Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-13 / 91.szám

vágóhíd kérdésénél támadt. A jelenlegi — hála az Égnek — már oly rozoga, hogy minden percben összerogyásától kell tartani. Az építészeti bizottság is megvizsgálta s ennek felszólalására a városi mérnök kimondotta, hogy annak némileg való rendbehozása is 915 frtba kerülne. Egyúttal a mérnök költségvetést készített egy, a szentgyörgymezei vágóhídi telken emelendő új alkotmányról, melynek költségeit 2500 frtba számította. Időközben érkezett Pfalcz Józseftől ajánlat, amely szerint — a régi vágóhíd anyagáért 280 frtot adna — ennek teljesen megfelelő új ideiglenest 3 hét alatt Szengyörgy mezőn 1350 frt 50 kr, emelne. Az egész képviselőtestület egy véleményben volt, hogy a hévvizí botránykő mielőbbi elgörditése sürgős, nagy érdek. Voltak azonban aggályai egyes komoly gondolkozásukról ismert képviselőtestületi tagoknak az ügy forcirozott gyorsasággal, kellő megfontolás nélkül való elintézése ellen. Igy pl. a vita folyamán kiderült, hogy az állami állatorvosnak, a városi szakközegnek egyáltalán semmi tudomása az egész tervről, a mészárosok közül senkit sem hallgattuk meg vájjon nem állhat-e elő oly helyzet, hogy a régi vágóhíd leromboltatván, az uj rendelkezésének meg nem felelvén, vagy a felsőbb hatóság egyszerűen betiltván azt, az élelmezési ügy mizirabilissá válhahatik, miért is dr. Földváry azt indítványozta, hogy a régi vágóhíd lerombolása jövő év április haváig függőben tartassák (amibe a jelenlevő ajánlattevő azonnal bele is egyezett s a főügyész e nyilatkozatot jegyzőkönyvbe is vétette) dr. Prokopp Gyula — a szakbizottsághoz, az építészetihez kívánja az ügyet visszaterelni, amennyiben ez az ajánlatra nézve szintén nem lett meghallgatva. Szenttamási Béla is ismételten fejtegette, hogy az ügynek semmiesetre sem válik kárára, ha legközelebbi közgyűlésig (amely november 28-án lesz) jobban előkészítik. Volt egy incidens is dr. Áldori Mór és dr. Prokopp Gyula között, amennyiben az előbbi a vita hevében csodálkozását fejezte ki, hogy »müveit emberek* — ily üdvös intézkedést meg akarnak akadályozni. A személyes kérdés Aldori kimagyarázásával véget érvén, a közgyűlés 39 szavazattal 1 ellen dr. Földváry István precíz, körültekintő módositványát fogadta el, amely szerint a képviselőtestület, azzal a kikötéssel, hogy jövő év ápril haváig függőben tartja, vájjon a régi vágóhidat ajánlattevőnek egyáltalán átengedi-e, továbbá hogy az állandó vágóhíd létesülésének munkálatait teljes erővel folytatja, az ajánlatot elfogadja. A dijnokok. Az építészeti szabályrendelet tárgyalásához megkívánt abszolút többség ismét nem levén jelen, annak tárgyalására ujabb s immár végső határidőül november hó 28 ika tűzetett kí. Kis vihar volt ama tanácsi javaslatnál is, hogy a pínzügyi osztályban két kisegítő, ideiglenes, díjnok alkalmaztassák. Pach Antal azt tapasztalja, hogy a városházán máris annyi a dijnok, {Elnök'. Csak tizenegy! Egy hang: Öt helyett !) hogy bár idevaló, felét sem ismeri {Főügyész : Én sem !) Idegenek, kik, honnét jönnek, senki sem tudja. Van egy protektoruk, hát bedugják dijnoknak. S ha a városházán jár, azt látja, hogy a tisztviselők sétálgatnak, a dijnokok meg keservesen dolgoznak. Kéri, hogy az elnök szorítsa munkára a tisztviselőket, akkor nem kellenek majd dijnokok. Elnök'. Hisz csak ideiglenesen kérünk a házösszeírások miatt. Pach : Tudom, tudom ; mindég ideiglenesen, egyszer s utoljára kérnek. Hanem azért egyre kérnek. Hoffmann Ferenc fejtegeti, hogy nem tehet róla, hogy annyi a munka, hogy ily nagy apparátus mellett még négy dijnokra is szüksége van. O dolgozik reggeltől estig; aki nem dolgozik, azt nem tűri meg. Pach: Hivatkozik sokkal nagyobb városokra, ahol jóval kisebb, kevésbbé dotált a tisztikar s mégis minden rendben megy. Dr. Földváry István előadja, hogy a szerv, szabályrendelet szerint megindokolt esetekben joga van a tanácsnak ideiglenes dijnokok alkalmaztatását kérni. Csak indoklatlanul ne kérjék és határozott terminust szabjanak, mert ezek a dijnokok rendszerint nagyon tapadósak. Ily eseteknek külömben is csak ritkán szabad előfordulni. Minél rigorózusabb ily kérelmekkel szemben a képviselőtestület, annál jobban szorítja munkára a tisztikart. A testület, tekintve, hogy most a házösszeírások folynak, amelyek csak minden 3 évben fordulnak elő, a két ideiglenes dijnoknak két hóra való alkalmaztatását megszavazza. Felemiitjük még, hogy a Zöld tó lecsapolásához szükséges két kenderföldnek és további háromnak utcanyitási és háztelek-célokra való esetleges megszavazására határnapul dec. hó 29-ét tűzték ki. A kifáradt városatyák az ülés végén az elnököt zajosan megéljenezték. Riporter. Színészet. — Heti tudósítás. — Esztergom, november 12. Az ujabb előadások közül különösen az esztergomi közönség előtt immár unalmassá vált Trilby érdemel említésre méltó figyelmet. Mert újból borzongató élvezetet nyújtott az a Svengali {Havy Lajos) tekintetéből áradó hypnotikus hatás, amely elvezette taps és virágbokréták között pályafutását a kis párisi grizettnek: Trilbynek, kit ezúttal Szűcs Margit személyesített, kevesebb drámai erővel, plasztika nélkül. Mégis — ha elfeledjük a toilette — készítések hiányait, £. maszkirozás hiányos voltát, midőn a negyedik felvonás végén a Svengali-kép előtt énekli: »adja meg kérem pontosan az ütemet . . , kérem ... olyan fáradt vagyok* . . . olyan hidegség fut végig az emberen, mely a rettenetes dráma kifejletét maradandó hatásúvá teszi. Havy Lajos Svengalija kidolgozott alakítást, jól felfogott előadást produkált, Iványi (Tomas) és Heltay (Gecko) voltak azonkívül jó befolyással az összhang emelésére. A vasárnap telt házat hozott, hisz mindenki kíváncsi, mért csak verve jó az asszony s igy Lukácsi Sándor darabját : >Az asszony verve jó* szép számú közönség nézte végig. És kellemesen gyönyörködött a még a mult saisonokból előnyösen ismert Bera Rózsa (Zsófi) kellemes hangjában, mely ugy látszik még jobb és erősebb lett azon pár év alatt, mióta nem hallottuk. Az est sikerében Csiszért (Kalász János) és Kellert (Dudás Mihály) és Heltayt (Bogár Dani) illeti a dicséret. Ezek volnának a bemutató előadások sikerültebbjei, amelyekből a társulatra vonatkozólag véleményünket megalkotjuk. Nem mondjuk el -ezt a nagy közönségnek, de csodálkozunk némileg a váciakon, akik oly erősen ragaszkodtak vendégeikhez. Nem lehet azonban tagadni, hogy hiján van jó erőknek a társulat. Havy direk\ tor játéka sok tapasztaltságot, de bizonyos vidékies csíszolatlanságot árul el ; Heltay művészies allűröket vindikál, de sokszor megfeledkezik a mimikáról, többen — nomina sunt odiosa — különösen a hölgyek — nem jól értik az Öltözködés, a maszkirozás titkait, bár itt Heltayné kiválik otthonias és sikkes föllépésével, zengzetes társalgási hangjával, mellettük több veaudeville alak, training nélkül, mégis Czinczár Julis kellemes modora és Daczó Vilma üde temperamentuma minden szerepben leköti a figyelmet, Es a repertoir ! Sajnálatosan unalmas és kopott. Mintha nem is léteznék darab a Rip-Rip, a Szép Heléna stbia kivül, hisz már várjuk az Uff királyt és Argirus királyfit. Az irodalom annyi jó uj művet produkál, a fővárosi színházak jobbnál-jobb darabokat hoznak színre,amelyek megszerzése nagy anyagi áldozatba nem kerül, hol maradnak ezek ? Persze nem mulatságos uj darabokat tanulni, bár a régiek sem mindég tanúskodnak arról, hogy színészeink sokat fáradtak volna a tanulással, mert bizony a sugó rettenetes munkája szánalomra méltó. Hanem a díszletek általában megnyerték a közönség tetszését, gondosan összeállittöttak és ízlésesek. * . '1 •. Ilyen meditációkkal néztünk a szerdai premiere elé, hogy először lássuk Kazaliczky mulatságos vígjátékát: a »Garasos alispánt.« És várakozásunkban nem csalódtunk. A szereplők sokat ellestek a Nemzeti Színház művészeitől; ami Önálló alakítás volt, az több kívánni valót hagyott hátra. Mégis dicséret illeti a főszereplőket, igy Havy Lajost, Zombor alispán személyesitőjét, bár volt benne oly féle valami a falusi jegyzőből, Zombor Géza orszgy. képviselő szeméIyesitőjére : Mátray-ra,, ha a külsőségeket tekintjük, jó lelkiismerettel nem bizhatnók a mandátumot, sem modora sem dialógusa miatt; kissé félszeg volt Iványi Pista (Rosta Vendel) és Balog Árpád is mint Barát Bertalan, a hozományvadász, mig Heltay komikuma rutinra vall, és Heltaynéval, a kis Zombor Böskével, valósággal excelláltak ezúttal, kinek kedves eleven játéka sok tapsot aratott; jól személyesítette Recsky Hermin is a pergő nyelvű falusi mamákat. Hennequin és Milleaud hervadhatlan szépségű zenéje oly közönséget vonzott, melyet még e szezonban nem láttunk s a kis >Lili« {Bera Rózsa) kedves mókái sok-sok tapsot, az éljen-ek valóságos orkánját provokálták. Üde, hajlékony és zengzetes volt dalai hangja s kisérő katonazene minuciózusán preciz kíséretével szép harmóniába olvadt Össze. A második felvonás rondeauja : »Ha e kis könyvbe nézek Felújulnak az emlékek S zeng újra a kürtsző . . Oh mily bohó valék, Mily balga gyermek !« valóságos ábrándokba ringatták a közönséget s Bera Rózsinak meg kellett ismételnie dalát. Csak természetes, hogy az est sikere Bera Rózsa érdeme, bár a darab kedves tárgya és az örökszép partituráé is, mely a játszót fölemeli, megihleti. Lili partnere: Plichard tüzér (Mátray) kissé rideg és éneke sem tiszta, bár általánosságban megfelelt. — Kívüle még jeleskedett ügyes komikumával Ivanyi a Saint Hypotese gróf szerepében és Balog Árpád a Grange Batalin báró | szerepében, gyakorlott szalonszinészeknek mutatkozván. Taffy. Egy elitélt rab öngyilkossága. Muzsla, november 12. A testvérgyilkos rab öngyilkosságáról a következő autentikus tudósítást vettük : Többrendbeli nagy bűn és sötét gonosztett terhelte Szőke Péter és hason-, nevű atyja, szölgyémi lakosok lelkét. Az apa és fiu együtt ültek Komáromban, a hol az apa saját lelkiismeretén könnyítendő, vagy mert Péter fiának egy bűnügyben hat évre történt elitéltetését, ugy látszik, kevésnek találta, drágalátos fiának egy másik bűntettét derítette föl, a miben ő nem mint aktív bűnrészes szerepel, hanem csak anynyiban, hogy a dologról közeli tudomása volt és hallgatott. E bűn pedig Péter fiának testvérgyilkossága volt. Az elvetemült ember Esztergomba inasnak adott öcscsét, midőn gazdájától szülői látogatására hazatérni szándékozott, a szölgyémi határban agyonütötte és a helyszínén el is hantolta. Az igy eltűnt iparos tanulóról azután azt kürtölték, hogy Esztergomnál a Dunába fulladt. A bűn azonban nem maradt titokban, mert az apa a komáromi kir. ügyészség előtt felfedezte azt, abban a hiedelemben, hogy ezzel a maga sorsán könnyít. A komáromi ügyészség intézkedett, hogy a rejtett sírhelyet a bestiális testvér a helyszínén megmutassa, E célból a barthí rendőrőrs három embere, közöttük az őrsvezető, a két gonosztevőért Komáromba ment. November hó 6-án a késő esti vonattal érkeztek az esztergomi állomásra. <\z elitélt rab saját polgári ruhájában utazott atyjával együtt csak azért, hogy az uton a rabruha ne okozzon feltűnést, pedig Szőke Péter erre a kíméletre nem volt érdemes. Midőn a vonat megállott, az őrsvezető lépett ki legelőször, utána a rab, hátamögött pedig a másik csendőr. Az apát csak egy csendőr kisérte. Az őrsvezető leszállása pillanatában a megkötözött kezű Péter az őrsvezető hátára ugrott, az őrsvezető orra bukott s jóformán tehetetlen volt. A gonosztevő e pillanatot arra használta fel, hogy a lebukott őrsvezető fegyverének szuronyát megragadta s azt lecsavarni akarta, a mennyire ezt összekötött kezei engedték. Különös, hogy e dulakodás alatt a lábain levő bő csizmákat is lebírta lábairól rugdalni nyilván, azzal a célzattal, hogy a fegyverrel, szabadulás esetén, el tudjon a sötétben illani, esetleg magát a fegyverrel védelmezni, vagy a legrosszabb esetben azzal magát kivégezni. Elég az hozzá, hogy a földön heverő csendőrőrsvezető majdnem teljesen tehetetlen volt, mig a másik csendőr szuronyával szurkálta a gonosztevőt, E kinos munkában Cserődi rendőr is segédkezett, a ki mint állomási kirendelt, meglátta a dulakodást és a nyomorult nyakára lépve, birta csak a megmarkolt szurony elbocsátására kényszeríteni őt s így a helyszínén ' bekövetkezhető vérengzést megakadályozni, — mert ha Cserődi véletlenül nem siet oda, a lábon álló csendőr kénytelen keresztül szúrni a bitangot. Mikor lábraállottak, legelső dolga volt a csendőröknek, hogy a gonosztevőt ugy tették ártalmatlanná, hogy az állomásnál kért kötéllel jobb kezefejét erősen a balláb combjához kötözték s igy balra hajolt testtel kényszerült az az esztergomi rendőrség fogházába menni. Dacára a szükséges elővigyázatnak, még is bekövetkezett az, amire nem is