Esztergom és Vidéke, 1898

1898-12-04 / 97.szám

szavakat, de végre is a képviselő­testületben kellet volna energiának lenni, hogy megtisztítsa független­ségének és tapintatának teljes kifej­tésével azokat a sárgalázas vidéke­ket, amelyek elterülnek a városi adminisztráció körül, és ime épen azt tapasztaljuk, hogy ebben a képvi­selőtestületben sincs erély s azt is leginkább a gondatlanság vezeti, mert hisz keresztül engedte menni azt a budgetet, melyről egyik elő­kelő tagja a képviselőtestületnek azt mondotta, hogy »ily állapot mel­lett tisztességes kereskedő cég rég cső­döt kért volna maga ellen.* Első sorban természetesen az ad­minisztrációban van a hiba. A ve­zetés és munkabeosztás tekinteté­ben a szervezési szabályrendelet nagyon csekély pozitivitással bir. Innen, hogy a jelesen dotált tiszt­viselők nagy száma s az abnormis személyi kiadások dacára az ad­minisztráció merőben tarthatatlan. S a budget tételei tökéletesen megfelelnek az administráció sötét képének. Összeállítása oly zavart, hogy abból tiszta képet lehetetlen alkotni a város gazdálkodását illető­leg, ugy hogy valóságos megdöbbe­nésszerű szenzációt keltett a függő kölcsönök és kamatok rendezésére vonatkozó számvevői felvilágosítás. Az egyes tételek indokolása hiá­nyos, a zárszámadás oly felületes, hogy amellett, miszerint pótköltség­vetés készítése nélkül az évet ki­húzni nem lehet, ép oly lehetetlen­ség a törvényhatósági ellenőrzés. Az előirányzat tartalma sem fe­lel meg a követelményeknek, a fe­dezeti cimek nélkülözik a részlete­zést és a kielégítő indokolást. És mindezek daczára a képvise­lőtestület keresztül siklik az egész khaoszon, történnek gyermeteg de vérig sértő felszólalások is, de megelégszenek azzal, hogya legfonto­sabb dolgot, a »financiális művele­tek t tárgyalását december 29-ére hagyják, tehát az év utolsó napjaira. Konstatálják a tanács slendriánsá­gát, mulasztásait, még sem történik semmi, a nagyhangú, véresszájú dikciók elhangzanak, foltot hagynak a tanács és a pénzügyi bizottság integritásán, de »amely folt nem tisztit. * Tehát a legfőbb hibát mégis a képviselőtestületben kell keresnünk, abban a képviselőtestületben, amely leginkább jámbor nyárs­polgárokból áll, akik a közigazgatási kérdésekhez nem értenek, meg föld­mivelőkből, akik e téren ép oly já­ratlanok. És amellett tisztán nem közérdekből, hanem legtöbbnyire földön-mászó, csúnya pártoskodás­ból tesznek mindent s befolyás haj­hászási viszketeg vezérli tetteiket, gondolkodásmódjukat. Hallottunk és ez a helyzetet leg­hívebben . illusztrálja — egy ép oly bombasztikus, mint naiv nyilatkozatot is, amely dr. Földváry főügyész egyik helyes s csak jogászembertől kikerülhető fejtegetésére azt jegyez­te meg, hogy *neki nem imponál­nak a jogászok*. Meg merjük mondani, hogy ez az ur Brutsy János volt, ki bi­zonyos * rossz fogalmazások > miatt neheztelt a főjegyzőkre, mint az el­lenzéki pártok Krieghammerre. Hát bizony minden józan eszű képviselő nagyon csodálkozott erre a nyilat­kozatra, mely egyszerűen kijelenti, hogy a közigazgatási tények bírá­latánál nem ér semmit egy ügyvéd ember véleménye, aki évek hosszú során, mint szakmáját ezt tanulja, s azután is egy életet annak gya­korlatában tölt el. Már ebben a do­logban ez a nyilatkozat nagyon táti­utas és lehet, hogy a Major utcá­ban, meg a Kerektemplom tájékán hatásos volt, de a képviselőtestületben megmosolyogták. — Amellett kissé túlságos elbizottságra vall, mert azt sejteti, hogy egy gazdasági szesz­főzdében több közigazgatási isme­retet lehet elsajátititani, mint az egyetemen. Méltó pendantja volt — bár nem az abszurditásban és nagyképűség­ben — de a naivságban Dóczy Antal számvevő kijelentése, amely arra vonatkozott, hogy a földtulaj­donosoknak, ki saját földjükön szed­nek homokot, azt nem szabad be­hozniuk. Csinált is , ez a kijelentés nagy zavart, melyet szintén dr. Földváry csillapított le. Ezt a két incidenst a helyzet megvilágítására hozom fel, hogy rámutassak: Ilyen talentumok intézik, dirigálják kedves városom, köz­ügyeidet! Várható-e ilyen pénzügyi kapacitástól, mint a számvevő ur, hogy helyes, reális költségvetést összeállítani képes, avagy feltéte­lezzük-e, hogy megtudja bírálni ezt a költségvetést az a városatya, ki oly nyilatkozatot képes kiszalasztani a száján, mint Brutsy János ur ? Ezek után kedves polgárok, tűrjétek békességgel a horribilis pótadót, avagy az esetleges anyagi tönköt, hisz szabad akaratból választottátok kép­viselőiteket, az pedig a vezetőtő­ket, a városi tisztikart. Ki mint vet, ugy arat! J—k I—n. Márvány- és katermelésünk szük­ségletei. Esztergom, december 3. esztergomi márvány és kő ár tekinteté­ben sem bir vele versenyezni. Ehhez já­rul azon körülmény, hogy mig a karszt­márvány eldarabolása- megmunkálása és csiszolása géperővel és gépügyességgel történik, az esztergommegyei kőfaragó műhelyekben még mindig a drágább és lassúbb házierővel dolgoznak. Felemiitjük végül azt is, hogy még kösépitkezéseknél sincsenek kellő figyelemmel arra, hogy a kitűnőbb és megbízható anyagú ma­gyar márvány használtassák, hanem lé­nyegtelen megtakarítás érdekében a karszti anyagot irják elő. Ily anyagbői készült például a győri és komáromi törvényszéki paloták lépcsőzete stb. Ha tehát az esztergommegyei márvány és kőbányák s a velők szorosan kapcsola­tos kőfaragó-ipar sorsán segíteni aka­runk, sorra kell vennünk az emiitett kö­rülményeket s gyökerében kell orvosolni a bajt. Első sorban olcsóbbá kell tenni a termelés és megmunkálás költségeit. Eh­hez az szükséges, hogy azon munkákhoz, melyeknél az embererő nagy anyag-, idő- és erőpazarlással jár, géperőt alkal­mazzunk. Jóllehet az esztergomi márvány réteges fekvése oly általános szerepet a gépmunkának nem ad, mint például a karsztanyagnál, mégis a kövek elapró­zása, például a lépcsődarabokba való elmetélése és meggyalulása, fúrása stb. terén nagyon megkönnyíti a versenyké­pes munkát. Minthogy pedig a kereske­delemügyi m. kir. ministerium iparfej­lesztő akciója különben is programmjá­ban bírja a kisipari szövetkezeteknek anyagi erővel való támogatását, oda kell hatni, hogy a legszükségesebb gép­telepek, esetleg alakuló szövetkezetek részére, állami segélylyel létesíttessenek. Szükséges volna a középitkezések te­rén a magyar márvány és kő uralmát általánosabbá tenni s a tervezésekben és munkakiirásokban a magyar anyag használatára súlyt helyezni. A vasúti szállítások tekintetében is többféle jogos óhaj kielégítésével lehetne előmozdítani ez ipar életrekelését. Három osztályba sorozhatjuk e tekintetben a kívánalmakat. A vasúti szállítmányok deklarációja egyszerűsítendő volna. A szobrok és ékítmények külön tekintet alá eső anya­gán kívül, a többi kőszállitmányok e há­rom osztályba volnának sorozandók: nyers, faragott és csiszolt kő. Ami pedig a szállítási dijakat illeti, a nagyfogyasztó Budapestet véve figye­lembe, ez, jóllehet a m. kir. államvasu­tak a kamara kérelmére 1893-ban már engedélyeztek némi díjmérséklést, hogy azonban a mai díjszabás is aránytalanul terhes, annak legegyszerűbb, de legmeg­győzőbb bizonyítéka az a körülmény, hogy Piszkéről, Süllőről, Nyerges-Újfalu­ról a Budapestre szállított kő nagyobb része tengelyen megy, mert még mindig előnyösebb a szállítókra a kocsi-fuvar, mint a vasúti ut. Végül a vasúti kívánalmak során elő­adhatjuk, hogy a községek mentén levő vsuti állomások berendezése is több kí­vánni valót hagy fenn, igy a süttői állo­más teher-rakodója igen kicsiny, más ál­lomásokon mérleg hiányzik stb. Mindezek a panaszok és óhajok oly természetűek, hogy bennök Nagyméltó­ságod jóakarata nyújthat orvoslást. Kétségtelen azonban, hogy maguk az érdekeltek is, az erők és törekvések egyesítése utján, sokat lendíthetnének iparuk sorsán s egyesült anyagi erő vei és szövetkezett munkával a modern fej­lődés sok oly eszközét meghonosíthat­nák telepeiken, melyeket csak veszedel­mes hirből ismernek, mint versenyzőt manap. Vaskos kötetben jelent meg a győri Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése a kamara 1897. évi közgazdasági viszo­nyairól. A vármegyénkre vonatkozó gaz­dag részt bővebben ismertetni fogjuk, ezúttal egy érdekes fejezetet közlünk belőle. A márvány- és kőtermésünk elő­mozdítását célzó kérelem a következő­képpen hangzik: Az esztergommegyei márvány és ko legnagyobb ellensége a karszti márvány és kő ; ez nagyobb tömbökben fejthető, a fejtés alkalmával még puha anyagja folytán könnyebben és olcsóbban meg­munkálható s a déli vasút kedvező tá­volsági díjtételei mellett Budapestre oly célszerűen szállítható, hogy ott az sasa R^W^ anfmmmw^ MMHM mhmMWsmhmm&m Wnemmmtln&airiaMni Esztergom, december 3. — December 2. Városunk közönsége is méltóképpen megünnepelte királyunk örömnapját. A katonai zenekar már csü­törtökön este zenés takarodót, tegnap reggel pedig ébresztőt tartott, majd megszólalt a Bazilika ünnepihirdető mély harangszava. Ünnepi istentisztelet két he­lyen volt: a székesegyházban és kir. városi plébániatemplomban. Amott Wézinger Károly kanonok pontifikált, jelen volt a vármegye tisztikara élén a főispánnal, a városi tisztikar egy része a polgármes­terrel, a katonatiszti kar Pauer ezredes­sel és Hartmann alezredessel, a gimná­zium és reáliskola ifjúsága tanáraival és mások. A kir. városi templomban a há­laadó misét dr. Fehér Gyula plébános mondotta, itt jelent meg a kegyúr város tisztikarának nagyobbik része, Kollár Károly gazdasági tanácsossal, az elemi iskulák növendékei, az ezred le­génységének egy része. Mise után követ­kezett a katonai hadi érmek ünnepies feltűzése, még pedig először a tiszteknél, azután a legénységnél. A 76. gyalogez­redben a gyengélkedő ezredparancsnok helyett budavölgyi Pauer Fei enc ezredes vezette az ünnepi aktust a budautcai kaszárnya udvarán. Hosszabb német be­szédben ecsetelte a nap jelentőségét s szavait magyarul is megismételte, mire Vogel alezredes mellére tűzte a pi­rosszallagos érmet. Majd az ezredes tűzte fel az alezredesnek és a többi tisztnek, amire a zászlóaljparancsnokok kezdették meg az érmek feltüzését. a le­génység között. — Egészen hasonló ün­nepély folyt le a külső laktanyán a 26, ezred itt maradt részenek körében Itt a beszédet Hartmann Gusztáv alezredes mondotta, akinek Stanits őrnagy tűzte mel­lére az érmet. Magyarul Pistyánszky had­nagy beszélt, szavai végével háromszor megéljenezve a királyt. Délben a tiszti ka­szinóban ünnepi lakoma volt, amelyen a tartalékos tisztek is résztvettek. Meg lett vendégelve a legénység is, amely­nek egész nap szünetje volt. Az iskolák­ban is szüneteltek az előadások. — Rendkívüli ájtatosság. December hó 8-án d. u. fél 5 órakor a fogadalom megújítás ünnepélye fog a vízivárosi zárda templomában megtartatni. Az áj­tatosságot szt. beszéd előzi meg, melyet dr. Walther Gyula apátkanonok tart. Ez alkalommal lesz felszentelve a »San­tissima Bambina* kedves Mária-szobor. — Személyi hirek. Boluzár József püspök, érseki vikárius csütörtökön Bu­dapestre utazott, hogy a Mátyás templom­ban tartott istentiszteleten résztvegyen. — Özvegy Kovács Pálné, a köztisztelet­ben álló agg úrasszony hosszas beteges­kedéséből teljesen felépült. — Az Oltáregyesület nyilvános isten­tiszteletét folyó hó 11-én tartja a vízi­városi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a gyónást végezhe­tik. Az imádási napon pedig fél-7, 8, 9 és 10 órakor mise, délután 5 órakor beszéd és litánia. — Rózsaszínű rovat. Stojanovits Sán­dor kir. bírósági jegyző, fiatalságunk e kedvelt tagja, holnap tartja eljegyzését Szvoboda Kornélia kiasszonynyal, özv. Szvoboda Románné szép leányával. Őszinte Örömmel gratulálunk, — Legfelsőbb kitüntetés. A király Szabó József csendőrszázadosnak, a hely­beli szárny parancsnokának az arany érdemkeresztet adományozta. — Lovag Fries Alfréd, bécsi min. titkár, akit vá­rosunkban is jól ismernek, a Ferencz József-rend lovagkeresztjével lett kitün­tetve. — Az «ErzSÓbet» nőegyesület választ­mányának tagjai, f. hó i-én elnökük: gróf Csáky Károly püspök lakásán ösz­szegyültek, hogy bejelentsék azokat a szegényeket, akiket segélyezésre — sze­mélyes meggyőződésük alapján — érde­mesnek tartanak. Ezek nevét a titkár mindjárt be is vezette a szegények ál­landósított egyesületi törzskönyvébe. A gyűlésen kimondották, hogy 500 frtot a szemérmes szegények, 500 frtot a többi szegény között osztanak ki. Behozták a kenyérszelvény-rendszert is. A kará­csonyfa bizottság tagjai lettek Kaán Já­nosné elnöklete alatt: Burány Ernőné, Brutsy Gyuláné, Kersch Ferencné, Lackó Vilma, Leitgeb Jánosné, Mattyasóvszky Marianna, Palkovics Jenőné, Pély Vik­tória, özv. Szvoboda Románné és Vég­helyi Ödönné. — Szerenád. A városi földműves-zene­kar tegnap este szerenáddal lepte meg névnapja előestéjén Frey Ferencz orszgy. képviselőt és Dóczy Ferenc tüzoltófő­parancsnokot. Ez utóbbi tiszteletére ba­rátai és ismerősei ma este barátságos lakomát rendeznek a «Katolikus Legény­egylet helyiségében.* — OrvosgyÜlÓS. Az Orvos és Gyógy­szerész Egyesület ma este a >Porgesz» vendéglőben összejövetelt tart. — A Kath. Kör programmja. A Ka­tolikus Kör választmánya szerdai ülésén elhatározta, hogy tekintettel a nemzeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom