Esztergom és Vidéke, 1899
1899-11-26 / 95.szám
ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M C £Üelemik Vasárijap és csütörtökön. Egész évre — Fél évre — Negyed évre JLLŐFIZI^TÉSI ÁRAK : 12 kor. — 6 kor. 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. ül. fii. fii. Felftlős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULcASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilttérek és hirdetések küldendők) Széctjenyi-tér, 3SO. szánj Kéziratot nem adunk viasza. »-cfnap- és szaklapok kritikusai is teljes elismeréssel emlékeztek meg róla. És megszületett vele az ál landó megyei múzeum. Mindezeknél fogva, szerény véleményem szerint: nem anyagi kérdés, nem is a kritikától való félelem itt az ok. Ezek az okok akkoi is fennállottak, amikor az eszme felmerült. És a választmány még csak egy héttel ezelőtt is lelkesült a tervért, egy tagjának sem volt skrupulusa. A kis bizottság is hétfői ülésén minden fentartás nélkül bement az előkészités megbeszélésébe, sőt még a részlétekbe is. Mindennek dacára elegendő volt egyetlen aggályoskodó felszólalás, hogy a teljes rückverstkonczentrirug legkönigratzibb gyorsasággal megtörténjék. Beszéljünk nyíltan! A kiállítás sikerét úgy a talaj, mert az alkalom úgyszóliván biztosítja. De természetesen magától azért nem létesül. A tarackokat elsütik a hajdúk, a zászlókat- kitűzik a cselédek, de a kiállítást magunknak kell rendezni. S ez mindenesetre elég fáradtsággal, utánjárással, időfeláldozással jár, ahogy láttuk a kisebb kaliberű amatőrkiállitásnál is, amelyet különben, majdnem nehezebb volt összehozni, mint lenne a történelmit. Annak tervezőit megmosolyogták. >Kell, hogy legyen ! > mondották azok és meglett. « melyben a tanítói állás magasztosságát targyalta. A keresztényies szellemtől áthatott néptanitói hivatás nagyságát oly megkapó színekkel vázolta, hogy a közgyűlés tagjai a legnagyobb lelkesedéssel hallgatták a beszédet, sőt hogy az megörökittesék, Dreiszeger Ferenc tanitóképzőintézeti tanár indítványára teljes szövegében a jegyzőkönyvbe foglaltatták. A megnyitó beszéd után felolvasták a mult közgyűlés jegyzőkönyvét, melynek hitelesítése előtt elnöki indítványra kimondatott, hogy az elnöki elnevezés, melyre ezúttal Major János van érdemesítve, világi elnök cimre legyen változtatva s az, mint ilyen társelnöknek lészen tekintve. Miután a jegyzőkönyv, hitelesítés végett — az egyházmegyei főhatóság elé is került, a mennyiben alapszabályok megváltoztatásáról is van szó benne, felolvasták Baltizár József püspök, érseki helynök vonatkozó leiratát, amely külömböző hasznos útbaigazítást s tanácsot tartalmazott. Rendeletek. »Ne legyen* mondják itt. Persze, hogy nem lesz. Nem is lehet, ahol nincs teljes odaszentelés, önbizalom, lelkesedés; ahol a nehézségektől való félelem, more strigoniense, uralkodik. Csak szalmatűz lehetett, ami egy fuvásra ki lobbant. Ezért hangol le a hétfői határozat. És ezért bátorkodom azt tisztelettel megfellebbezni a választmányhoz. Egy társulati tag. Tanitógyülés. — November 23. — Az Esztergom sz. kir. városi és az esztergomjárási kat. tanítók egyesült egyesülete csütörtökön tartóttá meg elhalasztott közgyűlését. A gyűlésről a következő tudósítást vettük: Pelczer Lipót esperes, tanitóégyesületi elnök, az esztergom városi népiskola IV. osztályú termében az elnöki szé ket elfoglalva, d. e. 10 órakor tartalmas megnyitó beszédet mondott, Következett az érkezett rendeletek felolvasása. Első sorban a belügyminiszteré, amely a tüdővész meggátlására irányul. Ez első sorban az iskolák megfelelő köpőedényekkel való ellátását rendeli el. Egyúttal megköveteli, hogy azon iskolákban, amelyekben tüdővész-gyanus tanerő végezné az oktatást, a hatóságnak elegendő gondja legyen arra, hogy a tanerő tüdőbetegsége a gyermekekre nézve veszélyessé ne válhassék. Felolvasták azt a buzdító felhívást, mely a vakságban szenvedő gyermekek kellő oktatását célozza akként, hogy e címen az egyházkerületi tanhatóságok kerületenkint, majd országosan gyűjtést rendezzenek. Tudomásul vették. A vallás és közokt. miniszternek egy leiratát is figyelembe vette a közgyűlés, mely a szorgalmi idő helyenkénti megállapításáról szól. E szerint a falvakban a 8 havi szorgalmi idő okt. i-től april 30-ig terjed. A 9 hónapos szept. 15-től június 15-ig. Egyúttal hálás köszönettel vették tudomásul azon kormányi leiratot, mely az állami iskolai tanítóknak meghagyja, hogy mindegyik a saját felekezetebeli ifjúságát az istentiszteletre vezetni tartozik. Új tanitók. Az elnök ezután felsorolta azon tanítók neveit, kik a megye területén, illetve a járáskör területén újabban nyerhet alkalmazást s a kik e minőségükben egyszersmind tagjaivá lettek az egyletnek. Egyúttal szomorúan emlékezett meg Magyary Gizella egyleti tag elhunytáról. A felolvasás. Majd őszinte sajnálattal szólott az elnök Bertalan Vincze tanitóképző-intézeti A Történelmi Kiállítás. — Egy kis fellebbezés. — Esztergom, november 24. Olvastam e lapokban a •Történelmi Kiállítás *-nak, e szerencsés órában született s élete első idejében általános szeretettel beczézett tervnek gyászjelentését. Olvastam egy másik lapban az elhalálozás lefolyásának részletes ismertetését is, a halál-okkal egyetemben. És ez az ok — a bulletin szerint — az, hogy a társulat viszonyai nem engedik oly kiállítás létesítését, amely a katolicizmus jubileumának jövő évi helyi ünnepségei keretébe méltóképen beilleszthető volna. Igy mondották, ha jól olvastam . . . Nos, én bár társulati tag vagyok, a közgyűlés által életképesnek deklarált terv temetésén még nem voltam s nincs is szándékomban felette a »Circumdederunt«-ot hamarosan elmondani. Még pedig nem azért nem, mint e lap megjegyezte, hogy a kiállítást nem szükséges nexusba hozni a jubiláris ünnepségekkel, — nem, sőt ellenkezőleg, mert a halálokot: épp a jubileumot tartom oly alkalomnak, amikor ily tervnek fel kellett volna merülnie, ha ez már előbb nem történik s lelkesedéssel támogattatnia mindazoktól, akik egy ily kilencszázados évforduló megünneplésére talán mégis szegényesnek és sablonosnak találják a mozsárdurrogást, zászlóparádét, bár még diadalkapu is járul hozzája. A jövő évi jubileum minden varosok között első sorban Esztergom ünnepe, ennek a városnak, ahol a magyar kereszténység megalapítója született, sőt megkereszteltetett, amely még ma is székhelye az ország első főpapjának s székvárosa a főegyházmegyének. Azért nevezik századok óta »magyar Sionnak, >kis Rómának.* Főpapsága legnagyobb az országban s ez a főpapság mindenesetre mindent elkövet, azon, hogy eminenter székvárosuk nagy ünnepe méltó legyen a városhoz és az alkalomhoz. Mindenesetre dokumentálni óhajtja a jövő évben, hogy Esztergom — az elmúlt századokban — csakugyan Keresztény Magyarország fővárosa volt. És ennek érdekes, szembeszökő dokumentálására legtetszetősebb s leoknrverlenehh módnak szinte kínálkozik : a Történelmi Kiállítás. Itt, ahol valóságos embarras des richisses-e van a legértékesebb, művészi becsű egyháztörténeti, műtörténeti régiségeknek, ereklyetárgyaknak. Itt, ahol a primási palota s a legtöbb főpap lakása valóságos kis múzeum. Itt, ahol oly magánygyűjtemények vannak — meg is voltak nevezve e lap hasábjain, amelyek igazán méltóak e névre s amelyek átengedése bizonyosra vehető. Es az én meggyőződésem az, hogy a fővárost kivéve, az ország egy városában sem lehetne oly könynyen, oly kevés fáradtsággal s oly művészi becsű történelmi és régé|szeti kiállítást létesíteni, mint éppen Esztergomban, j Az igy rendezendő kiállítást ne tessék a kritikától félteni. Az ellátogató főpapok és miniszterek kicsinylésétől sem. Ezek mindenekelőtt Louvret, vagy Kensingtonmuzeumot nem fognak keresni itt, sem Michel Angelo-képet, sem belvederi Apollót, de gazdagságától, becsétől annak a tárlatnak, amelyet a jubiláló Esztergom bemutathat nekik, mindenesetre a legnagyobb mértékben s a legkellemesebben meg lennének lépetve, de sőt még maguk az esztergomiak is, j akik nagyobb része előtt — a nagy j elzárottság miatt — ebbeli gazdagságunk ismeretlen. A költség ! . . Ha valamikor, úgy j a jövő évben volna legkönnyebben előteremthető. Részben az idegenforgalom következtében, amelyet a jubiláris napok fognak megteremteni, részben mert főpapjaink, akik 1 legjobban tehetik, ez alkalommal mindenesetre még szivesebben és bőkezűbben áldoznak, mint egyébkor, az ünnep,jellegénél fogva, legközelebb hozzájuk állván. Nézzük a mult évi honti kiállítást! Egy ember lelkes buzgósága és kitartása hozta létre. Nem állott háta megett sem főpapság, ame ly áldoz, sem tudományos társulat, amelynek szakemberei ismereteikkel, tudásukkal teszik könnyűvé a rendezést. És a tárgyakat egy na gy megye legtávolibb részeiből kellett összegyűjteni. S e tárgyak nagyo bb részei mi volt ? Nemesi cimer, régi pénz, pecsétgyűrű, régebbi metszet, mentegomb stb ? S a kiállítás méeris szénen sikerült ás a. fővárosi
