Esztergom és Vidéke, 1898
1898-02-06 / 11.szám
ESZTERGOM és WDÉKI VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^áÍ eícl >ik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért; MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések [küldendők Széctyepyi-tér, 330. sxánj. -JW Kéziratot nem adunk vissza. Vérszegény március. Esztergom, február 5. Olvastam e lap legutóbbi számában egy hazafi program m tervezetét március megünnepléséről. Megfigyeltem azóta az irányadó közönség hangulatát s Összefoglalom az észlelt vélemény-nyilvánításokat erről a programmról. Az összefoglalások eszenciája az, amit a magam véleményeként is kimondok : ez a márciusi programm vérszegény és lagymatag. Kivilágítás, istentisztelet, ifjúsági segélyalapra való előadás — mind szép, mind szép, de ez nem Mars idusának ünnepe s különösen nem az 50 éves évfordulóé. A humanizmus és a többi tiszteletre méltó, jónevelésü erény vonuljon a második sorba s a loyalis garanciák láncaként legyen pusztán burkolata a programm szivének. Ebbe a szivbe pedig lobogó tüzet, lüktető vért és eleven színeket kell belévarázsolni. Március 14-ike legyen az ifjúságé egészen. A két középiskola osztozzék meg rajta egyik itt, a másik ott rendezzen okos és lelkes tanáraik vezetése alatt ünnepélyt, melyen az ifjúság legyen a szereplő s ifjúság a közönség. Van esztergomnak 500 tanuló-ifja, vezettessék oda mind, egyik iskola a másiknak az ünnepére, Felnőtt ember csak annyi menjen oda, amennyi fér s húzódjék félre, hogy ne zsenirozza a fiatalokat. Ezeknek az ifjúsági ünnepeknek a műsorát ugy lehet összeállítani, hogy felforr a szivek vére s könnyükön tör keresztül csillogó szemük tekintete. Mindenesetre szükséges ehhez szónoki erő a tanárok közül is. És előadás után fáklyavivő csoportok s zászlós magyarok vezérlete alatt vonuljon fel az ifjak serege egypár utcán keresztül a Széchenyitérre s négyszögű falanxot képezve a közép körül, valami buzdító szózatra, Talpramagyarra vagy Rákóczyra zengje el ott a szabadban a hymnuszt és a szózatot. Soha sem felejtik el ezt a napot a gyerekek és az ifjak s valami elemi ismeretet kezdenek nyerni arról, hogy mi is az a nyilt lelkesedés. Március 15-ike azután a polgárság ünnepe lenne. Fellobogózott város, reggel ébresztő, 8-tól 9 ig zúgjanak a harangok, kilenckor minden templomban istentisztelet, minden hatóság, testület, egylet díszben való kivonulása, üzletek zárva, iparműhelyekben munkaszünet. E nap munkáját és programmját aztán ketté oszthatja a város. A hivatalos részt megtartja magának, a társadalmit pedig átadja a társadalomnak. Ennek képviselőit, kíválólag az egyleteket és társasköröket, meghívja tanácskozásra s irány eszmékkel ellátva megszervezi őket. Azután bizza ezeket magukra. A város hivatalos ünnepe a díszközgyűlésben nyilvánul meg, melynek alkalmas helyéül kínálkozik a < Fürdő.* Programmját nem lesz nehéz megállapítani, csak el ne késsünk vele. Megörökítheti ez alkalommal a város a 48-as időkben vezérszerepet vitt fiainak emlékét s megrendelhet a városház számára egy helyi cselekvésü korképet 1848—49-ből. A társadalmi mozgalom és szervezet nagyszabású népgyűlés, fáklyásmenet, alkalmas helyeken esti ünnepélyek rendezését tűzhetné céljául s külön gondolja meg, hogy mit akar és ne befolyásoltassa magát semmiféle tekintet által. Este nagy előadás a szabadsajtó javára. Mindezek a színes, mozgalmas, lánggal lobogó és vértől pirosló jelenetek végül felséges királyunk iránt való hódolatnyiívánulásban foglalódnak össze. Ilyesféle nyomokon és utakon haladva kellene — sokszor összegyűlve — újra meg újra megtárgyalni ezt a kérdést, mert nagy a felelősségünk ezzel az aranyjubileummal szemben. Vagy : vagy ! —yTöbb önérzetet! Esztergom, február 5. Midőn a város közönsége a városi tisztviselők fizetésének javítását célbavette s azt tényleg meg is valósította, azon cél vezérelte, hogy a tisztviselői függetlenséget biztosítja s a tisztviselők tisztességérzetét erősbiti, ha azoknak a megélhetésre elégséges javadalmazást ad. Általánosan tudva volt ugyanis, hogy a tisztviselők alsóbb része oly silányul van fizetve, hogy kénytelenek mellékes kereset után nézni. Ez a mellékkereset pedig abból állott, hogy az ügykereső feleknek ügyes bajos dolgát elvállalták s lebonyolították, ugyanakkor attól sem idegenkedvén, ha hivatalos kötelességükben az egyes felek által meg is jutalmaztattak. — Valóságos baksis korszak volt ez, aminek önkéntelen következménye az lett, hogy a tisztviselők nagyobb része elvesztette tekintélyét s demoralizálta a tisztikart. Hogy pedig ez a helyzet tarthatatlan volt, azt a hivatalos ügymeAz .Esztergom \\ Wi tírcíi s&raiiy porzó. Ahol harag vet, megbánás arat ott. Izzó lángot szór az ifjú szeme, Az aggnak pillantása fénysugár. Mi a gyűlölet ? — Csalódott szeretet. Az ember vágyak konkrementuma. * Az irigység a megsértett önszeretet fájdalma. Négy kis csupor. — Az íEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Minden este pont nyolc órakor megjelent az alsó tornác keskeny párkányán a négy kis csupor. A csuprok mellé szép sorjába oda volt helyezve a feketére festett négy apró tót fakanál, meg egy-egy darab kenyér. Természetesen a csuprokban is volt valami, olyasvalami, amihez nem kell sem tüz, sem zsir, sem tudomány, csak éppen egy akármilyen tehén. Ez a saját magát főzte olcsó eledel pedig mi lehetne egyéb : mint aludttej. Nyári vacsorául nagyon alkalmas ez szegény gyermekeknek. A nyolc órai harangozásra aztán egyik az egyik utca végiről, a másik valamelyik szomszédból s a másik kettő meg az isten tudja, honnét sorjába megjelenik a maga csupra mellett. Amint ott ülnek egymás mellett kezükben a csuporral és szemükben az állati mohóság kifejezésével, addig egy kukkot sem szólnak egymáshoz, mig csak az utolsó csepp savóját is a tejnek ki nem kanalázzák. A legkisebbnek volna ugyan rendesen valami megjegyzése, vagy mondani valója, de a mellette ülő oldalba löki s a kerekszemű buksi szuszogva eszik tovább. Amelyik hamarébb végez a magáéval, kér a másiktól, de egy dühös tekintetnél nem kap egyebet és ezen összevesznek. A legnagyobb fiu a támadó, mert hát az ő gyomrával nincsen arányban az a mennyiség, a mi elég a három éves kis leánynak, de ezzel az anya nem szokott számolni. A fiu egy kicsit lázong, az anyja hátba üti, ez visszafelesel, mire a gyárból hazajövő apja nyakon üti őt és aztán lassan megnyugosznak a kedélyek. Ez a jelenet minden este ismétlődik. Esznek, egy kicsit követelőznek, valamivel többet veszekednek, nagyon sokat sopánkodnak és végre könnyű gyomorral lefeküsznek — és nagyszerűen alusznak. Egy este nem a sápadt, beesett szemű görbe hátú anya rakosgatta a tornác párkányára a csuprokat, hanem a kövér szomszédaszony, akinek két leánya keresett tűjével a konyhára, meg az ura, az öreg ács is fel fel-fogta kezébe némelykor még a szekerczét. Ezek olyan kisebbfajta nábobok voltak a szürke házban. Az ácsleányok kalapot hordtak, kisasszonyoknak szóllitották őket s az idősebbnek volt egy nagyon népszerű kis zsebórája s a szegényebb gyári munkások mind ezután jártak a gyárba. De ott, ahol beteg volt a négy gyer! mek anyja, szomorú volt a világ. Az apa, mielőtt reggel elment a gyárba, kiseperte ' a konyhát, bevetette az ágyakat, vizet hozott, amelyik gyermek épen megki' vánta, elvégezte az asszony helyett a verést és csak ezután ment munkába. Este^ \ mikor hazajött, főzött magának lebbencs| levest, krumplival s mikor lefektette a gyermeket, odaült a szomszédok közé a tornácra beszélgetni. | Beszélni ugy tudott; mint egy asszony. • Egy percre sem ált be a szája és min. den tárgyhoz hozzászólt. Mosáshoz gyer| mekneveléshez, főzéshez, szóval oly ka|tuska-férfi volt Vecsés uram, aki minden lében kanál. Az asszony is ki-kivánszorgott a szobából s odaült a többiekhez köhögni és csak akkor szólalt meg, mikor az első nábob a házban, egy mesés mülakatos, akit mesésen fizettek és csak ketten voltak a feleségével, gyermekek nélkül mikor ezek végigmentek az udvaron irigylésre méltó czéljuk felé tartva : a sörházba. A beteg asszony ilyenkor gonosz indulatú pillantással nézett a selyem keszkendős műlakatosné után s azt mondta :
