Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-27 / 41.szám

dése. Amint azonban a legutóbbi közgyűlésen s egyebütt is hallottuk, kapnak az első kínálkozó s tetszetős megoldáson : ne töltsük be az egyik pénztárnoki állást. Ne üljünk fel ennek a tervnek, mert véleményem szerint, a két pénztárnoki állásra feltétlenül szükség van. Az adópénztárnokra rótt munkálatok, egyszóval az adóügyek, amelyek adminisztrálása kormányrendeletekkel és paragrafusokkal egyre komplikáltabbá és terhesebbé válik, egy embert feltétlenül megkíván. Az állam szigorúan megköveteli a maga kívánalmait majd akkor is, ha a két pénztárt egy kézre bizzák. Mi lesz az eredmény ? A házipénztár Hamupipőke-szerepre lesz kárhoztatva s a legbuzgóbb és legalkalmasabb egyén is kénytelen lesz elhanyagolni azt, a praepotens testvér miatt. Ellenben feleslegessé tehető a pénzügyi tanácsos állása. Az adóügyek vezetése az adópénztárosra bízatván, (ahogy az adóügyek lelke eddig is a néhai adópénztáros volt s megfelelt hivatásának) hátramaradnának a városi fontos pénzügyi kérdések előkészítése, kidolgozása, referálása : a p. ü. közigazgatás legfontosabb része. Ám ezeket a jelenlegi p. ü. tanácsos eddig is alig végezte. A kevésbbé fontosakat alkalmazottjai, a fontosabbakat kezdettől fogva a főjegyző, bár a szervezési szabályrendelet szerint erre nem köteles; ő volt a tanácsos helyett jegyzője is a pénzügyi bizottságnak, a hozott határozatok megszövegezője. Volt pedig azért, mert közismeretü tény, hogy a pénzügyi tanácsos állása e legfontosabb részének megfelelni nem képes. Tudjuk nagyon jól, hogy az egyesítés alkalmával kötött egyezség értelmében elejteni őt nem lehet, nem is ezt proponáljuk. Állítsuk őt — jelenlegi cime és fizetése meghagyásával — az adópénztárosi állásba. Visszamaradt munkaköre pedig adassék át a főjegyzőnek, akinek annak betöltésére tehetsége is, kedve is van. Hogy pedig ez uj munkakört elláthassa, mentessék fel az árvás ügyektől, melyek a gazdasági tanácsosra volnának átruházandók. A tanácsos, jelenlegi munkaköre mellett, különösen mióta a szakértő gazdasági gyakornok van oldala mellett, —- nehézség nélkül elvégezheti ez ügyeket. Igy a város megtakarítana 2800 koronát. A változtatás, hiszem, mindenesetre beválnék s alkalomadtán a p. ü- tanácsosi állás egészen megszüntethető lenne, s megjavíthatnánk a főjegyzői fizetést azzal a kétszáz koronával, amennyi ma a külömbség a két állás javadalmazása között. Persze csak ugy lehetséges e változás, hogy a számvevőt kötelességének buzgó, sétákkal minél kevésbbé zavart teljesítésére erősen reászoritani kell. Ajánlom tervemet a város közönségének jóakaró megfontolásába. Egy városi képviselő. Esküdteink Komáromban. Esztergom, május 25. Hétfőn volt a napja, hogy az uj bűnvádi perrendtartás életbe lépése óta a városunk

1 ól és vármegyénkből való esküdtek, először szerepeltek a komáromiVSx. törvényszék esküdtbíróság! tárgyalásán. £ második ülésszakra csak két ügy volt kitűzve, de komoly jellegű mind a kettő, különösen a második, amelynek szintere éppen vármegyénk volt. A mi uraink, még a jogász világból valók is, bizonyos aggodalommal és szkepszissel néztek a tárgyalás elé, ám hogy immár visszatértek : egyhangúan elismerik, hogy az esküdtszék, — ha egy kis félreértés az első napon történt is — mint általában, Komáromban is szépen kiállotta a tűzpróbát. A tárgyalás méltóságteljes menete — beszélik az esküdtek, — annak az igazság felderítését célzó vezetése, minden dicséretére vált a komáromi törvényszék érdemes elnökének, Pulay Gézának, úgy a második napon helyettesének : Hegymeghy Lászlónak. E, bár rövid ülésszak is igazolta az uj intézménynek életrevalóságát, amely működésében, alkalmas nemcsak a rideg, abszolút igazság, de egyúttal a méltányosság és humanizmus szolgálatára is. Felhasználjuk az alkalmat, hogy még egyszer foglalkozzunk röviden az intézménynyel. Tudvalevőleg eddig az esküdtszék működési köre a sajtóvétségekre terjedt csak ki. Azzal, hogy immár a közönséges bűncselekmények is az esküdtszék elé utaltatnak, régi kívánság teljesült. Az európai államok túlnyomó részében már évek óta ruházták föl az esküdtszéket ilyen hatáskörrel. Tehát nem a törvény rideg betűje, hanem a polgárok igazság érzete ítélkezik a közönséges bűncselekményekkel vádlottak fölött. Az emberi ész és szív szava dönti el Magyarországon, vájjon a vádlott bünös-e vagy ártatlan. A birót esküje a törvény szaváíhoz és értelméhez bilincseli. Eszét és szivét ez köti le és amikor talán legszívesebben mentené föl a vádlottat, a törvény legerősebben köti le kezét. Nem egyszerű végrehajtója ugyan a törvénynek, mert gyakran a számos paragrafusok közül a helyzetre legjobban illőt választhatja ki és az általa helyesnek ismert elv mellett is terjedelmes szabadságot nyújt neki a törvényszakasz a büntetés kiszabását illetőleg. A bűncselekményre inditó okokat tekintetbe veheti ugyan, de nem magának a bűnösség megitélésében, csak a büntetés mértékére nézve. Ott ahol a bűnösség bebizonyíttatott, a bírónak csak egy utja marad : kötelességszerűen elitélni a vádlottat, az enyhítő, vagy súlyosbító körülmény tekintetbevétele mellett, enyhébb, vagy súlyosabb, rövidebb vagy hoszabb időre terjedő büntetésre. Az esküdtszék hatáskörének kibővítésével a bűnösség kérdésének megítélése mellett humánusabb alapot nyer, mig a büntetés kiszabásánál a birói belátásnak csak az a tere maradt, a mi eddig volt. Az Önvédelem igénybevétele, az elcsábított szerelmes bűne, a sokszor nemes motívumokból kiinduló számos bűntett, a legjobb szándéktól vezéreltetett emberi gyengeséget : — az emberi elme és sziv ítélőszéke elé viszik ezentúl. Ez fogja megítélni, ki a valódi bűnös ? Áz-e, akit a kétségbeesés a kényszerűség vitt a bün útjára, vagy az-e, aki a kétségbeesésnek, a kényszerűségnek volt okozója ? A példák egész sorozatát lehetne elhozni annak bebizonyítására, miyen gyakran kellett előbb valóban ó és nemes érzelmű embert olyan )ünért elitélni, amely a legigazságosabb törvény szerint büntetésre irdemes ugyan, de emberi szempontból megbocsátható lett volna. Az uj bűnvádi törvények egy násik jelentékeny reformja az előletes letartóztatás idejének megrövidítése, miáltal különösen a rendőri latóságok működése helyes mederbe szoríttatott, a szükségesnél :öbb jogot nem adván nekik. Telát azt az uj jogintézmény a polgári és egyéni szabadság hatalmas kibővítésének tekinthető. Nem mulaszthatjuk el ezúttal sem megemlíteni még azon körülményt, hogy már az első esküdtszéki ülésszak igazolta több izben hangoztatott azon feltevésünket, hogy a vidéki esküdtek behívása gyakran nagyobb költséget okoz a kincstárnak, esetleg a vádlottnak s hogy a vidékről jövő esküdtek, ha később nagyobb ülésszakra lesznek behiva, a törvényszék székhelyén sem lakást, sem megfelelő ellátást napidijukért kapni nem tudnak s rossz idő esetén a behívás is az esküdteknek nagy megterheltetésével fog járni. Miért is kívánatos, hogy a székhelyen lakó esküdtek legyenek elsősorban és többségben mindég behíva. Az esküdtszéki tárgyalást ezekben ismertetjük olvasóinkkal: A szélhordta-pusztai rablógyilkosság. Lapunk legutóbbi számában megemlítettük röviden, hogy a komáromi kir. törvényszéknél, a hétfőn kezdődött második ülésszajc folyamán, Takács János és társai, majd Kétyi Ferenc bűnügye került tárgyalásra. Takács János és társai esete Komárommegyében játszódván le, bennünket közelebbről nem érdekel, s csak annyiban emiitjük fel, hogy az ügy tárgyalásánál az esztergomi esküdtek küzül, Gerenday József és Kecskeméthy János sorsoltattak ki. Esküdt elnökké Beliczay Eleket választották. Kedden délelőtt fél tizenegykor került tárgyalásra Kétyi Ferencz bűnügye. Az esküdtbíróság elnöke Hegymeghy László, szavazó birói Zsindely Ferencz és ifj. Makk József, törvényszéki bírák voltak. A vádat dr. Biró Kálmán kir. alügyési képviselte, a védelem részéről Boór József, komáromi ügyvéd jelent meg. Megejtetvén az esküdtek kisorsolása helybeli esküdteink közül, Bádi András Gerenday József, Kecskeméthy János és dr. Prokopp Gyula kerültek be az es küdtbiróság tagjai sorába. Hogy röviden ismertessük a tényál lást, elmondjuk, hogy a Kisujfaluhoz kö' zeli, úgynevezett Szélhordta-pusztán, 1899 november 19-én, Kétyi Ferencz, 40 éves búcsi születésű református vallású földműves, ki mint csavargó volt ismeretes Hinora Gáspár juhásznak feleségét egy bottal agyonütötte, és megrabolta, Í midőn Kétyit elfogták, azt adta elő, hog> Hinora Gáspár, a megölt asszony férji fogadta őt fel, hogy szabadítsa meg nejétől, jutalmul adván neki mindazon dol gokat, melyeket Kétyi magával vitt, i amelyeket nála meg is találtak. A bizonyítási eljárás folyama alatt, a; esküdtek figyelme párhuzamosan terjed

1 ki, úgy Kétyire, mint ennek vallomásí alapján Hinora Gáspárra is. A bűnösség kiderítése végett az esküdtek a tanukhoz több rendbeli kérdéseket intéztek. A bizonyítási eljárás teljesen rehabi Utálta a rövid időre vizsgálati fogságba hurcolt öreg Hinora Gáspárt, melynek során be lett igazolva, hogy a Hinora házaspár mindég jó egyetértésben élt egymással, hogy Hinora Gáspár feleségét szerette, összes készpénzét feleségé' nek őrizetére bizta, hogy igen vallásosak voltak, minek külső jele, a kisujfalusi temetőben, nevezett házaspár által, önköltségükön felállított feszületben nyilvánult legfényesebben. Be lévén fejezve a bizonyítási eljárás, úgy a vád, mint a védelem részéről előterjesztettek az esküdtekhez intézendő kérdő pontok, melyek végleges megállapítása végett a törvényszék visszavonult. Rövid tanácskozás után felolvasta az elnök a kérdő pontokat, melyeket két főkérdésben állapítottak meg, és az ülést, esti 6 órakor felfüggesztette. Szerdán reggel kilenc órakor folytatódott a tárgyalás, mely dr. Biró Kálmán királyi alügyésznek jeles kriminalistára valló vád indítványának előterjesztésével kezdődött.. A vádinditvány nem a vádinditványok megszokott keretében mozgott, hanem az eseményeket, a tényeket, minden kiszinezés nélkül, a maguk eredetiségében és valójában bemutacó tárgyilagos és magában becscsel biró jogi fejtegetés volt, mely nem zárkózott el az enyhítő körülmények felemlitésétől, sőt annak figyelembevételét az esküdtbiróságnak figyelmébe ajánlotta, de viszont a megsértett jogrend helyreállítását kérte az esküdtektől. Érdekesen fejtegette a bizonyítékok alapján lélektanilag az elhunyt férjének, az öreg Hinora Gáspárnak teljes ártatlanságát, viszont ezzel szemben Kétyi bűnösségét, ki nem átallotta, a maga előnyére Hínorát súlyos vádakkal illetni, akit lelkiismerete reá vitt arra, hogy volt jótevőjét, Hinora Gaspárnét, ki Kétyij nek többször szállást, ennivalót adott, sőt néha ruhával is ellátta, és ruháját foldozta, hogy azt megölje. A vádinditvány, melyről csak elismeréssel és dicsérettel emlékezhetünk meg, nem a szónoki hatást kereste, hanem igazságos ítéletet kért, vádolván Kétyit szándékos emberölés és rablás bűntettével. A védelem csak a rablás bűntettét látta fennforogni. A vád- és vádbeszéd után az esküdtek visszavonultak, majd félórai tanácskozás után megjelenvén a teremben, elnökük dr. Prokopp Gyula annak előrebocsájtásával, hogy az esküdtek az első főkérdés felett titkos, a második felett pedig nyilvános szavazással döntöttek, kihirdette az esküdtek verdiktjét, amely szerint becsülete, lelkiismeretére való hivatkozással, Isten és emberek előtt bizonyította, hogy az első, azon főkérdésre — bűnös-e Kétyi a szándékos emberölés bűntettében — hétnél több igennel, a második azon főkérdésre — bűnös-e Kétyi a rablás bűntettében — hétnél több igennel feleltek. Az esküdtek verdiktje alapján a törvényszék Kétyit a btkv. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés és a btkv. 346. §-ába ütköző rablás bűntettében mondta ki vétkesnek, és ezért a 96. § alapján, összbüntetésül íz évi fegyházra^ 10 évi hivatalvesztésre, és politikai jogainak ugyancsak 10 évig leendő felfüggesztésére Ítélte. Ezen felül elmarasztalta a bűnvádi alap javára az eljárási költségekben, melyeket azonban egyelőre behajthatatlannak jelentett ki. Az itélet azonnal jogerőssé vált, amenynyiben úgy a vádhatóság, mint a vádlott abban megnyugodott.