Esztergom és Vidéke, 1899
1899-03-23 / 24.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e SÜ e l ei *ík Vasárnap és csütörtökön, • i> il <; JSLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, syilí terek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szánj •^N Kéziratot nem adunk vissza. Szegényügyünk rendezése. Esztergom, március 22, A szegényügy manapság még az egész országb n általánosságban rendezetlen s a legtöbb városban csak most kezdenek gondolkozni azon, hogyan volna e rendezés eszközölhető. A belügyminiszter m. évi 444. eln. szám alatt kiadott rendeletéből, amelyet a vármegyék alispáni hivatalaihoz intézett, kitetszik az, hogy a kormány is még csak tervezi a szegényügynek törvényhozási rendezését, most gyűjti az adatokat s csak a közel múltban intézkedett az iránt, hogy az ország egyes városaiban és községeiben a szegényügy állapotáról felvilágosítást nyerjen. Kétségtelen tehát, hogy a szegényügynek törvényhozási rendezése a messze jövőnek fogja képezni feladatát s azok, kik csak egy hatóság, egy város területén kívánják ezt a kérdést megoldani, oly ismeretlen utakon lesznek kénytelenek haladni, amelyeken nagyon könnyen eltévedhetnek. Igy mindenesetre komoly, merész feladatra vállalkozott Niedermann József rendőrkapitány, amikor az elmondottak dacára elkezdette a helybeli szegényügy alapos megreformálását. S bár nagyon ismerjük e vállalkozás nem közönséges nehézségeit, mégis csak a legteljesebb elismeréssel adózhatunk igyekezetének, már csak azért is, mert alig lehet még város az országban, ahol a koldulás — eléggé ismeretes okokból — oly nagy arányban folyna, mint nálunk; egy-egy pénteki napon valóságos sáskaraj módjára lepik meg a házakat a toprongyos, elzüllött, szánalmas alakok. S hogy ez állapotot a kapitány ur megváltoztatni óhajtotta, annál jobban szeretjük, mert szegényügyünk rendezését szeretett főpásztorunk is egyik legfontosabb hatósági feladatnak nyilványitotta, egyben azon nagybecsű Ígéretet adva, hogy kész a hatóságot e működésében a leghathatósabban támogatni. Sok megfontolás, utánjárást, körültekintést kivan mindenesetre e mindenkinek tetszetős terv praktikus megoldása és bár a rendőrkapitány nagy buzgalommal, igazán fáradhatlanul készítette elő az április i-i változást, mi — de azt hiszszük: maga a reformkészitő s a szegényügyi bizottság is tisztában van azzal, hogy a kezdet nehézségeivel erősen meg fog kelleni küzdeni s csak idők multával válhat lehetségessé a beváló, alkalmas, végleges rendezés. Hogy ez idő mennyire terjed, mindenesetre nagyban függ a főpapság követendő magatartásától, vájjon hasonlóképen vélekednek-e mint a hercegprímás, amit külömben egyébb okoktól eltekintve, már csak azért is majdnem bizonyosnak tartunk, mert igy maguk is sok felesleges zaklatástól szabadulnak meg. Hasonló okból, de főleg emberbaráti és egészségügyi szempontból bizonyosra vesszük azt, hogy a város közönségénnk tehetősebb része szintén fog adni tehetségéhez méren a szegények javára, azok segélyezésére. Következetlen is lenne magához, ha ettől vonakodnék; hiszen évek-óta évenkint legalább ötvenkétszer hangoztatja, hogy szívesen áldozna évenkint egy átalányösszeget, ha a koldulást beszüntetnék. Természetesen első sorban a kérdés anyagi része oldandó meg. Mert bár az idegen illetőségű koldusok április i-én eltoloncoltatnak, számuk — a hivatalos összeírás szerint — még mindég jóval nagyobb lesz, mintsem az aggok háza- és szegényalap jövedelme felsegélyezésükre elegendő lenne. E két alap kamatai ma — a szabad koldulás mellett is — teljesen igénybe vannak véve. Nincs tehát más mód, ahogy fentebb emiitettük, mint a nemeslelkü emberbarátok és erkölcsi testületek adakozásait biztosítani, vagy a városi pénztárt igénybe venni. A községekről szóló 1886: XII. t.-c. 145. §-a kimondja, hogy a menyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradományai a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna, a község a helyi viszonyokhoz képest gondoskodni tariozik mindazon szegények ellátásáról, akik magukat közsegély nélkül fentartani egyáltalán képtelenek. Kétségtelen, hogy a város pénztára a szegények ellátása tekintetében eddigelé valami nagyobb mérvben megterhelve nem volt, de tekintettel a város szomorú anyagi helyzetére, a közönség súlyos adóterheire, a törvény előtt meghajolván, bár legvégső esetben a város kötelességének tartjuk az esetleges pótadó kivetését, megelőzőleg azonban nagyon is egy véleményben vagyunk a kapitány úrral, aki a szegényügyi bizottság elé terjesztett memorandumában — a törvény útmutatása szerint is — azt ajánlja, hogy előbb a jótékony egyesületek segélyére és egyesek könyöradományaira keli apellálni. Hogy ez apelláció mennyi sikerjrel fog járni, megmutatja a közeli jövő; mi bizunk eredményében. S egyelőre még csak közöljük a kapitányi memorandumnak a közönséget érdeklő fontosabb részeit. * A szegényügyi szabályrendelet f évi április i-én életbe lépvén, e naptól kezdve a házról-házra való koldulás is megszűnik s ebből kifolyólag a megelőzőleg kibocsátott hirdetmény alapján mindazon nem helybeli illetőségű szegények, akik eddigelé a város területén tartózkodtak, s kéregetés utján szerezték meg mindennapi szükségletüket, illetőségi községükbe toloncoltatnak. A város külömböző helyein, jelesül az utcák sarkain a kuldulás tilos voltát tartalmazó tilalmi táblák helyeztetnek el. A már ismertetett szabályrendelet vonatkozó paragrafusait elhagyva, mint ujabb intézkedéseket emiitjük fel, hogy az I. ker. orvos köteles leszen a szegények házát hetenkint meglátogatni s az ottani egészségügyi viszonyokról havonkint a tanácsnak jelentést tnnni. A számvevő a beszerzendő törzskönyvben nyilvántartja az aggok házában elhelyezetteket, valamint a városi pénztár, a szegények szerzeménye alap-pénztár, úgy az aggok alap pénztárából elhelyezetteket. A gondnoki állás széles hatáskörré bővül ki. Mivel a kórházgondnoki állás önállósitatott, a szegényügyi bizottság azt javasolja, hogy ez állás a közgyámra ruháztassák, annál is inkább, mert tisztsége a szegényügynek egyik kiegészitő részét képezi, amenyiben a vagyontalan árvákat is nyilvántartja, de másrészt a gondnoki állással járó munkakörtől úgyis felmentetett. A szegényügyi bizottság jogkörébe tartozik a kórházi apácák sorából a szegényházi felügyelő megválasztása. E felügyelő ügyköre az aggok feletti gondos felügyelet, valamint az anyagi dolgokban való éber körültekintés, amiért száz forint díjazást kap. A javaslat az, hogy e tisztségre a kórházi apácák mindenkori főnöknője választassák. A netán összegyűlendő tőkék törvényszerű biztosítását és gyümölcsöztetést a sz. ügyi bizottság ellenőrizi aképen, hogy a városi pénztárvizsgálatokban a bizottság egy tagja is mindig részt vesz. Hogy a szegény- és aggokházában el nem helyezhető koldusokról első sorban a közönség jószívűségére apellálva óhajtanak gondoskodni, már elmondottuk. P.t van ezenkívül a szegény- és aggok háza alap jövedelme, a város évi segélye, erkölcsi testületek adakozásai, jótékony célú vigalmak, hangversenyek, mutatványok, színielőadások után befolyó jövedelmek. S felkérik a káptalant is, hogy az általa kezelt szegényalap kamatainak azt a részét, amelyet eddig is a helyi szegényeknek juttatott, hasonló célból a bizottság rendelkezésére bocsása u gy, hogy az összegből való részesítés kérdésében a főkáptalan egy tagjával döntő befolyást gyakorolhat. A város közönsége hirdetményileg és a helyi lapok utján fel lesz hiva, hogy nyilatkozzanak, akik hajlandók magukat megszabadítani a heti kéregetőkkel járó kellemetlenségtől oly módon, hogy az erről számadást vezető rkapitánynái akár egész évi összeget, akár havonkint a felajánlott segélyt leteszik. A város hat kerületre osztatik s az aggok házának hat erre alkalmas lakója a hét bizonyos napján egy nagy pörsölylyel azokban a házakbán kéregetne, amelyek lakói e teher alul magukat meg nem váltották. A lezárt persely a kéregetés napján a rendőrkapitánynál a bizottság által megválasztott ellenőr jelenlétében és kulcsával megnyittatik s tartalma a iszegények szerzeményét alapjába fizettetik be. A szegények előzetes összeírását nem tervezik, tekintve, hogy a rendőrkapitány hivatalos helyisége állandóan nyitva van mindenkinek, tehát a segélyre szorultaknak is. Végül a fennálló jótékony egyesületek, amelyek eddigelé is istápolták a szegényeket, áldásos működésüket természetesen a jövőben is folytathatják s csak az iránt lesznek megkeresve, hogy segélyezettjeik nevét a sz. ü. bizottsággal időről időre közöljék. R. Közgyűlések. Esztergom, március 22. Ipartestület, Az Ipartestület f. évi közgyűlését di. Földváry István iparhatósági biztos és szépszámú érdeklődő jelenlétében márc. 19-én d. e. 10 órakor a város székházának tanácstermében tartotta meg s igazán sajnáljuk, hogy helyszűke miatt az érdekes és tartalmas gyűlés lefolyásáról csak kivonatos tudósítást hozhatunk. A fölolvasott titkári jelentés szerint behatóan foglalkozott a testület az iparosnyugdijügy s az ipartörvény revíziója kérdésével; felhívása alapján pünkösd vasárnapján Budapesten, jún, 22-én pedig
