Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-21 / 41.szám

buzgóság! Hiszen a szegény kis Galileában tizenkettő is akadt. A fekete halál rémes, szomorú napjainak elmultával emelték elődeink az elpusztított emléket. Azok az idők nem árthattak többet, mint a mostaniak. Tudunk mi hálásak is lenni és szívvel lélekkel megígérjük, hogy a jelen fekete korszak elmultávalsokkal szebb, drágább monumentumot létesítünk ama helyen, mint szépapáink a pestis után. Aucun. Iskolapadok. Esztergom, május 20. Eaztergomvármegye közigazgatási bizottsága, az iskolának célszerű iskolapadokkal leendő felszerelése ügyében, az iskolafentartó községek elöljáróságához a következő rendelet bocsátatotta ki: Az iskolapadok célszerű, avagy célszerűtlen szerkezete nagy befolyással levén a tanulók testi épségére és egészségére, a nm. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter urnák 1897. évi december hó 25-én 72370. sz. a. kelt s a vármegye közigazgatási bizottságához intézett körrendete kapcsán, ugy paedagogiai, mint egészségügyi szempontból, az iskolapadok szerkezete s azoknak méretei iránt tüzetes, szakszerű utasításokat adott ki. Ezen miniszteri rendelet alapján a vármegyei közigazgatási bizottságnak 1898. évi april hó 12-én 210. sz. a. hozott határozata értelmében Vargyas Endre kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az általa megrendelt mintapadok s a ministeri utasitások nyomán dr. Mátray Ferenc vármagyei tb, főorvos és Vajda Géza kir. főmérnök urak szakvéleménye és útbaigazítása nyomán Bakay István esztergomi műasztalossal iskolai mintapadokat készíttetett s azokat mngtekintés, megbirálás és kedvező bírálat esetén, elfogadás és további ajánlás végett bemutatja a közigazgatási bizottságnak. A bizottság tagjai beható vizsgálat alá vévén a bemutatott mintapadokat, a szerzett tapasztalatok után a bizottság a következő határozatot hozta: Az iskolai oktatásnak s az iskolai egészségügynek szolgálatában kiváló szerepe levén az iskolapadoknak, a miniszteri utasítás szerint az iskolapadnak célszerű volta függ az ülőpadnak s az asztallapnak szerkezetétől s a padnak és az asztallapnak egymáshoz való viszonyától. A miniszteri tervezet megkívánja, hogy az ülőpad oly magas legyen, hogy a rajta ülő gyermek térdhajlása derékszögletet képezzen,»a talpa pedig egész hoszszában a padló nyugodhasson; olyan széles legyen, hogy a gyermek elférjen ; olyan mély legyen, hogy medencéje s combjának kétharmada rajta nyugodhasson és medeneéjének alakjához képest kissé vájultan készüljön. Legyen rajta támaszték, amelyre a gyermek törzsökével, igen csekély hátradőléssel rátámaszkodhasson és amely a medence és hát domborulásának s a kereszcsont tájéka homorulásának megfelelően homoruttal, illetve domboruttal birjon. A tinta és tolltartó számára az asztal lapja alatt célszerű, megfelelő helyet kell készíteni, úgy, hogy az asztallap a tintatartót elfödje. Az t asztallap alatt foglaljon helyet 12—15 cm. magasságúan a nyitott fiók, melybe a gyermek könyveit és irkáit helyezi. Hogy pedig a gyermek egyenesen ülve, erősebb előre dőlés, vagy lehajtás nélkül is írhasson és olvashasson, felkeléskor pedig felállhassbn, az asztal lapját a tanulóhoz előrehuzható és viszszatolható szerkezettel kell készíteni, anélkül azonban, hogy az asztallap inogjon, a gyermek kezét becsípje, vagy könnyen romoljék s előrehuzáskor, vagy hátratoláskor zajt csapjon; azért ezen szerkezet készítése különös gondot és szakértelmet kíván az asztalos és a vasaló lakatos részéről. Legczélszerűbbek a két üléses padok. Mindon iskolában a 6—12 éves gyermekek számára háromféle nagyságú padokat kell készíteni. A szélek nem élesre, hanem gömbölyűre gyalulandók. A padok talpfáját s lehetőleg asztallapját is keményfából kell készíteni s az egymás mögött álló padokat talpfájuknál fogva kell egymáshoz erősíteni. A pad tisztara gyalult legyen. Célszerű forró olajjal, avagy jól száradó fa-firniszszel bekenni. Ezek főbb vonalaikban a célszerű s az egészségügy követelményeinek megfelelő iskolapadok nélkülözhetlen kellékei. Minthogy pedig a Bakay István esztergomi műasztalos által készített s a kir. tanfelügyelő által bemutatott iskolai mintapadok, úgy az ülőalap, mint az asztallap méreteire nézve teljesen megfelelnek a miniszteri utasításoknak s minthogy az asztal lapja olynemű szerkezettel van készítve, hogy a rugónak ogyszerüen jobbra való eltolásával az asztallap könnyen s zajtalanul le- és felcsúsztatható: mindezeknél fogva a közigazgatási bizottság a Bakay-féle iskolapadokat, mint paedagogiai s egészségügyi szempontból célszerűeket, elfogadja s azokat a népiskolák számára a legmelegebben ajánlja. Ennek folytán felhívja a közigazgatási bizottság, a járási fŐszolgabirák utján, az iskolafentartó összes községek elöljáróit, illetőleg képviselő testületeit, hogy az újonnan létesítendő tantermeket már a Bakay-féle iskolapadokkal szereljék fel s a rosz szerkezetű, régi rozzant padokat is lehető rövid idő alatt ilyféle padokkal cseréljék fel. Egyszersmind megkerestetnek az egyházmegyei főhatóságok is, hogy saját hatáskörükben oda hatni szíveskedjenek, hogy ezen célszerű iskolapadoknak a főhatóságuk alatt álló hitfelekezeti iskolákban is alkalmaztassanak. A két-ké üléses padok, a 6—12 éves gyermekek testi fejlődésére való tekintetből háro aféle, I—II—III. nagyságban készülnek. Megtekinthetők, vagy megrendelhetők n vezett műasztalosnál, Esztergom, Széc enyi-tér 37. sz. a. Egy-egy pad ára 8 -9—10 frt. Aránylag legtöbb szükséges középnagyságuakból. Kelt Esz ergomvármegye közigazgatási bizottságának 1899. évi april hó 12-én tartott rendes üléséből. Kruplanicz Kálmán főispán mint közig, bizott. elnök. Esztergom, május 20. Heti krónika. — Pletykák. — Ha egy ifjú, még a zöldszinű tintáért lelkesedő tollrajongó azért cselekedte volna meg azt a szerencsétlen stilgyakorlatot, hogy bármi úton-módon feltűnést csináljon, hogy secessiós hangulattal a minden épszemü és józan ember által kéknek látott eget karmazsinnal pingálja ki, hogy egy-két óráig vele is foglalkozzanak, amit máskép elérni nem tudott: bizony, mondom, eszembe se jutna visszatérni az esetre. Különfélék az ambíciók, különfélék a szereplési módok, kinek-kinek egyénisége, izlése, tehetsége szerint. De meg a mai világban oly sokan vannak a modern Herosztratesek s oly gyors egymásután merülnek fel olyanok, akik egy nagy kontingens béketemplomának felgyujtásában keresnek dicsőséget, hogy a kis fiók-Herosztratesek felett még a helyi közvélemény is kénytelen egy huszonnégyóra alatt napirendre térni. De hogy a rút esetről egyre jobban lefoszlik a lepel, hogy látjuk, kik takarództak egy ugyszóllván ismeretlen indiEstenden kiült sárga házának fialaí elé s mikor félholdas Buda mecsettornyának erkélyéről már rég elhangzott a müezzin, messze hallható, vontatott éneke: a próféta, rózsák szerelmese még mindig künn ült, csókolgatván dédelgetvén rózsáit, téged is. Fenséges urának, fényesarcu padisahnak is csak ritkán adott rózsáiból. De ha adott: azoknak aztán kiváló hely jutott pompázniok. Szolimán tüzes, fátyolos odaliszkjai veled cicomázták magukat, ha a nagyúr elment közéjük szeretkezni. A szultánon kivül, csak te valál olyan boldog : láthatni fekete grúziai szépségeket, villogószemű albán lányokat, cserkesz menyecskéket, andalúziai hajadonokat S te szebb, üdébb valál s vagy talán az összes lányok orcáinál. De ha szép is vagy, nincsen semmi illatod, valaminthogy az egyptusi bazsarózsában sem volt szikrányi poézis sem. Pedig, ha az ember kézbe kap, ösztönszerűleg illatodat keresi s arcához visz. Oh, mennyire csalódik, hogy fűszagot, sőt annál is gyarlóbbat kap . . . . . . Ne csüggedj azért: mégis kéjesen hullámzó keblekre, illatos puha hajfonatok közé kerülsz, büszke arcú, bíborszínű bazsarózsa! Bársony Gyula. genának biztos rejtőzést igérő palástjába, hogy honnan, hogy kik beszéltek be a fonográfba s használták fel a puha lemez készségét eszközül : sokkal komolyabban érint az egész manőver, bár teljes felsüléssel végződött. Ezsau hangját felismerték. Megdöbbenve látjuk, hogy az irigységnek mily végetlen, mily érthetetlenül tág az ő sárga birodalma ! Fenn és lenn egyaránt . . . Beférkőzik smoking-on és daróczon, selyem Levkovics — derék fűzőn és durva vászoningen egyaránt — be egészen a szívig. Elég ok, hogy valaki szép, ifjú, Isten kegyelméből való tehetség legyen, hogy szeressenek, becsüljenek ünnepeljenek valakit, ahogy megérdemli: és az a fekete sziv odabenn megtelik keserűséggel, epével, indulat — exsudátummal s hogy szét ne pattanjon, odafrecskendi e mixtumot, ahol a szépséget, az ifjúságot, a babért látja. Azután megnyugszik egy ideig . . . A sár a gyöngyöt meg nem fogja; megmarad annak tisztasága és fényessége. De megmaradnak a fekete szivek is és tovább forralják a boszorkányitalt szivüstjükben. Es hogy ilyenek a mi kis társadalmunkban is akadnak, — mert nem tudtuk eddig — azért hangol le végtelenül a ravaszul inscenirozott, de fiaskóval végződött kirohanás . . . * Piros, molygós ünnepek előestéjén vagyok és mégis csupa kellemetlen, komor dolgok jönnek az eszembe. Utolsó időtöltésnek tartom ugyan a pusztában kiabálni és mégis X-edikszer cselekszem meg. De sehogysem akarok a hallgatással a megnyugvás vádjára érdemet szerezni. Carthago elpusztítását egy igen nagy embernek szintén X szer kellett ceterum censeálnia, amig az bekövetkezett. Ott egy hatalmas sánczokkal körülvett erős városról volt a szó, itt egy kis emberkéről, akit fekete gérokk-posztóján kivül csak felebarátainak végtelen indolenciája, önmaguk iránt való könyelmüsége övez. S mégis ez utóbbi védőőv áthatatlanabbnak mutatkozik az előbbinél. Hiszen, ha Iibrettoiró, vagy élclap-rovatvezető volnék, tejbe-vajba füröszteném ezt pompás alakot, aki biztos jövedelemforrásul kínálkoznék, de mert nem vagyok egyéb szegény adózó polgárnál, Uff király nemcsak tantiémot nem hoz, sőt ha valami zsebemben van, szerencsés kezével azt is ki eszkamotálja: hát csak folytatom a kifüstölési kísérletet. De mert igazságos vagyok, egy érdemes cselekedetéről is meg kell emlékeznem, miután hálátlan heroldjai ezt eddig meg nem cselekedték. O erélyes volt!.. Az egyik főbb ^tisztviselő nem ment be a hivatalába. O meg bezárkózott szobájába s enkezével irt levélben feljelentette az alispánnak a mulasztót. Igen, kérem ; sajátkezű írással, amelyet maga — zárt borítékban, a maga emberével küldött át a szomszédba. Igaz, hogy pár perc múlva már szerette volna visszaszívni az erélyességet s futtatott is stafétát a kuperta után, igaz, hogy erélyességével a közgyűlés hatáskörét sértette meg, igaz, hogy egy bizonyos házban lefolyt orgiák, koffa-attakok, hoszszura nyúlt városházi bankett után elfelejtett hasonló kupertát küldeni, mindez azonban nem szünteti meg jelenlegi érdemét: ő erélyes volt. Az azonban nem szép tőle, hogy másnál, még helyettesénél sem türi meg az erélyeséget. Amiért ez — teljes joggal — pénzbüntetésre itélt egy renitens tisztviselőt, nagyon megharagudott s mert már egyebet nem tehetett, hát visszautalványozta a büntetéspénzt az elitélt egyik családtagjának. Ámbár lehet, hogy ezt a hibát is csak túlnagy szive követtette el vele. Egyébként pedig türelmes olvasóimnak az enyémnél jobb, fehérebb hangulatot és piros ünnepeket kívánok. Krónikás. — Személyi hirek. Ruprecht Henrik ezredparancsnok és a helyőrség számos tisztje néhai Albrecht-főherceg szobrának holnapi leleplezésére Bécsbe utazott. — Frey Ferenc, városunk országgyűlési képviselője részvett a Vörös Kereszt Egyesületnek a fővárosban szerdán megtartott országos Erzsébet-emlékünnepén. szart is megrészegítettek . . . szegény féreg: mily boldog mosolylyal haltál meg! Utolsó vonaglásodban, a kínzások közepette arcod még el sem torzult. Átszellemült, ihletett voltál, mintha akkor nem is kínpadon, de ott nyugodtál volna amaz izzó, vérfelgyujtó alabástrom halmokon. Cleopatrát ölelni s aztán meghalni: ez volt vágyaid koronája. Mert hát mi következhetik már aztán az élvek sorában ? . . . Semmi ! — Az ember nyugodtan halhat meg; hiszen élvezte a földön található és elképzelhető legnagyobb gyönyört. Bazsarózsa ! Bazsarózsa ! Ha harmat férkőzik szálfinom, eres szirmaid közé: ugy tetszik fájdalmatos, véres könyeket sjrnál. Oh hidd el: klasszikus másod, az egyptusi bazsa. a Ptolemaios gőgös lánya is sírt elég véres könyet. Sirt, mert féltette Antoniust; sirt, mert a hatalmas Octavianust nem birta meghódítani bájaival. Ez utóbbit azonban dühből tette ! Oh, sírt ő még sokszor is, ha nem dűltek nemes ifjak egy ujjmozdulatára kardjaikba. Az etruszk szolgálói némák valának, hát nem mondhatták el: hol, hányszor és mikor sirt. Mikor Rómában a cézárnál volt, elment utána távol Nubia szülötte, az Aszád uatolyaárus fia, aki csemegét árult az alexandriai asszonyoknak. Csak látni akarta őt — egyebet sem. De micsoda volt néki a nyomorult datolyás fiú, rajongó siheder, mikor az ő .diadalútja cézárok szivével volt kirakva ? Az Aszád fiát elkergették az arab palotaőrök. Mikor később megtudta Cleopatra, a fiú esetét: könyezett. Vájjon miért ? ! . . . Az ördögöt éppen ilyen színnel festik, mint amilyen a te arcod pirja, pünkösd rózsája! Biz az vagy: ördög. A Belial daemona, ki szép, de hideg álarcot tudott ölteni az emberek megrontására. Valami közösséged van is az ördöggel, mert annak a lelkéből lelkedzett testveiéi, a tarfejű ozmánok, Szolimán bestia janicsárjai hoztak benneteket hozzánk, messze Ázsiából. Talán bizony akkor szűz fehérek valátok — akad köztetek most is ilyen — s a sok görbe damaszkuszi acéllal ártatlanul kiontott keresztény vér Öntözött ilyen ördögi pirossá, szemtelenné ? s hogy meghonosodtatok és mivelhogy Szentlélek eljövetelének napja felé ti vagytok a tavasz rózsáinak első hírnökei : elneveztek pünkösdi rózsának. Lehet, hogy éppen a padisah kísérője, Gül Baba, a rózsák atyja, e szent férfiú, ki imádta a rózsákat: az hozott téged hozzánk piszkos Sztambulból! ?