Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-12 / 91.szám

Palkovics-Helcz-Malinát, nem várják, óhajtják, fogadják őt, de nincs is személye, megválasztása ellen a leg­csekélyebb ellenszenv. Mellette lesz szerdán a Helcz-párt és mellette dr. Földváry emberei, akik a főügyész visszavonulása után mindjárt hozzája állottak és nem tettek semmi kísér­letet, visszakalandozást más jelölt felé. És mi azt hisszük, hogy ez az épúgy ellenszenv, mint túlzott rokonszenv nélküli helyzet a leg­jobb talaj lesz neki. Számithat mindenkire és mégsem fog túlságosan senkire sem számi­tani. Nem lesz erősebb lekötelezettje senkinek, minden irányban szabad ura marad tetteinek s szándékainak ; a nagy ragaszkodás után kijáró nagy hála nem köti meg kezeit, Érzelmi motívumok nem fogják irányítani. Nem kértek tőle előzetesen programmot — ennyire már nem terjedt ki ér­deklődésük — vihet tehát a polgár­mesteri székbe szabad, teljes prog­rammot, amelyet maga elé tűzött s bizonnyára lelkiismeretes gonddal állított össze, amikor e komoly lé­pésre elhatározta magát. Megírtuk már, hogy Wimmer Im­rét úgy karakterénél, tehetségénél, mint erélyeségénél, tapasztalatainál fogva alkalmasnak találjuk az előkelő, de nehéz s ugyancsak sok türelmet, önállóságot, határozottságot kívánó pozícióra s bár közöttünk eddig nem volt elég alkalma bemutatni adminisztráló képességét, ismerve egyéniségét, minden bizalmat öröm­mel előlegezünk neki. S kívánjuk, hogy mikor az új választás ideje elérkezik: november 15-ike már a város történeti kalen­dáriumának piros színnel nyomott dátumai közé tartozzék és bizonyítsa be Wimmer Imre, hogy ép annyi érdeklődéssel, szeretettel és lelkiis­meretséggel vette gondjaiba a várost, amily közönyös és érzéketlen volt az, önmaga iránt. dugott Upmannt. Az előkelő világ diva­tos szokása szerint, — nagyon keveset foglalkozott menyasszonyával, aki jó­kedvűen, kacagva csevegett velünk, s egy cseppet sem mutatta, hogy őt ez a dolog boszantaná. Nézegettük egy darabig a különféle korból való bútorzatot, képeket, s aztán azt ajánlottam, hogy menjünk fel a »fe­hér asszony tornyá«-nak legfelső donjon­jába, honnan remek kilátás kínálkozik a körülfekvő vidékre. Az eszme tetszett. A kapitány, mintha valamely parti cirkáló-hajó parancsnok hídján állana, harsányan kivezényelt ben­nünket a folyosóra: — Teljes gőzzel, jobbra, — lobogót félárbocra, in . . . dulj ! Elindultunk a széles márványlépcsőkön felfelé. Mi elül mentünk a kapitány lá­nyával, utánunk Stammberg, az irigy­lésreméltó vőlegény jött a szép, szőke társalkodónővel, mig a doktor hátrama­radt az öregekkel, s ugy látszott, érdek­kel és hátborzongva hallgatta a kapi­tány előadásait a fokföldi tengeri viha­rokról, melyeket az imitált mennydör­gésekkel illusztrá t, melyektől csak ugy rengett a folyosó, hogy attól tartottam, minden percben reánk szakad. Mi ketten elől csakhamar felértünk a toronyszobába, honnan a távol szür­külő messzeségig be lehetett látni a Vág völgyét, egészen a tarkóci vashá­morokig, a hol a tarkóci váromladék körvonalai még eléggé jól látszottak a II. II pol gármesterkérdéshez. Esztergom, november 10. Mielőtt a tárgyhoz szólanék, minde­nekelőtt kijelentem, hogy jelen soraim által semmikép sem óhajtanék kéretlen dárdahordózóként szerepelni s nem ki­vánok senkinek prejudikáíni vele, vala­minthogy sem önjelöltség, sem pedig valamilyen önérdek nem rejlik alatta! Egyszerűen pár őszinte szóval bátorko­dom az általános hangulathoz hozzájá­rulni, midőn békeszerető s hűséges adó­fizető polgár létemre az eddig oly siral­mas eredménynyel kormányzott és agyon­pótadóztatott városunk érdekében a pol­gármesteri szék közeli betöltése fölött elméi kedek. Igazat megvallva ; magam is tétovázva állapodtam meg a jelölt személyére nézve. De ma, midőn dr. Földváry Ist­ván végleges tartózkodása, hogy ne mond­jam visszavonulása folytán nincsen több számbavehető komoly jelölt: csak egyet­lenegy, nem lehet többé kétség afölött, hogy arra essék tekintetünk, ki mindenek fölött kellő ember lesz a kellő helyen. Kiben kétségenkivül valamennyien meg­bízhatunk. Kinek képessége, szónoki ereje, törvényismerete és főleg a gazdálkodás­ban való jártassága, feddhetlen jelleme közelismert és eléggé kipróbált és igy teljes garancziát nyújt úgy le, mint felfelé ! S a ki nyugalmas életét hajlandó is a közügyek élén a nagyközönség javára feláldozni s kinek bizony sokszor, kivált jelen helyzetből kifolyólag, okvetlenül számtalan esetben, a vértanúság érzeté­vel kell majd a kátyúba rekedt admi­nisztratív dolgok csikorgó szekerét erős vállakkal előresegiteni. Ilyen egyéniség minden »előértekez­letc czimű kortézia, vagy egyéb hasonló cécó nélkül is megérdemli, hogy tudo­mást vegyünk róla és támogassuk nemes törekvésében ! Egy kurta látkörű képviselőtárs szavai nyomán kevélységnek deklarálják ott a te­kintély fenntartását, hol egyedül a művelt lélek önérzete^ és erkölcsi súlya nyilatKozik meg benne. És összeférhetlennek tartják, amennyiben már többféle pályán műkö­dött, de a hol köztudomásúlag minden tekintetben korrekt módon megfelelt s bizonyságul, ez állásokhoz csatolt dotá­cziókban máig is részesül. Ki azonban teljesen hiba nélkül való, az vessen rá elő­ször követ. Én csak azt hiszem, hogy ez utóbbi argumentum talán mégsem lehet olyan bűn, a mely megrovást érdemel, sőt erőteljes karaktert feltételez, melyre most épen a legnagyobb szükségünk van és amelyből minden számítani képes ember következtetni tud a városi admi­nisztráció megjavulására és a jobb jövőre nézve. A környezet, illetve hivatali sze­mélyzet pedig üdvös tanulságul veheti, hogy a kötelességeket szigorúan követni, vagy követelni, nem jelenti azt, misze­rint a tiszta inget is mosás alá veszik s igy a kinek nincs oka félni a világosság­tól, örömmel üdvözölheti a felkelő napot! Vajha uj korszakot idézne elő az uj ré­gime ! Ez mindnyájunk leghőbb kívánsága s hogy úgy legyen, szívből óhajtom, hogy a választási urnából csupán e név kerül­jön ki: Éljen Wimmer Imre polgármester ! A termelési ipari statisztika felvétele. nyugovó naptól rózsaszínre festett ég­boltozaton. A lány szótlanul bámult egyideig a messzeségbe, aztán hirtelen felém for­dult. — Mondja, igaz, hogy én annyira ha­sonlítok Zöböghy Klárához ? — Igaz, csodálatosan igaz, — mon­dottam. Vagy talán azt hiszi, hogy a mi meglepődésünk nem volt Őszinte, hogy megláttuk a szép képnek még szebb hasonmását ? Külömben, fogadok, hogy a szegény doktor még most is zavar­ban van. A Jeány mosolygott. — Miért gondolja? — Mert jobban meglepődött, mint én. O minden nap eljön ide, hogy üde, nyiló, mezei virágot tűzzön a kép sar­kába, mert ezzel, — mint mondja, — tartozik a szép Zöböghy Klára emlé­kének. Nem állítom ugyan, hogy talán szerelmes volna, az arcképébe, ámbár, — tekintve, hogy olyan poéta-lélek, — azt is fel lehetne tenni róla, — hanem egyszerűen, rajongva bámulja azt. Órá­kig el tud állni szótlanul a kép előtt. Pedig szegény Zöböghy Klára, ha sej­tette volna, mig élt, hogy pár száz év multán annak az embernek a helyébe, aki ugy szerette őt, s aki karddal vágta az embereket, — majd egy olyan jön, aki bonckéssel cselekszi ezt, nem tudom mit szólt volna hozzá. (Vége köv.) Marton István. Esztergom, november n. Közgazdasági viszonyaink jelen helyzetében a jövendő esélyeivel szemben a kereskedelmi és ipari kormánymüköd esnek alapvető mun­kákat kell végeznie abban az irány­ban, hogy az ország nagyipari be­rendezése, termelőképessége és termékeinek forgalmi érvényesülése úgyszóllván leltárilag ismeretessé váljék előtte, továbbá, hogy teljes tájékozottsággal uralkodjék azon törekvések képe felett, melyet a magyar nagyipar kifejt, azon aka­dályok képe felett, melyek a törek­vésnek útját állják, hogy igy a se­gítés eszközeit megtalálhassa s azok alkalmazásában hatékony ipari po­litikát fejthessen ki. E széles mezejü és mélyreható tevékenységnek bevezető munkája az, mely legközelebb a gyárfelvé­teli statisztikával kezdetét vette s melyre nézve a győri kereskedelmi és iparkamara a kerületében levő vállalatokat előzetesen is infor­málta. A kereskedelmi minisztérium ugyanis elhatározta, hogy iparfej­lesztési tevékenységének alapjául elkészíti az ország nagyiparának statisztikáját, mely tisztán az ipar­fejlesztés munkájának szolgálatára áll, az tehát oly kérdésekre gyűjt egyöntetű feleleteket, melyek az ipari politika szempontjából tekin­tetbe jöhetnek. A felvételeket a nyár folyamán megkezdették s a kínevezett bizto­sok szakszerű személyes közbenjöt­tével még ebben az évben az egész országban be is fejezik. Ennek a felvételnek a kívánt alapos eredménye természetesen csak ugy lehet meg, ha maguk a vállalatok is hazafias buzgósággal munkatársaknak tekintik magukat e műnél, ha nem ugy tekintik a felvételt, mint valami nekik alkal­matlanságot okozó hivatalos kény­szert, hanem mint a magyar ipari világ szövetségbe álló érdekeltsé­gének közcélra való bizalmas együtt­működését. Mindazok az aggályok, melyek ily felvételekkel szemben támadni szoktak, itt teljesen tárgytalanok. Az egybegyűjtött adatok kizáró­lag iparfejlesztési célokra, vagyis maguknak az iparosoknak érdeké­ben fognak értékesíttetni. A kereskedelmi miniszter máris megtette a szükséges intézkedése-! ket minden irányban arra nézve, hogy közegein kivül másoknak az adatokba beletekintésük ne legyen. Az érdekelteknek tehát attól sem kell tartani, hogy az általuk bemon­dott adatokról akár a felvétel, akár a feldolgozás során, vagy később illetéktelennek tudomást nyernének. Gondja lesz továbbá a keresk. ügyi miniszter urnák arra is, hogy amennyiben az adatok közzététele kívánatosnak és szükségesnek mu­tatkoznék, ez oly formán történjék, hogy a nyilvánosságra hozandó adótokból valamely vállalat egyéni viszonyaira következtetni ne lehes­sen. Különben sem célja a félvételnek legtávolabbról sem a vállalatok üz­leti titkaiba behatolni s ezért hoz­zájuk csak oly kérdések intéztetnek, amelyekre az adatok üzleti érdekeik bármiféle kockáztatása nélkül meg­adhatók. Mindezekről az illetékes kereske­delmi és iparkamarák előzetesen tá­jékoztatták a kerületeikben levő gyári és ipari vállalatukat s előzete­sen megküldötték kérdőiveket is részükre, melyek őket az adatok természetére nézve is felvilágosí­tották. Ily előzmények után azt kellett hinnünk, hogy e* tisztán ipari érdekű s kizárólag iparosaink érdekeit mesz­szeható fontossággal érintő felvétel simán s minden nehézség nélkül eszközölhető lesz. Sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ez nem igy van. Különösen az épí­tőipar körébe eső vállalatok azok, melyek vagy nem eléggé kárhozta­tandó közönyből, vagy a felvétel iránt tanúsított megmagyarázhatat­lan ellenszenvből nehézségeket gör­dítenek a felvétel elé azáltal, hogy a felvétellel megbízott szakközeg értesítését figyelembe nem véve, az általa előre jelzett s a felvételre ki­tűzött időpontban távol tartják ma­gukat irodájuktól s vállalatuk tele­pétől. Eléggé csodálatosnak tűnik ez fel épen most, midőn az építőipar jelenlegi válságos helyzetében két­szeresen érdekében áll e szakban dolgozó iparosainak, hogy a kor­mány a szóban forgó felvétel utján közvetlenül és az érdekeltek bemon­dásaiból szerezzen tudomást a fen­forgó bajokról s ez alapon keres­hesse azokat az eszközöket, melyek­kel a létező bajok megszüntethetők volnának. Talán hozzájárulunk iparosaink indokolatlan közönyének és az itt-ott mutatkozó ellenszenvnek le­győzéséhez, ha hangsúlyozzuk, hogy az iparfelügyeletről szóló 1893 XXVIII. t. c. alapján végrehajtandó ipari termelési statisztikai felvétel kizárólag az ipar helyzetének meg­világítására egyedül az iparosok érdekében s a kormány iparfej­lisztési programmjának irányítására van hivatva biztos alapul szolgálni. A félreértés eloszlásául pedig szolgáljon iparosaink megnyugtatá­sára az, hogy a felvétel utján nyert adatok adóztatási célokra felhasz­náltatni nem fognak, aminthogy azok — a pénzügyministgrium kö­zegei előtt el lévén zárva — ily célra a törvény értelmében sem használhatók fel. Óhajtandó és kívánatos volna, ha iparosaink saját jól felfogott ér­dekükben legjobb tudomásuk és őszinte bemondásaik szerint hozzá­járulnának ahhoz, hogy egy maga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom