Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-29 / 9.szám

Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 9. szám. Vasárnap, január 29. es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK 1 Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendó'ft) Szécljenyi-tér, 330. száin. -^i Kéziratot nem adunk vissza. Szőlészeti kis káté.*) Esztergom, január 28. Egyszerű, igénytelen, mindössze tizenhét oldalra terjedő füzetke. A cime sem mond sokat; a filloxerapusztitás ideje óta a brosűrok, tudományos szakmunkák, kötetek egész légiója jelent meg a témáról. Es mégis igaz lelki örömmel tettük le a vékony füzetet, hogy végig lapoztuk s nagyobb gyönyörűségünk tellett benne, mint akárhány foliodiszkötésben, nagy apparátusu tudományos munkában s érdemesnek találtuk arra, hogy e helyütt foglalkozzunk vele. Érdemesnek tartottuk pedig azért, mert nagyon hasznosnak véljük e kis munkát, hasznosnak első sorban azokra, akiknek Íratott s akik minket legközelebbről érdekelnek : ami népünknek. Meglehetősen higgadt, józan gondolkozású, praktikus észjárású a mi vármegyénk népe és mégis valami csodálatos maradiság, konzervativizmus lakozik benne. Apja, dédapja ükapja, valamennyi szántóvető volt, neki is az a meggyőződése, hogy csak az ekevassal lehet kenyerét megszereznie. Ott, ahol szőlőkulturával próbát tettek s azt a íilloxéra elpusztította, rezignáltak a pusztulás mellett. >Ha maradunk a szántás-vetés mellett, nem pusztulunk bele.< Es csináltak kukoricást, krumplist a legjobb szőlőtalajból. De semmiféle próbálkozásra nem voltak hajlandók az ujabb szőlőtelepítéssel A kormányok, a helyi hatóságok mindent elkövettek e makacs előítélet megtörésére, igen szép tervek és utasítások születtek a burokban, mázsanyi papirosok mentek fel röpiratkákra, népiratkákra, megalapították a szőlőfelügyelőségeket, állami szőlőtelepeket, szinte könyörögtek a legolcsóbb kölcsönök elfogadásáért stb., — a népünk pedig vetette a kukoricát s ültette a burgonyát tovább. Próbát tettek nálunk a selyemtenyésztés meghonosításával is. Megadtak minden előnyt a tenyésztőknek s eleinte mutatkozott is hajlandóság az uj jövedelmi forrás iránt. De hogy először bajuk volt a kis állatkákkal, tűzre dobták az egész állományt s nem akartak többé hallani sem ingyen petékről, sem ingyen szederfacsemetékről; >ők bizony ilyen férgekkel nem vesződnek.* Épp ily sikertelen volt minden kísérlet, amely vármegyénkben a gyümölcstenyésztés és a méhészet kultiválását célozta. És mind e sikertelenségnek — | bátran elmondhatjuk — legfőbb i oka nem népünk túlságos ragaszkodása az elődök hagyományaihoz volt, hanem az a körülmény, hogy ma sincsenek tisztában amaz előnyökkel, hasznossággal, amelyek e tenyésztési ágakból nyerhetők, valaminthogy a különféle röpiratok, utasítások nem voltak olyan hangon irva, amely a nép felfogásának j intelligenciájának megfelelő. A nagy időnkint a községekben megforduló vándortanító, felügyelő egy-egy elő• adása a fülön be, a fülön ki ; több\ nyire meg sem értik egyszerre, amit hallanak de a nép még bizalmatlan is s az idegenekben, a hatósági emberekben sohasem jóakarót, de mindég titkos ellenséget lát. Egy ember van a községben, aki igazán összeforrhat a néppel s aki *) A szőlők megújítása s fentartásánál követendő eljárásáról, különös tekintettel az európai fajú szőlők ültetésére s szénkénegezésére kötött talajoknál. Összeállította: Meszes Ferenc, Farnád község jegyzője. Esztergom, 1899. Nynmatott Laiszky János könyvnyomdájában. Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Bálban. Alul nem irott tisztelettel Egy mulatságon megjelent, Nem a karzatnak régióján De a parketten — odalent. Táncolt is egy-két lenge táncot Es szive már-már lángra kelt De óvatosan megelőzte S éjfélnek táján elszelelt. Alul nem irott tisztelettel — Mint mondva volt már — elszelelt S szivének lángját eloltandó Az étteremben csöndre lelt. Egy-két pohárral sört ivott meg És aztán irónt vett elő S megénekelte, hogy a bálban Nem volt jelen — ah sajna — Ő. Vándor Endre. Tarhonyáss bácsi nevenapja. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — (Vége.) Felmásztunk a gerendázatra, hol Sertzeg Pali megnyitotta az ülést. Indítványt egyikünk sem tett. Triparek elaludt, én pedig cipó nagyságú daganataimat simogattam. Sertzeg Pali ajánlatára azonban mégis elhatároztuk a következőket: 1 1. Mindenki kiváltja születési bizonyit- ( ványát. 2. Mindenki beszerez a félszemű Kohn-. nál tizenkét-tizenhárom száraz zsemlét. j 3. Falábakon megyünk, mert az úgy j nagyon eredeti. A jegyzőkönyvet aláirtuk Triparek j kivételével, a ki azt mondta, hogy nem ' tud írni csak váltót és kötelezvényt. El- S mentünk haza. Egész uton azon gondol- j koztam, hogy miért kell nekünk bebizo- • nyitani, hogy születtünk, továbbá minek az a sok száraz zsemlye, és miért megyünk falábakon az estélyre. Később megtudtam, hogy születési bizonyítvány kell, mert ha valamelyikünk j elvész, azok a kik ráakadnak, tudják hogy kicsoda, főképp pedig sajátmaga is tisztában lehessen z. felől, hogy mi a neve. Száraz zsemlye okvetlen kell, mert tekintettel arra, hogy falábakon megyünk, köveket nem vehetünk magunkhoz a kutyákat hagyigálni, mert az nagyon nehéz, e célra a száraz zsemlye rendkivül alkalmas. Falábakon pedig azért megyünk, mert a sok kutyától, s az óriási sártól Tarhonyáss bácsiékhoz menni máshogy nem lehet. Másnap megtartottuk a faláb-próbákat. Tripareknek karika lábai voltak, s azokat mindig keresztbe rakta. Ezen segíteni kell. Két hordódongát kifelé fordítva, elkészítettük neki az alkalmas falábakat, s most ő is eldöcögött velünk, — így is azonban kétszer beleesett a kútba. Azt mondta olyas valamit érez, mint mikor csecsemőkorában járni tanitották. Alig esteledett, útra keltünk Tarhonyáss bácsiék felé. A bakter, ki a templom falának támaszkodva szítta pipáját, mikor meglátott bennünket, tüzet, segítséget és kisérteteket kiabálva rohant a Rücskös Kis Pálék pajtája felé, — s orditásával kicsalta azt a harminc egynehány kutyát, melyek rendületlenül csaholtak utánnunk egészen Tarhonyáss bácsiék kapujáig. Itt Sertzeg Pali azt a megjegyzést kockáztatta, hogy mielőtt bemennénk, valami könnyekre indító dalt jó volna elénekelni. — Megköszörültük torkainkat, s oda szűrődtünk az udvari ablakok alá, — s bele vágtunk a >Megfagyott gyermek* mélabús nótájába: — Ily késő éjszaka ki jár ott künn a temetőn ? Tripareknek az óriási meghatottságtól, a hang szakadozva tört elő melléből, s úgy hallatszott, mintha valami sziklarepedésben kazánokat robbantgattak volna, ' A kutyák fájdalmasan vonitva iramodtak el a tett szinhelyétől, s valóban én is úgy éreztem magam, mintha fogaimon kaszákat köszörülnének. Alig fújtuk el az első strófát, mikor a konyhából előrohant egy pár ember lőcsökkel és kocsirudakkal, s azokat forgácsokká tördelték szét hátainkon. Úgy ordítottam, mint egy tüskébe lépett oroszlán. Mikor az utolsó lőcs is három darabba törött Triparek hátán, akkor | sikerült megértetni magunkat, hogy tu\ lajdonképpen vendégségbe jöttünk volna, | vagy mi. Mindjárt bevezettek a szobába, I hol már fel volt terítve, s a hol a többi • vendégek kedélyesen borozgattak. Ott volt négy esküdt és a törvénybiró. — Elhelyezkedtünk, behorták az ételeket; Triparek úgy evett, mint egy cséplőgép. Én Tarhonyáss bácsi mellett ültem, de nem tudtam enni, féltem; az első szobából pokoli zaj hallatszott. Ijedten kérdeztem Tarhonyáss bácsitól: — Talán a tatárság betört a táborba ? — Dehogy, a gyerekek játszanak. De ezt nem lehetett tűrni. Bementünk az első szobába, a hol a gyerekek játszottak. A nagyobbik gyerek ült az ágyon, s a ház kincsének, az ingaórának ' nagymutatójával piszkálta a fogát, s ! olykor-olykor örömében nagyokat ordított, mikor kis öcscse a virágos szélű így teljes, hasznos befolyást gyakorolhat reájuk : a községi jegyző, aki közöttük él, aki tud a nyelvükön beszélni, akit ha megkedveltek; minden téren vezetőjüknek ismernek el. Minden téren; igy a gazdálkodási kérdésekben is. A jegyzőnek kell tehát nemcsak tanácsadásssl, de jó példával is előljárni. S hogy ez eredménytelen nem marad, erről legújabban éppen Farnád községe győzött meg. Ennek lakosai is parlagon hagyták kipusztult szőleiket, hallani sem akartak azok felújításáról, amíg derék jegyzőjük nem lépett előtérbe. Ő kezdte meg a munkálatokat s hogy azok megkezdődtek, maga köré gyűjtötte a lakosságot, ott munkaközben ad oculos, az ő nyelvükön, az ő értelmi képességükhöz mérten magyarázgatta nekik a munka minden fázisát, a telepítés minden előnyét; magyarázta kitartóan, lankadatlan buzgalommal addig, amig a hitetlen Saulokból hivő Paulusokat nem csinált És a mult őszén már nyüzsgöttmozgott az egész szőlőhegy; aki | csak tehette, követte jegyzője pélj dáját s megvetette alapját egy né-