Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-04 / 97.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. ^LÓFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 írt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁIrMÁNLaptuíajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltíereK és hirdetések [küldendők Széc^enyi-tcr, MO. szánj. -S*-i Kéziratot nem adunk vissza. A király. Esztergom, december 3. Vannak emléknapok, amelyek jelentősége felülemelkedik a mindennapi krónikán s nem a hozzájuk ftiződö' históriai emlékezés adja meg nekik az igazi reliefet, hanem a szorosan vett emberi vonatkozás. A mi szeretett királyunk tegnap ünnepelte félszázados uralkodói jubileumát. Nem a históriai emlék az, amely e napon megragadja lelkünket, hanem a tisztelet, a hódolat és rajongó szeretet érzete az ember kánt, akit a végzet kimagasló polcra helyezett s akit uralkodói s emberi erényei messze felúiemelnek a mindennapin. Egy nagy korszakot töltött be élte hivatásából s a magyar nemzet nem a korszak kiindulási pontjára szegzi tekintetét e pillanatban, hanem e korszaknak azon mozzanataira, amelyek a király és a nemzet szivét és érzéseit egybeforrasztották. Nem napot és évfordulót tekintettünk, nem eseményt ünnepeltünk, hanem királyunkat. S midiin háláima kélt a magyarok ajkain, a nemzet fölött őrködő isteni gondviselésnek szóllott az, amely ezt a királyt adta nekünk s ennek a királynak hosszú életet adott, hogy népeit boldogíthassa. Ereztük e napon mindnyájan, hogy nem a korona az, amely valóban uralkodóvá teszi az uralkodót, hanem a népek szeretete. Nem a trón fénye emeli az uralkodói méltóságot, hanem a hódolat és ragaszkodás, amely a nemzet szivéből a trónra árad. Mert csak ott ragyog egész fenségességében a trón varázsa, ahol az uralkodó szivében a nép s a népnek szivében az uralkodó lakik. A kölcsönös szeretet és bizalom kapcsolhatja csak szétválaszthat lanul össze az uralkodót népével. S ez a szent kapocs — a szeretet és bizalom kapcsa — fűzi a magyar királyt a magyar néphez s a magyar nemzetet koronás királyához. Bánatban s örömben együtt érez a király és a nemzet. Átérzik, átszenvedik egymás baját s együtt örvendenek, együtt ünnepelnek, ha boldogság verőfénye derül reájuk. Nekünk, magyaroknak, minden bajunkban vigaszul, minden szenvedésünkben segítségül áll fölöttünk a szerető király. Jó és balszerencse közt támaszunk és védőnk, vigaszunk és reményünk, biránk és atyánk. S viszont, midőn jöttek a sors nagy csapásai, amelyeknek terhe alatt Összeroskadt a királyban az ember, — ott volt királya mellett a vele együtt szenvedő, az őt rajongással szerető magyar nemzet. Nem rideg kötelességből hódol a magyar királyának, érzése nem merev loyalitásból fakad ; az alattvalók hódolatának, szeretetének tiszta forrása az őszinte szeretet és nagyrabecsülés. A magyarok fohásza szállott pénteken az ég felé, hogy a nemzenek fölött őrködő isteni gondviselés tegye boldoggá a királyt s tartsa meg sokáig mindnyájunk boldogságára, mindnyájunk vigaszára. Mert a király boldogsága a nemzet boldogsága, az ő élete a nemzet élete. Néhány szó a költségvetési vitákhoz. Esztergom, december 2. A város képviselőtestülete rövid két nap alatt letárgyalta a költségvetést s igy a város pénzügyi élete tovább tengődésének módozatai egy esztendőre meg vannak állapítva. Meglepetésekben nem volt hiány. Éles támadásoknak volt kitéve a tanács, amelyben a felfelé kapaszkodás indái nagyon erősre növekedtek a nélkül, hogy gyökerüket lelnék abban a törekvésben, amely csakugyan javát akarja a városnak, könnyebbségét a lakosságnak. Sem a polgármester, sem a tanács számára nem keresünk védő Iz .Esziep és Vidéke" tárcája. A ^KicsiiíyckAhitatá'^ból.*) Reggeli ima. Aranyos sugár int, Elhagyom az ágyat Ébredő madárral, Harmatos sugárral Jó atyám, imádlak. Oh, mig a nap ragyog, Örüljek, szeressek, Ég és föld Urának, Apámnak, anyámnak Örömet szerezzek ! II. Esti ima. Kis kezemet Összetéve szépen, Hozzád szólok jó Isten az égben. Imádkozom szivemből tehozzád, Hallgasd meg jő gyermeked fohászát. Este van már, ágyacskámba térek, Tőled csendes, édes álmot kérek: Jó éjszakát apának, mamának, Dicsőség az ég és föld Urának! *) Összeállította : Ssámord Ignác, az esztergomi Óvónőképző igazgatója. Budapest. Kiadja a Szent István Társulat. 1898. A szép gyűjteményt hivatott toll fogja megbírálni . A kenyérbél-virág regéje. — Mantegazza „Virágregéibol." — (Folytatás.) Mikor a hires spanyol szakács Menegu előtt megjelent, ez véleményét megváltoztatva, minden kérdés nélkül azonnal kész lett volna őt visszaküldeni s útiköltségét is megfizetni. De óvatos akart lenni s megkérdezte tőle: — Mi a neved ? — Sancho Panza. — Talán Don Quixottnak a szolgája ? — Igenis az. — De hát hogy hagyhattál el olyan hires urat ? — Mert nem szerette a finom konyhát, megelégedett bogyóval és száritott fügével s mert a risottót gyűlölte. — Azért hagytad el? — Igenis, kegyelmes uram. S attól a naptól kezdve csak risottót készítek, csak risottóval élek. Számtalanszor csináltam a spanyol udvar, a marokkói császár, a bagdadi kalifa, a . . . — Elég már, Sancho. Hát mondd csak legelőiszar is milyen kiváló tulajdonsággal kell birni a tökéletes risottónak ? — AzzaJ, hogy a rizsszemek megfőjjenek, de szét ne főjjenek. Kevés szó volt ez, de a szakácsművészet geniusa sugalmazta; kevés szó volt, de magában foglalta a risottó egész történetének bölcseletét, az ételművészet egész esztétikáját, a bűvész jól tudta ezt s tudta méltányolni is. Minden tudománya, minden lángesze mellett se volt képes soha a risottó metafizikáját ilyen plasztikusan kifejezni, ilyen rokonszenves fogalommá tömöríteni. — Mindig megfőjjön, de szét soha ne íojjön! ismételgette a bámulat remegő hangján. Te vagy az én emberem, te érted a risottó készítésének titkát. Siess azonnal a konyhába, tégy boldoggá ! S Menegu annyira boldognak érezte magát hogy egy hónapig mindig csak risottóval élt, egyebet semmit sem tett, csak a gyomrával foglalatoskodott, ugy hogy napról-napra kövéredéit s minden haját visszanyerte, a mit a bőjtölés oly sok hónapja alatt elvesztett, * Azt hiszem, emiitettem hogy Sancho bolond volt, de a bűvész egészen bele merülve Ínyenc élvezetébe, ezt csak két, vagy három hónap múlva vette észre. Sancho bolondsága különben nagyon ártatlan természetű volt. Púpos volt és kancsalitott, nagy hasa volt és dadogott s mégis azt hitte, hogy valamennyi leány szerelmes belé s minden jövedelmét arra fordította, hogy nekik udvarolhasson, őket drága ruhákkai és nagy értékű drágakővekkel ékesíthesse. Azok elfogadták az ajándékát, mosolyogtak is rá, de az elhatározó pillanatban cserben hagyták. Alig foglalta el Menegu bűvész házában a szakácstestület elnöki állását, halálosan beleszeretett egy nagyon szép, | nagyon kedves divatárusnőbe, a ki épen szemben lakott a bűvész házával. Kezdetben epedő pillantásokat vetett j feléje, aztán ékszert küldött neki ajánj dékba ; de az visszautasította, azonban : megüzente, hogy ő csak a virágokat szereti, ! Sancho most már virágokkal kezdte őt ostromolni. Ámbár télidő volt, mégis I rózsákat küldözött neki. Az elfogadta, de i tudtára adatta, hogy a gyöngyvirágot jobban szereti. Sancho aztán gyöngyvirágot is küldött neki, melyért ugyanolyan sulyu aranynyal fizetett, — A gyöngy virágot nagyon szeretem, de szeretnék egy szál orchideát. Soha sem láttam, de azt mondják, hogy nagyon szép és drága virág. Sancho rátalált az orchideákra is és drága pénzért Milánó valamenynyi melegháza és virágcsarnoka a szép divatárasnőnek küldte legritkább virágait. Flóra valamenynyi lépcsőfokán felkúszott már a szegény Sancho s minden ujabb ajándékára s a leányka minden ujabb mosolyára azt hitte, hogy közéig már a pillanat, a melyben számithat megérdemelt jutalmára, — azért nagyon elégedett volt. Máté Pál (Vége köv.)