Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-05 / 80.szám

Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 80. szám. Csütörtök, október 5. ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jÍLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (nova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői Szécfyeqyl-tcr, 330. szán) Kéziratot nem adunk vissza. M$Arad. —1849—1899. — /// .* a hol meghaltak a hősök, a bátrak, — Glóriájuk fénye, túl időkön át hat — Itt; hol minden rögöt annyi köny /eresztett . . . Hol: bitók jelzik a megváltó keresztet... Itt: hol szent berekké nőtt a ciprus ága ... Itt: borulj le térdre hazám ifjúsága ! Itt: — hol álomnak is szörnyű ez az álom — Hol mártir-halált halt az a tizenhárom. Arad Golgothája: szent vagy te minékünk ! Szent Kálváriádhoz imádkozva lépünk, Hol *Oket<. bitóra húzták a pribékek: Szent marad ez a hely! ezt feledni vétek. Melynek itt nem csordul hulló kónye árja; Hát az a nemzedék, méltó a halálra; Apa: ne csókolja ... anya: ne szeresse ... De még a csontját is ez a föld kivesse ! Nem lehet, nem is lesz olyan bitang gyáva; Akinek ez emlék ne élne agyába; Égető sugárral felgyújtván a multat. Beragyogva, hol e vértanuk kimúltak . .. Akiknek porából a szabadság fája Felnövekszik és lomb, virág fakad rája! Kik mártír halállal váltották meg neked; Hazám: Magyarország: az örökéletet! . . . Konduljon a harang, ünnep vagyon [itt ma: Mindenféle templom légyen tárva nyitva; Ünnepi mély gyássszal, feketével födve, Mint sötét fenyvesek fenn a bérci ködbe. Köny ével für össze meg a honfibánat Minden göröngyét e szent Kálváriának; Melyeken keresztül — Golgothára hágtak Mártír halált halni a dicsők, a bátrak ! — Most is látom őket lángsugárban égve ... Óh ! tekintsetek csak fel a magas égre ; Csillagos mezőit, hogy ha végig járom : Ott ragyog egy sorban az a tizenhárom ! Megszédül a lelkem, szivem remeg szinte ; Mindegyik egyenként már annyi fényt [hinle . . . Bámulja a világ, ámul aki látja ; Messiások voltak, csodálva kiáltja. Messiások voltak ... Golgothán elveszve ... Óh t de él az Ige : élni fog az Eszme: Nincsen az megölve, nincsen az meghalva ; Nem temeti azt el a síroknak halma; Ha kondul az óra: a koporsók zára Felnyílik a kürtnek riadó szavára. Szemfödelet tépve — véget ér az álom — Zászlót emel ismét az a tizenhárom! És villámot szórnak a kicsorbult kardok, Melyeken a harcok vihara kavargott. Megremeg ez a föld.. lángot kap a szikra. Öreg, ifjú, gyermek mind kiáll a sikra! S hol elébb a kínok őrlő férge rága; Felváltja a ciprust győzelem cserága ! Az a tizenhárom diadalmat arat: Ezt hirdeti a te szent Golgothád — Arad! Soós Lajos. Iz .Esztergom és léke" tárcája. Erdei uton. /. Busán jövök az erdőn által. Nincsen virág, nincsen madárdal. Ah! mindenütt csak bú, ború Az erdő néma, szomorú ! A dér ütötte sárga lombok Egész rakása földre omlott. S még egyre hullnak, hullanak, . . Az erdő néma, hallgatag. Vidáman jártam hajdan itten, Az örök boldogságba hittem S most lelkemen a gond, a bú, A szivem olyan szomorú. II. Lombok hullásával Én is búcsúzom, Hulló lombok színe Borús arcomon. Őszi felhők szállnak A fejem felett ... És én ugy siratlak Édes, tégedet. Csákány Sándor. Gondolafok. — Az cEsztergom és Vidéke? eredeti tárcája. — n. Tél viz idején, ha meggyül a folyamnak árja, vész fenyegeti a partvidéket. A szívben is összegyülemlik olykor a szenvedélyek áradata s méhében nagy veszélyeket rejteget. Szerencse, ha ártalmatlan lefolyása van. Legtöbbször azonban nincs. Ilyenkor azután minden védmüvet áttör. Rémes hullámzatában megzavarodik kedélyünk összhangja, megrendül lelkünk egyensúlya s hitünk, reményeink szárnya összetörik. A lélek elzárva, izolálva van a mulandóságtól ; lényege tehát végnélküli, örökkévaló. Ezt tartja az idealizmus. S valóban, az eszme csábingerrel hat az emelkedett értelemre ; általa szivesen fogadtatik. Nem igy jár azonban egyebütt. A kishitűség, sorvatag gondolkozás fázik tőle, nem akarja elfogadni. A haszonlesés ajtót zár előtte. Igen, mert félti számításait és titkos műhelyét, melyben korhadt, anyagias célzatoktól sarkalva, mohon készitgeti csapdáit, tőreit. Készítsük a gyászlo bogókat ! 3>Mit faragsz, ács, mit faragsz Itt a késő éjjelen ? — Akasztófát faragok Az aradi tizenhárom sirj a virággal telt mindig. Egy nemzet könnye öntözi e virágokat, hogy hervadásra ne jussanak azok sohasem. A hősöket, kik száz csatában néztek szembe a halállal, megejtette az ármány. A legszégyenteljesebb halállal, ami képzelhető e földön, multak ki ők, de szent nevüket örökkön fényes glóriába vonta a kegyelet. Az aradi vár hires börtönablakából néztők ők a napsugarat, mely utolszór vetette fényét viharedzett arcukra. És csüggedés nélkül, igazuk teljes tudatában hagyták oda az aradi vár miazmás celláit, hogy a vérükre szomjazó zsarnokság oda állítsa őket a bitó elé. A pribék életunt, buta tekintettel nézte végig őket s minden lelkiismeretfurdalás nélkül teljesité szomorú kötelességét. Eszköz, hitvány anyag volt ő más kezében, mit tudta, hogy félisA kinél túlsúlyban van a higgadt, szárnitó értelem és kalmárszellem a hévteljes érzelmek helyett, akinek céljai, elvei a divathoz simulni nem vonakodnak, sem pedig apró-cseprő érdekeknek szolgálatába, szegődni: az szerencsés, elégült helyzetnek vetheti meg alapját. Ki a korszellemtől áthatva intézi dolgait, érvényesül, gyarapszik, halad. — Nézd most: minő ellentétes állapot jut osztályrészéül annak, ki eszményekért rajong s kinek nincs hajlandósága magára ölteni a korszellem kényszerzubbonyát ! Ő hiába fárad; mellőztetik sanyarog. És azt természetesnek is találjuk. Igen, mert tudjuk : miként tüz a vizet, sohasem nevezi testvérnek a reál — az ideált! * A hányféle betegsége van a léleknek ugyanannyi orvossága is. Leghathatósabb orvosság mindenekfelett a szeretet. Ennek sugaraitól félszárad a könnyű, melegétől felolvad a jégkéreg. Gyógyereje által, mint tavaszi verőfényre a hóvirág, kisarjadnak az öröm-csemeték. * A lélek öröklétének jól felfogása s a szeretet folytonos gyakorlása vetheti meg az emberi társaságok boldogságát. tenek életét oltja ki egy hurokszo szorítással ?! Consummatum est! A zsarnok gázolhatott a vérben, tehetetlen volta miatt nem volt képes másra. De az aradi tizenhárom sirja fölött mindig ragyogóbban kel a nap. Egy nemzet véste szivébe az ő nevüket, maroknyi nép, de amely hazaszeretetben/ hősei ünneplésében százszor annyival fölér. A martyrok szelleme, soha nem pihenőén itt jár közöttünk. Figyelik minden lépésünket, minden tetteinket s ha hibázunk valamiben, ott az ő szent kezük, mely eligazítja e hibát. S ne adja az Ég, de ha ismét jönnek a magyarra viharos napok, velünk küzdenek ismét ők s nincsen nem lehet oly vasjárom, — mit szét ne törne az a tizenhárom! * Ötven éves fordulóját üljük az aradi gyásznapnak pénteken. Egy félszázad küzdelme edzette meg szivünk mindjobban arra, hogy akik e honért éltek, haltak, szolgaföldben nem nyughatnak. Nem szolgaföldben nyugosznak Ők. Szabad nemzet, szabad nép vagyunk ; lelkünk mélyen a hazaszeretet lobogó lángjával, a martyrok tiszteletével. Október hatodikán, az aradi gyász Amaz felemel, jó irányokat szab, erőt s kitartást biztosit; emennek — mely disze, koronája minden erénynek — üdv kél nyomában s nyugalom. E két idea körül fejlődhetik s kulminálhat a közjólét. Akkor lesz majd magasztos, dicsőséges az élet, mikoron ha azon két eszmének egyesült sugara átszűrődik a szivek minden izein, feltámasztván, magához tömöritvén a nemes indulatok szunnyadó seregét. A rossz indulatok nagykönnyen kihajtnak, miként a gyom langyos eső után : mert hiszen a felszínen fogamzanak s buján sarjadnak. A nemesek, a jók ellenben mélyen gyökereznek s gyéren tenyésznek, akár az értékes korall s igaz gyöngy a tenger fenekén; — napfényre hozataluk, gyakorlásuk tehát dicsőség és erény számba megy. Szívvilágunk egyik legdrágább oltártüze: a szerelem. Hirtelen támad, könynyen elenyészik. Ha lelkünk őrködik felette s hevünk éleszti lángjait, nem lohad soha. Mihelyt azonban ápolni el-