Esztergom és Vidéke, 1898

1898-02-09 / 12.szám

II „ Népnevelő." *) Esztergom, február 9. Vannak egyes hírlapi sajátságok, amelyeket az olvasó közönség csodá­latosképpen elnéz. így a »Népne­velő* is, mint a kath. népoktatási intézetek ingyenes lapja, sokszor megereszt oly cikket, melynek tar­talma az elfogulatlan szemlélőt majd mosolyra, majd boszuságra kész­teti. Mosolygunk akkor, midőn a leg­buzgóbb kath. lelkipásztort túllici­tálja a valláserkölcs terjesztésében, vagyis a paedagogiai elvek tagla­lása, kidomboritása helyett vallás­erkölcsi prédikációkat tálal fel, melynek a papi szakköröket érdeklő füzetekben volna inkább helye, mint a tanítók számára irt paeda­gogiai értékű szaklapban. Még az hagyján volna, ha a kath. tanítók szivét-lelkét egyaránt gyönyörköd­tető, avagy filozófiai alapból ki­induló, szintoly tanulságos, mint ér­dekes valláserkölcsi fejtegetésekkel találkoznánk, mint a minőknek Hock János böjti predikatioit ismertük és olvastuk, — tehát szellemi élveze­tet szereznének a magyarországi kath. tanférfiaknak ; — de oly bom­basztokban bővelkedő, tartalmukban *) Ámbár abban a véleményben vagyunk, hogy tan­felügyelőnk ily rosszakaratú támadások ellen véde­lemre nem szorul, közöljük a cikket, mint egy ve­terán s elfogulatlan tanférfiu megnyilatkozását. A szerk. Ii „Esztergom és liV tárcája. Farsang. — Az sEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Azt Íbiszem., azért van nálunk annyi sok vígság a farsangban, mert a szük esztendő miatt sok a szomorú em ber. Társadalmi betegséget legjobb is társadalmi uton gyógyítani. Sok az eladó lány, (bár kevesebb, mint az elmúlt hét bő esztendőben) sok a vevő a báljegyekré. Sokan unják a gyereksirást, tehát hallgatnak hangver­senyt. Akik az asszonyok előtt örökös glédát és haptákot állanak, eljárnak ka­tona-muzsikát hallgatni és reggelig tartó szabályszerű urlaubschein mellett rúgnak ki a hámból. Muzsikus emberek Ondricsek — koncertet csinálnak, szép asszonyok álarcba bújnak, amelyet tulajdonképen sohase vetnek le. A »Kaszinóban 1 a mézes hetekre biztatnak, s minden ájta­tos lélek örömére elhozzák a bájos Bari­sonokat. A vigabb népekről nem is szólok. No, de mégis, ők se maradjanak ki a sorból. Jókedvükben bebújnak a Fürdőbe, Magyar királyba és egyéb fehérszimbolumos, jámborságos enyhületi helyekre, mert ez illik leginkább az ártatlansághoz. A gond sötét leple a fehér teritők láttára: »el­oszlik, mint a buborék* stb. Csakhogy a krizantimos gavalérok ár­tatlanságában se hisz a világ. Az ártat­lan báránynak szoprán hangja sokszor modulál a tapasztaltabb birka baritonjá­val. Ezért kell, sőt szükséges, a virágos ifjak, sprittzeres Öregek fejét néha ki­csit megmosni. Erre legalkalmasabb a parasztbál. Ott aztán kikaphatja mindenki a ma­gáét. Lesz a kisbirónak, a bőrtönőrnek a rendőröknek dolguk egész virradásig. Csak az jön ki onnan épen, aki meg­esküszik, hogy jövő terminusig eskü mellett meg fog házasodni. Egyszóval: Mulatunk. Mint farsang ős apja, vagy anyja (vagy mindakettő) bizonyítja. Nem ís tudom, hogy ilyenkor akad még olyan józan hitelező, aki a havi részleteket pontosan kiírja és követeli. Brucsy Gyula ur ilyenkor ne küldjön ügyvédjével felszólítást, Fleischrnann Ignác ur ne irja ki a kontót. A betegsegélyző szüntesse be a heti befizetést és csupán a kifizetést teljesítse. A Takarék ne ová­toltasson és Révai Testvérek ne küldjék oly feltűnő módon a chekkeket. Higyjétek meg hölgyeim és uraim ennek nagy társadalmi hordereje van. Ha aratásban felfüggeszti az állam az adószedést, mért ne tehetnék meg nemes városunk kegyes jóltevó hitelezői ugya­nezt a farsangon ? Mindjárt vigabb volna a hangulat. Az apák homlokukon 13 és fél barázdával kevesebbel jelennének meg a csillárok alatt. Sokkal több leány menne férjhez, Schenk doktor tana menten közkere­setettbbé válnék a — tanulmányozásra. Iparunk, kereskedésünk nagyobb lendü­letet venne. Többen vállalkoznának arra, hogy kitörik a hajukat és hogy soha se halnak meg máma. Családokban ma már járványképpen elharapódzó prédikációkról konstatálhatnák a férjek, hogy ezen időszak alatt teljesen kivesző félben van­nak. Mélyen tisztelt Szerkesztő ur! ön, aki oly kitűnő hirnek örvend azon tulajdon­ságánál fogva, hogy minden szépnek és kellemesnek kész hive és támogatója — reménylem, ezen indítványomat fölkarol­ja s ezen negyedévre elengedi az előfi­zetési dijat. Gommeux. 20 perccel 8 óra után megjelent az is­kolában s a tanító keresésére indult. A lakás ajtaját egy rácsos ajtó pó­tolta, melyen belül egy lomha ko­mondor őrködött. A hatalmas cer­berus idegen megérkeztét jelezte. jrxz idegen hangokra előtűnt egy fésü­letlen férfi fej és kedvetlenül kérdezi az idegen kilétét. A felelet pedig rop­pantul felvillanyozta a kérdezőt, aki maga a tanitó volt és ezer bocsá­natot kérve, sietett felöltözni — talán soha életében gyorsabb nem volt az öltözésben — mert csakha­mar az iskolában termett. Szinte páratlanul álló princípiuma Vargyasnak azon elve, hogy min­den lekötelező szívesség elfogadá­sától tartózkodik. Szintén egyik megyebeli község­ben megtévén iskolalátogatását, ugy dél felé járt az idő, midőn plébá­nosi ebédre lőn hivatalos. Szeré­nyen megköszönte a figyelmet és tudtul adta udvariasan a ven­dégszerető lelkésznek, hogy el­látta magát étellel, melyet akár a vendéglőben, vagy annak hiányában, rendszerint a tanítószobá­ban szokott elkölteni. Sehogy se fért lejébe a papnak az, hogy szíves hívását visszautasít­ják, azért egész őszinteséggel a tar­tózkodás okáról tudakozódott. Var­gyas Endre egyenes kérdésre egye- • nesen válaszolt — habár utóize ke­serű volt a kérdezőre nézve. Azt mondta ugyanis, hogy csak ott fo­gad el ebédre szóló meghívást, a­hol jó iskola van, amely gondos után-? néző lelkészt (iskolai elöljárót) árul el; — miután pedig itt elhanya­golt iskolát talált — nem kér sem­miből. Vargyas olyan kormányképviselő, aki teljesen az iskolaügynek él és arra szenteli összes tevékenységét, és mint fönnebb is érintettük, kezdő, vagy félúton meg nem áll. Muló ígéretekkel őt elámítani, vagy elo­dázó várakozásokkal kecsegtetni nem lehet Nyomatékkal bír előtte a törvény, melyet tisztel rendithe­tetlenül és tiszteltetni kívánja azt tanítóival és a hatósági körébe eső összes tényezőkkel. Mint jó katholikus ember, szereti vallását, szereti a vallás szolgáit, de ha azok, mint a kath. iskola őrei különböző okokból tulenyhék és tulelnézők, ne vegyék rossz néven, ha Vargyas Endrében ők ezért kedvük szerinti jóbarátot nem ta­lálnak. Törvény az ő pajzsa és fegyvere. Elsőbb az első fokon kezdi a mű­ködést s ha látja, hogy munkája és igyekezete meddőnek Ígérkezik, to­Ivább megy egész a legfelsőbb egy­' házi és , világi hatóságig, — de a „ E S I JI i Ölül S^É^ÍS VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁhMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYU hA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések (küldendők Széel}eQyi"tcr, 330. szaiij. -JM Kéziratot nem adunk vissza. különben tulszegény, szellemi tul tengésben szenvedő cikkekre kivan csiak nem vagyunk. S mert kéretlenül és váratlanu mégis nyomdafestékre méltatják hát csak mosolygunk ilyenkor fö lőtte. Boszankodunk pedig akkor, mi­dőn nagyképűsködő kirohanásuk­kal a becsületes, önzetlen törekvési kritizálni, kigúnyolni iparkodnak a helyett, hogy ők is dicsérő hangon szólanának oly férfiú mellett, kinek működése úgyszólván páratlanul ál' az országban. Nekirontottak legutóbb Vargyas Endre kir. tanfelügyelőnek, mert elég merész volt Esztergommegye népoktatási hiányaira rámutatni. Pedig hát a >Népnevelő* olva­sóközönsége is tudja talán, hogy Vargyas Endre kir. tanfelügyelője a legjobb katholikus, annak sok tanújelét adta, ha nem is oly mo­dorban, ahogy a Népnevelő urainak tetszenék. Igaz liberalizmusa abban kulminál, hogy közvetlen főnöke: dr. Wlassics- kultuszminiszter egy axiómáját zsinórmértékül fogadta el, azt tudnilik hogy: >a kötelessé­gét pontosan és lelkiismeretesen teljesítő ember* — igy a tanitó is — becsületes, ellenkezőleg : nem. E szellem vezeti Vargyas End­rét tevékenységében, melynek al fája az, hogy Esztergommegye nép­Dktatási viszonyait olyként rendezze, hogy az iskolák kiegészítése, a ma gyar nyelvű oktatás révén az ide gen ajkú községek megmagyarosi tása, az iskolai felszerelési hiányol­pótlása, a hanyagok és tehetetlenek eltávolítása az itt tölteni szándékol) 11 évi tanfelügyelősködése alati okvetlenül eléressék. Omegája pedig az, hogy kitűzött célját: a népnevelés valódi felvi­rágoztatását keresztül vezetvén, örökét 11 év múlva ugy adhassa át jogutódjának, hogy az általa ké­szített épületen javítani, igazítani valót ne találjon. Elismeri Vargyas Endre is, hogy sokkal kényelmesebb volna reá nézve, ha a létező állapotokat nem bolygatná és csősztanitó alkalma­zásával is beérné, — de mert min­dig fülében cseng Wlassits axió­mája, azért sem kezdő, sem fél­úton még nem áll, hanem hat, al­kot és gyarapit. Hogy céltudatosan jár el, bizo­nyítják meglepetésszerű iskolaláto­gatásai. Soha nem is tudják, nem is sejtik jövetelét. így aztán meg­történik, hogy a honn nem levő, mindennel, csak tanítással nem fog­lalkozó tanítók szörnyen restelked­nek, ha az iskolákban egybegyűlt gyermeksereg gondos oktatása he­lyett magán dolgaikat végezve, a kir. tanfelügyelő által meglepet­nek. Pl. az egyik megyebeli községben

Next

/
Oldalképek
Tartalom