Esztergom és Vidéke, 1898
1898-12-08 / 98.szám
AZ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre — — — — 6 fvt — kr. Fél évre — — — — — 3 írt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULA Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jküldendök Széc^epyi-tép, 330. szán*. Kéziratot nem adunk vissza. H£Közönyösség. Esztergom, december 7, I. Senki sincs egyedül önmaga számára teremtve, mindenkinek vannak kötelességei mások iránt is. Minden jog kötelességekkel jár s aki a társadalomra, vagy egy városra, vagy egy családra bármily tekintetben rászorul és hasznot húz tőle, annak e-vett Jókért bizonyos kötelességei is vannak ezekkel szemben. Ez az első alapja az egész emberiség életének. Mihelyt egy nemzet, vagy egy osztály, avagy egy város életében megszűnik ennek az általános érvényű igazságnak gyakorlása, felíbomlik és oszlásnak indul az egész szervezet. A pártoskodás, az önzés halált okoznak, a közönyösség maga a halál. Az©k csak betegségek, melyeket lehet gyógyitani, ez a vér hiánya. A sziv munkátlansága. Róma nem akkor dőlt meg, mikor a császár lova is tagja volt a tanácsnak, hanem akkor, mikor senki sem járt el ( a tanácsba. Ha a mesterember nem jél csinál meg valamit, azért az a tárgy még talán kijavítható. De ha semmit sem csinál, akkor vagy koldus lesz, vagy éhen hal. Ha az emberek rosszul vezetik a közügyet, valami jó azért csak akad benne; de : ka egyáltalán nem törődnek mle, ez már végső veszedelem. Ez a baja a mi városunknak is. Lám, a szomszédok: Vácz, Ipolyságh, Léva egyre gyarapodnak • mi pedig még irigykedni sem tudunk. A természet s szerencsés körülmények dédelgettek, becézgettek minket s mi nem törődünk magunkkal. Vidékünket költők, festők dicsérik a világnak. Egy ugrásnyi a legkellemesebb kirándulóhely : a Kovács-patak. Hivatalos statisztikák igazolják, hogy Budapest mily rengeteg hasznot nyerne, ha a király és udvara többször náluk volna. Megfelelő arányban nekünk ez is meg volna. Itt székel az ország első főpapja. Kis fészek csak a városunk s mennyi kulturintézete van ! Gimnázium, reáliskola, tanítóképző stb. Tízszer nagyobb városokban nincs olyan intelligentia, mint nálunk. Egész ezred katonaságot kaptunk. Értelmes iparos osztály, értelmes kereskedő nép lakja a várost. Amit nem magunknak kellett teremteni, minden szép, jó meg van bőven. Csak az élet, az hiányzik. Még azt sem lehet elmondani, hogy ölhetett kezekkel nézzük, mit csinálnak mások. Ez már egy kis érdeklődés volna. Mi semmit sem teszünk, azt sem nézzük, mit csinálnak mások. Közönyösek vagyunk. Ki ennek az oka ? 1 Én, te, ő • mi, ti, ők. Valamennyien. Mert nemcsak itt-ott; nem csak ebben vagy abban az osztályban, mindenütt meg van ez a borzasztó közöny. Igaz, igy van ez most mindenütt a világon, és legjobban nálunk magyaroknál. De hasonló mértékben, mint nálunk, kevés helyen. Vagy hát van minálunk valamelyes társadalmi élet ?! Ki meri rám dobni az első követ, ha azt mondom, hogy nincs. Pedig jól esnék ez a kődobás nekem! Es óriás szellemi tőke van ebben a kis városban. De van-e nyoma valami irodalmi, művészeti vagy tudományos körnek, életnek, mozgalomnak ? Semmi. Hol vannak kedélyes összejöveteleink ? Még az sincs. Ki a szóvivő ember, kik a hangadó szereplők közéletünkben? ! Ne szóljunk a legtöbbről* Kinek van valami jó terve a város jövőjére nézve, vagy kik kérnek ilyen tervet ? Senki. Ahány ember, annyi társaság. A világon mindenütt és minden téren felhangzik az uj varázsszó : Tömörüljünk. Mihozzánk még nem ért el e felhívás hangja. Pedig mily rengeteg kár háramlik ebből mindnyájunkra! Nemcsak a «köz>-re, nemcsak a városra, hanem mi ránk egyedekre, polgárokra is. Aki nem halad, elmarad. Elmaradunk mi is, s nevetni fognak rajtunk szomszédaink. Mi pedig még jobban fogunk unatkozni s házaink remetepókok odúivá lesznek. Félig már úgyis remeték vagyunk. A büszkeség remetéi a közönyösség barlangjába bújva. S. Lr. Népiskoláink államosításáról. Esztergom, december 7. A 183 %-os pótadó s ezzel szemben a város jövő évi költségvetésében újra erősen felszaporodott s kisebb vidéki városok között igazán aránytalanul nagy oktatásügyi t j&kp és léié" tárcája. A „Ixaura-dalok^ból. 1. Ajmőta ismerlek én, Az életem álom. Ébredésem, csalódásom Rettegéssel várom. Amióta ismerlek én, Rajtam álom éje, S te vagy álmom csalogató, Vonzó, bájos képe ! II. Alszol, édes, puha párnán, Arczod, mint a rózsa, Edes álom, boldog álom, Mosolyog le róla. Ablakodon lopva néz be Halvány csillag fénye, S téged látva, ragyogóbban Száll vissza az égre. II. Ha leszáll az éjjel, Csodás álmot látok: Hullanak a fákról Hófehér virágok. Hófehér virágok, Illatosak, szépek, S minden virág szirmán Ott van a te képed. Erdélyi Zoltán. A kenyérbél-vtrág regéje. — Mantegazza „Virágregéiből." — — Vége. — A hamis leányzó, a ki örömét lelte abban, hogy a szegény púpost kicsúfolhatta s keblét a legszebb virágokkal ékithette, már nem is tudta, hogy mit kérjen a szerelmes szakácstól, mert a legritkább és legdrágább virágok jegyzékét már kimerítette. Elhatározta tehát, hogy olyasmit kíván, a mit az meg nem szerezhet, azért tehát azt mondta félénk imádójának, midőn az oly sok reményének, annyi odaadásának és mondjuk ki nyiltan, oly sok ígéretének beváltását követelte : — Egy olyan virágot szeretnék én, a mely még semmi-féle országban, semmiféle növényen nem nyilt ? — Mért gúnyolódik velem ? Kívánjon minden lehetőt, de ne lehetetlent. — Én nem kívánok öntől lehetetlent. Ön egy bűvész szolgálatában áll s a bűvészek csodákat tudnak mivelni. Tétessen meg vele ily csodát, ha igazán szeret. A szegény szakács felkereste a gazdáját s félénken megkérte, tegye meg kedvéért azt a csodát, hogy varázsoljon elő egy olyan virágot, mely még eddig semmi-féle országban, semmi-féle növényen nem nyilt. Menegu, a ki jobban szerette Sanchot a szemefényénél, rá állt kívánsága teljesítésére. — íme egy mag, monda, a melyből azt növelhet az ember, a mi neki tetszik, a szerint, a miféle táplálékot ad neki. Ha tyuklevessel öntözik, tyúkhúr lesz belőle, — szerelmes leányka könynyeivel Colyx lacrima, theával thearózsa, sárgadinnye levével Calycanthus sanguineus és fahéj-porral behintve szegfű nő belőle. — Kisértsd meg, ültesd el ezt a magot egy cserépbe s hintsd rá a risottó maradékát, olyan virág fog nőni belőle, melyet még senki se ismer. Ha Sancho nem viseltetett volna olyan nagy tisztelettel a gazdája iránt, bizonyosan a nyakába borult volna; igy megelégedett azzal, hogy a lábait megcsókolja s könynyes szemekkel hálálkodjék. Átvette a drága virágmagot s elültette egy cserépbe, melyet naponként gondosan megöntözött. A mint a növény csirája kibujt, risottó-port vegyitett a földjéhez, még pedig nem a maradék risottóból, hanem a legjobb, legzamatosabb, legjobban megfőtt rizsből készültet. A risotto soha se volt olyan pompás s Menegu nem bánta volna, ha ez a játék még sokáig tart. A szegény púpos mindennap ellátogatott a divatárusnő boltjába. — Gazdám, a bűvész, egy csodálatos virágmagot adott, azt elültettem s abból olyan virág lesz, a milyet még senki se látott. — Helyes, nagyon helyes Sancho! Ha csakugyan igaz, akkor a feleséged leszek, monda a nő kacagva. Egy reggel egészen izgatottan, csaknem sirva lépett be a divatárusnőhöz. — A növénynek van egy nagy bimbója s nyolc, vagy kilenc pici bimbócskája. — Milyen szinü lesz az uj virág ? — Ugy látszik, narancssárga. — Ah, ah! olyan, mint a ti hires risottótok. Néhány nap múlva kinyílt a virág, melynek csakugyan épen olyan szine volt, minta risottónak s inkább konyhaszaga, mint virágillata volt.
