Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-21 / 41.szám

Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 41. szám. Vasárnap, május 21 ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTÍ1RGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre —- — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (boYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széct^enyintér, 3SO. szánj Kéziratot nem adunk vissza, A csonka szobor. Esztergom, május 20. Ledőlt szobor ihlette már szépséges poémára nagy költő lantját is, de megcsonkított, idétlen kolosszus még aligha. Kevésbbé, mint egy torso, amely még ígér valamit, válhatik akár remekművé, amig amaz csak szemünket, szépérzékünket sérti s csak düledező jele a szebb s fényesebb múltnak. Ha poéták volnánk, mi sem választjuk ünnepre e témát, de mert annyira s állandóan a legszürkébb prózával kell foglalkoznunk, nagyon is alkalmas mottó egy pünkösdi cikkhez az a Széchenyi-téri ruina, amelynek csontváz-maradványait az ifjú fák nem tudják elfedni, de mert magas, karcsú törzszsel felfelé törnek, nem is fogják eltakarni soha. És igy van ez jól! Okosabbak, önérzetesebbek és büszkébbek is, mint az apró emberek, akik körülöttük, Az Isztam és Vidéke" tárcája. alattuk járnak s akik vagy nem akarják, vagy lomhák észrevenni a kirívó, rút meztelenséget néhány lépéssel odább és föllebb. Vakok, vagy érzéketlenek; egyre megy. Mikor ledőlt, láttuk mily fenségesen komoly stílusú volt az a karcsú, mégis erős márványoszlop ! Es ott lebegett felette : a bölcseség, a felvilágosodás, a lelki erősség isteni galambja ! Sokáig, évtizedekig csendesen várt odafenn, de mert hiába várt: bizony elrepült onnan. Es csak természetes, hogy pusztulnia kellett annak a jelnek, amely mind bántóbb szatíra, anakronizmus volt ott, ahol ismeretlen a komolyság, az antik stil nyíltsága és egyenessége és számkivetett az erő s a szilárdság. Eltűnt a szobor, elrepült az isteni galamb, mert hiába várta, hogy apostolok akadjanak, akikre szállva, adhat nekik is bölcsességet felvilágosodást, lelki erősséget . . . Akik egymásután bekerültek a nagy házba, bővelkedének az egykori gaDalok. /. Milyen szép lesz, hogyha ketten Bolyongunk a rózsakertben, Álmodozva csendesen ! A virágok mintha várnák, Kelyheiket mind lezárják S nem lesz ébren senki sem. Ha az alkony szárnyát bontja, Beülünk a kis lúgosba, Mint madár a fészkibe; S mig boldogan átkarollak, Rejtekén a sűrű lombnak Megszólal a fülmile . . . //. Sötét szemedben mért e könyek t Ha átkarollak, mért remegsz f S mig boldogan szivemre zárlak. Miért zárod le szempilládat ? a — Az üdvnek teljessége ez! Ha száll az alkony s gyönge szárnyát Kiterjeszti az éjszaka, Bár pillanatra elsötétül, Pazar jényt szór le mély sötétbül Az éjnek miijárd csillaga . . . Lévai Sándor. Pünkösdi rózsa. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Május. Hétszer hét nap pergett le egymásután az idő mindig forgó kerekén azóta, hogy az Istennek halhatatlan fia, a Megváltó feltámadott s ime eljött a felvilágositó Szentiélek megjelenésének magasztos napja is. E szent és magasztos napon üdvözöllek téged, szerelmetes május havának korai virága : pünkösdi rózsa. A bimbólepel még alig-alig hogy nyiladozni kezd rólad, alóla már kipislogatsz bíborvörös szemeddel s hovatovább lerázod zöld bilincseidet s előttünk állasz karmin arcod minden hideg fönségével, üdvözölve bennünket.: Messiást váró halandókat, rózsanyiló pünkösd havának utolján. Mennyi fönség ömlik el egészségtől majdnem kicsattanó arcodon ! Hosszúkás, haránt erezett, zöld lándzsalevélkéid — mint szolgálatkész apródok — félve, reszketve húzódnak a kocsán alá. Hogy mernének ennyi vakító büszkeségbe beletekinteni; ennyi gőgös, ördögi pompa előtt settenkedni! ? Bölcselkedő emberi elmém elgondolkozik Isten véghetetlen kegyelmén ; csodás alkotásain. Kutató szemem e pillanatban lileusok mindenféle tulajdonságaiban, csak a tizenkét halászéiban nem. És ma az

t a hely, ahol valamikor térdre borultak az ájtatos hívek, felfelé emelték lelküket a hétköznapi, tapadós porból, csak megbotránkoztat minden jóérzésű, fogékony lelket. De csak igy találó, valódi szimbóluma az épületnek, amely örökös árnyba borítja. Iromba, repedezett alapzat, amely felett ott fityeg a hitvány, rozsdaevett, csupasz rud ! . . . Igy van az amott is . . . néhány lépéssel odébb és föllebb ! Mozgolódnak, dolgoznak, fáradnak bugó, jó érzésű emberek, hogy az a botránykő onnan, a gömbakácok rondójából eltűnjék, hogy új impozáns, nemes arányú emlék kerüljön a helyére ! ... Ne fáradjanak még egyelőre ezzel! . . . Mert nem lehet máskép, mint hogy az új még sokkal hamarább összeroskad azon a helyen és az isteni galamb nagy sietve összeveri szárépp te rajtad nyugszik. Te benned istenítem Flórát, az ezer szinpompájú, sok százillatú, csodás alkatú virágvilágot. Szeretnélek, kevély királyasszony, keblemre szorítani s csókdosni halvány, pirosas ajkammal bibor szirmaid. Közelléted az Istent sejteti mellettem ; Istent, kit dőre deisták sok téglából rakott, embervérrel, sóhajjal és könynyel Összetapasztott, nagy kupolás, boltozatos s tornyos hideg épületekben, szent borzalommal és áhítattal imádnak. Uh, én nem ott imádom az Urat, véghetetlenül csendes s hideg épületek freskós mennyezete alatt: hanem idekünn a szabadban, a csodás összhangú, élettől, hangtól zsongó természetben, ahol a Mindenhatóról zeng dicshimnuszt kicsi fülemílétől fel az emberig minden állat, fű, fa, cserje s ahol különösen sok szépet regélnek Isten legcsodásb teremtményei : Flóra gyermekei! Hideg és páváskodó vagy, miként amaz egyptusi királynő, a rakoncátlan Nilus partjáról, ki kegyetlen volt s kinek lábai előtt Róma korlátlan hatalmú urai cézárok, consulok fetrengcek, Róma hatalmas népeinek zsarnokai s akiken viszont te zsarnokoskodtál: férfi szivek lenyűgözője, piros arcú bazsarózsa : isteni Cleopatra. Igen, igen piros pünkösd rózsája : te nyait, hogy más, boldogabb, jobb vidékre szálljon. Önökhöz, akikből — és csodáljuk is ezért — még nem halt ki az ügybuzgóság, akik még fáradnak a közért s még nem rezignáltak végkép e szomorú időkben: önökhöz fordulunk felvilágosító szent Lélek ünnepén és nem kételkedünk,hogy e nap isteni névadója is azt óhajtja, amit mi kérünk . . . Hogy visszahozhassuk, hogy itt tarthassuk állandóan az ő szent jelképét, tisztítsák ki előbb azt a vén, penészes portát, amely előtt új fészket óhajtunk teremteni neki. Világosodjék fel eszméje a polgárságnak, tudja keresni és megtalálni a módot, hogy az a csonka, fejetlen kőmonstrum ne megfelelő szimbólum legyen mai helyén, de mielőbb a legkirívóbb anakronizmussá véljék! Es keressenek és találjanak végre apostolt, akiben meg van a bölcseség, a lelkierősség és az igazi vagy a szimbolikus kétezer év előtti asszony. Sok, talán minden vonás benned van ama daemoni, a világ urait csúszó-mászó féreggé változtató hatalmas némberből, aki veszedelmes, csábító, sokat igérő, de soha semmit sem adó vala. Az emberek félték, rettegték, mint talán a villámokat szóró Jupiter Tonanst sem. Lábaihoz borultanak az ész független emberei, tudósok, költők, mind-mind. Csókolván pedig 5 gazgyöngy gyei hímzett saruinak nyomát: boldogok valának, ha e daemon mosolyt dobott nekik konc gyanánt. Mondom : mindenek haltak érte. Egy Caesar; egy Antonius is, ki iránta való szenvedélyének és vágyainak olyannyira rabja volt, hogy vérbe fojtotta volna a világot egy mosolyáért; ha ő követelte volna, összedöntötte volna Jupiter templomát egy csókjáért, tüzes csókjáért. Antonius megreszkettette a félvilágot haragjában s mint egy csecsemő reszketett lábai előtt. . . . Szegény féreg, a misera plebs söpredékéből, ki örömrepesve beleegyeztél abba, hogy egy éjjelen az egyptusi bazsarózsa karjaiban való nyugovásodért életeddel lakolj s ki gyönyörrel, kéjjel rohansz túl a felállított lictorok közt a halálba, ama forró Ölelésektől hevülten és elkábulva, melyek egy hatalmas csáEsztergom legjobb bevásárlási helye ! Gyönyörű kivitelű tavaszi nöi kabátok és gallérok. Finom nöi ruhaszövet-újdonságok! Nagy raktár valódi rumburgi és irlandi vásznak, valamint legjobb minőségű női és férfi fehérneműekből, HETTEKER €i V13I;A vászon, fehérnemű, női és férfi divat-különlegességek üzlete az esztergomi takarékpénztár Lőrinc-utcai palotájában. Aki meggyőződést akar szerezni arról, hogy ez üzletben kiváló finom és legdivatosabb árukból mily jutányos áron szerezheti be szükségleteit, tegyen próbabevásárlást. Ili és férfi nyakkendő-különlegességek! Kiváló finom selymek, bársonyok stb.