Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-23 / 59.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. elemik Vasárpap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUbASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 3SO. száin. Kéziratot nem adunk viasza. Kereskedelmi utazók városunkban. Esztergom, július 22. Mindjárt cikkecském elején hangsúlyozni óhajtom, hogy én korántsem a kereskedelmi utazókról általában, mint inkább a hozzánk való viszonyukról s főképen az esztergomi kereskedelemre való hatásukról akarok néhány figyelmeztető szót elmondani. Ugy hiszem, mindannyian tudjuk, milyen nagy mértékben özönlik el városunkat és vidékünket a kereskedelmi utazók; gyakorta megfigyeltük, — hogy kiváltképen a téli időszakban — a vasúton Esztergomba érkező utasok 90, sőt 100%-a kereskedelmi utazó. Az ember szinte h jlandó volna azt hinni, hogy a helybeli kereskedelem oly kiterjedt s oly virágzó, minőt másutt — hasonló kis városban — alig-alig találunk. Pedig nagyon téves volna e hit! Hiszen, ha ez utazók csakugyan a helyi kereskedelem puszta közvetítői, Esztergom és a nagy gyárAi .Esztergom és Vidéke" tárcája. Alkonyat. Nőnek ím, a szürke árnyak ! Eltűnőben van a fény. Nincsen dala a madárnak, Nesz sincs már a völgy ölén. . . . Nőnek ím, a szürke árnyak l Hogy a nap a sirba szállott Fátyolt ólt a néma táj; Már csak sejtem, hol mi állott, És a szivem szinte fáj, Hogy a nap a sirba szállott. Sötétedik már az ég is Fogy a fénye egyre, mind. \ Messze van és látom mégis, Hogy az éjnek árnya int. . . . Sötétedik már az ég is. És nőnek a szürke árnyak, Alkonyodik, éj leszen. Mire vége lesz a nyárnak, Sötét lesz az életem % . . S már nőnek a szürke árnyak. Csákány Sándor. városok összekötő kapcsai volnának : eszünk ágában sem volna szólani róluk. Mert akkor tisztán csak az üdvös kereskedelmi verseenyt mozdítanák elő s magának a kereskedelem vérkeringésének volnának működő szervei. A mennyiben tehát ezt a célt szolgálják, csak helyeselni tudjuk — épen helyi kereskedőink kényelmi s érdekeltségi szempontjából — a kereskedelmi utazók buzgólkodását. Ámde ezek a mi utazóink — legnagyobb részben — nem a nagyés kis- kereskedők közvetítői, nem a kereskedelem funkcionáriusai, hanem ellenkezőleg a kereskedelem hátramozditói, a helyi kereskedők hitelének aláásói s a helyi kereskedelem forgalmának kerékkötői. Ők ugyanis, mint emlitém, nem közvetítenek, hanem egyenesen a nagyközönséghez fordulnak s vele szemben az eladó szerepét játszák. S mi ennek a következménye ? Kitűnő rábeszélő képességükkel megtévesztik a közönséget; a helyi kereskedők cikkeine lesz óldsdval megrendítik beléjük vetett eddigi bizalmunkat. Későbben pedig, mivel előbb, vagy utóbb a turpisságuk kisül, csalfaságuk világossá lesz előttünk : csorbitják az egész kereskedő-világ tekintélyét, sárba rántják a magyar kereskedelem tisztességét, jó hírnevét. Ezer, meg ezer példát tudnék idézni, mint szállítottak más minőségű árut a megrendelt helyett; mint kellett a szegény óvatatlan, vagy felületes vevőnek jóval többet fizetnie a kialkudott összegnél ; mint szidtak később a könnyelmű megrendelők minden kereskedőt, holott csak egy utazó miatt károsultak a szegény könnyen hivők ! S még egy fontos körülményt sem szabad elhallgatnom s ez az, hogy ez utazó s nálunk is megforduló ügynökök túlnyomó részben külföldi cégeket képviselnek, külföldi árucikkeket közvetítenek és árusítanak. Mintha bizony úgyis nem eléggé sok és bő volna a csatorna, melyen át a magyar pénz külföldre szivárog ! Tehát már csak hazafias szempontból sem szabad náluk vásárolnunk, nem is szólva a kárról, melyet a velük kötött üzletek folyIzzó fejem meg elkábítva szédül A puszta tájék fojtó légkörétül. Szivembe' félig vert tőr kínja van: Kétség, remény közt várok untalan l óh, szállj ki már az ég sötét boltjára Aranyszemű nap tündöklő sugara, Hogy, melyre lelkem hőn epedve vár, Rám is ragyogjon éltető sugár. ^ És, hogyha nem jő fénye szebb napoknak, Mintsem e szürke ködbe* hánykolódjak, Boruljon inkább rám az ég maga, Mély, áthatatlan, örök éjszaka ! . . . Bán Aladár. Félhomályban. Köröttem szürke, félhomályos árnyak Búsan sóhajtva és suhogva szállnak; A sűrű felhőn tévedezve jár A sárga napból bágyadó sugár* Nyári levelek. — Marienbad. — Régóta nem emlékeznek Marienbadban oly élénk szezonra, mint aminőnek az idei bizonyul. A július első hetében állandóan tartott nagy esőzés és hideg dacára oly tömegesen özönlöttek ide az idegenek, hogy a lakások mind elfóglalvák és a nyilvános helyeken oly tolongás, zsúfoltság uralkodik, hogy nem ritkán hosszabb ideig kell várakozni, mig az igények kielégíttetnek. Reggelenként a >Kreuzbrunnenc előtt láthatni, mennyi az idegen. A 70 méter hosszú oszlopos csarnok mentén három sorban állanak egymás háta mögött a poharakkal fegyverzett betegek és türelmök ugyancsak próbára lesz téve, mig az ólomcsőhöz érkeznek, a melyből a csapot kezelő kis leány az éltető vizet poharukba bocsátja. A fürdőszobák és különösen a Mária-forrás fürdőkabinjai napokra le vannak foglalva és annak, aki fürödni kivan, legalább 48 órával korábban kell jegyet váltania, hogy aztán egy pontosan meghatározott és meg nem változtatható órában ebbe az újkori Betheszdába léphessen. Nemcsoda egyébként, hogy Marienbad ily nagy látogatottságnak örvend. Eltekintve párjukat ritkitó forrásaitól, a természet oly pazarul áldotta meg e helyet szépségeivel, a város annyit tesz a rend és tisztaság szempontjából, a fürdőt birtokló tepli premontrei rend oly nagy befektetéseket eszközöl, a lakosság oly élénk versenyt fejt ki az idegenek kényelmének szempontjából, hogy alig találnak az itt lévők szavakat megelégedésük nyilvánítására. Maga a város évek óta nem sokat fejlődött. Alig néhány új épület emeltetett. Figyelmet érdemel azonban egy városi diszes és terjedelmes épület a tepli országút mellett, amelyben a város hivatalnokai fognak szép és olcsó lakásokat kapni. Az épület Mária Erzsébet főhercegnő nevéről van elkeresztelve és ősszel fog használatba vétetni. A vendégek soiaiban kép visel vék úgyszólván a világ összes nemzetei. Feltűnik mégis, hogy aránylag legtöbb orosz tán a helyi kereskedelem szenved. Vannak városok, melyek szabályrendeletekkel igyekeztek megvédelmezni a közönséget a kereskedelmi utazók visszaéléseivel szemben. Ám ezek a szabályrendeletek részint nagyon is kevéssé vették figyelembe az életet, részint nehezen voltak végrehajthatók s igy a nagy közönség továbbra is csak védetlen maradt. Az én nézetem szerint semmi óvó szabályrendeletre sincsen szükség. Társadalmi uton, sőt helyesebben : személyesen is elvégezhetjük a védekezést. A hozzánk belépő utazónak adjuk tudtára határozottan, hogy nekünk meg van a magunk helybeli szolid, megbízható és tisztességes kereskedőnk, ki eddig is becsülettel szolgált ki bennünket s igy semmiféle kísérletezésbe sem óhajtunk belemenni. Következetesen igy cselekedvén, kettős hatást fogunk elérni: először is megszabadulunk alkalmatlan vendégünktől s ekképen nem tesszük ki magunkat kisebb nagyobb csalódásnak és anyagi kárnak, másod—a. A szép René. — Az >Esztergom és Vidéke < forditása. — I. Félig kész festménye előtt egyenesen állva olvasott egy levelet. A függönyök mögül beözönlő napsugár aranyos árnyékot vetett fekete hajfürtjei közé s könyektől nedves szemeit megragyogtatta, miközben a levél sorain tekintete végig futott. Vérpiros ajkait idegesen harapdálta, ugy hogy kiserkedt belőlük a vér; szempillái reszkettek, keble lázasan emelkedett s hófehér ujjaival görcsösen fogta a papirost, mert azt hitte, hogy mint a csalfa lepke elrepül kezei közül . . . van az idegenek között. Angolok és amerikaiak az idén sokkal kevesebben vannak, mint más években. Franczia pedig csak igen szórványosan látható, Túlnyomó számban természetesen a németek vannak, Ausztriából. Poroszországból és egyéb német államokból. A magyarok szintén jelentékeny kontingenst szolgáltatnak. Az úgynevezett >haute saisonc mindazáltal már-már vége felé közeledik. E hó utolsó napjaival sokan elhagyják e kedves helyet és azt a nagy élénkséget, mely ma uralkodik, meglehetős nyugalom és csend fogja felváltani.