Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-08 / 98.szám

kiadási cim az, amely ez alkalommal a tollat kezünkbe adja. De mindenfelé látjuk, hogy a városokra sulyosodó pótadó-terhére sorra arra vezérlik a polgárságot hogy népiskoláik adminisztrációjáról szívesen lemondanak, csakhogy ujabban pótadósulylyal ne kellesen vállukat terhelni. Legutóbb Szolnok város közönsége engedte át népiskoláit az államnak, mert nem bírta a népiskolai szaporodó igényeket kielégíteni. Számos néptanítóját csak évi 400 frt fizetésben részesítette, mely sovány díjazás nem állott arányban az ugyanott levő drágasági viszonyokal. A tanítók úgyszólván nyomorogtak, éheztek. A többnyire földmivesekből álló szolnoki polgárság, mely félannyi pótadóval sincs terhelve, mint az esztergomi, Eötvös K. Lajos ugyanottani kir. tanfelügyelő fáradhatatlan utánjárásával feloldotta őket a népiskolai kiadásoktól akként, hogy a szolnoki községi iskolák 1899. évi szeptember i-től állami kezelésbe mennek át. Ha most a szolnoki nép helyzetét a mienkkel {az esztergomiakéval) egybevetjük, ugy találjuk, hogy a a szolnokiak jóval előnyösebb viszonyok között vannak, mint mi vagyunk. Szolnok város a leggazdagabb anyagi viszonyok között van, — mivel egyrészt a vasutak hálózatának odaszögéllése nagyban fokozza és előmozdítja a kereskedelmet, mely fában, sóban és gabonában egyaránt felülemelkedik más városén, továbbá mint messzeterjedő, gazdag termékenységü vidéknek központja, az ottani iparos világnak is biztos keresetet, busásan jövedelmező foglalkozást szolgáltat, — tehát a megélhetés nincs semmi által befolyásolva. A földmives nép pedig, minthogy phyloxerás szőlőtalajjal nem bajlódik, mint a miénk, csak ugy halad a régi nyomon, mint a mi városi földmiveseink a phyloxéra-vész előtt. Es mégis lemondott iskoláinak adminisztrációjáról, mert a polgárságot áthatotta a jobblét utáni törekvésnek érzete, s a létért való küzdelemben a kisebb teher viseléséhez látott, hagyván a nagyobb és súlyossabb terhet azon városok polgárainak, ahol a földmivesek szó nélkül fizetik a 183 %-os pótadót, melyből Esztergom földműveseinek jövő évre bőségesen kijut. Ajánljuk a komoly gondolkozású férfiak figyelmébe Szolnok példáját. Alig kételkedünk, hogy kellő utánjárással mi is hasonló eredményt érnénk el s ezzel nemcsak a polgárság terhét könyitenők meg, de a városi budget egyensúlyának helyreállását is nagyban elősegitenők. A példa nagyon is érdemes a megfontolásra. Egy esztergomi tanitó. Sancho majd kibujt a bőréből. Reszkető kézzel szakitotta le a virágot és sietett a divatárusnő boltjába; s mikor körültekintett, a székét üresnek találta. — Hol van Zaire ? A többi leány, a mint kezében a sárga virágot megpillantotta, azonnal kitalált mindent s hangos kacagásban tört ki: — Hahaha ? — Mit nevetnek ? — Hahahahaha! — Az Isten szerelméért kérem ne nevessenek ; talán beteg ? — Soha se érezte magát jobban, mint ma. Tegnap este tartotta a lakodalmát a háziurrai s Parisba utazott vele. Sancho, kezében a virággal, holtan rogyott össze, együtt is temették el vele. A ken/érbél virág, a risottó leánya, megölte a risottó készités mesterét. S megölte Menegu bűvészt is, mert az naponkénti élvezetétől, életének legfőbb örömétől megfosztva, elkezdett sorvadni, megkapta a sárgaságot s átköltözött a másvilágra, sárgán mint a risottók, melyeket elfogyasztott, sárgán, mint a kenyérbél virág, melyet bűvészeiével elővarázsolt. Máté Pál Vármegyénk közgazdasági viszonyai. -1897. Esztergom, december 7. A Győri Kereskedelmi és Iparkamara szokásos évi jelentése, mit rendesen, ezúttal is rendkivül gondos összeállitásban immár megjelent s városunk és vármegyénk közgazdasági viszonyairól is részletesebben megemlékezett. A jelentés szerint vármegyénk 2291 lakost számlál az értelmiségből, 48020 őstermelőt, 18925 iparost, bányászt 1414 járadékost s 5773 napszámost. Vagyis az értelmesség a lakosság 2*92 százalékát teszi ki, legnagyobb az őstermeléssel foglalkozók százaléka: 61*27 %• Összes népesség 78578. Az iparosok percentje (24*15) szintén jelentékenynek mondható s a mult évhez képest számuk 654. fővel szaporodott, mig a kereskedőké 109 fővel, ami szintén nagy emelkedés. Vagyis az elmúlt évben a megyében volt 517 kereskedő és 2013 iparos, ezek közül magára Esztergom városara csak 174 kereskedő és 729 iparos esik. E statisztika iparunk és kereskedelmünk fellendülésének örvendetes és kétségbe nem vonható bizonyitéka. A mi már most a kereskedők és iparosok által viselt adóteher mennyiséget illeti, ez már szomorúbb következtetésre ad okot. Városunk kereskedői és iparosai ugyanis 1897-ben III. o. kereseti adóban 69,452 frt 80 krt fizettek. Vármegyénk lakossága közül mintegy i2°/

0 foglalkozik önállóan iparral és kereskedelemmel s ezen keresete után az összes állami adó 35°/

0-át fizeti. Ez a körülmény amellett bizonyit, hogy nálunk az adókivetés túlságos teherként nehezedik az iparosokra és a kereskedőkre. Hisz egy-egyre közülük városunkban például átlag 25 frt 73 kr esett. Vármegyénkben a mult évi termés kedvezőtlen volt. Ugy a szalmás gabonák, mint a takarmánynemüek és kapás növények a tavaszi kedvező időjárásban a legszebb fejlődést mutatták; •— de már a takarmánynemüek kaszálása közben beállott esőzések nemcsak az ebbeli munkát akadályozták, hanem a takarmányok minőségét is jelentékenyen csökkentették ; a szalmás gabonákat pedig megdöntötték. Ezek után közvetlenül az aratás küszöbén beállott a száraz hőség, mely a gabonák magvait a kalászban megszoritotta, azokat végfejlődésükben akadályozta, — mely kedvezőtlen időjárásnak az lett szomorú eredménye, hogy szalma termett ugyan, de a mag ugy minőség, mint mennyiségileg is a legsilányabb hozamot nyújtotta. Mielőtt azonban még ezen hiányos termés is betakaritható és elcsépelhető lett volna, ismét huzamosb erős idő állott be; a gabonák részint rendben, részint keresztekben oly hosszú ideig áztak, hogy a nedvesség miatt behordhatok és asztagba rakhatók nem lévén," magvaik kicsiráztak s ekként a gabonanemüek nem csak eladásra váltak alkalmatlanná, hanem nagy részben még megőrlésre sem voltak használhatók. A Dunának augusztus hó elején bekövetkezett kiáradása, mely áradás a Duna balpartján levő Duna-Mocs, Karva, Muzsla, Ebed, Sárkány és Nána községek, valamint Esztergom város határainak a Duna völgyébe eső részeit oly magas vizzel borította el, a milyen nyári árviz évtizedek óta elő nem fordult. A laposokon levő szántóföldekről és pedig ugy a kisebb földmivesekéről, mint különösen a primási és káptalani uradalmakéról az árviz ezerszámra hordta el a gabonakereszteket, elhordta a lekaszált és tönkretette a lábon levő sarjú termést s végleg elpusztította a tengeri, burgonya és répa ültetvényeket. Mezőgazdasági terményeink és állataink szállítása a nyár folyamán használható közutainkon, vasutainkon és Dunánk viziutjain nehézségekbe nem ütközik, de késő őszszel, vagy télviz idején, legnagyobb részt kőalap nélkül való közutaink annyira romlottak, hogy azokon a szállítás nagy nehézséggel történik. Befejező közlemény következik. Esztergom, december 7. — Személyi hir. Dr. Cziegler Győző műegyetemi tanár ma délelőtt városunkba érkezett, — Miklós napja. »Kip-kop, kip-kop — és eljött újra a hosszuszakállú Mikulás bácsi, hogy megjutalmazza a jó gyermekeket és megbüntesse a Rosszcsont Ferkéket. Ugy látszik, Esztergomban esakis jó gyermekek vannak, mert a virgácsok elmaradtak, ellenben a kitett cipőcskékből sehol sem hiányzott az édesség, a morcz pléhkatona, a kicsi porcellánbaba. A mamák pedig, akik megelőző napon feltűnő számban keresték fel Brutsy, Vörös, Miller bácsik üzletét, igaz örömmel szemlélték az apró világ boldogságát. — De a nagyok is ünnepeltek, ünnepelték pedig városunk egyik legtiszteltebb polgárát, aki egész munkás életét városunk és vármegyénk érdekeinek szentelte s aki iránt a közbecsülés és a polgártársi hála megérdemlett arányokban nyilvánult meg. Ez a mi jótékony Miklósunk : Nozdroviczky Miklós erdőmestér, akinek vendégszerető házánál két nap alig volt elegendő a gratulánsok nagy számának befogadására. — Tegnap ünnepelte névünnepét Ivanits Miklós városi kiadó is, ez az érdemes, puritán, szorgalmas tisztviselő. nál. Szombaton vált ugyanis jegyet gróf Sternberg József, a 32-ik számú budasti házi ezred főhadnagya, aki anyai ágon közel rokon az Andrássy-családdal, Frey Berta kisasszonynyal. Őszinte szívből kívánunk állandó, felhőtelen boldogságot. — Előléptetés. Igen sokan ismerik városunkban s akik ismerik, mind tisztelik és szeretik Piukovics János komáromi törvényszéki birót. Ezek bizonyára örömmel fogják hallani, hógy a győri Ítélőtáblához bíróvá lépett elő. — Lemondás. Gróf Vasguez Károly párkánynánai postamester állásáról lemondott s városunkba költözött. — A városi képviselőtestületből. Amint halljuk, Brutsy János, Dóczy Ferenc és Magos Sándor újonnan megválasztott városi képviselők lemondanak virilis jogukról s igy okvetlenül bekerül a testületbe Wimmer Ferenc, az első virilis póttag, közéletünk e veterán előharcosa, akinek meg nem választása nem a legszebb fényt veti Szenttamásnak képességére a közügyeket igazán előmozdítani tudó férfiak megválasztásában. — A képviselőtestület megalakulása. Ma délelőtt rövid közgyűlés volt a városházán, amelyen ez elnöklő főispán a felfrissített képviselőtestületet megalakitottnak mondotta ki. Maiina Lajos az ülést megnyitván, indítványára Niedermann József elnöklete alatt dr. Gönczy Bélából és Rudolf Mihályból álló küldöttség ment az alispánért, akit állva, viharos éljenzéssel fogadtak. Az alispán előrebocsátván, hogy minden törvényes követelménynek elég tétetett, a képviselőtestületet megalakitottnak jelenti ki. Ezzel ugyan a mai ülés napirendje ki volna merítve, de kéri, engedjék meg, hogy szülővárosa iránt érzett szeretetétől indíttatva, a képviselőknek kiváló figyelmébe ajánlja a fontos függő kérdéseket

% amelyek a városnak vitális érdekét képezik. Kéri, találjanak mielőbb módot ezek megoldására. Engedjék meg, hogy kérje: érvényesítsék autonomikus jogainat a szükséges egyetértéssel, ügybuzgósággal, ügyszeretettel a közjó javára, őt pedig tartsák meg továbbra is jóindulatukban. Boldog karácsonyi ünnepeket kívánva az ülést berekeszti. (Hosszas éljenzés.) Dr. Földváry István kéri az elnököt, hogy engedje meg neki a fölszólalást. Csak a képviselőtestület őszinte, igaz örömének óhajt kifejezést adni a nagyrabecsült és köztiszteletben álló alispán legutóbbi, rég megérdemlett királyi kitüntetése alkalmából. Erre most van első alkalma a képviselőtestületnek s Ő megmegragadja ez alkalmat, hogy a jegyzőkönyvben nyoma maradjon ez érzelmeknek. Mert a képviselőtestület legközvetlenebb szemlélője annak a hazafias, buzgó, áldásos működésnek, amelyet a királyi kitüntetés honorált. Szép szónoki lendülettel kivan — a testület nevében — minden jót. Még Maiina Lajos köszönte meg az elnöknek a függő kérdések elintézésére, az egyetértésre vonatkozó intelmét. ígérte, hogy ez irányban részéről mindent el fog követni, mire a gyűlés a távozó alispán éltetésével Y4

11 órakor végződött. — A polgári érmek. A jubiláris polgári érmek ma délelőtt érkeztek meg s a nap folyamán már sokfelé láttuk az ízléses piros-fehér szallagos medáliát. — Rózsaszínű rovat. A rózsaszínű hírek minden időben, virágillatos májuson és ködös, borongós ősz idején egyaránt rózsaszínű hangulatot teremtenek. A legfásultabb szívnek is eszébe hozzák élete legboldogabb időszakát s a fiatalok boldogságának refleksze enyhe világosságot terjeszt mindenfelé. S annál rózsásabb a hangulat, erősebb a refieksz, minél jobban tiszteljük, becsüljük azokat, akik az élet legfeledhetlenebb napjait megkezdik. EgyJ ily hir terjedt el villámgyorsan vasárnap' a városban, kellemes meglepetést, igaz örömet okozva mindenfelé. Mert a kedves menyasszony, leánya városunk érdemes országgyűlési képviselőjének, Frey Ferencz úrnak, akit a közéletben megérdemlett tisztelet és szeretet környékez s akinek öröme jó barátainak is öröme. S bár a hir azt is tudatja, hogy városunk a képviselő ur családjának egyik legkedvesebb tagját elveszti, a boldogságuk fölötti öröm erősebb a veszteség feletti sajnálkozás— Hármas kitüntetésben volt része a császárjubileum alkalmából Horváth József 76. gyalogezredben

5 őrmesternek. Egyszerre kapta meg a jubileumi érmet, a szolgálati érmet és az ezüst katonai érdemkeresztet. — A tanácsjegyző helyettesítése. A hetfoi tanácsülésben a tanácstagok helytelennek találták a polpármester amaz intézkedését, hogy a beteg tanácsjegyző helyettesitőjét nem a jegyzői kar köréből választotta. Miután Bedő József árvaszéki jegyző elmondotta, hogy nekik a polgármester ez intézkedéséről tudomásuk nem volt, bár a főjegyzővel, maguk közt már régebben megbeszélték, hogy a legnagyobb készséggel és kollegiális örömmel vállalkoznak beteg tiszttársuk munkakörének ideiglenes ellátására, határozatba ment, hogy a képviselőtestület elé — egyidejűleg s tanácsjegyző szabadságidő iránt való kérelmével — oly javaslatot terjesztenek, hogy távolléte alatt iparügyi aktái a főjegyzőInek, a többiek Bedő Józsefnek osztassa-