Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-21 / 41.szám

buzgóság! Hiszen a szegény kis Galileában tizenkettő is akadt. A fekete halál rémes, szomorú napjainak elmultával emelték elő­deink az elpusztított emléket. Azok az idők nem árthattak többet, mint a mostaniak. Tudunk mi hálásak is lenni és szívvel lélekkel megígérjük, hogy a jelen fekete korszak elmul­távalsokkal szebb, drágább monumen­tumot létesítünk ama helyen, mint szépapáink a pestis után. Aucun. Iskolapadok. Esztergom, május 20. Eaztergomvármegye közigazgatási bi­zottsága, az iskolának célszerű iskolapa­dokkal leendő felszerelése ügyében, az iskolafentartó községek elöljáróságához a következő rendelet bocsátatotta ki: Az iskolapadok célszerű, avagy cél­szerűtlen szerkezete nagy befolyással levén a tanulók testi épségére és egész­ségére, a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák 1897. évi decem­ber hó 25-én 72370. sz. a. kelt s a vár­megye közigazgatási bizottságához inté­zett körrendete kapcsán, ugy paedagogiai, mint egészségügyi szempontból, az isko­lapadok szerkezete s azoknak méretei iránt tüzetes, szakszerű utasításokat adott ki. Ezen miniszteri rendelet alapján a vármegyei közigazgatási bizottságnak 1898. évi april hó 12-én 210. sz. a. hozott határozata értelmében Vargyas Endre kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az általa megrendelt mintapadok s a ministeri uta­sitások nyomán dr. Mátray Ferenc vár­magyei tb, főorvos és Vajda Géza kir. főmérnök urak szakvéleménye és útbaiga­zítása nyomán Bakay István esztergomi műasztalossal iskolai mintapadokat ké­szíttetett s azokat mngtekintés, megbi­rálás és kedvező bírálat esetén, elfogadás és további ajánlás végett bemutatja a közigazgatási bizottságnak. A bizottság tagjai beható vizsgálat alá vévén a be­mutatott mintapadokat, a szerzett ta­pasztalatok után a bizottság a következő határozatot hozta: Az iskolai oktatásnak s az iskolai egészségügynek szolgálatában kiváló sze­repe levén az iskolapadoknak, a minisz­teri utasítás szerint az iskolapadnak cél­szerű volta függ az ülőpadnak s az asz­tallapnak szerkezetétől s a padnak és az asztallapnak egymáshoz való viszonyától. A miniszteri tervezet megkívánja, hogy az ülőpad oly magas legyen, hogy a rajta ülő gyermek térdhajlása derékszög­letet képezzen,»a talpa pedig egész hosz­szában a padló nyugodhasson; olyan széles legyen, hogy a gyermek elférjen ; olyan mély legyen, hogy medencéje s combjának kétharmada rajta nyugodhas­son és medeneéjének alakjához képest kissé vájultan készüljön. Legyen rajta támaszték, amelyre a gyermek törzsökével, igen csekély hát­radőléssel rátámaszkodhasson és amely a medence és hát domborulásának s a kereszcsont tájéka homorulásának meg­felelően homoruttal, illetve domboruttal birjon. A tinta és tolltartó számára az asztal lapja alatt célszerű, megfelelő he­lyet kell készíteni, úgy, hogy az asztallap a tintatartót elfödje. Az t asztallap alatt foglaljon helyet 12—15 cm. magasságúan a nyitott fiók, melybe a gyermek könyveit és irkáit helyezi. Hogy pedig a gyermek egyene­sen ülve, erősebb előre dőlés, vagy le­hajtás nélkül is írhasson és olvashasson, felkeléskor pedig felállhassbn, az asztal lapját a tanulóhoz előrehuzható és visz­szatolható szerkezettel kell készíteni, anélkül azonban, hogy az asztallap inog­jon, a gyermek kezét becsípje, vagy könnyen romoljék s előrehuzáskor, vagy hátratoláskor zajt csapjon; azért ezen szerkezet készítése különös gondot és szakértelmet kíván az asztalos és a vasaló lakatos részéről. Legczélszerűbbek a két üléses padok. Mindon iskolában a 6—12 éves gyerme­kek számára háromféle nagyságú pado­kat kell készíteni. A szélek nem élesre, hanem gömbölyűre gyalulandók. A pa­dok talpfáját s lehetőleg asztallapját is keményfából kell készíteni s az egymás mögött álló padokat talpfájuknál fogva kell egymáshoz erősíteni. A pad tisztara gyalult legyen. Célszerű forró olajjal, avagy jól száradó fa-firniszszel bekenni. Ezek főbb vonalaikban a célszerű s az egészségügy követelményeinek megfelelő iskolapadok nélkülözhetlen kellékei. Minthogy pedig a Bakay István esz­tergomi műasztalos által készített s a kir. tanfelügyelő által bemutatott iskolai mintapadok, úgy az ülőalap, mint az asztallap méreteire nézve teljesen meg­felelnek a miniszteri utasításoknak s minthogy az asztal lapja olynemű szer­kezettel van készítve, hogy a rugónak ogyszerüen jobbra való eltolásával az asztallap könnyen s zajtalanul le- és fel­csúsztatható: mindezeknél fogva a közigaz­gatási bizottság a Bakay-féle iskolapa­dokat, mint paedagogiai s egészségügyi szempontból célszerűeket, elfogadja s azokat a népiskolák számára a legmele­gebben ajánlja. Ennek folytán felhívja a közigazgatási bizottság, a járási fŐszolgabirák utján, az iskolafentartó összes községek elöljáróit, illetőleg képviselő testületeit, hogy az újonnan létesítendő tantermeket már a Bakay-féle iskolapadokkal szereljék fel s a rosz szerkezetű, régi rozzant padokat is lehető rövid idő alatt ilyféle padok­kal cseréljék fel. Egyszersmind megke­restetnek az egyházmegyei főhatóságok is, hogy saját hatáskörükben oda hatni szíveskedjenek, hogy ezen célszerű isko­lapadoknak a főhatóságuk alatt álló hit­felekezeti iskolákban is alkalmaztassanak. A két-ké üléses padok, a 6—12 éves gyermekek testi fejlődésére való tekin­tetből háro aféle, I—II—III. nagyságban készülnek. Megtekinthetők, vagy megren­delhetők n vezett műasztalosnál, Eszter­gom, Széc enyi-tér 37. sz. a. Egy-egy pad ára 8 -9—10 frt. Aránylag legtöbb szükséges középnagyságuakból. Kelt Esz ergomvármegye közigazgatási bizottságának 1899. évi april hó 12-én tartott rendes üléséből. Kruplanicz Kálmán főispán mint közig, bizott. elnök. Esztergom, május 20. Heti krónika. — Pletykák. — Ha egy ifjú, még a zöldszinű tintáért lelkesedő tollrajongó azért cselekedte volna meg azt a szerencsétlen stilgyakor­latot, hogy bármi úton-módon feltűnést csináljon, hogy secessiós hangulattal a minden épszemü és józan ember által kéknek látott eget karmazsinnal pingálja ki, hogy egy-két óráig vele is foglalkoz­zanak, amit máskép elérni nem tudott: bizony, mondom, eszembe se jutna vissza­térni az esetre. Különfélék az ambíciók, különfélék a szereplési módok, kinek-kinek egyénisége, izlése, tehetsége szerint. De meg a mai világban oly sokan vannak a modern Herosztratesek s oly gyors egymásután merülnek fel olyanok, akik egy nagy kontingens béketemplomának felgyujtásában keresnek dicsőséget, hogy a kis fiók-Herosztratesek felett még a helyi közvélemény is kénytelen egy huszonnégyóra alatt napirendre térni. De hogy a rút esetről egyre jobban lefoszlik a lepel, hogy látjuk, kik taka­rództak egy ugyszóllván ismeretlen indi­Estenden kiült sárga házának fialaí elé s mikor félholdas Buda mecsettor­nyának erkélyéről már rég elhangzott a müezzin, messze hallható, vontatott éneke: a próféta, rózsák szerelmese még mindig künn ült, csókolgatván dé­delgetvén rózsáit, téged is. Fenséges urának, fényesarcu padisah­nak is csak ritkán adott rózsáiból. De ha adott: azoknak aztán kiváló hely jutott pompázniok. Szolimán tüzes, fátyolos odaliszkjai veled cicomázták magukat, ha a nagyúr elment közéjük szeretkezni. A szultánon kivül, csak te valál olyan boldog : lát­hatni fekete grúziai szépségeket, villogó­szemű albán lányokat, cserkesz menyecs­kéket, andalúziai hajadonokat S te szebb, üdébb valál s vagy talán az összes lá­nyok orcáinál. De ha szép is vagy, nincsen semmi illatod, valaminthogy az egyptusi bazsa­rózsában sem volt szikrányi poézis sem. Pedig, ha az ember kézbe kap, ösztön­szerűleg illatodat keresi s arcához visz. Oh, mennyire csalódik, hogy fűszagot, sőt annál is gyarlóbbat kap . . . . . . Ne csüggedj azért: mégis kéje­sen hullámzó keblekre, illatos puha haj­fonatok közé kerülsz, büszke arcú, bíbor­színű bazsarózsa! Bársony Gyula. genának biztos rejtőzést igérő palástjába, hogy honnan, hogy kik beszéltek be a fonográfba s használták fel a puha le­mez készségét eszközül : sokkal komo­lyabban érint az egész manőver, bár teljes felsüléssel végződött. Ezsau hang­ját felismerték. Megdöbbenve látjuk, hogy az irigy­ségnek mily végetlen, mily érthetetlenül tág az ő sárga birodalma ! Fenn és lenn egyaránt . . . Beférkőzik smoking-on és daróczon, selyem Levkovics — derék fűzőn és durva vászoningen egyaránt — be egészen a szívig. Elég ok, hogy valaki szép, ifjú, Isten kegyelméből való tehetség legyen, hogy szeressenek, be­csüljenek ünnepeljenek valakit, ahogy megérdemli: és az a fekete sziv oda­benn megtelik keserűséggel, epével, indu­lat — exsudátummal s hogy szét ne pat­tanjon, odafrecskendi e mixtumot, ahol a szépséget, az ifjúságot, a babért látja. Azután megnyugszik egy ideig . . . A sár a gyöngyöt meg nem fogja; megmarad annak tisztasága és fényes­sége. De megmaradnak a fekete szivek is és tovább forralják a boszorkányitalt szivüstjükben. Es hogy ilyenek a mi kis társadalmunkban is akadnak, — mert nem tudtuk eddig — azért hangol le végtele­nül a ravaszul inscenirozott, de fiaskóval végződött kirohanás . . . * Piros, molygós ünnepek előestéjén va­gyok és mégis csupa kellemetlen, komor dolgok jönnek az eszembe. Utolsó idő­töltésnek tartom ugyan a pusztában kia­bálni és mégis X-edikszer cselekszem meg. De sehogysem akarok a hallga­tással a megnyugvás vádjára érdemet szerezni. Carthago elpusztítását egy igen nagy embernek szintén X szer kellett ce­terum censeálnia, amig az bekövetke­zett. Ott egy hatalmas sánczokkal körül­vett erős városról volt a szó, itt egy kis emberkéről, akit fekete gérokk-posz­tóján kivül csak felebarátainak végtelen indolenciája, önmaguk iránt való könyel­müsége övez. S mégis ez utóbbi védőőv áthatatlanabbnak mutatkozik az előb­binél. Hiszen, ha Iibrettoiró, vagy élclap-ro­vatvezető volnék, tejbe-vajba füröszteném ezt pompás alakot, aki biztos jövedelem­forrásul kínálkoznék, de mert nem va­gyok egyéb szegény adózó polgárnál, Uff király nemcsak tantiémot nem hoz, sőt ha valami zsebemben van, sze­rencsés kezével azt is ki eszkamotálja: hát csak folytatom a kifüstölési kísér­letet. De mert igazságos vagyok, egy érde­mes cselekedetéről is meg kell emlékez­nem, miután hálátlan heroldjai ezt eddig meg nem cselekedték. O erélyes volt!.. Az egyik főbb ^tisztviselő nem ment be a hivatalába. O meg bezárkózott szobá­jába s enkezével irt levélben feljelentette az alispánnak a mulasztót. Igen, kérem ; sajátkezű írással, amelyet maga — zárt borítékban, a maga emberével küldött át a szomszédba. Igaz, hogy pár perc múlva már szerette volna visszaszívni az eré­lyességet s futtatott is stafétát a kuperta után, igaz, hogy erélyességével a köz­gyűlés hatáskörét sértette meg, igaz, hogy egy bizonyos házban lefolyt orgiák, koffa-attakok, hoszszura nyúlt városházi bankett után elfelejtett hasonló kupertát küldeni, mindez azonban nem szünteti meg jelenlegi érdemét: ő erélyes volt. Az azonban nem szép tőle, hogy más­nál, még helyettesénél sem türi meg az erélyeséget. Amiért ez — teljes joggal — pénzbüntetésre itélt egy renitens tisztvi­selőt, nagyon megharagudott s mert már egyebet nem tehetett, hát visszautalvá­nyozta a büntetéspénzt az elitélt egyik családtagjának. Ámbár lehet, hogy ezt a hibát is csak túlnagy szive követtette el vele. Egyébként pedig türelmes olvasóim­nak az enyémnél jobb, fehérebb hangu­latot és piros ünnepeket kívánok. Krónikás. — Személyi hirek. Ruprecht Henrik ezredparancsnok és a helyőrség számos tisztje néhai Albrecht-főherceg szobrá­nak holnapi leleplezésére Bécsbe utazott. — Frey Ferenc, városunk országgyűlési képviselője részvett a Vörös Kereszt Egyesületnek a fővárosban szerdán meg­tartott országos Erzsébet-emlékünnepén. szart is megrészegítettek . . . szegény féreg: mily boldog mosolylyal haltál meg! Utolsó vonaglásodban, a kínzások közepette arcod még el sem torzult. Átszellemült, ihletett voltál, mintha ak­kor nem is kínpadon, de ott nyugodtál volna amaz izzó, vérfelgyujtó alabástrom halmokon. Cleopatrát ölelni s aztán meghalni: ez volt vágyaid koronája. Mert hát mi következhetik már aztán az élvek sorában ? . . . Semmi ! — Az em­ber nyugodtan halhat meg; hiszen él­vezte a földön található és elképzelhető legnagyobb gyönyört. Bazsarózsa ! Bazsarózsa ! Ha harmat férkőzik szálfinom, eres szirmaid közé: ugy tetszik fájdalmatos, véres könyeket sjrnál. Oh hidd el: klasszikus másod, az egyptusi bazsa. a Ptolemaios gőgös lánya is sírt elég véres könyet. Sirt, mert fél­tette Antoniust; sirt, mert a hatalmas Octavianust nem birta meghódítani bájai­val. Ez utóbbit azonban dühből tette ! Oh, sírt ő még sokszor is, ha nem dűl­tek nemes ifjak egy ujjmozdulatára kard­jaikba. Az etruszk szolgálói némák valá­nak, hát nem mondhatták el: hol, hány­szor és mikor sirt. Mikor Rómában a cézárnál volt, elment utána távol Nubia szülötte, az Aszád uatolyaárus fia, aki csemegét árult az alexandriai asszonyoknak. Csak látni akarta őt — egyebet sem. De micsoda volt néki a nyomorult dato­lyás fiú, rajongó siheder, mikor az ő .diadalútja cézárok szivével volt kirakva ? Az Aszád fiát elkergették az arab palotaőrök. Mikor később megtudta Cleo­patra, a fiú esetét: könyezett. Vájjon miért ? ! . . . Az ördögöt éppen ilyen színnel festik, mint amilyen a te arcod pirja, pünkösd rózsája! Biz az vagy: ördög. A Belial dae­mona, ki szép, de hideg álarcot tudott ölteni az emberek megrontására. Valami közösséged van is az ördög­gel, mert annak a lelkéből lelkedzett testveiéi, a tarfejű ozmánok, Szolimán bestia janicsárjai hoztak benneteket hoz­zánk, messze Ázsiából. Talán bizony akkor szűz fehérek valá­tok — akad köztetek most is ilyen — s a sok görbe damaszkuszi acéllal ár­tatlanul kiontott keresztény vér Öntözött ilyen ördögi pirossá, szemtelenné ? s hogy meghonosodtatok és mivelhogy Szentlélek eljövetelének napja felé ti vagytok a tavasz rózsáinak első hírnö­kei : elneveztek pünkösdi rózsának. Lehet, hogy éppen a padisah kísérője, Gül Baba, a rózsák atyja, e szent férfiú, ki imádta a rózsákat: az hozott téged hozzánk piszkos Sztambulból! ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom