Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-03 / 34.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTEKGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M[CgjClci>Ík Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ . . MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) XLL.OFiZI3TE.SI ARAK • Kefévr™ ~~ - ~~ - "~ — ~~ — l

l koí' - f\ Laptulajdonos kiadókért: S^écljeijyi-tcr, 330. SZálIJ. Negyedévre ^- ^-^- ^ 3 k2r! - fii! DR- PROKOPP GYULA- "3*1 Kéziratot nem adunk viasza. í^Esztergom és a kegyelet .*) (Ünnepi hónap. —• Történeti táblák. — A Szent Benedek-rend.) Esztergom, május 2. Ha költő volnék, a tavaszi verőfényes nap sugaraiban pompázó lepke himes szárnyainak ragyogásával vetélkedő szavakkal buzdítanám a magyar kereszténység e szent városának nemes és értelmes közönségét, hogy fogja fel e szent évnek jelentőségét, mely nemcsak vallási, de nemzeti is. Igenis, nemzeti, mert hisz, ha nincs keresztfeltétel, kérdések kérdése, vájjon e fajban és nyelvben annyira elszigetelt nemzet él-e e hazán, vagy sem ?! Az az ős magyarság bármily nagy volt vitézségében és faji erényeiben, már az akkori századokban is maroknyi nép volt a művelt nyugoti népek között, melyek szövetkezve, mint a történelem igazolja, eltanulva a magyarok harcmodorát és stratégiai taktikáját, Augsburgnál majd megsemmisítik azt. Magyar szív és józan . gondolkozású nem képes soha elég hálát adni a Gondviselésnek, hogy e haza birtoklására, az államélet megalakulására mentő horgonyul a kereszténység ajánlotta fel magát. Jól és találóan mondja a bíboros főpásztor: >Kard szerezte meg és a kereszt tartotta fenn a magyar nemzetet. És vájjon, ha egyikünk, vagy másikunknak a közügyek terén teljesített munkásságunk egy-két évtizedre terjedő évfordulóján sohasem mulasztjuk el ünnepelni a munka hőseit, nem-e kötelességszerűbb, magasztosabb és lélekemelőbb annak a ténynek évszázados évfordulóját megünnepelni, amikor lelkünk elmereng a multak azon századába, amelyben a nemzet fenmaradásának gyökerét bocsátotta le. Lebocsátotta pedig oly erősen, oly szilárdan, hogy ma, kilenc, század után, a művelődés glóriájában tündöklő ugyanaz a nemzet él és hal e hazán, mely ezer évvel ezelőtt tajtékot verő paripákon buzogánynyal, ijjal, tegezzel és szablyával száguldozott össze-vissza Európának hegyein völgyein és sikjain. Oh ! ha fel tudnám rázni a szive*) Mint e cikket, szi vesén közlünk a szerkesztőségen kivül állóktól is minden cikket, mely az augusztusi ünnepség fényének emelésére eszmét tartalmaz. A szerk. ket hallgató és sokszor panaszos andalgásából, lehetetlen, hogy a nemzeti érzület eszményi körébe be ne vonnám! Oda vonnám igen, hol a kegyelet a történeti érzületen emelkednék fel, hogy hálát, dicséretet zengjen az Istennek és áldást kérjen a nemzetnek az idők végtelenségének messzeségéig terjedő életére. »Esztergom, te ős királyi székhely, te szent város, a magyar Sionnak virágos kertje ! Üdvözöllek téged, mert te voltál méhe az én nemzetem drága életének.* Igy kellene felsóhajtani minden magyarnak felsóhajtani falaid között, mert itt lépten nyomon minden a történelemnek egy-egy megszentelt lapja. De hogy ez megtörténhessék, nemelég ám csak helyi ünneppé tenni a napot, melyen termékenyítő harmat hull alá, hanem általánossá és nemzetivé tenni akként, hogy alkalom adassék a magyarnak a szent városba elzarándokolni. Nincs híjával a magyar, nemzeti érzületének, nem is szabad lenni \ de e nemzeti érzületben fel kell keltem a történet iránti érzületet, a melynek Esztergom szab. kir. város nemes közönségétől kell kiindulnia. Azt vetni táu ellenvetésül, hogy szegények vagyunk, nem fér össze a hazafiúi érzülettel, mely nem ismer, nem szabad, hogy szegénységet ismerjen. Akárhány módja van a hazafiúi érzületnek a kegyeletben való megnyilatkozására, mely a szegénység növelése nélkül is hatni tud, ha akar. Vegyünk tanúságot a germán népcsaládoktól, melyek számra nézve bármily maroknyi törzset képezzenek is, ha történeti esemény megünnepléséről van szó, apraja-nagyja, szegénye, gazdagja vállvetve iparkodik azt mentől ünnepélyesebbé, mentől maradandóbb emlékűvé tenni. Miért? mert mélyen kifejlett nemzeti és történeti érzéke van. És a magyarnak nem volna ? vagy a magyart a német megelőzné ? Bolond beszéd az ! Hisz történeti érzéke és nemzeti érzülete verte fel a magyart mindannyiszor, valahányszor veszélyben volt a haza! Csakhogy a nemzeti üdvösségre nem elég ám csak a viharok kitörésekor mozdulni meg, azt folyton ápolni és fejleszteni kell és a világ elé vinni akkor, midőn oly események évfordulója következik be, milyen az idei is. És e sorok irója lelke mélyéből hiszi, hogy Esztergom város közönsége és az élén álló ős főkáptalan, mint mindenkor, úgy a szent évben is, együttesen,vállvetetten, kimagaslóan, országosan fényes ünnepélylyel rójja le kegyeletadóját. Nem ismerem még a programmot, nem is szólhatok a tervezethez, amit azonban megjegyzek, hogy országossá való tétele annyival is inkább könnyű, mert az égtáj mind a négy oldala felül vasúton és hajón Esztergom könnyen megközelíthető. És az ünnepségeknek nemcsak egy napra, hanem egy egész hónapra kell terjednie, hadd részesülhessen abban mentől több magyar a nemzet zöméből. Ezt

v ugy értem, hogy a helyi ünnepséget .kivéve, legalább augusztus havában a nép részéről központtá kell tenni az egykor királyi székvárost. Ami a helyi ünnepségeket illeti, két körülményre kell felhívnom az ünneprendező bizottság magas figyelmét. Ha Győrött, Nagyszombaton, vagy Buda ős várában bolyongom, mindenütt szemembe tűnnek-az egyes házak falába illesztett úgynevezett történeti táblák. Mind megannyi tábla egy-egy, a nemzet történetéhez szorosan hozzáfüggő emlék, mely azon kivül, hogy az eseményt kőalapokon is megörökti, az olvasót mindenkor megerősíti nemzeti nagyságának tudatában és érzületében. Vájjon kérdem én: nem volna-e helyes, alkalomszerű ilyen az Esztergom városának történetéhez fűződő eseményeket leíró kőlapokkal s város falait és helyeit itt és ott is ellátni, hogy az idegen azok olvasásakor mindég tudatára ébredjen arra, mily szent helyen jár. Ott van mindjárt a Bottyán-féle palota, a vízivárosi zárda, a szent István kápolna, Balassa költőnek helye, hol elesett, a barátok temploma, a vízivárosi templom, a bazilika stb. stb. A város hírneves történetírókkal bir, kik a bizottság felkérésére szívesen megállapítanák nemcsak a helyeket, hanem a kalapok szóvegeit is. Ez az egyik. A másik pedig a következő : Azt fejtegetni, hogy a keresztfelvétel nagy történeti eseményében mily kiváló osztályrész jutott a > Szent Benedek rend* szerzetének, felesleges. Semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az első magyar egyháznagyok közül három ennek a hírneves szerzetnek volt tagja, köztük az ország első érseke : Asztrik. Bárha a megtérítés nagy munkájában több szerzet vett is részt, de magához a királyi udvarhoz s ennek folytán az eseményhez is legközelebb a szent Benedek-rend szerzete állt. Hogy ezután nemzeti, társadalmi, művelődési és emberi szempontból mit köszönhetünk ezen a munkásságban önfeláldozásig menő szerzetnek, azt a szerzet múltjához méltón ecsetelni az én tudásom nagyon gyenge. De annál nagyobb a lelkesedés szülte azon tudat, hogy ez a dicső szerzet volt, hogy ugy mondjam, keresztatyja a magyar nemzetnek, miért is illő, hogy a szerzet a régmúlttól egész napjainkig terjedő hazafias munkálkodásáért ztt, az ős helyen ünnepeltetésben részesüljön. Részesüljön teljes összeségében és pedig akként, hogy az ünneprendező bizottság felkérné az apátságokat és a tanintézetek főnökeit, hogy Nagyboldogasszony napján a rend Összes tagjaival Esztergomb \ jönnének, hogy az örömnap emlékére ezen ősvárosban együttesen ünnepeljenek a nép első vezetőivel. Jól tudom előre, hogy a nagyérdemű rend nem kívánna e végből külön áldozatot, de szívesen meghajolna a meghívásnak, melyben az édes emlékezet és hála dereng feléjük. Nemo. A vármegye tavaszi közgyűlése. — Április 30. — Határozott érdeklődés és elég nagy látogatottság mellett folyt le hétfőn délelőtt Esztergomvármegye tavaszi rendes közgyűlése. Érdekessé tették a több fontos tárgynál keletkezett és színvonalon álló viták. A vitára alkalmat szolgáltató fontosabb tárgyak városi ügyek voltak, egy kivételével, amelyet az állandó választmánynak a képviselőválasztási fuvardijakra vonatkozólag kiadott körrendelete értelmében hozott állandó választmányi javaslat provokált. Ötömmel konstatáljuk, hogy a tiszta és becsületes választás biztosítása érdekében számottevő törvényhatósági bizottsági tagok minden fuvardij megállapítása ellen foglaltak állást, úgy