Esztergom és Vidéke, 1898

1898-02-06 / 11.szám

met eléggé bizonyította. — Amikor tehát a tisztviselők fizetése rendeztetett, azt kellett feltételeznünk, hogy e veszedelmes hibának végre eleje vétetett. Sajnos, e feltevésünkben keservesen csalatkozunk s nyiltan megmondhatjuk, hogy a tisztviselők, némelyike, főleg a segédszemélyzetből — ma is baksis után vadászik. — A közönség köreiben pedig számtalanszor halljuk hangoztatni azt, hogy a város tisztikara nem önérzetes s hogy a városi tisztviselőt mibe sem veszik. Igen elszomorító valóság ez, amit most a nagy nyilvánosság elé hozunk. Mert milyen az a viszony, amely a tisztviselő és a város közönsége között van ? — Bizalmi természetű. A város közönsége, midőn tisztviselői állásba helyezi, bizalmat előlegez annak s viszont elvárja, hogy a tisztviselő a beléje helyezett bizalmat munkássággal viszonozza, de elvárja azt is, hogy a tisztviselő mentesítse magát minden oly cselekedettől, amely őt moraliter kisebbíti s azt kívánja, sőt meg is követelheti, hogy a tisztviselő viselkedése kifogástalan legyen, amely körülmény a város közönségének egyik legfontosabb érdeke, mert el sem képzelhető, hogy egy város ügyeiben erkölcsileg gyengébb emberek vehessenek részt. Már pedig egy tisztviselő erkölcsileg lehetetlené teszi magát, ha oly magaviseletet tanusit, amely hivatásával össze nem fér: ha oly dolgokat mivel, amelyek az ügykezelő felében bizalmatlanságot keltenek; a felek nagyrésze ily körülmények között a legnagyobb bizonytalanságban fordul az egyes tisztviselőkhez. Azt hiszi, hogy ügye csak ugy ugy megy előre, ha — fizet. Vannak a városházán, akik a balekfogást valóságos művészettél űzik. — A legnagyobb visszaélés az ítalmérési engedélyek megszerzésénél van, telekkönyvi ügyekben dolgoznak, kolduskérvényeket gyártanak. A közönség pedig félrevezettetve fizet és zsarolva lesz. Nem tudjuk mi okból, de eddig nem hallottunk panaszokat, most azonban se szeri — se száma azoknak. — Konkrét adatokkal rendelkezünk, midőn e sorokat irjuk, utalunk arra is, hogy az illető tisztviselők és alkalmazottak beadványai az irattárban saját Írásukról felismerhetők, budapest vidéki m. kir. pénzügyigazgatóságnál 1897. év folyamán beadott esztergomi kérvények egy kéztől erednek. Tovább megyünk. Vannak tisztviselők akiknek beadványát egyik-másik ügyvéd ur is szignálja, tudjuk : kegyelemből. Vannak alkalmazottá akik a városi hatóságok által hozott határozatokat, ítéleteket a feleknek jó pénzért meg is felebbezik. Jól nézünk ki! Mit gondol ily esetben a közönség ? Igazságtalanságot, méltatlanságot tételez fel a hatóságokról, sőt — amit teljesen kizártnak tartunk — azt is, hogy az ítéletek stb. azért hozatnak, hogy legyen mód adva egyeseknek a felebbezésre. Ennek az állapotnak végére kell járni. Ha nem volnánk biztosak vádjaink alaposságában, nem mernénk ily nyiltan hadat üzenni ezen süzelmeknek. — Lépjenek soromI póba a tisztviselői kar önérzetes és e vádnak árnyékától is ment tagjai, mert ez a veszedelmes munka az ő rovásukra megy. Gondolják meg jól, hogy egy tisztikar csak ugy lehet becsült, csak ugy lehet szeplőtlen, ha lerántja a leplet azokról, akik nem számolva a jövővel, ily üzelmekben részesek. Elvárja e város közönsége a városi tisztviselők becsületérzésétől, hogy a tisztikar tisztességét mélyen lealázó eme szomorú viszonyok megszüntetését célba veszi és tűzzel vassal viszi keresztül. Amennyiben pedig felszólalásunknak ily módon eredménye nem volna, gondunk lesz rá, hogy magunk tárjuk fel a leplezetlen valót. A közönséget pedig óva intjük, legyen önálló, s ha hasonló visszaélésekről értesül, vagy annak ki van téve, kérjen orvoslást a vár— Ennek ugyan hiába adott az Isten jó módot, — Hagyd el fiam ! — felelte az ura — nem cserélnék én azért velők, hogy ithon paszulyt eszem és piszkálom utána fogamat. Mit ér az élet család nélkül ? Nem adnám én az én négy gyermekemet . . . — Ejh — vágott közbe epésen az asszony — ásnád el a gyermekeidet. Ezen az éjszakán a legkisebbik gyermek sehogy sem akart elaludni, Izgett mozgott az ágyban, szüntelen vizért sivalkodottt és az arca egy tüz volt. Az anyja azt mondta: — Biztosan jóllakott az akasztófáravaló eperrel a szomszédban. Reggelre nem tudott a gyerek beszélni és estére itt hagyta a tulipános kis csuprát a testvéreire. Az orvosok azt mondták, hogy a difteritis ölte meg s mikor a dísztelen kis koporsóra kint a temetőben az utolsó göröngyöt is reá dobták, akkor odahaza a halott után következett másik kis leányt nyújtóztatták ki. Az úristen haragos kedvében lehetett, mikor az az irigy asszony egy másik asszony selyem kendője miatt azt mondta az urának : ásnád el a gyermekeidet. Jöttek, mentek, egymást kergették az évek és a Vecsés uram helyzete a leapadt számú gyermek dacára sem vált fényesebbé. Azt mondja a példabeszéd ; minden gyermekhez egy darab kenyeret ad az Isten. Meglehet, hogy igaz, mert Vecsésék most is mikor a két fiu már kirepült a házból, most is csak földhöz ragadt szegény emberek. Igaz, hogy az asszony örökké beteg, s az a katuska ember minden keresetét a patikába adta ki, de mintha az aszonynak nem is a lelke, hanem a teste lenne beteg. Egész nap hangtalanul ül a tornácon, ha birja, végezi, ha nem birja, hagyja a házi dolgot, de azt az egy teendőjét tizenöt év múlva is el végzi pontosan minden este, ha halálos fáradtan, vagy betegen vánszorog is le az ágyról, hogy minden este harangozáskor előveszi a a négy kis tulipántos, máslis csuprot, egymás mellé rakosgatja a feketére festett apró tót kanalakat s minden csupor mellé odatesz egy darab kenyeret és a két utolsó darabot minden este megáztaja a könnyeivel. Lux Terka. megye tekintetes alispánjánál, de ne fizessen ! Csak ez esetben lehet majd bizodalma a tisztikar minden egyes tagjához ! Egy, aki mindent tud. gyűlési határozozatokról szóló jegyzőkönyvek a gyűlés után kivonatban azonnal mutattassanak be hozzá. E pontnál dr. Helcz Antal szólalt fel, aki nem, látja be, miért nem terjesztetett a közgyűlés elé a belügyminiszternek a városi vagyonkezelésre vonatkozó leirata, amely pedig határidőhez van kötve. Ha már most a határidő letelik, félő, hogy a város saját hibáján kivül kellemetlen helyzetbe kerül, mert a zárgondnok kirendelésének szükségét késedelmességével maga a város tenné nyilvánvalóvá. Ezt a szégyent pedig nem lehet a városnak magára venni, mert — szerinte — semmi veszedelem nincsen. 1867. óta csak egy városra emlékszik, amely zárgondnokot kapott: Erzsébet-városra, ott sem a vagyoni romlás volt az oka a szégyenletes dolognak, hanem politikai torzsalkodás. — (Zúgás.) Ép azért, mivel a tanácsot nem tekinti egyedül végrehajtó közegnek, hanem a közgyűlés tanácsadójának, elvárta volna, hogy a belügyminiszter leirata a mai közgyűlés elé vezéreltetik, annyival is inkább, mert az a főispáni leirattal teljesen rokon-természetű dolog. Elvárja tehát, kéri, sőt követeli a tanácstól, hogy az ügyet az adott, határidő előtt közgyűlés elé vezérelje. A polgármester abbeli válasza után, hogy a f. hóban az ügy közgyűlés elé kerül, elhatároztatott, hogy a főispáni meghagyásnak teljes terjedelemben elég fog tétetni. A napirend 2. pontja szerint virilis jogaikról lemondott Brenner József, Brutsy János és Weisz Mihály helyébe Platz János és dr. Hutt Árpád póttagok hivatnak be ; ugyanitt a jogáról lemondott Laiszky Alajos helyébe Gerendás János 189 sz. póttag hivatott be; — e helyütt olvastatott a vármegye alispánjának értesítése, hogy a legtöbb adófizető >Esztergomi iparbank« : Kaán Jánost, a »sz. Ferencrend« : Lengyel Fláviánt, Niedermann Gyula bpesti lakos: Niedermann János, Mihalik Bálint bpesti lakos Szenttamási Bélát, dr. Krausz Izidor bpesti lakos: Bódi Bódogot, a > szentgyörgymezei erdŐbirtokosságc : ifj. Hegedűs Józsefet, a »székfőkáptalan* : dr. Walter Gyulát, a »sz. Benedek* : Schádl Arnulfot, Boronkay Ignácné bpesti lakos : Hübschl Alajost, az »Esztergomi takarékpénztár* : Reusz Józsefet, és özv. Helcz Jánosné : Helcz Kálmánt bizta meg képviselői jogának gyakorlásával. Következett a város tanácsának a % Friss Újság* és < Magyar Újság* január hó 2-iki számában «Szenzációs sikkasztás* cimen megjelent közleményre vonatkozó javaslata, mely szerint a koholt bír szerzője ellen a meggyanúsított és meghurcolt tisztviselők reputációja érdekében hivatalból kívánja sajtópör megindítását. Maiina Lajos polgármester pótlólag az «Országos Hírlap> ellen is sajtópört kér indítani, mert ez hasonló váddal illette őt. (Az »Alkotmány «-ról megfeledkezett.) A tanácsi javaslatot a polgármester indítványának tudomásulvétele mellett elfogadták. Itt Brutsy János v. képviselő emelkedett szólásra, ő — úgymond — Frey Ferenc beszédére ép ez alkalommal óhajt reflektálni miután Frey a sajtószabadságot is szóba hozta. Az 1848/9-iki sajtó tisztességes munkásokkal ellátva tisztességes volt. A mai sajtó emberei (azt se mondta: «tisztelet a kivételeknek >) nem hivatásból, nem a közérdek védelmére valók, de becsülettiprásra. Képzettségük sincsen, hanem ott hagyva valamely mesterséget, tollat vesznek a kezeikbe. Különösen a helyi sajtóval nem volt megelégedve. Földváry István rectifikálni óhajtja Brutsy szavait. Szerinte Brutsy bizonyára Városi közgyűlés. Esztergom, február 3. A csütörtöki közgyűlésen végre szóba került március 15-ikének megünneplése és programmjának egybeállítására bizottságot küldöttek ki. Reményeljük, hogy e bizottság máskép fogja hivatását betölteni, mint a millenáris ünnep megünneplésével megbízott. Mert annak mulasztása miatt Esztergom nagy történeti multu városa legalább egy ujabb ezredévig szégyenkezhetik, nem osztván Frey Ferenc ur abbeli véleményét, hogy a város is ünnepelt, amenyiben a vármegye, az iskolák stb. ünnepeltek. Mert ha igy gondolkozunk, most sem kell tenni semmit, mert a vármegye, az iskolák most is meg fognak emlékezni! a nagy dátumról. A közgyűlés külömben elég si- í mán folyt le, csak egy saj- j nálatos incidenséé volt, amelyet az| elnök erélyessége megakadályozhatott volna. Egy képviselő a szabad, az egész sajtóról beszélt oly hangon, amelylyel csak azt bizonyította, be, hogy nincs kvalifikációja ily komoly és szent dologról beszélni. De mert a kanabokai kupaktanács stilvirágjait használta, az elnöknek az első diszflosculusnál közbelépni kellett volna. Nem a tisztességes sajó, amelyről lepattant az ily méltánytalan támadás, de a tanácsterem tekintélye követelte volna ezt meg. Eléggé látogatott közgyűlése volt a városnak azf, hó 3-iki. Az elnöki megnyitó után, a napirend előtt Frey Ferenc szólalt fel, aki rég hallja már hangoztatni, hogy a város a millenium megünneplését elmulasztotta. O — úgymond — ezt tagadásba veszi, mert hiszen a város a a testvérvárosokkal a millenium évében egyesült s ez maradandóbb emléke a letűnt és a kezdődő ezredévnek, mint egy porlékony szobor, vagy emlékmű, esetleg a levegőbe elszórt szóvirágok ; de résztvett a város az ezredév megünneplésében másként is. A vármegye ünnepélye lehetett emás is mint a városé, — ? — az iskolák által rendezett ünnepélyek is városi jellegűek voltak, az egyház is rendezett ünnepélyt, az is a város ünnepélye volt, anélkül tehát, hogy tovább maradna e tárgynál, indítványozza, hogy a város közönsége 1848. évi március 15-ének a f. évben bekövetkezendő félszázados, örökké emlékezetes évfordulóját ünnepelje meg ! (Zajos éljenzés). Hogy pedig a terv kellően előkészíttessék, javasolja, hogy a mai ülés után a polgármester vezetése alatt az ünnepélyt előkészítő bizottság alakuljon meg s a közgyűlés tagjai egy rövid értekezletre maradjanak vissza. Csupics Emil legjobbnak tartotta volna a millenium emlékére a hegyi vizeknek ivóvízül a városba való bevezetését, mely megjegyzés után. Frey Ferenc indítványa nagy lelkesedéssel elfogadtatott. Következett a napirend, melynek 1. pontját a már ismeretes főispáni leirat képezte. Ebben t. i. a főispán a városi vagyonkezelés felett szigorú ellenőrzést óhajt életbe léptetni, miért is felhívja a képviselőtestületet, hogy az 1886. évi XXII. t. c. 24. §, illetve 110. 112 és többi §§-ok alapján hozott tanácsi és köz-