Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-03 / 34.szám

érvelvén, hogy a választók, akik oly sokáig küzdöttek e jogukért, becsülik azt annyira, hogy 8o—IOO fillér kiadást megtesznek érette. Ám e kívánság — a vonatkozó törvény intézkedvén — bár teljesíthető nem volt, a felszólalá­soknak mégis meg volt azaz eredménye, hogy a tervezett fuvardijakat 5O°/ 0 al leszállították. A közgyűlésen — hosszú betegsége után — először elnökölt Kruplanicz Kál­mán kir. tanácsos, főispán, akit ezúttal Kakass László h. főszolgabíró kisért a tanácsterembe. Hosszantartó éljenzés fo­gadta, amely megújult, amikor a szere­tett kormányképviselő rövid megnyitó beszédében maga is örömét fejezte ki, hogy hosszú, kényszerű távollét után újra e helyütt üdvözölheti a bizottság tagjait. Megéljenezték a vármegye tiszt­viselői karát is, amelynek félévi műkö­dése felett a főispán teljes elismerését fejezte ki. A gyűlésen nem vett részt Andrássy János alispán, aki a sorozáson volt el­foglalva, hiányzottak Thuránszky Lajos és Pisuth Kálmán, a beteg aljegyzők, akik referádáját — kollegiális loyalitás­sal segítségére sietve a rengeteg mennyi­séget referáló főjegyzőnek — Hamar Árpád árvaszéki elnök, mint tb. főjegyző mutatta be. Képviselőválasztási fuvardijak. A belügyminiszter — tekintettel arra a körülményre, hogy a képviselőválasz­tási fuvardijak megállapításánál a tör­vényhatóságok a legkülönbözőbb szem­pontokból kiindulva alkották meg sza­bályrendeleteiket, az általa kiadott ve­zérelvek szerint azok módosítását ren­delte el. Az állandó választmány szabályrende­lettervezete szerint a doroghi s köbölkuti választókerületben egy-egy kocsira — a kocsissal együtt — legkevesebb 3, legtöbb hat ember számitható. Amennyiben a fogat háromnál kevesebb választót szállít, a fu vardijból 2 korona levonatík, ha többet: a többlet nem jön tekintetbe. A kocsis is csak választó, vagy vele egy háztartásban élő családtag lehet. Ut­vám, kövezetvám, hídpénz nincs a fuvar­díjba számítva, előfogat — kényszer nem alkalmazható. A meg nem fizetett fuvardíj a fuvarosnak kereseti jogot nem ad. Ahova hajóval, vagy vasúttal lehet el­jutni, a fuvardíj elesik. Az ajánlott tarifa a következő volt: April. 1. Okt. 1. Jun. 25. szept. 30. márc. 31. aug. 25. I. zóna I—15 km. 4 kor. 6 kor. 8 kor. II. > 15—30 » 8 » 10 » 12 » III. > 30 km f s több 12 » 15 » 24 » Dr. Fehér Gyula, Brutsy János, a bevezetésünkben emiitett okokból a ta­rifa-szabályrendelet megalkotása ellen beszéltek, úgy érvelvén, hogy az oly választó, aki ily csekély összeget is sajnál legszebb jogáért, jobb, ha ott­hon marad. A főjegyző a törvényből olvasta ki, hogy e szabályrendelet meg kell alkotni s bár maga is egy nézeten van előtte szólókkal, jobbnak tartja, ha a fuvardíj szed esnek, ha már meg van engedve, korlátokat szabnak. Ugyanígy érvelt dr. Hulényi Győző is. A közgyűlés dr. Helcz Antal közvetítő indítványát fogadta el, hogy mivel a törvény tény­leg kötelez, állapítsák meg a minimális fuvardijat, annál is inkább, mert e dijat maga a törvény is turpis causanak mi­nősiti, amikor a bírói jogvédelmet meg­tagadja tőle. Igy lett a tarifa-tervezet felére leszállítva. Tisztviselő-ügyek. A bizottság, tekintettel arra a körül­ményre, hogy Pisuth Kálmán aljegyző már március 19-ike óta súlyos beteg s felgyógyulása — orvosi vélemény sze­rint — csak 2—3 hónap múlva remél­hető s mivel Palkovics László közig, gyakornok még csak most készül az ál­lamvizsgára, felhatalmazást adott, hogy amíg a SLükség kívánja, a jegyzői kar kiegészítésére a tisztikaron kívül álló alkalmas erő (esetleg 3 korona napidíj­jal) alkalmaztassék. Elfogadták az állandó választmánynak azt a javaslatát, hogy mivel Reviczky Győző felfüggesztett központi főszolga­bíró helyettesítésével Kakass László muzslai szolgabíró, ennek hivatala ellá­tásával Pongrácz Kázmér ellenőr, viszont az ő helyettesítésével Nedeczky J?ál úti­biztos bízatott meg, akinek munkakörét ideiglenesen Szekér Józsefre, aki a vár­megye tiszti létszámába, nem tartozik, bizták: ez utóbbi helyettesi műkö­dése alatt havi részletekben kijárul­tatandó évi 1000 korona ellátmányban részesüljön. A belügyminiszter ama közgyűlési ha­tározattól, amely a vármegyei leíró sze­mélyzetét I.—III. fokozatba osztotta be, jóváhagyását megtagadta azzal, hogy a vármegyének joga van a dijnokok hely­zetének megállapítására szabályrendele­tet alkotni. A bizottság újból kéri felol­dott határozata megerősítését azzal az indokolással, hogy a vármegyénél alkal­mazott dijnokok nem sorozhatok egy kategóriába az államnál 1 kor. 60 fill. napidíjért dolgozó, két heti felmondás­sal elbocsátható napidijasokkal. A megyei­ket a főispán élethossziglan nevezi ki, szolgálati esküt tesznek, csak fegyelmi uton foszthatok meg az állásuktól, fize­tik a nyugdijalapi illetéket s kettő kivé­telével a törvényes kvalifikációval is bírnak. E kettőre pedig kimondható, hogy a Ill.-ik fizetési fokozatból elő nem lép­het. Hisszük, hogy e jogos és méltá­nyos kívánság elöl a kormány tovább nem zárkózik el. Választások. Az esküdtbirósági alaplajstrom felül­vizsgálatára hivatott bizottságba — a főispán ajánlatára — Hartmann Márton, Ultóssy Ferenc, Vancsó Gyula és Vaszary Antal választattak meg. A Pethő-Bornasztini Éva féle alapít­vány egy nem nemesi helye a tanév végével megüresedfk a vízivárosi leány­internátusban. Három pályázó volt: Iva­nits Margit (Párkány), Reisz Mariska (Bajna), és Mazuga Anna (Bátorkesz). A referens úgy vélekedett, hogy mivel az alapítólevél kiköti, hogy a pályázó leg­több 12 éves lehet s Reisz M. már el­múlt tizenkettő, nem választható. A bi­zottság azonban azzal az indokolással, hogy Reisz még nincs 13 éves, őt is pá­lyázónak tekintette. A felállással való szavazásnál az eredmény kivehető nem lévén, az elnök névszerinti szavazást ren­delt el, amit tíz bizottsági tag is kért. Reisz Mariskára esett 25, Ivanits Mar­gitra 11 szavazat s így az előbbi kapja az alapítványi helyet. Heya Tivadar kir. tanácsos azzal, hogy erre sok oka van, kérte, hogy a központi mezőgazdasági bizottság elnöki tisztétől mentsék fel. A bizottság zajo­san tiltakozott a legbuzgóbb s leggya­korlottabb elnök lemondása ellen s még azzal is érvelt, hogy a kérdés nincs na­pirenden. Igy — őszinte örömünkre — Heya maradt. Városi ügyek. Fontos s annak idején a képviselőtes­tületben is nagyobb hullámokat veret városi ügyek lévén napirenden, ott lát­tuk a zöld asztal mellett a város vezető elemeit s azokat a képviselőtestületi ta­gokat, akik a városházi viták rendes szóvivői szoktak lenni. Nem hagyhatjuk elismerés nélkül, hogy az előadó, a vármegyei ügyek intézői a városi kívá­nalmak, óhajtások iránt ezúttal is a leg­teljesebb jóindulatot és figyelmet tanú­sították. A bizottság megelégedéssel vette tu­domásul, hogy a kormány aLŐrinc-utca kockakövekkel való burkolásának költsé­geire az alapokból a 14,420 koronás köl­csönt engedélyezte. A tűzoltólaktanya. Kifier János és társai megfellebbezték a képviselőtestületi határozatot, amely szerint a duna-utcai telkeken központi tűzoltókaszárnya és víztorony építendő, ennek helyéül a Simor-utcai telepet eléggé alkalmasnak találván. A törvényhatóság •— igen szabatos, gondos és terjedelmes megokolással — a fellebbezést elutasította. Egy központi laktanya szükségességének, a jelenlegi de­centralizáció tarthatatlanságának indokain kivül utalt arra is, hogy a Simor-utcai telepen a tűzoltók legszükségesebb se­gédeszközét : a vizet kút szolgáltatná, pedig jól tudjuk : mit jelent ez veszede­lem idején. A vizrezervoárnak másik nagy előnye volna, hogy a benzinmotor olcsó pénzen megtöltené azt, hogy kényelmesen elláthassa vizzel az öntöző kocsikat, amelyek teliszívattyuzására jelenleg nap­számosokat használnak, akik munkadíja 1600—1200 koronát tesz ki s az öntö­zésnek nyoma mégis alig van. Építési szabályrendelet. Napirendre került a város építési sza­bályrendelete, amelynek egyes paragra­fusait az első megbiráláskor a vármegye szakemberei: a főügyész és a kir. fő­mérnök a magánjog megengedhetlen korlátozásának vélvén, — az alis­pán utján s határozathozatal előtt — megfelelő módosítás végett visszaadták a városnak. A képviselőtestület — a jogügyi bizottság nagy gonddal készült s ivekre terjedő véleménye alapján — foglalkozott a kifogásokkal s mivel va­lamennyire kimutatható volt, hogy a magánjogot nem korlátozzák jobban, mint eo ipso minden hasonló szabály­rendelet s a hozott szakaszok a helyi viszonyok követelményei: eredeti hatá­rozatukat fentartották. Erre az állandó választmány azt javasolta, hogy a tör­vényhatósági bizottság a szabályrende­lettől a jóváhagyást tagadja meg s a várost a tett módosítások beillesztésére utasítsa. E javaslat felett élénk és érdekes dis­kusszió támadt, amelyben a véros ré­széről dr. Földváry István, dr. Helcz Antal, Vimmer Imre, a megye részéről B. Szabó Mihály, Vajda Géza stb. vettek részt. A difiakultált pontok ér­demleges tárgyalásába a város részérői felszólalók nem is mentek be, hanem a szabályrendeletek természetét definiálva hangoztatták, hogy a szabályrendeletek alkotása jog és nem kötelesség, a felsőbb hatóság jóváhagyhatja, vagy sem azt, de a szabályrendeletbe nem oktroálhatja a maga kívánságait. Ezért óhajtották, hogy a bizottság tagadja meg a jóváhagyást a szabályrendelettől, amely esetben a város fellebbezhet vagy — ismert jóin­dulatával a város iránt — hagyja jóvá azt. B. Szabó Mihály referens, hosszabb diskusszió után, azt hangoztatva, hogy az autonomikus jogokat mindég kiváló tisz­teletben tartotta s végre is a város ma­gának csinálta a szabályrendeletet s ahogy csinálta, úgy veszi hasznát, elállt az állandó választmány javaslatától. Za­jos éljent kapott érte; a szabályrende­letet jóváhagyták. A piacrendezés. A piacrendezés ügyében hozott városi szabályrendeletnek a halpiac, a gabna­piac s a sertésvásár helyére vonatkozó részeit fellebbezték meg. Az állandó választmány a két előbbi fellebbezést elutasítván, az utóbbit acceptálni java­solta, úgy, hogy a halpiac maradjon a Széchenyi-téren az Iparbank épületétől a Lőrincutca torkolatáig, mert a kisdu­nai hely tényleg poros, sáros, alkalmat­lan, a gabnapiac maradjon eddigi he­lyén, mert a Kereskedelmi Társulat számadatokkal nem igazolta, hogy átté­tele ártott a kereskedőknek s mert a forgalom és életbiztonság ezt kívánja, s a sertésvásár — méltányossági szem­pontból is — helyeztessék ki Szent­györgymezőre, a város ezzel is jelét adván az eddig csak a pótadó előnyeit élvező uj testvérváros iránt. Ezenkívül be veendőnek javasolta a szabályrende­letbe, hogy az összes élelmi cikkek csak 40 cm. magas állványokon, vagy kézben tartott kosarakban árusíthatók. Dr. Helcz Antal, bár teljesen magá­évá teszi az állandó választmány véle­ményét, ép az előbb kifejtett elvi szem­pontbór indítványozza, hogy a szabály­rendelet — az esetleges módosítások végett — határozathozatal előtt adassék vissza a városnak. E felfogáshoz köze­ledik dr. Földváry is. Brutsy János, Dóczy Ferenc a sertés­vásár kihelyezését ellenzik, amely sze­rintük a vásározó iparosok pusztulását jelentené. Itt a közérdek az első s nem a méltányosság. Ha a két szempont ösz­szeegyéztethető lesz, szívesen megadnak mindent Szentgyörgymezőnek, amelynek érdekeit Hamar Árpád, Oltóssy Ferecz védi, Vimmer Imre a javaslat elfogadá­sát ajánlja. B. Szabó Mihály szerint Brutsy és Dóczy most letették a főesküt, hogy Szentgyörgymezőért a jövőben tűzbe mennek. Eszébe jut a Mária Terézia ko­rából való krónikás adoma: hogy t. i. a »vitam et sanquínem« után elhangzott a »sed avenam nón !« Ahelyett hogy a bizonytalan jövőre mindent ígérjenek, adjanak most ez adott alkalommal va­lami anyagi előnyt a mostoha testvér­nek. Szavazásra kerülvén a sor, többség — az állandó választmány javaslata el­ejtésével — dr. Helcz indítványát emelte határozottá. Országos vásárok. A képviselőtestület — a törvényha­tóság utján — kérvényt intéz a kor­mányhoz, hógy a város országos vásá­rainak számát kettővel szaporítsa s a jelenlegiek időpontját változtassa meg. A törvhat. bizottság e kérelmet pár­tolólag terjeszti fel. • A megye tavaszi közgyűlése déli egy órakor véget ért. Riporter. Setét Antal jubileuma. Annavölgy, ápril. 29. Április hó 28-án ünnepelte az anna­völgyi és doroghi kőszénbányák tiszti­kara az általános tiszteletben és közbe­csülésben megőszült Setét Antalnak, (vulgo Setét bácsinak) a kőszénbányák főpénz­tárnokának hetven éves születésnapját és szolgálatának félszázados jubileu­mát. Az általános szeretetnek örvendő öreg urat figyelmes kollégái gyönyörű ezüst karos gyertyatartókkal és egy értékes ezüst gyümölcstartóval lepték meg. Ez emléktárgyakat este a Kaszinóban, a jubiláns tiszteletére rendezett Varieté­estélyen szellemes üdvözlő beszéd kísé­retében nyújtotta át Winklener Ferenc fő­mérnök. Setét Antal meghatottan mondott köszönetet a nem >várt kedves megle­petésért. Ezután megkezdődött az orfeumstilü estély, gazdag és változatos műsorraL A tizennyolc számból átló műsor mind­egyike sikerült s a Kaszinó nagytermét zsúfolásig megtöltött közönség ki nem fogyott a jóizü kacagásból. Antaller Gizella úrhölgy humoros fel­olvasása »A spiritismusc-ról zajos tet­szésben részesült. Csecskovits Béla pom­pásan monologizált, a kissé becsípett >Krause hordárt t személyesítvén. Igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom