Esztergom és Vidéke, 1900
1900-05-27 / 41.szám
ESZTERGOM és ÍM£ AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. F .t.l«» . Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉS i ARAK ; MUNKÁCSY KAbM AN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetésed küldendői) f^Zr?- ^_~_~_~„ 1 6 kir.* - fií; Laptulajdcoos kiadókért: S^éC^C^y í-tér, 330. SZáfl^. Egyes szám ára: 14 fii. u DR. PROKOPP GYUlrA. -jN Kéziratot nem adtrak vissza. níEsztergom egészsége. — A legújabb statisztikai adatokhoz. — Esttevgom, május 26. Az országos statisztikai hivatalnak az ország mult évi egészségügyéről kiadott jelentése, amely most került ki a sajtó alol, Esztergom város lakosságának eléggé örvendetes újságot ad hkiül. Az utolsó íiz évben a halálozás átlag 5—7 percenttel redukálódott évenkint. Persze, hogy ez a rózsás hír közelebbről nézve még nem jelenti azt, hogy a higiénikus posztulátumoknak csak nagyjából is eleget tettünk, hogy babérainkon pihenőre dőlhetünk, hogy Esztergom egészséges város. Az egész csupán annyi, hogy, úgy hisszük, a szanáiódás útjára léptünk, hogy városunk néhány év óta a mindenfajta és nemű nyavalyáknak nem oly buja melegágya, amilyen vok a még patliarkálisabb időkben. A legnagyobb liberalitással is tehát csak bizonyos javulást konstatálhatunk, 4e nagyon korán volna még a mai állapotok felett a megelégedést, a megnyugvást kifejezni. | Mert az idézett derűs statisztakai jelentésben még mindég vannak komor és zordon adatok. Az ország Összes rendezett tanácsa városai köpött Esztergom egészség dolgában még mindég a legutolsók között foglal helyet. Ez a téfiy megcsappantja Jó kedvünket, mert nem azt jelenti, hogy nálunk milyen üdvös ireformok gyökereztek meg a közegészségügyi viszonyokban, fianem csak azt, hogy még nem régen is mennyire el volt hanyagolva az nálunk, hogy milyen példátlan fcozömbséggel gazdálkodtunk a város legdrágább kincsével, iegpozitivebb vagyonával. ! Mem 4csáruljuk, sem nem keveseljük egyelőre azokat az erőfejlesztéseket, amelyeket a város az utóbbi néhány évben a közegész«ég javulása érdekében tett. Hogy jobban szivén viseK ezt a mindnyájunkat érdeklő kérdést, arra bizonyosság a közegészség imigyen megnyilatkozó javulása. De megállapodni, stagnálni ezen a téren, ahol még a legszükségesebbeket is alig tettük meg, több volna a mulasztásnál, a könnyelműségnél: vétek volna az. Esztergomot a természet egészséges városnak alkotta s hogy nem az, az rajtunk múlik. Ivóvizünk, úgynevezett csatornázásunk, utcáink tisztasága és lakásviszonyaink nem olyanok, hogy ne kellene sokkalta jobbakat kívánnunk, hogy ne volna kötelességünk sürgetni a felsorolt dolgok gyors és gyökeres javítását. A város a maga érdeke, a maga jövendője ellen dolgozik, ha elég jelentékeny budgetjében a közegészségügyi tételt — mint ismételten megkísérelte — redukálja, ha a szó betű szerint való értelmében, mindannyinak bőrén kíván takarékoskodni. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a város vezetőségének a közegészségügy terén való sürgős, égető reformokat fejtegessük. Ugy véljük, hogy városunk tanácsa, amit eddig is tett, valamely organikus programúi keretében tette s hogy a további teendőkkel is tisztában van. Felseóllalásunk célja csupán az, hogy a kezdődő javulást konstatáljuk s hogy óvást jelentsünk a mutatkozni kezdő újabb stagnálás ellen. Minden egyéb a város tanácsának, specialiter a tanácsosorvosnak tiszte. Annyi tény, hogy az út meg van törve,, a kezdet legerősebb gátain rés ütve, most már kisebb kaliberű erőfeszítések is nagyobb sikerrel járhatnak. I Ez a kérdés a lelkiismeret kérdése, amit sem a financiális, sem a kommoditás szempontjai, személyiek még kevésbbé szoríthatnak hátra, annál kevésbbé ; mert épen a gyermekhalandóság az, amely oly nagy mérvű városunkban, hogy a statisztika az e tekintetben utolsó városok között kénytelen szerepeltetni bennünket. Aucun. A pénzagyi osztály reformja.*) — Egy indítvány. — Mindazokat, akik a városi érdeket komolyan és lelkiismeretesen szivükön viselik, különösen s természetszerűleg foglalkoztatja most a pénzügyi osztály reformjának kér*) A felvetett eszme életrevalónak s alkalmasnak látszik. Foglalkozni fogunk vele s erre kérjük az érdeklődő városi képviselőket is. A szerk. iz Jflbp és Vidéke* tárcája. Maholnap . . . Maholnap eltűnik Valamennyi álmom, Fehér gyöngyvirágos Koszorúdat látom. Koszorús fejedről Integet a fátyol: Búcsúzol könnyezve A szülői háztól . , . GyöngyvirágkoszorUy Menyasszonyi fátyol; Óvjon meg a lelked Lelkem bánatától. A mit elvess tőlem, Neked adja oda, S boldogságod fényt hint Majd a bánatomra . . . Háhn Izidor. A párbaj után. — Vége. — — Ne legyen gyermek! igyekezzék felejteni, ne engedj a, hogy lelke mindég a mult emlékein kalandozzék; gondoljon inkább a jövőre! . . . — A jövője? Igaza van, aszonyom, [ majd a jövőre is gondolok. Hisz igy ez sokáig nem maradhat! . . . Nem is maradt. Mióta itthon volt kevesebbet kisértette a mult. Idejének nagy részét Miklóssynénál töltötte és abba a bizalmas kis szobába nem talált utat a kisértet, de ott nem is ért rá azzal foglalkozni, mert az asszony egészen igénybevette őt. Szeme barátságos fénye beragyogta a kis szobát és a kisértetek a világosban nem jelennek meg ; okos beszédjével pedig uj bizalmat, erőt öntött Dénes gyámoltalan szivébe. Tavaszszal leülte a párbajért a négy hónapi fogházbüntetését és ez a nyugalom is jól esett zaklatott szellemének. A folyton egy tárgyra való gondolás megszokottá tette végre a rémes viziót. És az idó az is nagyon megtompitotta az emlékei riasztó hatását. A fogságban meghányta-vetette egész életét és nem talált benne semmi olyan dolgot, amiért érdemes volt élnie. A semmittevés hosssas lánca volt egész élete. Szinte megundorodott magától, hogy mjképen lehet valaki embertársaira nézve ilyen haszontalan. Elhatározta, hogy ha kiszabadul, uj életet kezd, tevékeny, munkás életet, hogy hasanára legyen hazájának és az embereknek. És hogy a terv ne maradjon csupán csak terv, meg fog nősülni, hogy segítő társa legyen az asszony az élet küzdelmeiben és serkentse munkára, ha csüggedni találna. ' Feleségül veszi Miklóssynét. A szép asszony már türelmetlenül j várta haza. Éppen tegnap kapta levelét,' amelyben érkezését tudatja, Valami 1 könyvet tartott kezében, de nem nagy érdekkel olvasta, gyakran az ablakhoz futott, jönnek-e már a vonattól, majd tükrébe vetett egy kacér pillantást. Ma este nagyon szép volt, a ruhája előnyösen mutatta gyönyörű nyakát, s az izgatott várakozás szépen kipirositotta arcát, a szemei pedig leányos fényben ragyogtak. A kocsik már berobogtak az állomástól, és senki, semmi; csalódottan dobta el könyvét, és kedvetlenül dőlt egy puha székbe. Kopogtak, — Dénes volt. Az asszony leplezetlen örömmel fogadta. — Azt hittem ; hogy már nem is jön — Gyalog jöttem ; higyje el, hogy a hosszú sülése után jól esik. Az asszony nevetett. — Négy hónap! . . — Bizony, négy hónapja nem láttam. Sok minden történhetett az alatt . . . Mondjon valami újságot. — Ejnye, be kíváncsi! — látja én nem vallatom; nekem elég, hogy itt van. — Nem vallat ? — tréfált Dénes, — hát a szeme ? Az asszony leánymódra, zavartan elpirult. — Nos, nézze én vallatás nélkül ia mindent elmondok. — Hallgatom. — Kivánja, hogy kerülgetve, hosszasan beszéljek ? . . — Hisz azt sem tudom miről ?! — Uj életet kezdek. — Ez már férfias beszéd! — És ehhez akarok társat, aki biztat, ha csüggedek, bátorít, ha félelem fog el, és letörli homlokomról a munka gyöngyét, ha fáradtan hazatérek . , . Mondja, nem vállalná el maga a szerepet ? . . legyen a feleségem ! . . Az asszony irult-pirult, szégyenkezett kissé, de Dénes másodszori kérdésére kezét nyújtotta, és ott is hagyta azt a férfiéban . . . Mikor a világ meghallotta az édekes házassági hirt, tudni vélte, — hogy ime : ezért halt meg Fodor Ernő, — és nem is sejtették, hogy Dénes azért veszi el a szép asszonyt, mert azt hiszi, hogy csendes éjszakákon a Fodor kisértő arca nem fér a kettőjük ölelő karjai közé. Honti Henrik.
