Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-13 / 91.szám

n k a polgármester ellen, akit minden baj főforrásának bélyegeznek, animálják a sajtót, mely, szerintük, soha sem elég bátor és kíméletlen a város fejével szemben, maguk is irnak cikkelylyeket (ezt már persze névtelenül), és amikor elérkezik az alkalom, hogy az ige testté váljon, hallgatnak, vagy nincsenek sehol. Legfeljebb a pikére való lépésre olyakat biztatnak, akik helyettük a hátukat tartanák. Ily körülmények között nem csoda, ha a sajtó emberei is megunják a meddő küzdelmet, melyben előtérbe tolatnak, hogy azután magukra maradjanak, rezignálnak és leszerelnek, annál is inkább, mert belátják, hogy a városi intézők hírlapi támadása céltalan, az aposztrofáltak nem reagálnak a legsúlyosabb vádakra sem, teljesen érzéketlenek s a folytonos eredménytelen akció országvilág előtt nemcsak a jogosan tárnadottakat, de most már az egész polgárságot állítja pellengére, amely folytonos jeremiádákat zeng a korifeusok ellen, de nem képes, vagy nem akar találni alkalmat, hogy a kezébe adott hatalommal megrontóit lehetetlenné tegye. Ily körülmények között a város igaz barátainak nagyon is figyelmébe ajánljuk mai vezérközleményünket 5 sorsunk jobbrafordulását csak igy reményelhetjük. Magáról az éljenző közgyűlésről tudósításunk a következő : Elháritott villámok. A képviselők közepes számban gyülekeztek össze. A csengetés elhangozván, a polgármester szokatlanul fürge léptekkel tipegett be helyéhez, hamarosan csengetett egy vékonyat s amint a csengetés viszhangja elhalt, a sürgetett főjegyző már le is referálta a napirend első pontját : a hercegprímás válaszát a város üdvözlő táviratára. A folyosóról s a társalgó szobából, amely hétköznapon a gazd. tanácsos ur székhelye, csak a napirend 3-ik, 4-ik pontjára érkeztek be a képviselők. E kisded manővernek persze meg volt a maga oka — foka. A polgármesternek már eddig is módjában állott megismerkedni a napirend előtti feíszólaláii MBPOOIII és liie' tárcája. csók. A taps, mint orkán, dörgött, csattogott. Nem volt, a ki nem tapsolt volna ott. Hisz' oly szépen szavaltad drága kincs : «Nem csók az, hidd el, ami tiltva nincs ?» De most... de most... szavadnál foglak ám! ... No... adj egy csókot drága kis babám? Hiszen csókod még csak csók sem leszen, Mert nem tiltom, hogy csőkot adj nekem t s&z Adriái}. Dühöng a Bóra... Tombol, csapkod Az Adria egy szirt-falon. A szirt pedig kacagva mondja: «Nem törsz meg engem vén bolondja! Az csak embernél vagyon, Hogy a szivet porrá tiporja Egy kőnnycseppnyi fájdalom!* KÁLLAY SÁNDOR. Hamupipőke kisasszony. Az «Esztergom és Vidéke? eredeti tárcája. — I. — Kicsike oltsad el a lámpát, hiszen ügy sem olvassz, hanem, amint látom, a sokkal s tudja, hogy azok mindég vihart rejtenek a méhükben, olyan vihart, amelynek villámai többé-kevésbbé mind feléje szoktak cikázni. Ez alkalommal pedig különösen sok villamosság volt a levegőben, amely a ravasz taktika folytán ki nem törhetett, de igy csak annál jobban kondenzálódik — november 28-ig. Több tudomásvétel volt a napirend elején, közöttük a vármegye határozata a Honvéd-temető alap átengedése tárgyában, amely szerint az csak céljára lesz felhasználható s róla számadás vezetendő, tudomásul vették a virilisták névjegyzékét, abba Magos Sándor Ítélő táblai birót pótlólag felvévén. E tárgynál csak Schwarcz Adolf szólalt fel, bejelentvén, hogy megfellebbezi a lisztát, mert ő kimaradt belőle, bár adója több, mint volt. Állami szőllőtelep. A földműves osztály, különösen a hegy teljes számban kivonult, ami természetes volt, hiszen egy legelődarab más célra való fordításáról volt szó, A marhatartók szemében az ilyesmi mindig merényletszámba megy s minden közérdekről megfeledkeznek, nem törődnek, ha a város százakra menő jövedelmektől elesik is, ha pl. az ő marhájuk kénytelen ezentúl egy kis kerülő utat tenni. Ez a kapzsi, önző vonás erősebbé és kirívóbbá válik ez osztálynál s még a legintelligensebb földművesek sem tudják emancipálni magukat a kicsinyes gondolkozás alul. Hisz ez alkalommal is készebbek lettek volna a nyomorgó várost $oöo írt kiadásba verni (ki is mondották), mint egy ily hasznos intézményt quasi ingyen elfogadni, — mert ők azt hiszik, hogy értük és körülöttük forog a világ. Mi mindég kiváló figyelemmel voltunk a földműves osztály érdekeire, csekély erőnkhez menten iparkodtunk elősegíteni is azt, de egyre növekvő egoizmusukat megrovás nélkül nem hagyhatjuk. Hiszen mi is abban a véleményben vagyunk, hogy a telep hasznosabb volna a hegyen fenn, de mert ott alkalmas hely nincs, azért nem szabad eltaszítani egy ily hasznos intézményt. Az állam képviselőjével kötött szerződés felolvastatván, felolvasták Brutsy János és társainak Indítványát is, hogy könyvön keresztül az égboltozatra bámulsz. —• Ne még, *ne édes kis mamuskám, hadd égjen még egy kissé. Inkább lecsavarom a kanócot keveset s ráteszem az ellenzőt. Gyenge lámpavilág nem sérti az arcodat. Félhomályban oly édesen lehet ábrándozni. — Ábrándozás ? Ábránd ? Mire való ez neked kicsike ?! — rivall szinte kíméletlenül közbe a másik néne. Talán inkább jobb lenne, ha kialudnád magadat s kora reggel tanulnád a feladott természetrajzot, meg konyha vegytant. Fogadni mernék, hogy még nem tudod ! — Természetrajz, chémia — felel emez keserűen. Igazatok van! Nektek bál, udvarlók, csillogás, tánc. En már 16 éves vagyok s még rövid szoknyám van és fizikával, meg geometriával szórakozom. Este pedig aludni küldtök. Még egy Beniczkyné regényt sem szabad olvasnom. Azt mondjátok: olvassak Hoffmann meséket, amelyek megtanítanak a jó és nemes erkölcsökre. Köszönöm ; torkig vagyok velük. Szép, hogy nem mondjátok, miszerint Aesopust, vagy La• fontainet olvassam. A többi lányok a Sacre Coeur-ben Dumas-regényeket olvasnak a kertben s a pad alatt; nekem meg idehaza lappangó alanyt és állitmányokat kell kutatnom az egyszerű bŐvia telep ne a kijelölt helyen, de a kesztölci-ut alsó részén, a sátorkői pusztánál létesitessék, ahol nem rontaná a közlegelőt és akadályozná a szarvasmunkák szabad közlekedését. Az elnök röviden előadta, hogy a közgyűlés már régebben kimondotta, hogy a szőlőtelep céljaira io hold kuriális földet átenged, io holdat pedig vásárol, de mivel a telektulajdonosok hallatlan árakat kértek, egyesség velük nem sikerült. Ekkor jött Hegedűs szőlészeti felügyelő, aki a legelőből kijelölt részt is alkalmasnak találta s miután azt a miniszterialis főfelügyelő is megtekintette és felmérte, kéri a szerződés acceptálását, annál is inkább, mert a telep 25 év múlva — minden épületével és berendezésével — a város tulajdonába megy át s addig is a szőlőművelés fejlődésére rendkívüli hatással lehet. Az elnököt Stróbl Mihály, aki ezúttal még a rendesnél is sötétebb volt, ismételten félbeszakította, miért is az elnök megvonta tőle a szót, a képviselő utóbb azonban mégis elmondotta, hogy a szóbanforgó telekrész odaajándékozása éppen olyan, mintha a zsidótól a végposztó közepéből kérnénk egy darabkát. Kollár Károly szólani akar, de nem engedik szóhoz jutni. »Nem kell!« »nem hallgatjuk meg« kiáltások hangzanak. Miután az elnököt kioktatták, hogy erélyesen csengessen, a csend némileg helyreáll s ezalatt Kollár elmondja, hogy ha a telket venni kellene, legalább is 4800 írtjába kerülne a városnak, A Brutsy és társai által proponált helyet nem fogadja el az állam, a most kijelölt hely a marhatartók érdekeit nem sérti; itató, delelő kivüle esik. Zúg a tömeg és Hegedűs József a > zsibaj «-ban nem akar beszélni, de azért mégis beszél. Elmondja hogy az amerikai kultúra nekünk nem való, mi próbáltuk és nem boldogultunk vele. Adják a nagymarosiaknak; azok értenek hozzá. (Zajos derültség.) Az elnök magyarázgatja, hogy a szentgyörgymezei telep azért nem sikerült, mert a ripária alkalmatlannak bizonyult. A telep épp arra fogja magtanitani a szőlőgazdákat, hogy sikerrel dolgozhassanak. Csodálja, hogy ennyire a maguk érdekei ellen beszélnek. Hisz a szőlőtelep magával hozza a szőlőművelési tanfolyamokat, a vincellériskolát s ez mind tett és bővitetlen mondatokban és a szénhydrátok előnyét és hátrányát kell bemagolnom. Irén, a legidősebb, drákói szigorral akarván véget vetni a panaszok árjának, meghallgatás nélkül odalépett a lámpához s eloltotta. Az elégületlen kis leánynak le kellett nyugodni fekhelyére: a divánra. Csend lett aztán s nemsokára három leánykebel gyenge pihegése hallatszott. — — — . . . Éjjel a legidősebb Fejér leány felriadva felkönyökölt ágyában. Hosszú selymes, barna haja visszacsapzódott az arcába. Az ablaküvegen bevilágló ezüstös hold mintegy fényes gloriolával vonta be az éjjelre kibontott rendetlen hajfonatok alól, fehéren kivillanó, félálmos arcot. A leány elgondolkozva nézett ki c zöldes üvegen az éjszakába. A kék égen csillagok miriádjai ragyogtak biztató pislákolással. A láthatár elsó peremén csúnya fekete gomoly-felhők ; azon felül, a tetejében, köröskörül ritka, groteszk alakú rétegfelhők. Két ilyen szinte körszerűleg egymásba fonódó vékony felhőcske öléből biztatólag világolt ki a szerelmesek sejtelmesen szép, sápadt arcú holdja. Mellette a másik ágyban, a másik idős nővér lélekzett szabályosan. a szőlőmüvelés fellendülésére fog vezetni. Brutsy János nyugalomra, higgadtságra inti a képviselők háborgó részét. Elismeri, hogy a telepre szükség van, elismeri, hogy a kormánynak magasabb, ha nem is önzetlen, célja van vele, de kifogásolja, hogy a hatóság,-előleges megkérdezés nélkül — a szöl. felügyelő követeléseinek egyszerűen engedett. A telepet a meglevő szőlők ulturák mellett kell létesíteni. Kollár ismételten hangoztatja, (bár egy képviselő kijelenti, hogy ha ötvenszer beszél, akkor is hiába beszél) hogy itt nem lehet disputa, mert az állam csak ez egy helyet találja alkalmasnak. Niedermánn József rendőrkapitány hosszabban és igen meggyőzően beszélt. Ismertette, hogy a kormány eleinte a telep létesítését feltétlenül hozzákötötte a hegyközség megalakításához. Hogy az utóbbi, sajnálatos viszonyainknál fogva, nem sikerült, a Gazd. Egyesület felterjesztésben kérte a minisztert, hogy tekintsen el e kikötéstől s a telep számára szükséges területet — tekintettel a város rossz anyagi viszonyaira —• ne kérje ingyen. Erre azután a miniszter tudatta az egyesülettel, hogy megbízta a szöl. felügyelőt: hogy az egyesület közbejöttével^ béreljen a telep céljaira olcsó áron telket. Hogy ez nem történt meg, az eltávozott felügyelőn mult, aki hízelegni akart miniszterének azzal, hogy ő ingyen telket szavaztatott meg. Igy állt elő a mai helyzet. Sok tekintetben igazuk van a marhatartó gazdáknak, de kéri őket: hogy a kisebb érdek hajoljon meg a nagyobb, a magasabb előtt. Beszélt még Játus János (aki az egészben csak a gazd. tanácsos , legelő-felkoncolási szándékának kezdetét látja), Horváth Mihály, (aki azért hibáztatja a tanácsost, mert ez ügyben előzőleg nem tanácskozott a gazd. bizottsággal) és Kiffer József (aki a phiíloxera-védekezés történetét ismertette volna kissé naiv módon, ha a folytonos éljenzés miatt beszélni tud), majd az elnök elrendelte a névszerinti szavazást. A szerződés mellett jó-an, ellene 2p-en szavaztak. A szavazás után a földműves képviselők nagy része tüntetőleg, nagy zajjal távozott. Ideiglenes vágóhíd. A második nagyobb vita az ideiglenes A leány leszállt az ágyról. Lassan odalépkedett s forró ujjaival megérinlé annak karját. Az alvó, mint kis aranyhalacska, az angolna villamos érintésétől, ha megvonaglik : ugy rezzent meg. Oldalt fordult, majd ismét vissza. Két kezét feje alá csúsztatta s hosszú íves szempillái lassan, óvatosan, mint lábujhegyen lopózó tolvaj által kinyitott ajtó, nyitottak fel. Az előbbi, mintha valami megszakított társalgást folytatna, szólt: — Nem tudom, igazán nem tudom ; talán mégis te érted, — hallod Róza? — te miattad jön hozzánk Róza. Istenem, mily gyötrő is a bizonytalanság í Ha érted jönne s tudnók ezt biztosan, én édes Mindenhatóm : megnyugodnánk benne. Utóvégre testvéred, a nénéd vagyok,kÍnek mégis csak örülni kell, hogy húgára boldogság virul. Mi az az egy év különbség, mi kettőnk közt van? Te huszonegy, én huszonkettő. Senkisem állithatja, hogy egyikünk idősebb a másiknál, olyannyira egyformán fejlettek vagyunk. Nem vagyok rideg önző, de én ís szeretem őt s én is szeretném őt birni. Brukner Gyula. (Folyt, köv.)