Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-20 / 93.szám

meg e kérdés, a jövőben nem szabad attól sem visszariadni. A kisdedek nevelésének szent ügyében kérjük tehát városunk hatóságát, hogy e fontos és eddig elhanyagolt ügyet vegye ismét elő s ne is tegye addig félre, mig Esztergom városához méltó módon el nem intézi azt. Ezt kívánja tőlünk a nevelés fontos ügye és a törvény is egyaránt. Scipió. Színészet. — Heti tudósítás. — Esztergom, november 19. Immár két hete, hogy Havy Lajos színtársulata közöttünk tartózkodik, bemutatkozott már mindenféle zsánerű darabokban, ugy hogy határozott ítéletet alkothatunk magunknak a társulat értékéről. De mielőtt ezt tennénk, a helyi lapok kritikusairól volna egy megjegyzésünk, t. i. az, hogy mihelyt a lap székében helyet foglalnak, többnyire előveszik a legfeketébb pápaszemet, követelőbbek, ridegebbek és kegyetlenebbek, mint Alexander Bernát, vs.gy Keszler József a Nemzeti Színházban s szinte kirí referadéjukból (talán, hogy trikó kritikussággal ne vádoltassanak,) a tendencia a kifogások, megrovások keresésére s ha a játékban ilyet nem találnak, előveszik a szereplő cipőjének tompa orrát, rossz szabású spencerét ! Hagyjuk ezt a kritizálást Pázmándy Dénesnek, aki csak fecseg, de >szellemesen* szokott fecsegni a »Színházi Hét eben. Mi nem vagyunk Budapesten, nem is ülünk bársonyzsölyén s tudjuk hogy Duse-staggionék nem igen látogatnak el hozzánk, legfeljebb Solymossy, vagy Németh Jóska egy-két estére. A nagy vidéki társulatoknak meg van az állandó téli-tavaszi állomása oly helyeken, ahol rendes, néhány ezer forintos szubvenció is várja. Ezek a társulatok kŐpalotákban játszanak és nem a »Fürdő c vendéglő pódiumán. Amely társulat, le a földre, alig hallható tompa zörejjel. — Mindkettőnkkel szemben olyan melegen viselkedik. Szólt újból Irén. — De hát kit szeret jobban ? — Kit szeret ? — visszhangzik a másik ajkról epedőn. Róza odalép a dívánhoz, felemeli a vánkos alól kiesett tárgyat. Az egy kis rózsaszín bársonyos, celulose-diszitésű, ezüst sarkú és kapcsu imádságos könyAecske. Drága, filigrán munka. Kinyitja a könyvet, A másik arc is az imakönyvecske fölé hajol s amint a barna s szőke fej, szinte egymásra tóul, fájón, remegőn olvassa el Róza az első lapon levő dedikációt: »Legdrágább, egyetlen Katókámnak: Róna Béla. Utána kihull a könyvből egy négy levelű here, rajta a kicsike Írásával: »Bélámtól.* Akkor aztán egymásra tekintenek s az egyik ijedt s fájdalmas arc visszatükröződik a másik ijedt s fájdalmas arcban s agyukat egy gondolat foglalkoztatja : A kicsike ! ... ki hitte volna ? . . , A szobában pedig mintha visszhangzó sóhaj kelt volna: — kit szeret? kit szeret ? Brukner Gyula. pláne a téli saisonban idetéved, az az elsők közé nem tartozhatik s hölgyei nem igen hozathatják Worth-tól ruháikat. Ide csak kisebb társulatok jönnek, rendesen fiatal társulatok, amelyek még nem ismerik közönségünk színházlátogató szenvedélyét. (?) S mert fiatal társulatok, teljesen nem harmonikusak, összetanultak, ezek között a kis alfa és a nagy ómega egymás mellé kerül, de rendszerint ambiciózusak, telve törekvéssel, a hivatásukhoz való nagy ragaszkodással ; ami módjukban áll, produkálnak. Ilyen a jelenlegi társulat is; jó középszerű általánosságban, egyes tagjai pedig a középszerűségen felül emelkednek. Általában pedig oly előadásokat mutatnak be, amelyeket a mi — a főváros közelsége következtében — ugyancsak kényes Ízlésű közönségünk acceptál és honorál. A társulat teljesen megérdemli a pártolást és ezért nem jól cselekszenek a kritikus urak, amikor a sok méltányolni valót nem veszik észre az előadásoknál. A közönség, ha elfárad az előadásokra, nemcsak hazafias, kulturális kötelességet teljesít, de kellemes szórakozással tölti idejét. E hét mozgalmas hete volt színészeinknek a már hírül adott két vendégszereplés miatt. A három este egyaránt, sőt szinte fokozólag győzött meg arról, hogy ugy Mátray Ilonka, ez a bájos, üde gyermekleány, mint Hoffmann Jenő hivatásból lépték át, amaz Rákosi Szidi sziniskolájának, ez az Országos Színművészeti Akadémiának küszöbét. Hova fejlődnek, mely irányban fog kétségtelen tehetségük megizmosodni, most még alig lehet megjósolni, azt azonban kétségtelennek tártuk, hogy abból a bizonyos szikrából rejtőzik lelkükben. A három este közül talán legsikerültebb volt a második : Az ördög mátkája, amelyet szinte kifogástalanul hoztak szinre. Természetesen erősen hatott a speciális erdélyi levegő, a poétikus kidolgozás, sőt a takaros torockói ingvállak is. Bera Rózsa excellált ez este, vetélkedett vele Heltaitié. Havy, de különösen Heltay nagyon jók voltak. A tragikus befejezés pedig oly hatással járt, hogy a szép szemek közül egy sem maradt szárazon. A »Nagymama <-t boldogult Csiky Gergely egészen Prielle Kornélia egyéniségére szabta; az ily ruhák pedig más szereplőn többé-kevésbbé mindég víszásan állanak. A szerep (Szeré mi grófnő) tele van finom, aprólékos nuanSeokkal, s Recskey Herminnek dicséretére válik, hogy a szerepet ugy adta, ahogy eddigi szereplése után nem is vártuk. Ez este volt igazán elemében a kis Mátray Ilonka (Mártha), ifjú lénye egész bájosságát beöntötte a kedves szerepbe. Hoffmann Jenő, mint Örkényi Kálmán ismét mutatott valamit az oroszlánkörmökből. Iványi Tódorkája igen mulatságos alak volt. Közönség közép számban. Tegnap a c Betyár kendője» ment. A közönség ezúttal igen kevés volt; kevés a színészek játékkedve is. Ma este a színészek — az Erzsébet hangverseny miatt — Párkányban játszanak a Hungária-fogadóban, vasárnap délután gyermekelőadásul a Hófehérke tündérmesét, este a > Gyermekasszony't-t adják. K, Gazdasági ismétlő iskola. Esztergom, november 19. Esztergom gazdatársadalma a legnagyobb örömmel értesülhet róla, hogy a több mint 2 év óta vajúdó kérdés: a gazdasági ismétlőiskola kérdése f, évi nov. 17-én tartott iskolaszéki ülésén a végelintézés stádiumába jutott. Egy korábbi városi közgyűlés nem csak elvben mondotta ki a nevezett iskola felállítását, hanem a részletekbe is belement, amennyiben az ezen iskolánál működő tanerők fizetését, heti 1 órát véve alapul, 40 frtban állapította meg, (vagyis ahány heti órát ad elő tanár, megannyi, 40 frtot élvez a várostól.) E határozat alapján azután a csütörtöki ülésen dr. Bekér Gyula bemutatta részletesen, nagy körültekintéssel és szakismerettel kidolgozott eiaboratumát, amelyet egyhangúlag, kiváló elismeréssel acceptáltak úgy a bizottság tagjai, mint a jelenvolt kir. tanfelügyelő. A gazd. ismétlő iskola kizárólag a földmives gyermekek érdekét szolgálja 12 éves koruktól 15 éves korig. Megtanulják a gazdasági Iegnélkülözhetetlenebb ismereteket, vagyis a helyi körülmények szerint kultivált gazdasági ágakban nyernek tüzetes oktatást, nem dilettáns tanerőktől, hanem arra képesített szak férfiaktól. Ezen kivül gond lészen fordítva arra, hogy a közismereti tárgyakból azokat újítsák fel emlékükben, melyeket az ifjúság a közéletben, sőt a tanulmányai kiegészítésénél is sikerrel használhat. Ilyenek a fogalmazás, irás olvasás, számolás, magyar történet. Egyelőre öt osztály felállítása lesz szükséges, amennyiben az összeírás szerint a kir, városban 70 fiu és 96 leány, a testvérvárosokban 60 fiu és 81 leány lesz oktatandó, igy ott 1 fiu- és 2 leányemitt 1 fiu- és egy leányosztályt nyitnak. A szorgalmi időt 9 hóra tervezik. A fiúiskolák helyisége a budautcai és szentgyörgymezei fiiuskolában, a leányoké a Szent Anna- és a szentgyörgymezei zárdában lesz. A város iskolaszéke, azon szegényes körülményekre utalva, melyekben a város leledzik, egyelőre csak a szak erőket foglalkoztatja az iskolánál. Két ilyen ifjabb tanerő szerzett legutóbbi években megfelelő diplomát: Szölgyémy Gyula anyavárosi- és Litsauer Sándor szenttamási tanitók. Ezek között oszlik meg a munka heti 10—10 órán át ugy, hogy Szölgyémí Gyula a buda-utcai elemi iskola egyik osztálytermében a fiuknak hétfőn d. u. 5—7 íg, szombaton d. u. 2—4-ig és vasárnap 10—I2ig ad órákat, s ugyanő a szent Anna zárdában a földmives leányok száraára heti 4 órát tart, az egyéb tárgyakat itt a nővérek adják elő. Hasonló beosztással fog működni Litsauer Sándor a szentgyörgymezei fiu- és a zárdaiskolánál, a leányok körül. Az iskolába való beiratások határnapjául november hó 27-ét tűzték ki (d. e. 9—12 és d. u. 2—4 órákat a budautcai fiúiskolában), az ünnepies Veni Sancte dec. 4-én lesz. A hitoktatásra Perger és Számord lelkészek vállalkoztak. Tandijat egyelőre nem szednek. Ez az iskola egyelőre, mint uj intézmény a beruházásokkal közel 1600 frt költségbe kerül. Ha a kir. tanfelügyelőség pártoló felterjesztésével kért államsegély megadatik, akkor a nevezett iskola kiegészül és több tanerőnek fog foglalkozást nyugtaní. Pár év múlva jótékony hatását mindenesetre fogja éreztetni ez az iskola, mely közhasznúságánál fogva a város anyagi előrehaladását is célozza, — mert az a szellemi táplálék, amit a növendékség magába felszí — értelmes gazdasági tudnivalókban tudatosan működő fiatal nemzedékeket nevel és ad Esztergom társadalmának, akik mint kitanult szőíőmivesek elhanyagolt szőlészetünknek áldásthozó íactoraivá is lesznek. i. Esztergom, november 17. — Vidéki hátralékos előfizetőinket, — kiket már külön levélben is felkórtünk, — a helyütt is kérjük, hogy a hátralékos előfizetési dijakat postafordultával beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. — Erzsébet napja volt ma. Örömnap máskor, a?-, idén gyásznapja minden magyarnak. S nem is lehet az országban magyar szív, mely fel ne dobogott, ne sajogott volna annak a legnemesebb léleknek emlékeért, aki egy fanatikus, lelketlen gyilkos tőrének esett áldozatul. A tegnapi nappal ugyan véget ért a kéthónapos legmélyebb gyász, amely nov. i8-ig tartott, ez azonban csak hivatalos és külső változás abban az örök gyászban, amelyet szivünkben hordunk. A mai napon különösen éreztük, hogy amig nem hal ki belőlünk a nagyság* — a nemesség — és különösen a jóság iránt való érzék, addig a nemes s a nagy és a jó királynéra hálával, kegyelettel és fájdalommal fogunk visszaemlékezni. — Az elköltözött védőszentjének emléknapja alkalmából a helybeli temp lomokban gyászistentiszteleteket mutattak be, a tanintézetekben az elrendelt évi iskolai ünnepségek a jövő tanévben kezdődnek meg. Az előadások azomban szüneteltek. Esztergom város közönsége ma jótékonysággal ünnepelte meg a nagy halott emlékét, amenyiben mindenki sietett jegyét megváltani a mai Erzsébet — hangversenyre, melyről legközelebbi számunkban hozunk tudósítást, most csak azt jegyezzük meg, hogy az általunk is közölt programm annyiban változást szenvedett, hogy Stark Ludovica úrhölgy hel/ett Giergl Margit kisasszony énekel s érdekes száma lesz a programmnak egy dal, amelyet az ünnep védnöke: gróf Csáky Károly püspök szerzett s Kersch Ferencz karnagy instrumentált. Tegnap estig az elárusított jegyekből 500 frt jolyt be. — Utolsó rózsák. Ősz az idő ; de nem szomorú, nem kietlen. Mosolygó kék ég, pirosló levelek, néhol egy virág, amely oly édes illatot lehel, hogy szinte elbódítja az embert. Olyan ez, mint a haldoklónak utolsó mosolya, aki ezzel akarja megkönnyíteni azok búcsúját, akiket szeret. Az utolsó virágok gyakran a legszebbek, az utolsó szerelem is sokszor a legerősebb. A virág alszik, álmodik, újra nyilik; a természetben minden ismétlődik. Egy rózsa helyett száz más fakad, ha jön a tavasz ; mindazt, amit az anyaföld ad, ha az örök törvény el is rabolja tőlünk egyidőre, visszaadja újból, még szebben, még gazdagabban. De hol létezik az az erő, hatalom, amely képes volna a szívnek legszebb virágát, legszebb ábrándját, ha a sors azt durva, kíméletlen kézzel összezúzta, képes lenne : a szerelmet visszaadni. Igen, ha akkor történik a csalódás, amikor még virágjában áll a sziv, akkor az ifjúság édes melege ujat teremt, talál magának más oltárképet. A szívnek napsugárra, melegre van szüksége; a szerelem az éltető nap, amely mindig képes uj világot, uj tündérországot teremteni. Mikor az ember szeret, szép gondolatok, hatalmas érzések remegtetik meg. Érzi magában az Isten megnyilatkozását, szeret, de nem csak azt az egyet, hanem mindenkit, mindent keblére zár. Mindent megbocsát, mindent elnéz és hogy nemtelen, rossz is létezik a világon, arról egyátalán elfeledkezik.