Esztergom és Vidéke, 1899

1899-06-04 / 45.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. J£LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — Fél évre— — — — Negyei évre — 12 kor. — fii. — 6 kor. — fii. 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN. Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők( Szécljenyi-tér, 330. szán). -jH Kéziratot nem adunk vissza. HÉ­A pénzügyigazgatóság Ugye. Esztergom, június 3. Legutóbbi számunk zártakor vet­tük s olvasóinkkal is közöltük azt az örvendetes hírt, hogy a kormány már a jövő évben felállítja váro­sunkban a pénzügyigazgatóságot. Azóta időnk és alkalmunk nyilt e reánk nézve oly fontos ügyben bő­vebb információkat szerezni, ame­lyek arról győztek meg, hogy a hirnek mindenesetre van pozitív alapja, mégis abban a formában: hogy az intéző közök most foglal­koznak azzal a kérdéssel, hogy a jövő évi budgetbe beállítandó két uj pénzügyigazgatóságot mely me­gyéknek adják s e tárgyalás köz­ben komoly szóba került a mi vár­megyénk is. E hir alkalmas arra, hogy min­denekelőtt a hivatal felállításának abszolút biztosságába vetett vérmes reménységünket kissé lelohaszsza. Hisz — egy s más fontos hivatal, új intézmény létesülésekor — de sok­szor voltunk mi már szóban, anél­kül hogy az emlegetésnél tovább jutottunk volna. Szererencsétlen po­litikai konstellációnknak, a leszere­Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Kevesebb a kaszárnyába. Valahonnan Levél ment a kaszárnyába ; Aki irta, Könnyet is hullajtott rája; Akinek szólt, Azt olvasta ki belőle: *Édes fiam, ma volt nálunk Egy lánynak az esküvője.« Valahova Levél ment a kaszárnyából, Akinek szólt, Azt olvasta az Írásból: »Édesanyám, Nyugodjék meg, nincs más hátra, Mindössze is egy legénynyel Kevesebb a kaszárnyába.*. Tóth Dezső. pelt nagyságokról való elfeledkezés hagyományos szokásának, főleg azon­ban ama körülménynek tulajdonít­hattuk ezt, hogy igazán ennivaló in­dolenciával mindég ezüst tálcán élénkbe kínálva vártunk oly elő­nyöket, amelyekért más városok szívósan, kitartóan s minden erejük­ből, minden eszközt megmozgatva küzdöttek. Éppen ezért a vett információk másrészt alkalmasak arra is, hogy hagyományos közönyösségünkből most még kihasználható időben, ha mindjárt a tizenegyedik órában is, felrázzanak s okulva a multakon, okulva más értelmesebb, agilisabb és önérdeküket jobban szivükön hordó szomszédaink eléggé ékes­szóló példáján : azonnal teljes erő­vel komoly akcióba lépjünk. Azon­nal, mondjuk, mert — beavatott forrásunk szerint — a székhelyek kérdésében való döntés, még a budget összeállítása előtt meg fog történni. Teljes erővel, mondjuk, mert eredményre, sikerre egy ily nagyobbszabásu állami hivatal elnye­résénél még alig volt oly kedvező kilátásunk, amilyen most van. A pénzügyi közigazgatás szerve­im egy inra fiúról. — Az >Esztergom és Vidéke< eredeti tárcája. — Elsetétült körülötte minden. Tántorgó lépésekkel ment a város felé a temető­ből, ahova most vitték ki anyját. Szemei megtelnek könnyel és sir. Siratja az anyját, a napszámos asszonyt, aki eddig neki kenyeret adott és néha-néha két­három fillért, hogy rajta uj pitykéket vásároljon. — > Legyen neked is karácsonyod, eredj pitykéznüc — szokta volt mon­dani ilyenkor az asszony, rendesen, ha a szokásosnál többet ivott Schwarcz Jakabnál. Eszébe jut a gyermeknek, hogy teg­nap óta nem evett; — érzi, hogy na­gyon éhes. Azért siratja azt az asszonyt is, mert neki enni, inni adott és ugy gondolja, hogy nem hamar akad más, aki gcndoskodjék róla. Ha tudná, hogy talál olyan embert, aki ezután is ellátja kenyérrel, szalonnával, vasárnaponkint még főzött étellel is, bizony nem kese­regne. De már ő ismeri az embereket, tudja, hogy közöttük a jószivü ritka, mint a fehér holló. Egyszer, mikor az anyja beteg lett és elfogyott az eleség a háztól, koldulni próbált. Bekopogtatott három helyen is. Két helyről elkergették, harmadikon a kutyát is reáuszitották. Most is, hogy cél nélkül bolyong az utcán és sírdogál, most sem kérdi meg tőle senki: >Szőlj fíam: mi bántja lelked ? Ki rontá meg kedvedet ? . . .< Odatámaszkodik egy sarokház falához, a honnan nagyon jól láthatja, hogy az zetének változásáról szóló 1889 évi XXVIII. t. cz. 3. §-a elrendeli ugyanis, hogy >lehetőleg minden vármegye törvényhatóság részére kü­lön p. ü. igazgatóság állítandó fel.* Mikor e törvényt végrehajtották, negyvenkilenc vármegye kapott pénz­ügyigazgatóságot, amig tizennégy a szomszédos megyék valamelyikéhez csatoltatott, igy kebeleztettünk be mi is a budapestvidéki p. ü. igaz­gatóságba. A törvény életbelépése óta öt új pénzügyigazgatóság állíttatott fel, nyolc vármegyének pedig még mindig nincs pénzügyigazgatósága. A kormány azonban elhatározta, hogy successive e megyéknek is megadja a külön, önálló hivatalt. Már most, ha a nyolc vármegye viszonyait vizsgáljuk, minden objek­tív kritikus elfogja ismerni, hogy a körülményeket összevetve, várme­gyénk az elsők közül való, amelye hivatal felállítását igényelheti. Szinte elegendő ok volna erre már magában az is, hogy a buda­pestvidéki pénzügyigazgatóság túl­nagy, szétlapult, igy működése nehézkes s a felekre is időrabló s a különválás valóban kívánatos. De átellenes házban, az ablak mellett, mennyire dédelgetnek egy ölebet. Ott mosdatják, fésülik. Végig néz magán és megborzong, annyira undorodik szennyes mivoltától. Hirtelen erőt vesz rajta a tisztaság utáni vágy. Ugy szeretne ő is tiszta lenni, megmosdani, fésülködni. Mióta az anyja beteg lett, nem mosdott, az inge is olyan szennyes. Mennyivel szebb az a fehérszőrű tiszta állat, mint ő, a teremtés koronájának egyik cseme­téje. — Bár csak én is kutya lennék — mormogta fogai között és elfordul, to­vább megy, mert azt már olyan üres gyomorral, mint az övé, — hogy szemei kiugranak az éhség kinjátói — nem tudja végignézni: miként étetnek egy irigy­lésre méltó ebet. * Megszólalnak a harangok. A nagy komolyan mondja : Baj—van—baj ! A fertályos is jelzi, hogy mi baj van : Tűz— van—tüz! Mire a kis harang is sikit egyet: Viz—kell—viz ! Az emberek ezekből a jelzésekből meg­tudják, hogy baj van, mi baj van és hogy mi kell. Kocsikra kapaszkodnak tehát, a sze­gényebb fajta természetesen a kocsik hátuljára (ilyenkor kivételesen nem csap­kod hátra a kocsis), a negy többség az apostolok lovára kap fel és együttesen meg, beszerzett adataink szerint, a p. ü. igazgatósággal nem biró me­gyék székhelyei annyira igénytele­nek, hogy az uj hivatalhoz tartozó tizenöt-húsz intelligens család befo­gadására — a lakásviszonyok foly­tán — egyelőre képtelenek. Mig nálunk az uj építkezések folytán in­kább lakásbőség állott elő. Mindezokoknál fogva erős a meggyőződésünk, hogy mielőbb meg­lehet kapnunk a nagyszabású hiva­talt, ahogy Hontmegye már júliusban megkapja. De bár ennyi körülmény szól mellettük, azért, sőt épen azért nem szabad feleslegesnek tartanunk az utánjárást, mert ha magunk, ily anyagi és kényelmi szempontból fontos előny elnyerésére kellő ér­deklődést nem tanúsítunk, hogy várhatjuk, hogy felülről érdeklődje­nnk irántunk. Ott azt az ajtót nyit­ják ki, amelyen kopogtatnak. A mielőbbi akcióban részt kell vennie úgy a törvényhatóságnak, mint a városnak. Fel kell kérni ja­vukat mindég szivén hordó főis­pánunkat, hogy hatásos szavát ez ügyben a kormánynál felemelje, nyi­latkozni, kérni kell a törvényható­sági bizottságnak épugy, mint a rohannak arra arra felé, a merre a vi­zespuskások és vízmentes hordósok szá­guldanak és miután egy, két, tizenhárom embernek kificamodik a keze, lába, nyaka, — odaérkeznek ahol legnagyobb a néptömeg, ahol asszonyok, leányok tördelik a kezüket; tépik a hajukat és jajgatnak, — hol a házfedelén lángok buvócskáznak, játszanak >kinn a bárány benn farkas <-t miközben pajkosan öltö­getik egymásra piros nyelvüket. Most az egyik láng elbuvik a házfe­dél alá, mire a másik a háztetőn felül magasra nyújtja nyakát és kíváncsian nézi, vájjon hol üti fel újra a fejét, az elébb elbújt kis hamis. Várja, várja, de nem jön. — Hohó ! engem ugyan nem csapsz be; — gondolja, azzal — hopp ! — ő is a tető alá búvik. Most egy nagy recscsenés hallatszik. Bizonnyára meg fogta a kis huncutot, de a markában maradt az uszálya . . * Ujabb három cserép pattan fel és utána a lángok, duruzsolva, cicázva újra fel­ugrálnak a tető alul. Azt a kereskedősegédet is ez a nem mindennapi látványosság és idegizgató zűrzavar vonzotta a tüz mellé, ez okozta azt, hogy a Füzy és Társa íüszeres és csemege üzletének kirakatát, amelyben épen rendezgetett, nem zárta be jól, ha­nem csak felületesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom