Esztergom és Vidéke, 1899
1899-08-10 / 64.szám
jövetelét, a közforgalmat akadályoznánk, a piacot elterelnénk és így lakosságunk megélhetési körülményeit nehezítenénk meg, ami Esztergom intéző köreinek, ugy hiszem,legkevésbé sem célja ; ha azonban mégis a vas- és vizi uton érkező áruk kövezetvám díjtételeit rendszeresíteni óhajtja, megokolását találja abban, hogy kövezetünket nemcsak fentartanunk, hanem fejlesztenünk ís kell ; az eddigi kövezetvám-jövedelem ezen célok elérésére pedig elegendőnek nem mutatkozott. A csekély emelést azok viselik, a kik az áruk befuvaroztatásával a kövezetet leginkább igénybe veszik. 4. A házbér krajcárok, vagy lakrész adó behozatalát leginkább ajánja az, hogy ezt szintén fizetnék- azok is, akik egyébként a községi terhekhez nem járulnak ; de ha figyelembe vesszük az úgyis magas lakbér viszonyokat, okszerűnek szintén nem mutatkozik, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezen adózási rendszer — progfeszivitás nélkül — a szegényebb osztályt jobban sújtja, mint a megfelelő községi pótadó emelés ; ennek illusztrálására álljon itt néhány példa: Egy középiparos fizet évi 100—150 frt házbért, melytől egy forint lakbér után 1 krajczárt véve alapul, 1 frt — 1 frt 50 kr házbérkrajcár volna fizetendő ;. ezen iparos ugyan 100—150 frt jövedelem után fizet 10—15 frt, III. osztályú kereseti adót, ha a községi pótadót 3°/o : al emelnők, mert ez felel meg az 1 kr házbérkrajcárnak, ez utóbbi esetben az az iparos csak 30—45 kr, községi pótadóval fizetne többet és nem 1 frt, avagy 1 frt 50 krral. K. kereskedő fizet 600 frt lakbért, a házbér krajcár csak 6 frt lenne; mig 2500 frt jövedelemtől 250 frt III. oszt. kereseti adója után 3°/ 0 emeléssel 7 frt 50 krt fizetne. M. ügyvéd űzet 300 frt lakbért, a házbérkrajcár 3 frt. —. 1000 frt jövedelme után a községi adója is 3 írtai emelkednék. Hozhatnék fel több példát is, de ugy hiszem, felesleges ;• ezekből is kitűnik, hogy a szegényebb osztály, különösen az iparos osztály volna a házbérkrajcár mellett inkább megterhelve, mint a megfelelő 3% os pótadóemelés mellett. Házbérkrajcár, mint jövedelmi forrás tehát, ha a legvégső szükség szorítana, volna behozható, de akkor is progressiv alapon, vagyis 100. frt lakbérig például 5 /io '^ r ' 200 frtig 1 kr, 300—400 frtig 1|/ 10 kr, ezenfelül 5 kr, ezáltal az igazságtalan megterhelés kiegyenlítést nyerhetne. Mindezekből kitetszőleg, csakis a fogyasztási illetékek kihasználása a legcélszerűbb és okos jövedelmi forrás. A bor, sörbehozatali, szikvizadó közgyülésileg elvben be van már hozva, de " végrehajtva nincs. A fogyasztási adócikkek mérsékelt megadóztatására is készitett már tervezetet a számvevőség, amely legközelebb tárgyalás alá kerül. Egy másik forrás, a melyre most utalni akarok, — talán nem uj — de sok érdekbe ütközik és igy bajosan hiszem, hogy megvalósulhatna, pedig minden eddig előlismertetett forrásnál jövedelmezőbb és üdvössebb volna, ugy a városra mint a polgárokra nézve és ez a községi kötelező tűskár elleni biztosítás ; kiszámithatatlan előnynyel bírna ez mindkét félre, nem volna a tűzoltási évi kiadás a biztositó társaságok pénztárának ajándékozva, mert hisz amit az egész Esztergom arra ad kí, — a-z a biztositó társaságoknak válik hasznára : sőt fejleszthetnénk a tűzoltási szervezetet és ez mind meghozná gyümölcsét mindkét félnek ; olcsóbb is lehetne a biztosítás, mint most és mégis hasznot hajtó a városnak ; olcsóbb lenne a polgároknak és mégis biztosabbnak érezné magát, mert tudná, hogy egy kifogástalanul szervezett tűzoltóság védelmezi vagyonát és pedig ugy a saját, mint városa érdekében. Nem szégyen tanulni senkitől sem, még ha az illető cseh. vagy német is ; tanuljunk tehát tőlük. Tény s hogy Ausztria igen sok kisebb városában községi takarékpénztár létezik. Ezen községi takarékpénztárak a mellett, hogy nagy hitelnek örvendenek, hiszen a község garantiája alatt állának, szépen virágoznak és gyümölcseit az illető városok élvezik : osztalékot nem adnak, hanem a város szükséges beruházásaira, csinosbitására, közszükségleteire bőven osztják a jövedelmet. Nem kelne el Esztergomban is egy ilyen községi takarékpénztár? Ezen takrékpénztár alaptőkéjének nagyobbitására lehetne fordítani a gyámtartalék-alap vagyonát is; ide volnának elhelyezhetők a város által kezelt alapok fölös pénzei, mint takarék- vagy chekk-betétek. Most, midőn a városi költségszükséglet évről-évre növekedik, a költségvetés tárgyalása előtt, elhalaszthatlan szükségesség a fedezeti rész növeléséről is gondoskodni. Memor. cám iránt érdeklődik, hogy az általam >Csak szorosan* névre körösztölt asztaltársaság tagjai nem babonásak. Még egy kültagról kell megemlékeznem, aki mindenütt ott van, ahol vig emberek vannak ;• de fia temetés volna a Harmóniában (meg vagyok győződve) onnét sem hiányozna. Épp úgy ide tartozik Ő, mint a Modoreiner Kogel és az Anna-villa. Egy valóságos leltári darab, kit ma, mint turistavezetőt jékedvű társaság élén látsz haladni, holnap felolvasást tart Aristofanes vígjátékainak scenikájáról, holnapután dajkálja a telepen hanczurozó gyerekeket, de mindig ráér Színdarabokat irni s újságot olvasni is. Egy valóságos legfőbb mindenegyéb a mi Prém Jóskánk, — mert hát kiről lehetne szó, ha nem ő róla, — kinek hozzájárulása nélkül nem nyílik a Harmóniában virág s csakis az ő sankciojára vár minden hazulról érkező torta felszeletelése. Ez a kis társaság egy ártatlan, titkos szövetséget képez minden eleven lélek ellen, aki a telepen lakik. Megkritizál mindenkint, akit a végzete előtte elsétáltat ; de megkritizálja önönmagát is — részletekben. Mert bizony annak, aki a beltagokból hiányzik, soha sincs igaza. Mielőtt a >Nyári levelek«-et befejezem, lehetetlen említés nélkül hagynom az ellátást, melyhez hasonlót azt hiszem, csak Vácott, Mária-Nosztrán, avagy Lipótvárott tapasztalhat az ember — de ezeken a vendégszerető helyeken is csak olyan alkalomkor, amikor »0 Felsége a Király nevében* kapja a- meghívást. Egyetlenegy korcsmáros zsarnokKözigazgatási bizottság. —• Augusztus 8. — Nyáriasan üres volt a vármegyeháza tanácsterme a közigazgatási bizottság keddi ülése alkalmával. A fojtott levegőjű, teremben a referensek fáradt hangon végeztek tárgyaikkal. A megválasztott tagok közül csak idősb Eggenhoffer József, Heya Tivadar és Wimmer Imre voltak jelen. A szabadságon levő főispán helyett Andrássy János kir. tanácsos alispán elnökölt. Az első tárgy dr. Haugh Lambert kerületi orvos fegyelmi ügye volt. Egy halottkémi esetből kifolyólag . ugyanis az alispán fegyelmi vizsgálatot rendelt el ellene, amit Háugh megfellebbezett. A bizottság indokainál fogva, az alispáni végzést hagyta helyben. Az évközi jelentés iránt kíváncsiság és érdeklődés nem mutatkozván, következett Schwarcz Adolf nagyfavaros fellebbezése, amiéit a városi virilisek lajstromába fel vem vették. A bizottság július havi üléséről szóló tudósításunkban ismertettük az ügyet s elmondottuk, hogy érdemleges határozatot akkor nem hozhatták, mert hiányzott a v^tjegy, amely igazolta volna, hogy Schwarcz fellebbezésést idejében adta be. Azóta e vétjegy megkerült s igy határozhattak, elutasítván a fellebbezőt. Kiderült ugyanis, hogy Schwarcz csak 151 frt adót . fizet, amig a legutolsó póttag is 154 frtot. A városi rendőrkapitány által a mezőgazdasági termények és cikkek meghamisitóitól beszedett bírságok lajstromát felterjesztik a földmivelésügyi miniszterhez. Tudomásul vették a miniszteri dönsága alatt nyögünk mindannyian: Lacknernek hívják ezt a megégetni való férfiút. Leves helyett egyféle patak'vizet tállaltat, a pecsenyében háromféle választéka van (csibe, marha és borjú). A tészta csak két darabot játszik (amulett és rulát). Egy alkalommal a >Csak szorosan* asztaltársaság lázadást próbált : túrós csuszát kértünk. Lackner úr ezt a kérelmünket azzal a szellemes válaszszal utasította el, hogy : — Kérem szépen nem lehet, mert akkor a többi is túrós csuszát akar enni! Ha egyszerre többen kérnek sört, avagy bort, ez már feje tetejére állítja a rendet ; ilyenkor forrong minden a konyhában, padláson, pincében. A két pincér (a Szimonkó és Auguszt) meg a gazda maga ilyenkor ökölnyi veritékcsöppeket izzad s' a nagy szaladgálásnak a vége mégis az, hogy néhány vendég ital nélkül marad. A gyümölcsöt a tótasszonyok a korcsma előtt árulják ; de azért még nem tudtuk annyira vinni, hogy az ebéd, vagy vacsorához a pénzünkért, gyümölcsöt kaptunk volna. Étlapnak hire sincs, de fölösleges is ; mert azt a néhány fogás kotyvalékot a vendéglős egy lélegzetre el tudja recitálni. Szóval, kerülje el messze á Harmóniát az, aki nemcsak igével él, hanem* szereti mindazt, amit a jó Isten az emberek gyomrának gyönyörűségére alkotott. A napokban egy kedves társasággal kirándultunk . Vöröskő várát, a Pálffyak ősi fészkét megtekinteni. Elég jól, gondozott kocsiúton, Dubova és Cseszte közA szerencsétlen belevetette magát ebbe a feneketlen lyukba melyből az alant urolgó bányalég miatt többszöri kísérlet után sem lehetett kihúzni. Ma is ott van s a mostani kulcsár, aki a kút mélységének bizonyítása végett a meggyújtott szalmacsóvákat s üvegdarabokat ledobja, közönyösen meséli a kíváncsiaknak : — Az édesanyám volt! Lehangolt bennünket ez a hallomás és fölérve az Isten szabad ege alá, mindegyikünk megkönnyebbülve lélekzett föl, de azért a csapongó üde kedv, melylyel társaságunk excellálni szokott, az egész napra oda lett. Nem tudta visszahozni a gyermekek vidám hancurozása, a vidék hasonlithatlan szépségé. Mindannyiunknak egyféle gondolatai jöttek s ezek a gondolatok leszállottak annak a pokoltornácának fenekére, melynek sötét nyilasa a Pálffyak büszke várának pincéjében ásítozik. Mire gondolhatott az a szerencsétlen lélek, amikor a lámpást eloltotta, amikor kulcsait gondosan a kávára helyezte s aztán . . . Eh, félre ezekkel a hátborsóztató meditációkkal ! Az a szegény asszony megtalálta, ami után vágyott, a nyugodalmat s mély sírjának fenekén nem fekszik temetetlen, mert izzé-porrá törött csontjait a kíváncsiak mulattatására, a saját fia által ledobált szalmacsóva pernyéje s az üvegcserepek azóta már öles réteggel födték be. Nyugodjék békével! B. Szabó Mihály. ségeken keresztül ér az ember ennek a teljes középkori épségében fönnmaradt és fönntartott sasfészeknek a kapujához. Hatalmas négyszöget zár be maga a főerősség, melynek közepén jóféle terméskőből a Pálffyak czimerének kerekes szarvasa emeukedik ki. Az uraság most nincs honn s igy alkalmunk volt megtekinteni a vár összes helyiségeit. Legérdekesebb a régi lovagteremből átalakított kápolna; valamelyik Mária Terézia korbeli Pálffy huszár ezredéből a tisztikar minden egyes tagjainak olajfestésű, életnagyságú arcképe s a pince, amelyhöz hasonló terjedelmű alépítményt még* én nem láttam. Három emelete ván ennek a Bachus tiszteletére szentelt Labyrinthusnak s a fenekén van egy kút, amelynek mélységéhez a hires trencséni várbeli kut mélysége csak közönséges ürgelyuknak tetszik. Lassú ütem-en harmincötig olvastam, amig még mindig hallatszott a beledobott üvegcserép csörömpölése. Valamikor az ötvenes években a várbeli kulcsárné összepörölt az urával s midőn az asszonyok által külömben annyi kitartással kezelt replikákból már kifogyott, egyszerre csak eltűnt a kulcsárlakásból. Hozzátartozói hasztalan keresték néhány napig, amidőn észrevették, hogy a pincéhez vezető nagy kapu csak be van téve. Azonnal megdöbbentek s a pincében kezdték a kutatást. A fenékre érve, a kút mellett találtak egy kialudt lámpát s a káván az asszony kötényén viselt kulcsokat.
