Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-22 / 85.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JÍL.ŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁlrMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. Késiratot nem adunk vissza. MÉ~ A polgármester-kérdés. Esztergom, október 20. Lapunk legutóbbi számában e helyütt részletesen ismertettük a polgármester-kérdésben beállott sajnos fordulatokat, az azokat előidézett okokról is tárgyilagosan megemlékezve. Igy olvasóink tudják, hogy dr. Földváry István főügyész, a polgármesteri állásnak már Maiina megválasztásakor legkomolyabb jelöltje — az általunk előadott okok és körülmények következtében, — határozottan kijelentette, hogy igy ezúttal sem hajlandó beleülni abba a székbe, amelynek puha párnázatát leszedik előtte, csak a kemény kopott rugókat hagyván meg s ez elhatározását bármily sajnálattal vette is, de helyeselni volt kénytelen nemcsak minden jó embere, de még a loyalisabb gondolkozású távolállók is; mindazok, akik tudják, hogy a kulisszák mögött mik történnek s hogy legönfeláldozóbb vállalkozása ma eredményre nem vezet. S igy a kibontakozásnak ama régen óhajtott, mindég hangoztatott, az egész polgárság által kolpörtált módját, hogy aktuállissá vált, ismét lehetetlenné tette az óhajtozó, hangoztató, kolportáló s kritikus időben mindig eltévelyődő — polgárság. Ugyancsak az ismeretes körülmények következtében nem válalkozik Niedermann József sem, aki a városi adminiszráció minden részében megmutatta arravalóságát, aki egyízben már ugyancsak keserű tapasztalatokat szerzett: mennyire bizhatik a képviselőtestület egy nagy része megígért támogatásában, ha pl. titkos szavazásra kerül a sor. A hivatalnoki kar s a polgárság egy tekintélyes része azomban még mindég ragaszkodik személyéhez s azon munkálkodik, hogy ha Földváryval nem lehet, a jelöltséget elfogadthassa vele, ami ez ideig nem sikerült. Dr. Prokopp Gyula ügyvéd, minden városi ügy régi s egyik leglelkiismeretesebb apostola, aki mint városi képviselő, kissé több szakértelemmel, készültséggel és önzetlenséggel fogja fel e megbízatását, mint némely domináló s szavakkal vezető városatya — kollégája, akit a polgárság számottevő s előkelő csoportja kapacitált, — szintén kinyilatkoztatta már, hogy az adott körülmények között félreáll. (Hogy dr. Helcz Antal a választásnál nem jöhet szóba, ismeretes.) Ezek hárman valának, akikre a közönség figyelme — egyikre a másik után — a válság első napjaiban reáterelődött. Érdekes, hogy egyikük sem való abból a többségből, amely a városházán vezet s amelyeta régi összetartozóságs közös érdekek nagyon szoros kötelékkel fűznek össze s akik a maguk emberét elejteni, emberek ellenében győzni nem engednek. A közvélemény nyomása, a multak reájuk nehezedő szomorú tanulságai alatt ezúttal ők sem térhettek ki a kellemetlen kényszerűség alól, hogy a túlsó táborba menjenek alkudozni, de tették oly módon, hogy — önérzetes, komoly emberekről lévén szó — az eredmény ki volt zárva, bár a látszat megmaradt, hogy nem rajtuk múlik, ha Róma fórumán nem egy, bár legalkalmasabb, >de volscus* ember fog diktálni. Mindezeket elmondottuk már legutóbb, kifejezvén egyszersmint abbeli aggodalmunkat, hogy a régi sajnálatos állapot változatlanságát látva, nem fog akadni független, komoly gondolkozású, elszánt ember, aki elfogadja az ágat, amelyről a virágot letarolták s csak a tüskét nyújtogatják, amely gyümölcscsé nem fejlődhetik. Örömmel konstatáljuk, hogy a legújabb hirek szerint, e tekintetben tévedtünk. Mert ma van már számbavehető, uj polgármesterjelölt Wimmer Imre ügyvéd, városi képviselő s vármegyebizottsági tag személyében. Tudjuk, hogy Wimmer mindenekelőtt független, képzett, sokat tapasztalt s erélyes férfiú, teljes gentleman s hisszük, hogy önálló gondolkozású is, aki magát minden érdekkör befolyásától mentesíteni, másrészt min- j den vonalon a szükséges tekintélyt fentartani tudná. Bár nem régen — de már másodszor — lakosa városunknak, kezdettől fogva élénken és komolyan érdeklődött a városi közügyek iránt s mert érdeklődése komoly és nem felszínes volt, meg és ismehette azokat. Szerepelt közigazgatási, ügyészi, gazdasági pályán s mindenkor magasabb állásban s mind e helyütt szerzett ismereteit és tapasztalatait a polgármesteri széken nagy mértékben érvényesítheti. Ismeri a városi viszonyok desolált állapotát, a reá varó nem közönséges nehézségeket, a rendelkezésére állandó munkaerők értékét, a képviselőtestület nívóját, változékonyságát, velleitásait s igy mikor a polgármesteri állás elfoglalására késznek mulatkozik, mindenesetre számot vetett önmagával, képességével, erejével. S midőn mindezek tudatában mégis feloldozza eddigi nyugalmát, kényelmét, elhatározásáról elismeréssel kell szóllanunk. S midőn dr. Földváry elhatározása megmásíthatatlan, mennyiben Niedermann Józsefet és dr. Prokopp Gyulát* sem lehet arra birni, hogy szándékukat megváltoztassák, egyelőre csak örömmel üdvözölhetjük az uj jelöltet. Adja Isten, hogy megválasztása napját a jövő krónikásai piros színben jelölhessék s ne váljék ő is áldozatává elhatározásának! Ami azonban —• az adott körülmények között — nem biztos. Memor. Hol a perköltség ? — Levél a szerkesztőhöz. — irta: egy alperes. •) Igen békés természetű ember vagyok s igényeim sincsenek. Amit eléggé bizonyít, hogy a szigetben órákig egyedül sétálgatoks jól mulatok, megiszom a Hanzli-sört s adok még trinkgeldet is, mindennap ott ülök a Circiterben s még egyetlen egyszer sc disputáltam az ottani elnök 1 úrral. De tegnap igen megharagudtam, a leibbpomat visszaküldöttem a kiadóhivatalnak, sőt még a pincéremre is reászólottam. Azt olvastam a >Magyar Államiban, amely pedig ugy-e bár nem éppen izgató tartalmú közlöny, hogy a szegedi ügyvédi kamara azt mondja, hogy kevés a perköltség. Úgyszóllván semmi. Négy forint ötven krajcár. A fele pedig stempli. Borzalom; jön az éhtifusz ! S ön ezt nem érti, nyájas olvasó Akkor az ön becses neve bizonyosan nem volt még vastag betűvel *) Ebbeli minőségét nem is kellett volna jelezni Uraságodnak. Hogy olvasni kezdtük becses levelét, tisztában voltunk vele. Uraságod alperes és minden alperes haragos, ha nem is disputál a Circiter-ben. Aki pedig haragszik, annak nincs igaza. Legalább teljes igaza nincs. Majd megfelel valamelyik fiskális úr. Szerk. nyomtatva az »Esztergom és Vidéke* negyedik kolumnáján egy érdekes tartalmú félhasáb alatt, amelyet Havass, vagy Galgóczy ur szignált. Ha a hercegprímás székvárosába érkezik, annak a neve ciceró betűs hírbe kerül, ha méltóságos főispánunk elutazik, megritkítják a garmondot^ de akit árvereznek arról, meg a fészkéről rém vastag betűvel jegyzik fel becsesükben, hogy 23 forint 40 krajcárért elviszik a > fényezett kredencet, alul kettős ajtóval, együtt a márványlappal*, ahogy ezt Győri úr körülirta. Amely bútor darab lehet keményfából, vagy lágy bükkből, faragott vagy ragasztott, mór, gót, angolszász, szeceszsziós, empire vagy Louis XIV., de az ezüstlakodalom napján mind egyformán igen tekintélyes értéket képez minden családban. Jelesen — Obláth legyek, ha az összeadásnál több alapműveletet tudok — a kredenc vagyoni állagát pontosan kiszámíthatom: íme veszi őt az ember 220 forinton s adós marad ekkor 50 frttal, ehhez három esztendei kamatot (6%) 9 frtot és perköltséget is 18 frtot, hozzászámítva: bolond, a ki nem tudja, hogy a végrehajtás kérési költség ára 9 írt 50 krajcár, a végrehajtás foganatosításé pedig 13 frt 70 krajcár, árverezni pedig ugyan kicsoda fog 22 frt 80 krajcáron alul, mikor igy három elhalasztott árverés után mindjárt az első esz- j tendőben 68 frt 40 krajcárral szaporodik a befektetett tőke?! S a kredenc a már kifizetett 170 frttal együtt képvisel . . , 361 frt 40 krajcárt. S ha ez még huszonnégyszer ismétlődik meg, árverési költséggel és kamatfizetéssel, a kredenc legvégül 8234 forint 20 krajcárt jelent a családnak. Valóban igazuk a szegedi fiskálisoknak, közeledünk az éhtifuszhoz. Mert én nyolcadfélezer forintott ráfizettem már a kredencemre, de a bútoros azt mondja, hogy ez a pénz nincs nála, a fiskális megesküszik, hogy ő nála sincs, hiszen ő csak kubaszivart vesz Fried úrnál, csak Malya-vizet iszik, pecsenyét meg csak ünnepen lát. Hol van hát a perköltség { Talán a végrehajtó úrnál volna ? . . . Hej, de jó dolog volt hajdan első alispánnak lenne, vagy bírósági végrehajtónak! . . . A hetvenes években, midőn még idézni is járt a végrehajtó, erre a hivatalra, erre a cukorra szálltak a legyek, nem a vicinális engedelmekre. Édes apám mesélte, hogy az első orosz trabbereket is a kir. bir. végrehajtók hoz-