Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-10 / 64.szám

ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeáJ

e

l

CT

t*k Vasárnap és csütörtökön. JELÓFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre —- — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (aova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. száip Kéziratot nem adunk viasza. Városunk budgetjéhez. E<ztergom, augusztus 9. A városok helyzetét és közigazgatásuknak reformját a sajtó nemcsak folytonosan éber figyelemmel kiséri, hanem nagyon sok üdvös eszmét is bocsát világgá és valóban meg^is érdemli a figyelmet, mert senki sem tagadhatja, hogy a városok, mint a vidéki közélet gócpontjai, vannak hivatva a felvilágosodást és a magyar nemzeti eszmét terjeszteni. Hogy a városok a reájuk váró feladatoknak megfelelhessenek, köztudomású, hogy tetemes áldozatokat hcrznak és teszik nagyobbrészt ezt saját polgáraiknak jövedelméből, mert kevés városnak adatott meg a szerencse, hogy céljaik elérésére elegendő saját vagyonnal rendelkezzenek, a fejlődő élet pedig mind nagyobb terheket ró reájuk, ugy, hogy a városok ma már saját érdekeiknek és céljaiknak rovására minden anyagi megtérítés nélkül, naAz .Esztergom és Vidéke" tárcája. gyon sok és terhes feladatot teljesítenek. Esztergom szab. kir. város szintén nem tartozik azon szerencsések közé, kik nagy vagyonnal birnak és igy kénytelen minden, fejlődésével járó terheit polgárainak jövedelméből fedezni. S e mellett elodázhatlan építkezések, sok, sok ezer forintra rugó befektetések előtt áll. Ennélfogva ujabb jövedelmi forrásokról kell gondoskodnunk, amelyek a város polgárait egyenletesen és a mi íő, igazságosan terheljék, miután a természetes forrásból, mint az ingatlanok- és vámbevételekből származó jövedelmeket szaporítani nem lehet, bár az ingatlanokból várható jövedelmek szaporítására az erdőmester is, a gazdasági tanácsos is megtette a maga célszerű propozicióit, de a hivatalos lassú eljárás folytán az ingatlanok jövedelme ez idő szerint nem hogy emelkednék, hanem csökkenik. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy ne a szegényebb osztály terheit szaporítsuk, mert evvel annál létezési alapját támadnánk meg és leginkább a kisipart sújtanánk. Jövedelmi forrásokul jelentkeznek : 1. a községi pótadó emelése, 2. a fogyasztási adók emelése és célszerű kihasználása, 3. a vámtariffák emelése, végre 4. a házbér krajcárok. Lássuk ezeket egyenként: 1. A községi pótadó emelését sem időszerűnek, sem célszerűnek nem tartom, nemcsak annak úgyis horribilis magassága, de amiatt is. mert a községi pótadó alapját képező egyenes állami adók reformja küszöbön áll és mert jelenlegi adórendszerünk rossz és hiányos, a szegényebb osztályt jobban sújtja, mint a fizetőképesebb vagyonos osztályt, különösen pedig, mert azt ismét csak azok fizetik, akik eddig is viselték a város terheit. 2. A fogyasztási illetékek emelése a legcélszerűbb és legigazságosRuttkár^. — Augusztus 5. — Ezek a nagy, bolond hegyek Ügy megbámulnak engem I Komoly sötét tekintetük Fürkészve nézi lelkem. Sötét palástban mindenik ; Miként komoly tanárok. S feddőn tekintitek én reám. Hogy tar fejükre hágok. S hogy dalba kezdek oda fenn, Tartják ők rút dolognak ; Mert összenéznek komoran És úgy összemorognak. Ezek a nagy, bolond hegyek / Ahhoz, hogy értenének, Hogy van szivembe'' szerelem, S hogy kél szivemben ének. Csákány Sándor. Nyári levelek. Modor (Harmónia), aug. 2. Ebéd után. A villában, melyben lakom, minden csendes. Alusznak a gyerekek. Ma kedvenc csemegéjük volt: amulett (ez a modori pincértájszólás szerint omelette-nak olvasandó), mely a szájzonban (olvasd: saison), ritkábban fordul elő s igy békében a kis boa conssabb jövedelmi forrás, mert a város összes polgárait terheli, azokat is, akik a községi adózás terheit nem viselik és feltehető, hogy épen ezek fogyasztanak nagyobb mennyiséget; kisebb részletekben róható le, ugy, hogy a fogyasztó észre sem veszi, miszerint azáltal a község jövedelmét is gyarapította ; de a kormány ezen adók emelését nem igen akarja megengedni, azért, mert ő akarja azt értékesíteni és kihasználni. Hogy a fogyasztási illeték emelése, a fogyasztás mérvére csekély befolyással van, leginkább bizonyítja az, hogy a kormány a fogyasztási adómegváltási összeget 3 évről 3 évre folyton emelte s végre is egészen a maga kezébe vette ; utalhatnánk itt a dohányjövedékre is; a szivarok ára folyton emelkedik és a fogyasztás nem csökken, hanem szintén emelkedik. 3. A vámtariffák emelése nem okszerű, miután azok elég magasak és emelése által csak az idegenek becsátják. Szereti a -gyümölcsöt és a rákot. Ez utóbbit azomban csak a közös étteremben fogyasztja el. Most következik a feketesárga nagyságos asszony. Júnói termet, görög orr, szépen iveit szemöldök, barna szem, ! pici száj s nagy komolyság végestelen j végig. Apró földi dolgokkal nem bibeI lődik s igy, ha kiszakad a zsebe, meg, tűzi gombostűvel, ha kifoszlik a blúza, megtűzi gombostűvel s ha az érte lángoló j tüzérkapitánynak majd megszakad a szive j utána, azt is megtűzi, — de csak — gombostűvel. Terhére kell irnom, hogy övé az országháboritó Béla gyerek, aki kedvence, avagy félelme az egész Harmóniának, aszerint amilyen szeszélyben van. A doktorné (fájdalom, már elutazott) az asztalnál a legmagyarosabb őszinteség képviselője. Nem erről a vidékről, Bereg vármegyéből való. Nem válogatja tehát a szavakat. Ami a szivén, az a száján. De mindezért nem lesz haragosa senki, mert mi mindnyájan (akár csak a távolban epedő férje ura) megesküszünk rá, hogy neki mindig, föltétlenül igaza van. A két kis leányát, a Margitkát és a Testvérkét folyton folyvást neveli s hogy egyelőre csekély eredménynyel, annak oka abban keresendő, hogy amit ma, majdnem akasztás terhe alatt, tilalmaz, azt holnap engedélyezi. Ez a rendes társaság, melyhez ha magamat s a 4cét gouvernante-ot: Emiliát s Lisbethet is hozzászámítom, éppen tizenhármán ülünk naponként az asztalnál. Láthatja tehát mindenki, aki a tártrlktoroktól, azt hiszem, háboritlanul fejezhetem be az utolsó levelemet. Sajátszerű az ember természete. Ezek a kis haszontalanok mindenképpen arra törekedtek, hogy az itt való tartózkodásomat megkeserítsék. Ebbéli törekvésük sok esetben sikerült is ; és mégis, ha eszembe jut, hogy az én megszokott kedves asztal- és sétatarsaimtól már néhány nap múlva búcsút kell vennem, ha meggondolom, hogy ezeket a sötét völgyeket, erdős bérceket, mohos szik- j Iákat, kristály patakokat el kell hagy-nom, ismét ránehezedik a szivemre az a jól ismert rém, amely életem mindazon pillanatában fölkeresett, amikor valakitől, vagy valamitói, mely, vagy aki reám nézve jó, avagy rosz volt, — válnom kellett. És ezt az érzést nem képes közömbösiteni annak a tudata sem, hogy is-' mét majd azok közé megyek, akik szi- j vemnek a legkedvesebbek; hogy az ide1 génből újra visszajutok abba az édes' melegségbe,' melyet csak a megszokott j fészek lágy pölyhe nyújthat. Hogy eb-! ben a fészekben ölelő karokkal vár az' én jó párom s csicsergő, csókos ajakkal repesnek felém majd az én játékos, édes kis madaraim. Válnom kell ettől a vidéktől, melyben olyan aranyosan sütött a nap, de melegem nem volt soha; | melyben bóditóan illatoztak a virágok, I j de belőlük egyet sem szakitottam s' igaz barátsággal fogadtak a jó emberek, ! de majdan reám gondolni egyik sem' • fog, mert csak egy átutazó vándor vol-! tam. Eh, — félre ezekkel a vegyes gondolatokkal 1 A termesz -ten változtatni, akkor,, amikor az ember a négy X—et már túlhaladta, nem lehet, vagy legalább is veszélyes, Térjünk át tehát más tárgyra s mivel az imént éppen az én kedves asztal- és sétatársaságomról volt szó, — engedje meg az ^Esztergom és Vidékéneke szeretetreméltó olvasóközönsége, hogy ezek mindegyikét — vázlatosan — bemutassam. íme, az asztalfőn ül a jó Malvin néni. Arányos kis termet, barna, kifejezéstel- : jes szemek, szürke, gondosan fésült haj ; szimpatikus kezek, mindennap uj pár keztyü s ha mosolyog, alabástrom fehérségű fogak. Mindig komoly, magábaíárkozott; de a fekete kávénál csintalan. O az elnök, ki a túlkapásokat fekete szemöldökeinek összeráncolásával példásan bünteti, de jól tudja, hogy neki több szabad, mint a beltagoknak s ezzel az előjogával szivesen él a fiatalabbak rovására, — kiknek fiatalságát azonban nem irigyli. Előnye, hogy nem lévén soha férjnél, nem volt alkalma a Harmó liába gyermekeket hozni. Mellette jobbra ül a Lila nagyságos isszony, fájdalom, három kis leánynyal. Özvegy szegényke s éppen azért ő a társaság női tagjainak Mode Journalja. Egészséges étvágy és álom, — mindenlek következményekép pedig jó humor ellemzi. Nagyon ájtatos, mindig Louriesban szentelt olvasó van a zsebében 5 éppen azért vétkezni csak gondolation szokott. Szép a társaság férfi tagjaitól, hogy ezt neki naponként megbo-