Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-20 / 93.szám

Esztergom, 1898. XX évfolyam. 93. szám. Vasárnap, november 20. AZ „ESZTERGOM VIDÉ KI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LA IMA. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY K ÁL: MÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYlIItA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hom kéziratok, előzetesek, nyiltterek és Mröetések jküldendok Szécljertyi-tér, 330. szán]. Kéziratot nem adunk vissza. M

e

ÍÜ cicáik Vasárnap és csütörtökön. <? • jiLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Kisdedovódák hiánya. Esztergom, november lg. Városunk polgársága részéről ismételten halljuk a panaszt, hogy nincs elég kisdedovó (hisz tulajdonképen csak egy van, azt is magánosok tartják fen) kisdedeinek elhelyezésére. S e panasz teljesen jogosult. — Mert a kisdedovók — habár nem az a közvetlen céljuk és rendeltetésük, — mintegy bevezető iskolákat képeznek az elemi oktatáshoz. Hogy a kisdedovó ügye csakugyan fontos ügy, melyet némi tanácskozás, tervezgetés után nem szabad visszatenni a sarokba, a honnan néha napján előveszik, az kétségtelen dolog Hogy milyen áldás egy jól berendezett kisdedovó a szülőkre és gyermekekre nézve, annak bizonyitgatását jelen alkalommal mellőzzük, csak azon egyetlen előnyét emiitjük fel, amelyet azon iskolák vezetői éreznek leginkább, akik a khdedóvóból kikerült gyermekeket -okítják. Mily óriásj különbség van egy kisdedóvóból kikerült és egy olyan gyermek között, aki még egészen fegyelmezetlenül, minden előleges oktatás nélkül lépi át az iskola küszöbét ! Mennyire meg van könynyitve a tanítónak dolga az olyan gyermekekkel, akik a padban rendesen ülni, némileg figyelni is tudnak, kiknek fejlődésnek indult tehetsége a tanulás bizonyos fogalmával bir már, sőt valamicskét tudnak is, ami csekélységnek látszik ugyan, de a tanítás és tanulás kezdetén nagyon is megbecsülendő. Mellőzve tehát a kisdedóvónak egyéb — és pedig fontosabb — előnyeit, már ezen említett egyetlen hasznos eredmény is eléggé fontossá teszi a kisdedovó ügyét arra, hogy azzal foglalkozzunk. De ez a fontos ügy, sajnos — egyúttal elhanyagolt ügy is. Megvan ugyan a törvény, de mint az oktatásra vonatkozó törvények jó része, ez is csak irott malaszt. Hány község van csak megyénkben, melyekben ez üdvös törvény még sincs végrehajtva, dacára, hogy a kir. tanfelügyelő s a hatóság a maga részéről mindent elkövet . . . Hány községben hiányzik a kisdedovó ? Pedig a falusi népnek is nagy hasznára | válnék a kisdedóvó, a szülők nyugod! tabban mehetnének a mezei munj kára s nem rémítené őket oly | gyakran a harangok kongása, a ; házak közt felemelkedő füstoszlop, I melv sok ember otthonának, vajgyonának pusztulását jelenti s | melynek okai legtöbb esetben a | felügyelet nélkül maradt kis gyermekek. De tekintsük Esztergomnak mulasztását e téren. Mint a hivatalos kimutatás bizonyítja, Esztergomban van ezernél több gyermek, kik kötelesek volnának kisdedóvódába járni, s ezekből körülbelül 200—230 gyermek jár csak a kir. városi óvodába, elenyésző rész az óvónőképzővel kapcsolatos mintaóvódába, a többi anélkül marad. A szülők némileg menthetők, mert az egyetlen kisdedóvó bármily tágas is, a gyermekek összeségét nem fogadhatja magába, s a kisdedóvó vezetője bármily képzett és lelkiismeretes legyen is, a kellő eredmínyt a gyermekek ily nagy -— mondjuk törvénytelen — számával el nem érhet. Mint tudjuk, a kir. tanfelügyelőnek van tudomása e tarthatatlan állapotról s fel is szólította, sőt isméteken figyelmeztette a városi elöljáróságot a kisdedóvó ügyének rendezésére, de azért minden ugy van, a hogyan volt, Pedig ha már a falusi népet is méltán kárhoztatjuk azon közömbössége miatt, melyet a kisdedóvók ügye iránt tanusit, mennyivel inkább felróhatjuk azt egy olyan intelligens városnak, mint Esztergom, amely iskoláira oly horribilis Összeget költ. Haladnunk kell — és haladunk is sok tekintetben ; de nem szabad elmaradnunk a népnevelés előkészítő intézményének: a kisdedóvónak rendezendő ügyében sem. Esztergom elég szerencsésnek mondható az iskolák dolgában • a kisdedek nevelésének céljaira nem kellett neki eddig áldozni, de ha áldozatok nélkül nem oldható iz .btafii és Mfa

1 tárcája. Őszi rózsák. Hajnalka ^dáskor, Kora nap keltével Sóvár szemmel nézek Kis kertedben széjjel. Lesem benne jöttét Az őszi rózsáknak, JSlső hírmondóit Á ht s fdoklásnak. S hogy a fájdalmas hirt El ne vigyék hozzád, Tövestül kitépek Minden őszi rózsát. Velszi Bárd. Hamupipőke kisasszony. — Kz «Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — •— Vége. — Négy hét leforgása után Irén a következő rövid kis levelet irta nővérének : >Jer haza. Róna nem nyilatkozott. Világos, hogy téged szeret. Semmi olyast nem észleltem, mióta oda vagy, hogy talán szívélyesebb lett volna hozzám, mint ha mindkettőnkkel együtt lenne. Tehát ha hazajösz, megbeszélésünkhöz híven én utazom el.« E levélre Róza azonnal haza jött. .A ravaszkodás tehát eddig még nem vezetett bizonyosra, Másnap reggel, ugyancsak mint négy hét előtt Róza, most Irén csomagolta ruháit, elutazandó a keresztmamához. Ez a kis csel nem tünt fel senkinek. Hiszen egész természetes, hogy egyszerre két nagy leány nem maradhat el idegenben. Ki gondozná akkor a hivatalnok papát ? Talán a kis csitri ? Irént éppúgy kikisérték, mint négy hét előtt Rózát. A két nagy leány messze elől menve, most is össze súgott-búgott. Mintha a távozó egy kissé halvány és szomorú lenne ! A kicsike most is a papa mellet ment, azzal a különbséggel, hogy most nem duzzogott, mert hát nem kért és így nem is tagadhattak meg neki semmit. Az elinduló vonatról sokáig visszaintegetett Irén. A két elutazás között most éppen csak az a különbség volt, hogy visszatérő útjukban közrefogván a papát, Róza is meg a kicsike is boldogan kapaszkodtak apjuk karjába. Az egyik igy gondolkozott: »egy szigorú nénével kevesebb.« S boldog volt. A másiknak gondolata sokkal rövidebb, csak ennyi: »talan engem szeret ?« S szivében egy reménylendő boldogság magja vert csírát, hogy ; aztán virágozhassák. A lámpán fényellenző van. Az ellenző azonban egy helyütt repedéses, azon a repedésen egy gyenge sugár éppen odaesik a divánon alvó kicsike arcába. Fekete hajzattól koszorús, csintalan kis angyal-arcán olyan félgunyos mosoly. Mintha valami boldog titkot rejtegetne igy álmában is. Avagy tán álmodik valakiről. Egy királyfiról aki egy talált kis papucscsal az egész világot bejárta, azzal az elhatározással: amelyik lánynak a lábára felmegy az a pirinyó kis papucs, azt feleségévé, királynévá teszi. Lehet, hogy arról álmodik, hogy az a kis papucs az ő lábára könnyedén felszalad s ő a hamupipőke — kisasszony, a »kicsike« — királyné lesz. Lehet! ! . . . A két idősebb lány halkan, elfojtottan, szinte megtörve beszélget, nehogy az alvót felébreszszék. Felzokog az ifjabbik : — Oh, én megtudnék halni . . . — Ugy szeretem ! Ugy szeretem ! — Egy csókjáért elkárhoznék ! — sóhajtja a. másik. A kicsikének nyughatatlan álma lehet. Talán nem pászol a kis papucska a lábára ? Nem, az lehetetlen! Megmozdul alvó helyén. A szobában melegség van. Majd magára rántja a paplant, majd lelöki. Majd ismét lelöki feje alól a vánkost s kicsi szép feje lenn pihen a takarón. Eközben a vánkos alól egy kis négyszögletes valami esett Róna csak eljött mindennap, mint rendesen s nem mutatott, semmi eltérést, hogy Rózát tán komolyan szeretné. Egyaránt meleg s udvarias volt mindkettőhöz . . . Az idő kerekén ismét lepergett három hét. Beszélgettek együtt mindenről. A társaságról, zenéről, irodalomról, sportról, nyári mulatságról, melyre ő nagyságáékat minden bizonynyal elvárja Rózsa ur. Még a Katicza kisasszonyt is. Utoljára már az időről is beszélgettek, meg a Katókáról is. Szóval mindenről folyt a téma csak egyről nem s ez a nem tárgyalt téma úgy látszik szoros össze| függésben volt azzal a titkos kis levélkével, melyet négy hét multán irt Róza Irénnek : »Hazajohetsz ! Semmi uj! Valóban ez az ember vagy nem tud kettőnk közül választani, vagy nincs tisztában érzelmeivel. Kettőt s többeket csak Keleten szokás szeretni. Ha vájjon nem közönséges, csélcsap Don Juán-e ?« III. Fontos dolgok komoly megbeszélését, tereferét a lányok mindig estére szoktak tartogatni. Ámbár a tereferéből nappal is kijut elég. Lenyugovásnál, egymás közt lehet leginkább és legfeszélytelenebbűl beszélgetni. Ez a fiatal Jányok szokása. ... A házban már mindenütt kialudt a láng. Egyedül a lányok szobájában, j ég még a lámpa.