Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-21 / 41.szám

Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 41. szám. Vasárnap, május 21 ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTÍ1RGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: pLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre —- — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (boYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széct^enyintér, 3SO. szánj Kéziratot nem adunk vissza, A csonka szobor. Esztergom, május 20. Ledőlt szobor ihlette már szép­séges poémára nagy költő lantját is, de megcsonkított, idétlen ko­losszus még aligha. Kevésbbé, mint egy torso, amely még ígér valamit, válhatik akár remekművé, amig amaz csak szemünket, szépérzékün­ket sérti s csak düledező jele a szebb s fényesebb múltnak. Ha poéták volnánk, mi sem választjuk ünnepre e témát, de mert annyira s állandóan a legszürkébb prózával kell foglalkoznunk, nagyon is alkal­mas mottó egy pünkösdi cikkhez az a Széchenyi-téri ruina, amely­nek csontváz-maradványait az ifjú fák nem tudják elfedni, de mert magas, karcsú törzszsel felfelé törnek, nem is fogják eltakarni soha. És igy van ez jól! Okosabbak, önérzete­sebbek és büszkébbek is, mint az apró emberek, akik körülöttük, Az Isztam és Vidéke" tárcája. alattuk járnak s akik vagy nem akarják, vagy lomhák észrevenni a kirívó, rút meztelenséget néhány lépéssel odább és föllebb. Vakok, vagy érzéketlenek; egyre megy. Mikor ledőlt, láttuk mily fensé­gesen komoly stílusú volt az a karcsú, mégis erős márványoszlop ! Es ott lebegett felette : a bölcseség, a felvilágosodás, a lelki erősség is­teni galambja ! Sokáig, évtizedekig csendesen várt odafenn, de mert hiába várt: bizony elrepült onnan. Es csak természetes, hogy pusztul­nia kellett annak a jelnek, amely mind bántóbb szatíra, anakronizmus volt ott, ahol ismeretlen a komoly­ság, az antik stil nyíltsága és egye­nessége és számkivetett az erő s a szilárdság. Eltűnt a szobor, elrepült az isteni galamb, mert hiába várta, hogy apostolok akadjanak, akikre szállva, adhat nekik is bölcsességet felvilágosodást, lelki erősséget . . . Akik egymásután bekerültek a nagy házba, bővelkedének az egykori ga­Dalok. /. Milyen szép lesz, hogyha ketten Bolyongunk a rózsakertben, Álmodozva csendesen ! A virágok mintha várnák, Kelyheiket mind lezárják S nem lesz ébren senki sem. Ha az alkony szárnyát bontja, Beülünk a kis lúgosba, Mint madár a fészkibe; S mig boldogan átkarollak, Rejtekén a sűrű lombnak Megszólal a fülmile . . . //. Sötét szemedben mért e könyek t Ha átkarollak, mért remegsz f S mig boldogan szivemre zárlak. Miért zárod le szempilládat ? a — Az üdvnek teljessége ez! Ha száll az alkony s gyönge szárnyát Kiterjeszti az éjszaka, Bár pillanatra elsötétül, Pazar jényt szór le mély sötétbül Az éjnek miijárd csillaga . . . Lévai Sándor. Pünkösdi rózsa. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Május. Hétszer hét nap pergett le egymás­után az idő mindig forgó kerekén azóta, hogy az Istennek halhatatlan fia, a Megváltó feltámadott s ime eljött a fel­világositó Szentiélek megjelenésének ma­gasztos napja is. E szent és magasztos napon üdvözöl­lek téged, szerelmetes május havának korai virága : pünkösdi rózsa. A bimbólepel még alig-alig hogy nyi­ladozni kezd rólad, alóla már kipislo­gatsz bíborvörös szemeddel s hovatovább lerázod zöld bilincseidet s előttünk állasz karmin arcod minden hideg fönségével, üdvözölve bennünket.: Messiást váró ha­landókat, rózsanyiló pünkösd havának utolján. Mennyi fönség ömlik el egészségtől majdnem kicsattanó arcodon ! Hosszúkás, haránt erezett, zöld lándzsa­levélkéid — mint szolgálatkész apródok — félve, reszketve húzódnak a kocsán alá. Hogy mernének ennyi vakító büsz­keségbe beletekinteni; ennyi gőgös, ör­dögi pompa előtt settenkedni! ? Bölcselkedő emberi elmém elgondolko­zik Isten véghetetlen kegyelmén ; csodás alkotásain. Kutató szemem e pillanatban lileusok mindenféle tulajdonságaiban, csak a tizenkét halászéiban nem. És ma az t a hely, ahol valamikor térdre borultak az ájtatos hívek, felfelé emelték lelküket a hétköz­napi, tapadós porból, csak megbot­ránkoztat minden jóérzésű, fogékony lelket. De csak igy találó, valódi szimbóluma az épületnek, amely örö­kös árnyba borítja. Iromba, repede­zett alapzat, amely felett ott fityeg a hitvány, rozsdaevett, csupasz rud ! . . . Igy van az amott is . . . néhány lépéssel odébb és föllebb ! Mozgolódnak, dolgoznak, fárad­nak bugó, jó érzésű emberek, hogy az a botránykő onnan, a gömbaká­cok rondójából eltűnjék, hogy új impozáns, nemes arányú emlék ke­rüljön a helyére ! ... Ne fáradja­nak még egyelőre ezzel! . . . Mert nem lehet máskép, mint hogy az új még sokkal hamarább össze­roskad azon a helyen és az isteni galamb nagy sietve összeveri szár­épp te rajtad nyugszik. Te benned istení­tem Flórát, az ezer szinpompájú, sok százillatú, csodás alkatú virágvilágot. Szeretnélek, kevély királyasszony, keblemre szorítani s csókdosni halvány, pirosas ajkammal bibor szirmaid. Közelléted az Istent sejteti mellettem ; Istent, kit dőre deisták sok téglából rakott, embervérrel, sóhajjal és könynyel Összetapasztott, nagy kupolás, boltozatos s tornyos hideg épületekben, szent borza­lommal és áhítattal imádnak. Uh, én nem ott imádom az Urat, vég­hetetlenül csendes s hideg épületek freskós mennyezete alatt: hanem ide­künn a szabadban, a csodás összhangú, élettől, hangtól zsongó természetben, ahol a Mindenhatóról zeng dicshimnuszt kicsi fülemílétől fel az emberig minden állat, fű, fa, cserje s ahol különösen sok szépet regélnek Isten legcsodásb teremt­ményei : Flóra gyermekei! Hideg és páváskodó vagy, miként amaz egyptusi királynő, a rakoncátlan Nilus partjáról, ki kegyetlen volt s kinek lábai előtt Róma korlátlan hatalmú urai cézárok, consulok fetrengcek, Róma ha­talmas népeinek zsarnokai s akiken viszont te zsarnokoskodtál: férfi szivek lenyűgözője, piros arcú bazsarózsa : isteni Cleopatra. Igen, igen piros pünkösd rózsája : te nyait, hogy más, boldogabb, jobb vidékre szálljon. Önökhöz, akikből — és csodál­juk is ezért — még nem halt ki az ügybuzgóság, akik még fáradnak a közért s még nem rezignáltak végkép e szomorú időkben: önök­höz fordulunk felvilágosító szent Lélek ünnepén és nem kételkedünk,­hogy e nap isteni névadója is azt óhajtja, amit mi kérünk . . . Hogy visszahozhassuk, hogy itt tarthassuk állandóan az ő szent jelképét, tisz­títsák ki előbb azt a vén, penészes portát, amely előtt új fészket óhajtunk teremteni neki. Világosodjék fel eszméje a pol­gárságnak, tudja keresni és megta­lálni a módot, hogy az a csonka, fejetlen kőmonstrum ne megfelelő szimbólum legyen mai helyén, de mie­lőbb a legkirívóbb anakronizmussá véljék! Es keressenek és találjanak végre apostolt, akiben meg van a bölcseség, a lelkierősség és az igazi vagy a szimbolikus kétezer év előtti asszony. Sok, talán minden vonás benned van ama daemoni, a világ urait csúszó-mászó féreggé változtató hatalmas némberből, aki veszedelmes, csábító, sokat igérő, de soha semmit sem adó vala. Az emberek félték, rettegték, mint talán a villámokat szóró Jupiter Tonanst sem. Lábaihoz borultanak az ész függet­len emberei, tudósok, költők, mind-mind. Csókolván pedig 5 gazgyöngy gyei hímzett saruinak nyomát: boldogok valának, ha e daemon mosolyt dobott nekik konc gyanánt. Mondom : mindenek haltak érte. Egy Caesar; egy Antonius is, ki iránta való szenvedélyének és vágyainak olyannyira rabja volt, hogy vérbe fojtotta volna a világot egy mosolyáért; ha ő követelte volna, összedöntötte volna Jupiter templo­mát egy csókjáért, tüzes csókjáért. An­tonius megreszkettette a félvilágot ha­ragjában s mint egy csecsemő reszketett lábai előtt. . . . Szegény féreg, a misera plebs söpredékéből, ki örömrepesve beleegyez­tél abba, hogy egy éjjelen az egyptusi bazsarózsa karjaiban való nyugovásodért életeddel lakolj s ki gyönyörrel, kéjjel rohansz túl a felállított lictorok közt a halálba, ama forró Ölelésektől hevülten és elkábulva, melyek egy hatalmas csá­Esztergom legjobb bevásárlási helye ! Gyönyörű kivitelű tavaszi nöi kabátok és gallérok. Finom nöi ruhaszövet-újdonságok! Nagy raktár valódi rumburgi és irlandi vásznak, vala­mint legjobb minőségű női és férfi fehérneműekből, HETTEKER €i V13I;A vászon, fehérnemű, női és férfi divat-különlegességek üzlete az esztergomi takarékpénztár Lőrinc-utcai palotájában. Aki meggyőződést akar szerezni arról, hogy ez üzlet­ben kiváló finom és legdivatosabb árukból mily jutá­nyos áron szerezheti be szükségleteit, tegyen próba­bevásárlást. Ili és férfi nyakkendő-különlegességek! Kiváló finom selymek, bársonyok stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom