Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-26 / 95.szám

tanár vasúti balesetéről, mely miatt >A szülők iránti szeretet fejlesztése a népiskolákban* cimű értekezése is lemaradt a napirendről. E helyett felkérte a jelenlevő Dreisziger Ferencz tanárt, hogy szíveskedjék egy rögtönzötten választott témáról mintaelőadást tartani. Dreisziger, engedve a felhívásnak, a népiskolai irvaolvasás okszerűbb kezeléséről tartott úgy sok szellemet, mint tudományos előkészültséget tanúsító alkalmi előadást oly modorban, amely a kritikát mindenkor és mindenki előtt kiállna. O ugyanis nemcsak paedagógiai, hanem maethodikai pontossággal bebizonyítja azt, hogy' az eddigi irvaolvasási rendszer inkább időemésztő és fárasztó, mintsem téves alapból kiindult. Az előadó a célszerűség logikáját a levezetésben követvén, azt kontemplálja, hogy a betűk tanításánál a nyomtatott nagy betűket kellene elővenni, s ezektől a többire áttérni; mert ez felelne meg leginkább ama paedagógiai követelménynek : hogy a könynyebbről a nehezebbre, az egyszerűről az összetettre kell törekedni. Az élvezetes és tanulságos előadást a közgyűlés hálás éljenzéssel és jegyzőkönyvi elismeréssel jutalmazta, amelyben az időközben megérkezett dr. Walter Gyula apátkanonok, örökös diszelnök is osztozott. Megérkezését a közönség éljenzéssel fogadta, az elnöklő esperes pedig a váratlan megjelenést üdvözlő szavakkal honorálta. Pénztári állapot. Felolvastatott a pénztárvizsgáló bízott ság jelentése, melyhez több kisebb jelentőségű indítvány volt fűzve, amelyeket a közgyűlés határozottá emelt. Igen élénk diskussió tárgyául szolgál a tagdíjhátralékosok dijainak mikénti beszedése. Guzsvenitz Vilmos képezdei igazgató tudni óhajtja, hogy kik és mióta vannak hátralékban, mert az e cimen szerepelő 137 frt egyleti vagyont nagyon problemati kus tételnek tartja. Ebben a vitában részt vett az elnökön kivül dr. Walter Gyula, Szölgyémi Gyula, Neményi Károly, Miklóssy József pénztáros és Szöllösy János tagok. A behajtás modoza taira nézve nagyon eltérők voltak az indítványok, amig végre kimondották, hogy egy kisebb bizottság döntsön az évek óta kisértő kérdésben. E bizottságba beválasztattak : Major János vil. elnök, Szölgyémi Gyula és Neményi Károly. A pénztár állapota: 840 frt 80 kr vagyon és 56 frt 07 kr kiadás s igy a maradvány 784 frt 73 krt tesz. Miklóssy József pénztáros, a szokott óvás fentartásával, felmentvényt nyert a közgyűléstől. A tagdíjhátralékok törlésére nézve elfogadta a közgyűlés dr. Walter abbeli indítványát, hogy a bizottság az esetleges törléseknél csak 3 évi átlagot vegyen számításba, az ezen felüli tételeket semmisnek tekintse. Elnöki bejelentések. téből kifolyólag állami, v. községi jellegű intézetet látogat, a jelzett szakasz miatt az ösztöndíj kedvezményéből ki van zárva. A közgyűlés e rendelkezést sérelmesnek találja, miért is tekintettel arra, hogy az állami és felekezeti jelleghez nem kötött jótékonysági intézményben a kath. tanuló is osztozhatik, a miről jelenlevő Guzsvenitz Vilmos igazgató szóbeli tanúságot tesz, a viszonosság kedvéért azon indítványt emeli határozottá, hogy a sérelmes §. törlése, vagy megváltoztatása tárgyában az illető osztó bizottság egy átirattal megkeresendő. A Bartal-alap. Guzsvenitz Vilmos az 500 koronás Bartal-féle alapnak átvételét sürgeti, a mennyiben az, az alapító levél rendelkezéséhez képest, a helybeli tanítóképző segélyzőegyesülete javára gyümölcsözik. Major János erre felmutatja dr. Walter Gyula apátkanonok átvételi elismervényét — de arra, hogy az a képző kezelésébe legyen bocsátva, ez idő szerint nem hajlandó. Guzsvenitz Vilmos meg van győződve és nyugodva is teljesen, hogy az alap ilyetenkép igen jó és biztos kezekbe került, de mert két éve nélkülözi a képzŐbeli ifjúság számára hasznosítható kamatot, — azért kérné, ha e téren változtatás történnék. A közgyűlés egyes tagjai a mellett kardoskodtak, hogy az alap gyümölcsözőleg hagyassék meg továbbra is, sőt adományok utján való gyarapodására számítva addig, mig az alap az 1000 koronát el nem éri, — érintetlenül jelen állapotában tartassék meg. Minthogy a nézetek eltérők voltak, szavazással döntöttek. Major János indítványa nyert többséget. Tanítók háza, árvaház. Ezután bejelenti az elnök, hogy az országos kat. tanítói segélyalap bizottság alelnökévé a biboros hercegprímás Major Jánost nevezte ki. Örvendetes tudomásul vették. Majd leszámolt az elnök az úgynevezett osztóbizottság működéséről, mely szerint 4574 frt 68 kr lett a folyó évben kiosztva. Ebből ösztöndijakra 1700 frt jutott. Valamint értesítette az elnök a közgyűlést, hogy a hercegprímás jóváhagyásával, a segélyalapra szolgáló tagsági illeték 1 koronáról 2 koronára emeltetett. E kijelentésnél Gyarmathi József azt észrevételezi, hogy az osztó bizottság eljárását egy oly §. korlátozza, amely egyik-másik folyamodóra nézve sérelmes szigorítást foglal magában, a mennyiben azon jogosultan folyamodó tanitó gyermeke, a ki szükségparancsolta helyzeHagara Antal a tanítók háza javára: mint más egyesületek tették, az egyesületi vagyonból 4 (25 frtos) részjegy (100 frt értékben) előjegyzését kéri. A közgyűlés többsége az e kérdésben való döntést a választmányra bízza; — egyben kimondja, hogy a mult közgyűlés által a kath. tanitói-árvaház javára megszavazott 100 frt egyleti adomány haladéktalanul kifizetendő. A közgyűlések helye. Ezután Klinda Irma igazgató tanítónő indítványozta, hogy a közgyűlések helyéül jövőben ne a jelenlegi osztálytermet, hanem vagy a leányiskola egyik osztálytermét — a hol háborítatlanul lehet tanácskozni, — vagy pedig a várostól elkérendő városházi tanácskozó helyiséget válaszszák. A közgyűlés helyesléssel fogadja az indítványt, azonban a jövő közgyűlés megtartására Dorogh községet jelöli ki, a hol egyalkalommal az egyesület ünnepélyes formában fogja 30 éves fenállásának évfordulóját megülni. A 900 éves jubileum. Végre Gyarmathi József bemutatja az >Esztergom és Vidéke* hírlapban a mai napon megjelent lelkes felhívást, mely azt óhajtja, hogy a magyar katholicizmus 900 százados évfordulóját a jövő évben a tanítók Esztergomban is megünnepellek s e célból már a közgyűlésből bizottság küldessék ki. A közgyűlés szétoszlóban lévén, ugy döntött, hogy e tekintetben határozzon a választmány. Gyarmathi József. tók egyesületének* csütörtökön tartott közgyűlésére tervezett üdvözlése Klinda betegeskedése miatt elmaradván, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy e tiszteletreméltó férfiúról, ki Esztergom városának hű és buzgó szolgálatában ötven évet eltöltött, pár szóval itt meg ne emlékezzem. Negyven évig, mint városi tanitó működött s e hosszú, fáradalmakkal teljes időn át sok sok jeles férfiút nevelt megyénknek, városunknak. Tiz év óta pedig a belvárosi plébánia templom karnagyi teendőit végzi. Augusztus 2-án mult ötven éve, hogy e jeles, de szerény férfiú önzetlenül szolgálja városunkat, de róla mindenki megfeledkezett. Csendben, a nyilvánosságnak teljes kizárásával ünnepelte a napot kedves családja körében. S igy a sajtó sem vehetett róla tudomást. A tanítóegyesület, — mint említem, — a csütörtökön megtartott gyűlésén óhajtotta Klindát ünnepelni, ki azonban a gyűlésen betegsége miatt nem jelenhetett meg s igy az ünneplés elmaradt. Lehetőleg pótlandó a mulasztottakat, emelek szót e b. lapok hasábjain azon célból, hogy ily módon tudomást szerezvén az illetékesek, tegyenek lépéseket az iránt és hassanak oda, hogy eme félszázados, szakadatlan, testet-lelket ölő, önzetlen munkálkodás méltányoltassék. Hiszen megjutalmazzuk, kitüntetjük a legutolsó hű szolgát és bérest is, kik ügyeinket jól, pontosan és hiven végezték és teljesítették. Nem érdemelne-e tehát hasonlithatlanul inkább a nemzet e buzgó napszámosa kitüntetést, vagy legalább — elismerést ? C. Félszázad a nevelésügy szolgálatában. Esztergom, november 24. Egy szerényen, visszavonultan élő, érdemekben gazdag férfiúról akarok röviden néhány szót mondani, és ez Klinda Rezső, a belvárosi plébánia-templom veterán karnagya. Az tEsztergom járási kath. néptani•HM íüjlCi IMMI IMEII^^ HMMM! aMiEE^Ma! mm Esztergom, november 25. Prológ. (Az Esztergomi Kaszinó színpadának felavatásához.) — 1899. november 25. — Szétnyilt a függöny végre és a baj lék Itt van! Mit egykor álmodánk: A szép s nemesnek kápolnája kész, S ím, áldozatrakészen, lelkesen Együtt találja régi híveit . . . Nem szőllnak harsonák a szín előtt, Hisz oly kicsiny, miként a szív maga; De, mint a szív az ő kamráiban, Sok jóbarátnak ád meleg helyet. S imádja bárki, bárhogy Istenét, E kápolnában is talál vigaszt: A szép, a jó a nemesnek kultuszát 1 . . . Mert a kenyér csak tápot ád a testnek, A forrásvíz csak tikkadt szomjat olt; Ki hisz, majd egykor üdvözül; — de addig Nemesb gyönyört, valljon mi adna, hogyha Nem volna szép, mit ember alkotott ? . . . Hisz egy a forrás, melyből minden elme, — Mely alkotásra képes s kész — merit, És ez a forrás egyformán buzog, Ma ügy, mint sok, sok ezredév előtt S ma úgy, mint fog sok ezredév után: Hogy míg e földön ember él, csak egy is, A puszta sziklát is szeresse, mert hát A puszta sziklán is terem — virág ! S e forrás frissen, fogyhatatlanul, Túl millió csillagok határain, Alant a földnek kincses mélyiben, A tenger mérhetetlen csöppjiben, Csak úgy bugyog, mint apró porszemen, Min láthatatlan lények nyüzsgenek ... Nevét a gyermek ringó bölcsejében, S az aggastyán az élet véghatárán, Csak hódolattal ejti. Mert e forrás : A nagy, dicső, örök, hatalmas — Isten! * * E lény nevében, kinek tudta nélkül Nem nyil virág és nem dalol madár, Nem dúl az orkán s meg nem ing a föld, Kezdjük tehát a szépnek kultuszát 1 B. Szabó Mihály. — Híreink egy része, térszüke miatt, mai számunkból kimaradt. — Egy főpapap jótékonysága. Dr. Koszival István apátkanonok, országgyűlési képviselő, minden kulturális cél legbuzgóbb támogatója, Kisvárda nyitramegyei községnek ezer koronát adományozott, hogy iskolájához egy uj tantermet építtethessen. — Az új polgármester üdvözlése. A városi közkórház tisztikara : dr. Gönczy Béla igazgatófőorvos, dr. Vándor Ödön alorvos és Mattyasovszky Gyula kórházgondnok szerdán tisztelegtek az új polgármesternél. Csütörtökön tisztelgett az Ipartestület és a Tűzoltó Egylet, mindakettő Dóczy Ferencz vezetése mellett. — A főkáptalan tagjai már majdnem mind tettek látogatást a város fejénél. — Horn Károly jubileuma. Emiitettük már, hogy a közel jövőben lesz tiz éve, hogy dr. Horn Károly ügyvéd a zsidó hitközség élére állott. S e tiz év alatt nagy buzgóságával és lelkiismeretességével teljesen rendezte a hitközség erősen megzavart financiális viszonyait. A hitközség most hálából lefestette elnöke arcképét tanácskozó terme számára s azt a jubiláris napon ünnepiesen leleplezi. — A Szent háromság-szobor építésére kiküldött bizottság csütörtökön délután ujabb ülést tartott. Az ülésen megjelent a tervező Kiss György szobrászművész is. Mindenekelőtt előterjesztették a hercegprímás óhajtását, hogy a szoboralakok bronzból legyenek. Miután Kiss azt mondta, hogy egy maga a hat alak 12,000 frtba kerülne, némelyek a horganyt ajánlották, erről meg a szakértők úgy nyilatkoztak, hogy nem tartós s ha befestik, a szobrok arkitektonikus szépsége elvész.*A művész a bácsdoroghi követ ajánlotta. Végül abban egyeztek meg, hogy egy küldöttség járul a hercegprímás elé, amely Vimmer Imre polgármesterből, dr. Fehér Gyula plébánosból, Kiss György szobrászból és Czigler Győző műépítészből fog állani, ez előadja az ügy állását és kikéri az egyházfő véleményét. Ezután a művész azonnal, teljes erővel hozzáfog a szobor kiviteléhez, már a szerződés megkötése előtt is, teljes garanciát látván a szoborbizottság kötelező Ígéretében. A bizottság pedig megkezdi az egész vonalon a gyűjtést. — Halálozá80k. Szántay Gyuláné, született Balogh Márta f. hó 21-én 24-ik évében elhunyt. Csütörtökön temették el, részvét mellett. — Effinger Ferenc tokodi bányatiszt szivszélhüdésben hirtelen elhunyt. Ma temették a szokásos bányász-diszszel. — Missió. A lapunkban már többször emiitett missió-ájtatosság — a századvég alkalmából — a kir. városi plébániatemplomban december 2-ától kezdve, nyolc napon át tartatik, naponkint reggel 6 órakor és d. e. 10 órakor mise, reggel fél 7 és este 6 órakor egyházi beszéd lesz. Az iskolás ifjúság dec. 4., 5. és 6. napjain a plébániatemplomban d. e. fél 11 órakor a gyónásra és áldozatra elő lesz kés itve, dec. 7-én reggel 8 órakor megáldoznak. Az ájtatosságot Jézustársasági atyák vezetik. — A Kaszinó Ünnepe. Ünnepe van ma >Kaszinónk<-nak, ennek a legrégibb s legelőkelőbb társas egyesületünknek, amely hosszú fenállása óta sohasem szűkölködött igaz, tántorithatlan, lelkes jó barátokban, mint ellenségekben sem s bizonyára épp ezért fejlődött ily erőssé ; konszolidálódott ennyire. Ma tagjainak száma háromszáz, nagy numerus ehhez a kicsike megyéhez s klubbhelyisége olyan, amilyent a vidék nagy városaiban sem találni. Ezt a helyiséget mutatják be ma a közönségnek. A mai est azonban első sorban mégis a műkedvelőgárda ünnepe: az ő bemutatkozásuk az új saisonban. Az új saisonban és az új színpadon. Azon a színpadon, amelyet períekt, modern felszerelésével, alkalmas mellékhelyiségeivel, luxuriózus díszleteivel hány vidéki színház direktora nézne szent áhítattal A kis gárda közel kétezer forintot áldozott reá. Ugy az anyagi, mint a hozott erkölcsi áldozatok nagyon is megérdemlik, hogy a közönség teljes érdeklődésével és elismerésével honorálja azokat. A mai est* mindenesetre szép és meglepő lesz. Meglepő a most először egybenyitott, ragydgó barokkterem, a zárt, minuciózus gonddal berendezett színpad, az egész bemutató előadás. B. Szabó Mihály mély poézissal megirt, klasszikus prológja, amelyet fennebb közlünk, a szintén klasszikus, méltóságos előadásban, a hangalatos, misztikus melodráma, a szerző érzésteljes szavalásában, a zseniális kis hegedűvirtuóz muzsikájával, — Szomaházy bájos vígjátéka, ahol az ifjú házaspár kedvet csinál a piros szamócához és a piros ajkakhoz egyaránt, a szerelmes, naplóíró kis bakfis, — a legtakarosabb szobacicns pajkos kis monológja, amelynek azomban nem Szomaházy tintatartója volt a bölcsője stb. stb. De mindezt jövő számunkban bővebben elmondja kritikusunk. Ma csak üdvözöljük a mindig szinvo-