Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-05 / 80.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (80, szám.) 1899, október 5. mulasztjuk: menten aludni készül, mignem a mulandóság hamva kioltja életét .. . Mondják: mikép mennyei üdv a szerelem, mely nélkül élni, kárhozat s melynek még ártalmát beszivni is gyönyör ! . . . Mégis mennyinek kél ajkán ledér gondolatban! Az ilyen nem méltó, nem érdemes reá. Ki szivében a szerelmet szentség gyanánt ünnepli: az érdemelte meg 1 Ki hisz ma szerelemben ? Senki — mindenki. Egykép fennállhat a két állitás, csakhogy szavazni felette balgaság. Miért ? Azért, mivel nincs igazi szerelem ! Ilyen nincs a földön. Hogy férne el a törékeny szivben ?! Sehogy . . . Pedig elfér — t. i. a sziv a szerelemben, Igy van ez. Szerelem az a mennyég, melynek kristályharmata megbűvöli, körülragyogja a szivet! Itt lenn a földön mi sem tökéletes ; még a rózsa is tövises, a forrásvízben is van salak. Tökéletlen a szerelem is ... A lélek szerelme valódi ; ennek lobogása között forr össze boldogan két élet! Dallos Sándor. nap ötven éves fordulóján mint minidig, ismét emlékezzünk róluk. Készítsük a gyászlobogókat. Kerüljön az minden házra e városban temessük ismét, mint történt ez btven év előtt! A város a hivatalos istentiszteletre Liszesen kiállított meghívót bocsátott d, amelyet a hatóságoknak egyesüeteknek, testületeknek, iskolák veietŐinek, s első' sorban a képviselőéstttlet tagjainak küldöttek meg. Szövege a következő : MEGHÍVÁS. A magyar Golgothán martyrhalált szenvedett tizenhárom vértanúságának szomorú emléknapja közéig . . . Felszakad a fátyol, amely eltakarta a multaknak rémesemé nyeit; a Golgothán felgyújtott szent lángokat újból fellobogtatja a sohasem muló nemzeti, kegyelet ; a szentelt hantokra leborul a honfi s feltör kebeléből a félszázadon át elfojtott sóhaj, szemeiből újra megindul a kiszáradt könypatak ! . . AZ ARADI TIZENHÁROM vértanuságának ötven éves fordulója ez év október havának 6-ik napján fog bekövetkezni. Esztergom szab. kir. város hazafias közönsége e napon, — midőn az egész ország vágyakozva siet Aradra, hogy ott letegye a honfiúi bánat koszorúját, szintén kegyelettel emlékezik meg a gyászos eseményről — s az egek Urához fordnl, hogy áldja meg a Nemzetet az ő vérük hullásáért. Áthatva a nemzeti kegyelet szomorú kötelességétől, a város közönsége a belvárosi kegyúri templomban 1899. évi október hó 6-ik napján, délélőtt 9 órakor ünnepélyes gyász-Istentiszteletet tart, melyre van szerencsénk hazafias tisztelettel meghívni. Esztergom, 1899. évi szeptemben 30-án. Kollár Károly, tanácsnok, polgármester-helyettes, Rothnagel Ferenc, főjegyző. A vármegye alispánja, e megbivó vétele után, minden megyebizottsá^i tagot értesített s meghívott a gyászistentiszteletre, amelyen ugy a vármegyei, mint a városi urak gyász diszmagyarban jelennek meg. A megyebeli honvédegye»ületet ez ünnepségen Tóth István egyesületi elnök képviseli. A főgimnáziumi ifjúság, minden hazafias mozgalomban és ünneplésben elöljáró tanárai vezetése alatt, pénteken reggel 8 órakor a Ferenciek templomában hallgat gyászmisér, amelyet az igazgató tart. Utána minden osztályban egy-egy tanár kegyeletes megemlékező be szedet mond. Takáts uram könyve. Szegszárd, szeptember. Egy könyv került a kezembe, a mely most éppen száz esztendős, a melynek a címlapján a következők olvashatók: >Erköltsi oktatások, melyeket Tolnai Gróf Festelits László, kedves tanítványának szivére kötött Péteri Takáts József. Bécsben, özvegy Alberti Ignátzné Betüjivel. ijpp.* Ez a Péteri Takáts József Festetits grófnak nevelője, s a mint a könyvben megolvasható, igen képzett, tanult, okos ember volt. >Erköltsi oktatásai* arról szólnak miképen kell magát viselnie egy jót nevelt urnák, s ha Festetits gróf megszivelte az atyai tanácsokat, az igazi gavallérság mintaképéül lehetett őt tekinteni. Takáts uram az előkelő társaságokban otthonos lehetett, mert a legkényesebb illedelmi szabályoknak is jó ismerője s szinte csodálatos, hogy hol szedte össze a jónevelésre vonatkozó legfinomabb tudnivalókat. Abban az időben nálunk, magyaroknál elég szabadon viselkedtek az emberek, sőt előkelő uraknál is megtörtént, hogy a csontokat az asztal alá hányták a vendégek ; sőt Takáts uram könyvéből is látni lehet, hogy a fölső tizezer is vétett a jó nevelés ellen. Csak a legszelídebb példát emlitem föl. A gondos nevelő arra tanitja a grófot, hogy: >. . . a kopott parasztos közmondások sem illenek a' becsületes okos ember szájába. Soha nem felejtem el, midőn egy uri társaságban arról volt szó, hogy a mely gyermekek a kényeztetésnek ölében nevelkednek, utóbb oly szökevény árnyékkel ölelkeznek meg, mely őket minden bizonnyal előbb utóbb veszedelembe vezeti s kárba dönti. Valaki egy jelenlevő anyának mentséggel akarván kedveskedni: Nem tudom, ugy mond, hogy lehet az anyáknak rossz, néven menni, ha magzattyokat gőgyögetik; hiszen minden tehén nyallya a maga borját! El lehet gondolni, melly nagy csendesség uralkodott ezen elmésen választott közmondás hallására ; és melly hízelkedő vélekedést támasztott a bölcs szószólló felséges eszéről.* Igy ir Takáts uram. De szolgál ő elrettentő példákkal sokkal drasztikusabb esetekben is. Nyilvánvaló, hogy a hercegek, grófok, bárók is sokat megengedtek maguknak, a mit Takáts uram megrovással illet. Egyébként mi, magyarok manapság sem szoktunk sokat törődni bizonyos külsőségekkel. Jómódú polgári családoknál nem közönséges, hogy az urak ledobják kabátjukat s mellényben ülnek az asztalhoz, mig a hölgyek szoros ruháikban szenvedik a forróságot. Olyan is megesik, hogy egyik ur diszebéden lehúzza titokban a cipőjét, mert szorítja a tyúkszemét. Vagy hogy a Ferenc József kabáthoz sárga cipőt, piros nyakkendőt, és zöld kalapot veszünk, vagy hogy nagy ebédek után a fölhordott szivarokból ötöt is kimarkol egyik-másik. Menynyivel korlátlanabbak lehettek ezek a bizonyos szokások száz évvel ezelőtt. Egyébként uézzük csak Takáts uram utasításait. »Az asztalnál az evés közben mindenkor megtartsd az udvariságnak, módos rendtartásnak bevett törvénnyeit, ha senki idegen nints is jelen.« »Az első helyre ne vágyakodgyál. Tartsd egyenesen a derekadat, kezeid szem előtt légyenek, ne könyökölly, ne hintáld magadat. Az asztalkendő előtted függjön, hogy be ne motskold ruhádat.« ». . . De légyen szemed arra is, ha vagynak-e még több személlyek hátra, a kiknek valamelyik étekből nem jutott; ne hogy a tál, bátor tetszenék is az étel, előtted egésszen kiürüllyön. Ellenben a mi szád izére nintsen, ne mutasd azonn undorodásodat, ne szaglódgy a húshoz, ne gyalázd mások ínyét.* » Vigyázva nyully mindenhez ; hogy se valamellyik evő eszköz ki ne essék kezedből, se a vevés közt valamit ki ne lottsants a tálból, se ki ne túrj a tányérról a metélgetés alatt. Félre ne tölts^ se fel ne döntsd ivó poharadat.* ». . . Ha motskosak az evő szerek, azokat lenyalogatni; vagy az asztal-ruhába törölni, illetlenség. A villával a fogókat piszkálni, csúnya is, káros is. Ha a szádba nyúlsz, vagy a prüsszentés jő reád, mindenkor a keszkenőt tartsd elődbe.* »Az asztalnál némán ülni, gyávaság ; a szomszéd fülébe susogni, embertelenség (illetlenség); más beszédgyébe vágni, hangos lármázással ellentmondogatni, gorombaság.* >. . . Azért méltán javallom, hogy p. o. a körömrágitsálást, az orr-fintorgatást, a dudolásokat, a fütyörészést, a hahota nevetést, a morgolódást, a magán-beszéllgetést, a mély sóhajtozásokat, a száj-táttó ásitozást, a kézzel lábbal való dörgést, s több illyenféle nevetséges különösségeket szorgalmatosan elkerüld. Ezek ugyan nem oliyan vétkek, mellyek utalást, gyűlölséget okozhatnának, de mégis ollyan gyengeségek, hibák a fényesebb világban, mellyek kü lömbféle gúnyolódásokra, furtsa elnevezésekre adnak rend szerint alkalmatosságot . . .« >Az utcán enni, nagy mohóság.* >Ha valakinek mondani akarsz valamit, ne fogd-meg a ruha gombjánál fogva.* Ebből a néhány idézetből is kitetszik, hogy száz év előtt a társas érintkezés a főúri körökben még nem volt oly finommá fejlődve, mint a milyen aránylag rövid idő alatt lett. De kitűnik az is, hogy a finomságra való törekvés már megvolt és sok olyan dolgot neveletlenségnek tartottak, a mi manapság a középosztálynál is előfordul, Természetesen ez a könyv nem egészében foglalkozik: az illedelem külső formáival, hanem a legnagyobbrészt arra vonatkozólag ád utasításokat, miképen válik az ember belsőleg is tökéletes gavallérrá. És át van szőve számtalan latin, francia, angol, olasz idézettel, a mi Takáts uram műveltségét bizonyítja. Kétségkívül korának igen eszes embere lehetett, és a mi a legmeglepőbb abban az időben, abban a körben megóvta magyarságát nemcsak írásának tisztaságában, hanem lelkületében, érzelmében, gondoltcodásában. Igazán csodálatos, hogy Takáts uram a mult század végén Bécsbén, elnémetesedő mágnások között, ösmerve a nyu^oti nyelveket, grófjának a magyar viseletet és a magyar nyelvet ajánlja buzgón figyelmébe, és inti, hogy a nyelvet ne keverje idegen szavakkal, mert >nincs rútabb az Összvezagyvált keveréknél.* Igaz, hogy csak a jó izlés szempontjáéból teszi az utóbbi megjegyzést, de mily finom érzékre és megfigyelésre mutat ez 1799-ben. Horti Béla. HM ram nai tumtim IB> MI I-MII a-n-a •••• f?L-_r^ pzp jZZT" t<^^ rairaJUm v - 1 ••! Liíura-i_ Esztergom, október 4. — A király nevenapja. Lengtek a zászlók, zúgtak a harangok, dübörögtek a mozsarak és mirit minden évben, szálltak fel, egyre szálltak az imák az ég felé. A egész hazában ; az első király születéshelyén különösen. Szent István nagy és méltó utódjáért szálltak az imafohászok mindenfelé. A hivatalos istentisztelet a főszékesegyházban volt, ahol Boltizár József püspök, érseki helynök pontifikált. Ez istentiszteleten megjelentek a hatóságok képviselői, legnagyobb részt diszmagyarban, a helyőrségi tisztikar tagjai s igen nagy közönség. A főgimnáziumi ifjúság ünnepi miséjét !HOIlóssy Rupert igazgató mondotta. — Dr. Walter Gyula primási irodaigazgató az udvari papsággal tegnap Budapestre utazott, hogy asszisztáljon a hercegprímásnak, aki a budavári székesegyházban a hivatalos istentiszteletet tartotta. — Személyi hírek. Poór Antal kanonok, a nagynevű tudós hat heti tanulmányútra Németországba utazott. — Vaszary János hercegprimási jogtanácsos, családjával együtt, két hónapi tartózkodásra városunkba érkazik. — Halász Ferenc hontmegyei árvaszéki ülnök s mint a >Honti Lapok* szerkesztője, kedves kollegánk Szlávy Pál baáthi főszolgabíróval a hét elején közöttünk tartózkodott. — Dr. Csányi Iván aljárásbiró ma költözött ki Bucsra, ahol a betétszerkesztést megkezdi. Onnan Kőhidgyarmatra megy. — Csákány Sándor járásbirósági joggyakornok, lapunk jeles tollú munkatársa egy éves önkéntesi szolgálata teljesítésére Kassára távozott. — Névnapok. Ma volt dr. Mátray Fersnc vármegyei t. főorvosnak névünnepe s az az általános tisztelet és elismerés, melyet egyéniségével, mint ember és mint tisztviselő egyaránt kiérdemelt, az idén különös melegséggel nyilatkozott meg. Nagyon sok gratulánsa volt vasárnap dr. Bárdos Rémig főgimnáziumi tanárnak. Ami a tanügy e buzgó apostolának érdemeit ismerve, egészen természetes. — Szabadságon. Hollóssy Mór árvaszéki jegyző hosszabb szabadságidőért folyamodott. — Aktiváitatás. Andrássy József, nagyérdemű alispánunk fia, aki egy éves önkéntessége befejeztével most tette le kitüntetéssel a tiszti vizsgát, a katonaságnál óhajt maradni s ezért tovább szolgál, mint önkéntes őrmester, a 76-ik gyalogezrednél. — Rózsaszínű rovat. Ifjabb Clementisz Zsigmond, aranyifjuságunk tagja, aki Baróthra, Három szék vármegyébe polgári iskolai tanárrá neveztetett ki, jegyet váltott Szalkay Margittal, Szalkay József iparbanki főkönyvelő széojleányával. — Wenczell János kürti MTÁT V. tiszt vasárnap húzta az aranyos karikagyűrűt szép menyasszonya : Eggenhoffer Margit ujjára — A helyőrségbői. Rakits Sándor,Gareisz Ágost és Keller főhadnagyok, házi ezredünk törzsétől a helyben állomásozó zászlóaljhoz, Barényi Jenő főhadnagy s Iricsek Bohuszszláv tiszthelyettes, aki hadnagygyá lépett elő, városunkból Bécsbe helyeztettek át. — A 76 ik gyaloge?.redhez, hogy az újoncok kiképzésnél segítségül legyenek, a 12-ik és a 19-ik gyalogezredből két-két tiszt két hónapra beosztatott. Ugyanez ezred tisztikarának létszáma egy katonai akadémiát végzett hadnagygyal s öt tiszthelyettessel növekedett. — Schubert Nándor karmester hosszabb szabadságidejéről visszaérkezett. Komoly munka várja, amennyiben a zenekar tagjainak legnagyobb része, kötelezettségének ideje letelvén, október i-én távozott. Most fáradozik az eltávozottak pótlásával. — Proli János, a 76-ik gyalogezred kapi-