlatot fog tehetni. Eszközöltessék mielőbb a becsű s annak eredménye alapján, tegye meg már a 16-iki közgyűlés uj ajánlatát. Az elnök tudja, hogy a miniszter csak kötelező határozatra reflektál, amelynek el nem fogadása esetén a képviselőtestület újból tanácskozhatik a kérdés felett. De a nagy sietésre nincs is szükség, mert arról is van biztos tudomása, hogy az épités ez évben semmiesetre sem fog megkezdetni. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács javaslatát s a határozó közgyűlést augusztus hó 6-ikára tűzte ki. A közgyámi állás. A főjegyző felolvassa Sinka Ferenc közgyámnak, meleg, hálás hangon tartott levelét, amelyben súlyos, hosszú pihenést kívánó betegségére hivatkozva, állásáról lemond és méltányos végkielégítést kér, úgy hogy ebbe két évi dijnokoskodása is beszámitassék, amikor a számtiszt teendőit végezte. A jogügyi bizottság úgy érvelt, hogy mivel Sinka 1896 april 16-án foglalta el állását s igy négy évnél tovább szolgált, a nyugdijszabályzat értelmében végkielégítésül fizetésének tiz havi részlete illetné meg, vagyis 1320 korona de tekintettel működése buzgóságára, lelkiismeretességére, dijnoki szolgálata számíttassák be annyira, hogy végkielégítésül tizenkét havi fizetést : 1600 koronát kapjon.