Esztergom és Vidéke, 1899

1899-06-04 / 45.szám

képviselőtestületnek s kérelmét élő szóval tolmácsolni, lévén ez a methodus mindég hatásosabb és közvetlenebb a legszebben megstilizált, kaligraíikus kérelemnél. Sőt abban sem kételkedünk, hogy bíboros főpásztorunk is szívesen szólna egykét szót érdekünkben. A cikkünkben kifejtett viszonyoknál fogva kétségtelennek tartjuk, ha minden lépések megtétetnek, régi óhajtásunknak teljesülni fog. Annyi meddő vágyakozás után — az első. Sincerus. A kibontakozás felé. — A városi közgyűléshez. — Esztergom, június 3. Az a mozgalom, amelyet legelő ször s jó régen a város jelenlegi vezetője ellen indítottunk s amelyért kezdetben annyi — ime kiderült — méltatlan szemrehányást, vádat elviseltünk, végre mégis célt ért. Az alábbi tudósítás megmondja, menynyiben. A bizalmatlanságot ugyan jegyzőkönyvbe bevehetően nem szavazták meg a polgármesterrel szemben, aki városunkat szerencsétlen kezével a tönk szélére juttatta, de komoly, előkelő, önálló férfiak oly módon fejezték ki véleményüket egész eddigi működéséről, hogy abból minden önérzetes embernek le kell vonni a konzekvenciát. Még csak egy pártoló szó se akadt mellette azok részéről sem, akik jelen méltóságba beválasztották, vagy — mint mondják — beleerőltették. De megadatott neki a mód, hogy megelőzhesse a szégyenletes detronizálást. Reményeljük: meg is fogja tenni. De mortuis nil . . . O pedig máris az, mert alig hisszük, hogy meghosszabbítaná kínzó agóniáját a 'függő kölcsönökc tárgyalásáig, amikor kegyetlenül kell végezni vele. A helyzet azonban ennek daAz árva fiu megállott a kirakat előtt és mohón falta szemeivel az abban felhalmozott Ízletes dolgokat. Jaj, de keservesen észlelte ez alkalommal már nem először, hogy a szem gyönyörűsége még nem csendesiti el a gyomor korgását, ellenkezőleg: növeli azt. Két ököllei törülte szét a könnyeket, melyeket a jajgató gyomor a csemegék látására szemeibe csalt. A sajt, a szalámi, a dinnye pedig ugy kinálták magukat, szinte hallani vélte, hogy mondják: »Harapj belénk, kis fiúcska, meglásd, nem bánod meg, olyan jóizüek vagyunk!« — Képzelődött. Majd őrüléses vágy vett erőt rajta: be akarta törni az üveget, hogy hozzáférkőzhessen szájával is ahhoz a sok jóhoz. De még sem tette. Nem merte megtenni, pedig már kába lett a kiállott izgalmaktól, majdnem elszédült. Belefogózott a kirakat ajtójába, nehogy elessék, mire annak ajtaja halkan nyikorogni, nyilni kezdett. Megrázkódott, hirtelen magához tért, azután körülnézett, nem vetté-e kívüle más is észre azt, amit ő tapasztal ? A járó-kelők közönyösen haladtak el mellette, nem vettek észre semmit. A fiu még jobban odalapult a kirakathoz és leste az alkalmas pillanatot, amikor abból kilophat valamit. De ez a cára igen komoly marad. Mert roi mort-unk van, de az utódjának vive-t még nem kiálthatunk. És akárki jön utána, nem irigyelhetjük. Nemcsak zavaros akta öröksége, de főleg a majd rendelkezésére állandó, hivatalnoki kar miatt. Teljes kibontakozást csak úgy remélhetünk, ha ezek egyrésze is a bukott vezérrel megy. (Az ezeknek útravaló nyugdíj csupa nyereség lenne.) Amire különben elég ok van, ahogy lesz alkalmunk még kifejteni ezt. Maiina Lajost pedig szabadjon sajnálnunk. Nyugodt, biztos ekszitenciát hagyott ott részben hiúságból, részben férfiatlan habozásból. Tehetsége is volt, de nem arra a helyre, amelyet oktalanul ambicionált magának. És éppen ezért nagyon elitéljük állítólagos jó barátait, akik őt e csúf bukásnak kitettek s önző viselkedésükkel városunknak is igen nagy károkat okoztak. Hogy miért mondjuk el mindent: megmagyarázza a tegnapi közgyűlésen jelen volt tudósítónk beszámolása. A közgyűlést Kollár Károly polgármester-helyettes tapintatosan és energikusan vezette. A nagyszabású és minden szimptoma szerint városunk életében nagy változásokat előidézendő vita az indirekt adók behozatalára vonatkozó szabályrendelet, a napirend utolsó pontja tárgyalásánál támadt. Az előadói székbe ifj. Sinka Ferencet ültették, azzal az indokolással, hogy a a p. ü. bizottságban ez ügyeket ő referálta. E náluk merőben új, bár külömben éppen nem helytelen intézkedésnek háttere volt. Valaki menekülni akart a felelősség alul. Az, aki a p. ü. bizottságnak a szabályrendeletekre vonatkozó terjedelmes véleményét jegyzőkönyvbe venni elfeledte. S e körülmény okozta, hogy a földműves képviselők s az iparosok egy része, akik semmi egyebet nem tudhattak, minthogy uj adóról van szó, alkalmas felvilágosítás hijján valóságos obstrukcióba kezdettek. A pótelőadó — dicsépillanat nem érkezett el, az emberek folytonosan mozogtak előre-hátra előtte. Kétségbeesett. Mit csináljon ? Most öt óra délután. Nyár van és csak nyolc órakor setétedik. Ha most itt hagyja a kirakatot, lehet, hogy mire esteledik, már észre veszik az üzletben a nyitva felejtett ajtót és bezárják azt. Naplemente előtt pedig tudta, hogy célt nem érhel. Ha nem lop : — éhen hal. Istenem, miért nincs most tél, hogy már setét lenne ! * Összeszorítja fogait és belép az üzletbe. Füzy ur megkérdezi tőle: Mi kell kis öcsém ? — Bácsi kérem — mondja — az ózlág ajtója nyitva maradt, tessék bezáratni, mert, mert, mert — és itt sirni kezd — mert még kilopnak belőle valamit. — No hát azért ne sirj derék kis fiúcska, vigasztalja Füzy ur — és embert farag a kis elhagyatottból. * De vájjon mi lett volna belőle, ha télen történik ez a dolog, a mikor öt órakor már minden sötét ? Előbb sajttolvaj, később — csirkefogó. Endrei Kálmán. rétes előrelátással — megkisérlette ugyan saját egyéni impressziói szerint az adók tervezetét, szükségességét hangoztatni, de az ő szava maga nem lehehetctt alkalmas a hangulat megváltoztatására. Az indokolás nem találtatván, magukat a szabályrendeleteket akarták felolvasni, de már erre nem került a sor. Szóllásra emelkedett Bódi Bódog képviselő és kijelentette, hogy a részletes tárgyalásba nem megy be. Belátja, hogy a város anyagi helyzete nyomorúságos, de a szomorú helyzetet csak a jelenlegi áldatlan vezetés idézte elő. Mikor uj megterheltetésről van szó, nagyon meg kell fontolni: kinek kezébe adjuk ujabb filléreinket. A mai közigazgatás mellett semmi áldozat célra nem vezet s azért a jelen régimének semmi pénzt meg nem szavaz. Ha más, jobb jön, nem zárkózik el a javaslatoktól sem. Igy azonban azt indítványozza: vegyék le a napirendről azokat, amig oly régime jón, amely megérdemli a bizalmat. Zajos éljenzés követte e szavakat s tömegesen gratuláltak a szónoknak, aki első volt, aki nyugodt kézzel, de éles szikével felszurta a mérges kelevényt. Brutsy János előadja, hogy a p. ü. bizottság tárgyalásain még ő is a szabályrendeletek elfogadása mellett nyilatkozott. De azóta lett tagja a függő kölcsönök ügyében kiküldött hármas bizottságnak s ma már nem tarthatja fenn eredeti álláspontját. Az ez ügyben folytatott vizsgálat meggyőzte arról, hogy a jelenlegi polgármesterben és a tanácsban nincs meg sem a kellő gondosság, sem a szükséges előrelátás és gazdálkodási fogékonyság állásuk betöltésére. Biztosra lehet venni, hogy minél több pénz felett rendelkezhetnek, annál jobban fognak pazarolni, annál kevésbbé gondolnak a város követeléseinek behajtására. Hisz két év alatt hatvanezer frtot költöttek folyó kiadásokra, mert legkényelmesebb volt az alapokból utalványozni. Hozzájárul Bódi indítványához. Tátus János hosszabban s kellő higgadtsággal beszél, egészen agrárius nézeteket vallva. Azt vitatja, hogy az új adók is leginkább a mellőzött iparos és földmives osztályt sújtanák. A vidéki bor megadóztatását ajánlja s a javaslatokat egyáltalán nem fogadja el. Dóczy Ferenc elvben nincs a javaslatok ellen, mert jövedelemre szükség van. De hogy két év alatt 50,000 frt függő kölcsönt csináltunk folyó kiadásokra, azt mutatja, hogy vagy a költségvetés nem volt reális, vagy a kezelés rossz. (Bódi: Mind a kettő !) Éppen ezért szívesen megszavazza a teljes bizalmatlanságot. A jelenlegi vezetőségnek még 3 Y2 éves mandátuma van. Mit csináljunk addig? Zúgás: Mondjanak le ! Dóczy: Kényszerítő okokat kell keresni / Szenttamási: Deputáció kérje fel a polgármestert lemondásra! Dóczy: Nem várhatunk még 3 és fél évig, szavazzunk bizalmatlanságot és a polgármester vonja le a konzekvenciákat. Ha pedig ezzel sem érnénk célt, használjuk a másik rendelkezésünkre álló módot: a fegyelmi utat. Van reá ok bőségesen. Indítványozza a bizalmatlanság megszavazását. Dr. Horn Károly egyik indítványhoz sem járulhat. O maga is teljesen elítéli a jelenlegi városi közigazgatást, de a jelen ügyet nem találja alkalmasnak a bizalom kérdésében való határozatra. Ez a kérdés nagyon fontos, életbevágó, itt egyszerű lezúgással nem dönthetnek. Nem volna ez a nagy ellenkezés, ha a p. ü. bizottság véleménye is a zöld asztalra kerül, ami hogy meg nem történt, bizony az is a jelenlegi vezetők vétke. Elismeréssel szól az előadó egyéni informálásáról, de ez nem pótolhatja egy komoly, lelkiismeretes testület gondos szakvéleményét. A képviselők zúgó része nem is tudja, miről van szó, nincs tisztában az indirekt adó fogalmával. Mert bizonyos, hogy könnyebb volna ennél a pótadót egyszerűen emelni, ami minden polgárt egyenlően sújtana, amig a tervezett adónem ki-kit az általa eszközölt fogyasztás arányában fog terhelni. Indítványozza, hogy az ügy adassék vissza a p. ü. bizottságnak. Dr. Helcz Antal érzi a helyzet rendkívüli fontosságát. De úgy véli, hogy ez az ügy nem lehet bizalmi kérdés. Hisz arról van szó, mivel fedezik a közteher — szükségletet — a sablonos pótadóval-e, vagy egyéb jövedelmi források nyitásával. Hisz maga a közgyűlés járult hozzá a javaslatok előterjeszcéséhez. De azt elismeri, hogy a tárgyalás módja helytelen. Itt elő kell adni az okokat, amelyek szükségessé teszik ez adót, a kellő adatokat, a pro és kontra véleményeket. Ha egyszerűen elvetik a javaslatokat, akármelyes mintaadminisz-tráció következik, 3 hó múlva kénytelen lesz újra előhuzakodni velük. A jelenlegi napok, a jelenlegi hangulat, a függő kölcsönök szomorú jegyében, azomban éppenséggel nem alkalmas, sem objektív a kérdés megvitatására. Ami a bizalmi kérdés felvetését illeti, nem tartja azt lovagiasnak mig a polgármester sem ül itt. Ez ügyet halasszák későbbre. Marosi József szeretne oly lojális lenni, mint az előtte szóló, de nem lehet. Ő is mellette volt a javaslatoknak, de mióta részt vett a 3-as bizottságban nincs többé. A bizalmatlanság megszavazása mellett van. Az elnök erre kimondja a határozatot, hogy a tárgyat a napirendről leveszi. S a közgyűlés tagjai, mig izgatottan szétosztanak, a leghiggadtabbak is hangoztatják : — Majd a függő kölcsönöknél végezünk ! A közgyűlés lefolyása egyébként a következő volt: A napirend előtt Tátus János interpellált az erdőben levő fa-készlet haza* szállítása, illetőleg haza nem szállítása ügyében, úgy is mint tagja a fa-hazaszállitó út megvizsgálására kiküldött bizottságnak. Nozdroviczky Miklós erdőmester szakszerű, higgadt felvilágosításaira kimondották, hogy a kir. erdőfelügyelőségből — rövid uton, az erdőmester közbejöttével — az erdei zárlat meghosszabbítását fogják kérelmezni. A cselédszerző intézetekre vonatkozó szabályrendelet némely stiláris módosításait elfogadván, kimondották, hogy a városi erdőket továbbra is házi kezelésben óhajtják tartani s erről a kormányt június 15-ig értesitik. Majd 56 szavazattal 13 ellenébea kimondották, hogy egyházfi-, népkonyha-, tűzoltósági laktanya, vagy egyéb közcélra megvásárolják a dunautcai Bognár- és Borz-féle házakat 4000 frt vételáron, amely a fogyasztási adó bevételéből származott tartalékalapból fedezendő. E tételnél voltak hangok, amelyek azt hangoztatták, hogy a folytonos pénzhiányban szenvedő városnak nem kellene > házspekulációkkal c foglalkozni, az ily genreű felszólalásokra azomban dr. Helcz, dr. Földváry, dr. Fehér kifejtették, hogy nagyon jó lett volna, ha a város csak mindég ily biztos és bölcs, spekulációkkal foglalkozott volna. Ugyancsak 62 szóval 1 ellenében megszavazták a katonai ágyraktár 6181 frt 83 kr költségét, amely az eddig 4%-ot jövedelj