Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-17 / 22.szám

rittyával állott szembe a fölvértezett (xóliáttal s nem egy, de csak két Góliát győzhette le . . . Aztán . . . aztán ... a nagy legendát nem mondom tovább, mert mintha körös-körül: Buda, Vác,, Nagy-Salló, Isaszegh, Komárom, Ács mezőiről egy sóhajtást hozna a szél, mintha tulvtíágYil szólnának a hősök : szabad hazáért küzdtünk. haltunk. — a mártírok véréből szabadság virága kelt, kiengesztelve minden, — szabad föld méhében pihenünk ! És a nagy, dicső harcból sok vér, viszontagság után megállt e nemzet újra Európa népei között. Mit egykor Árpád kardja szerzett, ezt a földet mintp annyiszor, ismét csak vérrel öntözőidé szabadságát nem kapta senki től.fizt önkarjával vivta ki. Es tűrte ^rífelsorsa hosszú éveit, az eszme élt, már isnferték a szunnyadó erőt, függetlenségét a honvédek harca, vére, áldozatja hozta meg — mert csak az óra késhetett, hogy újra testet öltsön az. És ma? Ma a szabadság születésnapját ünnepeljük s Örömnap ez nekünk, midőn egy félszázad multán babérral borithatjuk el a szentelt hátitokat, midőn rólnk emlékezünk, kik meghaltak, hogy a hazának uj életet adjanak s előttetek xi'agy ifb'ik tisztes tanúi, öreg honvédek, akik még éltek, Örök hálánkról számot adhatunk. Im itt nyugosznak ők, a nagy harc névtelen vitézei és velök egy felöl a rettenthetetlen vezér, másik felől a szabad szó merész hérosza. Áldás nevükre! Talán megérzi szivük széthulló pora, ha egy város népe gyújtja meg sirjuk fölött az emlékezés Szövétnekét, talán meghallják oda lenn, tűdön ezrek szive, a „honvéd" névre feldobog. iem haltak ők m<>g! Csak nyugosznat^a duló csaták után! Nem haltak ők raert lelkük, szellemük él minden -Í£&ii magyar szivben abban a pezsgő vérben, mely ereinkben lüktet s a hazáért dolgozni — ha keli harcolni kész. — Ők élnek az ifjúság s/ivében, a haza reményében, a mely itt van, hogy a szent hagyományt, mit apáinktól Öröklénk, tőlünk átvegye. Óh, őrizzétek meg hiven ós bátorán, a névtelen hősöknek élni kellyjaizág^a nemzet él és emlékezni tud. Betelt a jóslat! A szabadság dalnokának próféta szelleme jövendő századokba látott. Hallottátok imént nagy szózatának végsorát: Hol sírjaink domborulnak Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket! 'igen, a jóslat betelt, mert széles e zában áldó imádság zeng ma sirjaik ett s egy nemzet buzgó fohászával 1 1 ég felé szavunk : Áldás nevükre, emlékükre ! most emeljétek fel magasan a eti lobogót, hirdesse büszkén a édek_ dicsőségét s menjetek és zengjétek a szabadság himnuszait! A feledhetlen emlékű beszédre, mely után az ünnepi szónok nálunk igazán még ismeretlen ováció részese volt, Perger Lajos szentgyörgymezei plébános mondo<t karingben rövid hazafias imát az elhunyt névtelen hősök lelki üdvéért, majd a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát imádkozta elő, mely után az óriás közönség egy szívvel-lélekkel rázendítette h. Hymnusz-t és nem tudott belefáradni annak lelkes éneklésébe. Ezzel végződött a szent ünnep ama része„ melyben az egész nagy közönség zt vehetett, s amely reggeltől estéig ín ' o't hogy városunk mindig büszkén gondolhat vissza reája s hálás lehet a kezdeményezők, a rendezők iránt, akik közül az előkészítés és megvalósítás oroszlán része Osváth Andor városi aílevéltárost, ez igazán ügybuzgó, nagy ambíciójú, fáradhatatlan fiatal tisztviselőt illeti. Baleset nem történt sehol; az orvosok mindég készen állottak. Csupán délben a nagy tolongásban ájult el egy fiúcska. nek csak módjában állott, igyekezett a gyertyáknak virágból, szövetből díszítő keretet adni. Fenn pedig a »Fürdő« vendéglő nagy termében 150 polgár jött össze, hogy ősi magyar szokás szerint a nagy napot áldomással fejezze be. Az asztalfőn a polgármester ült, jobbján Andrássy János alispán, balján Frey Ferenenc orsz. kép. viselő. Ott voltak : B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző, Hamar Árpád aljegyző, J Ivanovícs Béla m. levéltárnok, Takács József t. főszolgabíró, dr. Földváry István k v. főügyész, Vimmer Imre <mínd disz. magyarban), Niedermánn József rendőrkapitány, Mattyasovszky Vilmos m. fő5 ügyész slb. ' Mint magyar áldomáson, természe. tesen a pohárköszöntők itt sem hiányozL tak. Kiemelkedett közülük Vimmer Imre • hatalmas nagy. szines beszéde, amely k lángra gyújtotta az egész közönséget. Őszintén sajnáljuk, hogy az idő'rövídsége : miatt olvasóink csak vasárnapi számunk\ ban fognak gyönyörködhetni benne. c Beszéltek Maiina Lajos, aki a királyt > és az agg honvédeket, akik számára a középső asztal volt fentartva, majd a t vármegye alispánját éltette, Andrássy - János, aki Esztergom szebb jövőjére, ? melyet e mai szép nap után reményelni " kezd, »mert ez a város tud is, akar Ís 5 boldogulni". Heszterényi János és Tóth 3 István (Párkány) az agg honvédek nevé, ben, (az előbbi a nap ünnepi szónokait, } az utóbbi a helybeli, de távollevő agg 1848 as honvédokat: Kollár Mihályt, Pór . Antalt, Hvudinger Ignácot és Havasi 1 Imrét éltette. Vojnics Döme, miután a > tanuló ifjúság mai vezetőit és speciálisan őt dr. Helcz Antal egy különben a szép ünnep harmóniájába egyáltalán nem illő, L homályosan peszszimisztikus beszédben . üdvözölte, az ifjúság mai oktatóit, az ünnepi szónokokat éltette; Dr. Földváry 1 általános kívánatra, velős rövidséggel az aggharcosokat éltette, a inig Mezey Dénes, mint 1848. honvéd, azokat az anyákat, • akik a mai lelkes ifjúságot nevelték. Frey Ferenc a szép ünnepségek rendezésének lelkét: Osváth Andort éltette, IvanitsIstván Vojnits Dömét, végül Kollár Károly Esztergom lelkes közönségét. Az 1848-as honvédek közül a banketten jelen voltak : Mezey Dénes, Koksa Kálmán, Ivanits [ István, Heszterényi János, Takács József i t. főszolgabíró, György Imre, Czeier János, Tölgyesi István (Párkány), Baig 1 Ignác (Párkány), Harczi Adolf, Frankner L Károly, Tóth István (Párkány), Frankner Károly, Feigíer János, Rottár Márk, Móczik József, Hegedűs Ferenc, Ottlik Károly, Tóth Lőrincz, Bárkányi Antal, Simon János, Nagy Ferenc, Hegyvári Miksa, Faros Ferenc, Glossza János, Prikl Gáspár. A lakoma tizenegy órakor végződött. A nagy napról. A szentgyörgy mezei olvasókörben hétfőn este Okányik Lajosnak, az egyesület elnökének alkalmi darabját adták elő, természetesen nagy hatással. Voltak házi ünnepélyek a nagy nap délelőttjén az összes elemi iskolákban* * Az izraelita iskolában is szépen megünnepelték a nagy dátumot. Az iskolaszék részéről dr. Weisz Sándor jelent meg. Volt hazafias szavallat, majd Blumschein Lipót tauitó méltatta a nagy nap jelentőségét s dr. Weisz Izsák rabbi tartott lelkesítő beszédet. A gyülekezet a Hymnus éneklésével oszlott szét. A diszmenetről délelőtt Vágvölgyi Béla a Brukner-ház előtt két igen sikerült fotografikus felvételt készített, amelyek a Czernil-féle fényképészeti kirakatban láthatók. Amatőr felvételeket a Széchenyi-téren dr. Gedeon is eszközölt. * Ünnepi lakoma volt kedd este a »Magyar Király« szállodában is amelyet az ••Ipartestület és a Tarkaság* közösen rendezett, Az ünnepi összejövetel szervezője Dóczy Ferenc ipartestületi elnök volt. Körülbelül százötvenen jelentek meg. A tóosztokat Magyary László, Dóczy Ferenc, Szentamási Béla és Gabanitz Ferenc mondották. A városi reáliskolában a keddi ünnepély szép programmja a következő volt: 1. Szózat, énekelte a dalárda. 2. 1898. március 15, költemény, szavalta Meng Géza IV. o. t. 3. Nemzeti dal Petőfi Sándortól, szavalta Schvartz Arnold IV. o. t. 4. Az 1848. márczius 15. jelentősége; buzdító beszéd tartotta Várallyai Sándor tanár, 5. »Előre« költemény Tóth Kálmántól, szavalta Popper Ede IV. o. t. 6. Ki volt nagyobb ? költemény Tóth Kálmántól, szavalta Szüts Izidor IV. o. t. 7. Hymnus, énekelte a dalárda. A sikerült hazafias előadást, nagy érdeklődő, lelkesedő közönség halgatta végig. Szabadságharcz magasztos emlékünepe, mely minden igaz magyar szivét gyorsabb dobogásba hozza, nem ülte meg félszázados jubileumát a nélkül, hogy a zárda csendes hajlékait is még ne élénkítette volna a hazafias ünnep igen kedvesen sikerült kis programja. Ünnepies szt. mise tartatott 9 órakor, mely után az ünnepség következőleg folyt le: A bevezető négykezes zongoradarab, melyet Sztraka Edit és Nádhera Sarolta játszottak, lelkünket a múltba vezette vissza s a pompás kurueznótákat élénk taps követte. A sorrend 2. pontja Keményfi Kálmán nőnevelő intézeti hittanár szivet lelket fölemelő beszéde volt, amely nemcsak a felnőtteket indította meg, de a gyermekek szemeibe is könyeket csalt s az intézetnek Összes jelenlevő növendéke a legnagyobb lelke sültséggel engedett a szónok fölhívásának és énekelte a hymnnst. Garger Elza zongorajácéka követte az éneket, ki sok gyakorlottsággal, ügyességei, elevenséggel játszta el a nem könnyű »Cserebogárt czimü magyar ábrándot. Tóth Kálmánnak »Előre* czimü költeménye igen nagy hatást keltett. Csukass Erzsike annyi elegantiával szavalt, átervezve a szép költemény minden sorát, hogy e rész a szép ünnepség egyik legkedvesebb pontjául tekinthető. Szavalt még 6 növedék ; Szalkay Rafaela, Fekete Erzsike, Fidler Aranka, Nejedió Mariska, Kollár Ilonka és Pollák Rózsi az Istenről, a királyról, hazáról és különféle nemzetiségekről, melyeket a jó magyar oly szives barátsággal Iát e szép hazában. Jól szavaltak a kis leányok s látszott, hogy nemcsak értik, de érzik ís, a mit mondanak. Az ünnepséget a > Szózat* éneklése 3 hangban zárta be. * A belvárosi polgári olvasókör műkedvelői a magyar nép szabadság kihirde^ "ése Ötvenedik évfordulójának megünneplésére hétfőn este igen sikerült színielőadást rendeztek. Dr. Okányik Lajosnak iz H848. vagy az ur és jobbágy* című ilkalmi darabja került színre ügyes szeeposztással és a műkedvelők részéről gen szép készültséggel. Az alkalmi daab egyszerű meséje mellett elisnérésre méltóan hatásos jelenetekben )ővelkedik, melyeket a szereplők összlangzatos és kifejező játéka élvezeessé és érzékenynyé tett. Kiváló figyelmet érdemel Gergye János (Thuri Ernő) és Bartalos Vince (Seregély Ferkó) iskolázott fellépése és modora, s különösen az előbbi a drámai jelenetekben meglepően pathetikus volt, mig a nőszereplők közül Bartalos Vincéné és Fekete Ilona vivtak ki általános tapsokat. Nem feledhetjük el Tátus János és Rothnágel Lászlót sem azonban, kik valódi nesztorai a műkedvelő gárdának. Az előadáson a világi és egyházi intelligencia előkelőségeit látszik a padsorokban, ott volt Frey képviselő családjával, dr. Földváry István, Guzsvenitz J. képezdei igazgató, dr. Földváry István, dr. Fehér Gyula kii. városi plébános. A színielőadást vacsora követte. * Ünnepelt kedden a vármegye majd valamenyi községe is. Ez Ünnepségekről szóló tudósításokat azonban helyszűke és az idő rövidsége miatt csak vasárnapi számánkban hozhatjuk. * E megyebeli ünnepségek között minden tekintetben legszebb, legsikerültebb Nyerges- Újfalu községé volt. A részletes tudósítást az előadott okok miatt ma erről sem hozhatjuk, csak megemlítjük, hogy az ünnepi szónok dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselő volt. Igazán ünnepi szónok volt, a szónoklata is ünnepi. Nem akarjuk részletekben ismertetni, mert vasárnap egész terjedelmében bemutatjuk olvasóinknak. A keddi nap igazán meggyőződött arról, hogy oly vezető férfiak vannak közöttünk, akik hazafisága, tehetsége a mi városunknak mindég büszkesége lehet. Es igy igazán reményelhetjük, a vármegye igen tisztelt alispánjával, hogy amikor dr. Földváry, dr. Hulényi a mienk, Esztergom városának, Esztergom vármegyének jövőjét nem kell félteni. Az este. Kigyúltak az örömtüzek, legalább mécs égett a legkisebb ablakban is s akiA Takarékpénztár jubileuma. Esztergom, március 16. A város ünnepi hangulata nem halt el kedden. Nem halhatott el, mert folytatásának kellett lenni szerdán abból az alkalomból, hogy a város első pénzintézete, amely immár országszerte »primus inter pares<, rendes évi közgyűlését tartotta s ezt összekapcsolta ötvenéves jubileumának ünneplésével. Igazán sajnáljuk, hogy e szintén lélekemelő, szép ünnepségről ezúttal csak röviden emlékezhetünk meg, vasárnapi számunkban azonban részletesen ismertetni fogjuk annak minden mozzanatát, mert kétségtelen, hogy ez előkelő pénzintézet városunk fejlődése, felvirágozása, díszítése érdekében mindent elkövetett és ebbeli törekvéseinek nagysikerű eredményei voltak. Az intézet részvényesei reggel 8 órakor az intézeti helyiségben gyülekeztek s onnan a tisztikarral élükön testületileg vonultak a belvárosi plébánia templomba, ahol végighallgatták a hálaadó istentiszteletet, amelyet nagy asszisztenciával, Bolthizár József püspök tartott. Onnan szintén testületileg a Lörinczutcába vonultak az intézeti hatalmas bérházcsoport alapkővének letételi ünnepére. Az építési vállalkozó: Pfalcz József éjjel-nappal dolgoztatott, hogy e szép aktus e napon megvalósítható legyen és ebbeli törekvésének meg ís volt az eredménye. Az alapkő helye — a leendő bérházcsoport közepén — a Pisuth-házzal szemben elkészült, még pedig 5-70 méter mélységben, ami nem megvetendő körülmény, ha tekintetbe vesszük, hogy ott régi alapfalazatok,