Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-22 / 85.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JÍL.ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁlrMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. Késiratot nem adunk vissza. MÉ~ A polgármester-kérdés. Esztergom, október 20. Lapunk legutóbbi számában e helyütt részletesen ismertettük a polgármester-kérdésben beállott saj­nos fordulatokat, az azokat előidézett okokról is tárgyilagosan megemlé­kezve. Igy olvasóink tudják, hogy dr. Földváry István főügyész, a pol­gármesteri állásnak már Maiina meg­választásakor legkomolyabb jelöltje — az általunk előadott okok és körülmények következtében, — ha­tározottan kijelentette, hogy igy ezúttal sem hajlandó beleülni abba a székbe, amelynek puha párnáza­tát leszedik előtte, csak a kemény ko­pott rugókat hagyván meg s ez elhatá­rozását bármily sajnálattal vette is, de helyeselni volt kénytelen nem­csak minden jó embere, de még a loyalisabb gondolkozású távolállók is; mindazok, akik tudják, hogy a ku­lisszák mögött mik történnek s hogy legönfeláldozóbb vállalkozása ma eredményre nem vezet. S igy a kibontakozásnak ama régen óhaj­tott, mindég hangoztatott, az egész polgárság által kolpörtált módját, hogy aktuállissá vált, ismét lehetetlenné tette az óhajtozó, hangoztató, kolportáló s kritikus idő­ben mindig eltévelyődő — polgár­ság. Ugyancsak az ismeretes körülmé­nyek következtében nem válalko­zik Niedermann József sem, aki a városi adminiszráció minden részé­ben megmutatta arravalóságát, aki egyízben már ugyancsak keserű tapasztalatokat szerzett: mennyire bizhatik a képviselőtestület egy nagy része megígért támogatásában, ha pl. titkos szavazásra kerül a sor. A hivatalnoki kar s a polgárság egy tekintélyes része azomban még min­dég ragaszkodik személyéhez s azon munkálkodik, hogy ha Földváryval nem lehet, a jelöltséget elfogadthassa vele, ami ez ideig nem sikerült. Dr. Prokopp Gyula ügyvéd, min­den városi ügy régi s egyik leglel­kiismeretesebb apostola, aki mint városi képviselő, kissé több szakér­telemmel, készültséggel és önzet­lenséggel fogja fel e megbízatását, mint némely domináló s szavakkal vezető városatya — kollégája, akit a polgárság számottevő s előkelő csoportja kapacitált, — szintén ki­nyilatkoztatta már, hogy az adott körülmények között félreáll. (Hogy dr. Helcz Antal a választásnál nem jöhet szóba, ismeretes.) Ezek hárman valának, akikre a közönség figyelme — egyikre a másik után — a válság első nap­jaiban reáterelődött. Érdekes, hogy egyikük sem való abból a többség­ből, amely a városházán vezet s amelyeta régi összetartozóságs közös érdekek nagyon szoros kötelék­kel fűznek össze s akik a maguk emberét elejteni, emberek ellenében győzni nem engednek. A köz­vélemény nyomása, a multak reájuk nehezedő szomorú tanulságai alatt ezúttal ők sem térhettek ki a kel­lemetlen kényszerűség alól, hogy a túlsó táborba menjenek alkudozni, de tették oly módon, hogy — ön­érzetes, komoly emberekről lévén szó — az eredmény ki volt zárva, bár a látszat megmaradt, hogy nem rajtuk múlik, ha Róma fórumán nem egy, bár legalkalmasabb, >de volscus* ember fog diktálni. Mindezeket elmondottuk már leg­utóbb, kifejezvén egyszersmint ab­beli aggodalmunkat, hogy a régi saj­nálatos állapot változatlanságát látva, nem fog akadni független, komoly gondolkozású, elszánt ember, aki elfogadja az ágat, amelyről a virá­got letarolták s csak a tüskét nyúj­togatják, amely gyümölcscsé nem fejlődhetik. Örömmel konstatáljuk, hogy a legújabb hirek szerint, e tekintet­ben tévedtünk. Mert ma van már számbavehető, uj polgármester­jelölt Wimmer Imre ügyvéd, vá­rosi képviselő s vármegyebizott­sági tag személyében. Tudjuk, hogy Wimmer minde­nekelőtt független, képzett, sokat ta­pasztalt s erélyes férfiú, teljes gentle­man s hisszük, hogy önálló gondolko­zású is, aki magát minden érdekkör be­folyásától mentesíteni, másrészt min- j den vonalon a szükséges tekintélyt fen­tartani tudná. Bár nem régen — de már másodszor — lakosa váro­sunknak, kezdettől fogva élénken és komolyan érdeklődött a városi köz­ügyek iránt s mert érdeklődése ko­moly és nem felszínes volt, meg és ismehette azokat. Szerepelt közigaz­gatási, ügyészi, gazdasági pályán s mindenkor magasabb állásban s mind e helyütt szerzett ismereteit és ta­pasztalatait a polgármesteri széken nagy mértékben érvényesítheti. Ismeri a városi viszonyok deso­lált állapotát, a reá varó nem kö­zönséges nehézségeket, a rendel­kezésére állandó munkaerők értékét, a képviselőtestület nívóját, változé­konyságát, velleitásait s igy mi­kor a polgármesteri állás elfoglalá­sára késznek mulatkozik, minden­esetre számot vetett önmagával, ké­pességével, erejével. S midőn min­dezek tudatában mégis feloldozza eddigi nyugalmát, kényelmét, elha­tározásáról elismeréssel kell szól­lanunk. S midőn dr. Földváry elhatáro­zása megmásíthatatlan, mennyiben Niedermann Józsefet és dr. Prokopp Gyulát* sem lehet arra birni, hogy szándékukat megváltoztassák, egye­lőre csak örömmel üdvözölhetjük az uj jelöltet. Adja Isten, hogy megválasztása napját a jövő krónikásai piros szín­ben jelölhessék s ne váljék ő is ál­dozatává elhatározásának! Ami azon­ban —• az adott körülmények kö­zött — nem biztos. Memor. Hol a perköltség ? — Levél a szerkesztőhöz. — irta: egy alperes. •) Igen békés természetű ember vagyok s igényeim sincsenek. Amit eléggé bi­zonyít, hogy a szigetben órákig egye­dül sétálgatoks jól mulatok, megiszom a Hanzli-sört s adok még trink­geldet is, mindennap ott ülök a Cir­citerben s még egyetlen egyszer sc disputáltam az ottani elnök 1 úr­ral. De tegnap igen megharagud­tam, a leibbpomat visszaküldöttem a kiadóhivatalnak, sőt még a pin­céremre is reászólottam. Azt olvastam a >Magyar Állami­ban, amely pedig ugy-e bár nem éppen izgató tartalmú közlöny, hogy a szegedi ügyvédi kamara azt mondja, hogy kevés a perköltség. Úgyszóllván semmi. Négy forint ötven krajcár. A fele pedig stempli. Borzalom; jön az éhtifusz ! S ön ezt nem érti, nyájas olvasó Akkor az ön becses neve bizonyo­san nem volt még vastag betűvel *) Ebbeli minőségét nem is kellett volna jelezni Uraságodnak. Hogy olvasni kezdtük becses levelét, tisztában voltunk vele. Uraságod alperes és minden alperes haragos, ha nem is disputál a Circiter-ben. Aki pedig haragszik, annak nincs igaza. Legalább teljes igaza nincs. Majd megfelel valamelyik fiská­lis úr. Szerk. nyomtatva az »Esztergom és Vi­déke* negyedik kolumnáján egy ér­dekes tartalmú félhasáb alatt, ame­lyet Havass, vagy Galgóczy ur szig­nált. Ha a hercegprímás székvárosába érkezik, annak a neve ciceró betűs hírbe kerül, ha méltóságos főispá­nunk elutazik, megritkítják a garmon­dot^ de akit árvereznek arról, meg a fészkéről rém vastag betűvel jegyzik fel becsesükben, hogy 23 forint 40 krajcárért elviszik a > fénye­zett kredencet, alul kettős ajtóval, együtt a márványlappal*, ahogy ezt Győri úr körülirta. Amely bú­tor darab lehet keményfából, vagy lágy bükkből, faragott vagy ragasz­tott, mór, gót, angolszász, szecesz­sziós, empire vagy Louis XIV., de az ezüstlakodalom napján mind egy­formán igen tekintélyes értéket képez minden családban. Jelesen — Obláth legyek, ha az összeadásnál több alapműve­letet tudok — a kredenc vagyoni állagát pontosan kiszámíthatom: íme veszi őt az ember 220 forinton s adós marad ekkor 50 frttal, ehhez három esztendei kama­tot (6%) 9 frtot és perköltséget is 18 frtot, hozzászámítva: bolond, a ki nem tudja, hogy a végre­hajtás kérési költség ára 9 írt 50 krajcár, a végrehajtás fogana­tosításé pedig 13 frt 70 krajcár, árverezni pedig ugyan kicsoda fog 22 frt 80 krajcáron alul, mikor igy há­rom elhalasztott árverés után mindjárt az első esz- j tendőben 68 frt 40 krajcárral szaporodik a be­fektetett tőke?! S a kredenc a már kifize­tett 170 frttal együtt kép­visel . . , 361 frt 40 krajcárt. S ha ez még huszonnégyszer is­métlődik meg, árverési költséggel és kamatfizetéssel, a kredenc legvé­gül 8234 forint 20 krajcárt jelent a családnak. Valóban igazuk a sze­gedi fiskálisoknak, közeledünk az éhtifuszhoz. Mert én nyolcadfélezer forintott ráfizettem már a kreden­cemre, de a bútoros azt mondja, hogy ez a pénz nincs nála, a fiská­lis megesküszik, hogy ő nála sincs, hiszen ő csak kubaszivart vesz Fried úrnál, csak Malya-vizet iszik, pecse­nyét meg csak ünnepen lát. Hol van hát a perköltség { Talán a végrehajtó úrnál volna ? . . . Hej, de jó dolog volt hajdan első alispánnak lenne, vagy bírósági végrehajtónak! . . . A hetvenes években, midőn még idézni is járt a végrehajtó, erre a hivatalra, erre a cukorra szálltak a legyek, nem a vicinális engedelmekre. Édes apám mesélte, hogy az első orosz trabbe­reket is a kir. bir. végrehajtók hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom