Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-09 / 81.szám

ESZ E^^^íö^^ VI^^E^^E AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre - - - — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. szán}. ~^-r Kéziratot nem adunk vissza. •<£-• Az építészeti szabályrendelet. — A városi közgyűlésből. — Esztergom, október 8. A csütörtöki városi közgyűlés alkalmával egy igazán meglepő és kellemetlen tapasztalatot szereztünk. Azt t. i., hogy a régóta vajúdó építészeti szabályrendelet ellen, amelyről azt hittük, hogy mindenki türelmetlenül vágyja és várja s örömmel üdvözli, meglehetős animozitás uralkodik, főleg az intelligens képviselők körében, akik ellenszenvük mellett erős propagandát is csinálnak s már csütörtökön történt oly kísérlet, amely nem a szabályrendelet mielőbbi életbeléptetésére, de sőt arra volna alkalmas, hogy annak elfogadását ha nem is ad graecas calendas, de újra hosszabb időre elodázza^ Mi sem tartjuk a szóban forgó tervezetet tökéletes munkátfak, főleg azért nem, mert nagyon is mintaképül vette a fővárosét s nern eléggé számolt az eltérő viszonyokkal, ii Merflom is Vidéke" tánsáia. ahogy ezt cikkeinkben annakidején, részletesen kifejtettük, de az e szem-! pontból emelhető kifogásokat részben j megszüntette az építészeti bizottság, és a tanács, amennyiben pedig ilyenek még fenmaradtak, azok szanálására mód lesz a közgyűlési tárgyalás alatt. De nem is lehet az építészeti szabályrendelet soha tökéletes oly helyen, ahol, mint városunkban a nivellirozás és térképezés | még eddig meg nem történt s !

ahol a jövendőbeli fejlődés iránya |s a rendezés terve még megálla! pitva nincs. Amint azonban az op•ponálók megjegyzéseit hallottuk, j nekik nincsenek tulajdonképpen érdemben* kifogásaik, hanem csak ^kényelmiek. Abba nem akarnak bellenyugodni, hogy ezentúl nem épit1 het kiki tetszése szerint, engedélyt 'kell nyerni nemcsak új épületek ^ emeléséhez, hanem átalakításokhoz I is, ami némi utánjárással jár. 1 Eltekintve attól, hogy bár szabályrendeletünk nem volt, az épit' kezeshez már évek óta kellett engedélyt kérni, — eltekintve attól, hogy egy épület architektúrájának egész harmónióját tönkre lehet tenni egy rosszul alkalmazott ablakkal, vagy ajtóval, nagyon csodáljuk, hogy lehetnek a városnak polgárai akik kényelmüket előbbre valónak tartják a város csinosodásánál, közbiztonságánál, fejlődésénél. Mert ha egyebet nem, úgy legalább azt el fogják érni e szabályrendelettel, hogy arra a nívóra emelkedünk, amelyen ma e tekintetben már a rendezettebb falvak is állanak. Az építkezés tervszerű lesz s nem emelkednek majd olyan ötletszerű, minden előzetes terv nélkül való épületek, amelyek egymáson túl akarván tenni, nemcsak magaságban, hanem alapjuk is lépcsőzetesen tolakodik előre, csúffá tevén minden utcát és kövezettet. Elkövetkezik végre az a boldog korszak, amikor az épületeket nem lehet majd tüledre, majd hozzádra foltozni, sőt a közbiztonsági szempont is kellőképen érvényesülni íog és pedig nemcsak az épületek elhelyezésénél, hanem a fedőanyag használatánál is. És e szempontból nagyon is zászló panasza. Oh ! sírtam én ! sebes záporként öntve A fájdalomnak forró könnyeit. Hirböl ismerém, de lelkem nem érzé A megvetésnek szenvedéseit. Megtépve bár, de szenny piszok nem érte, Mocsok nem lepte megtépett ruhám ; Ha jött a perzselő sötét Szirokkó ! És volt, hová magam rneghiízhatám ! És volt barátom vészben és viharban Yr Szivem sebére irt csepegtetett —, Kinek szent hittel mondott esküvése Lelkes keblében nem volt feledett ! Ha vészben volt velem a zászlótartó, Veszett reménye csüggedtté tevé t Az ifjú had szive meleg tüzével Vigaszt, reményt erőt öntött belé. És most az új ezrednek reggelén Az új ezrednek piros hajnalán, Egy szebb jövőnek biztató küszöbén Nincsen ki védje megtépett ruhám ? Az ifjú hadnak szent lelkesedése, A mely a szívben forralta a vért, — Megkérgesült, többé nem érti Mit mond a szó: az Istenért, honért?! Feledte lelked égi fogadalmát Nem tudja — látja, mint könnyezem én f Hát nincs erő, mely rést hasitna újra Közönynyügözte megfásult szivén!? Hát a hit, mely égve gyújt világot A vak sötétség zordon éjjelén —A töle izzott ifjú kebelekben Meddőn szunynyadna a sziv rejtekén ? Az eskü, melyet ajakad kiejtett, Midőn alám vitéznek íelcsapál Csak pillanatnyi hévnek kitörése, Csak könnyű szellő! Lebben s tova száll De mit panaszlok! Hogyha fel nem riaszt Siró anyádnak görcsös zokogása : Ugy jó éjszakát : szebb jövő reménye, E szent hazának «lelkes» ifjúsága! Sárkány István. Tanulmányút bicyklin. — Amerikai riport. — .— Az «Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Éppen gombot varrtam a mellényemre, mikor belépett becsesünk szerkesztője, ki andalogva fütyülte a Mai-áriát, mely itt, tekintettel a vidékünkön uralkodó maláriára aktuális és igen népszerű zengemény, — s pihegve szólt: — Barátom, azt hiszem, tudja, hogy tegnap egy biciklit szereztem be rédakciónk számára, melyen majd helyszini szemléket fogunk tartani, s melyet ki is kellene próbálni. — Mint már sejtheti, én Önt szemeltem ki erre a megtisztelő műveletre. — Engem szerkesztő ur ?! ugrottam fel az egyetlen székről, a mely a redakfontos pl. a földműves- városrész és ; nagyon tarthatatlan az ellenzék amaz ' érve, hogy bűn a szegény nádviskók építőit is megrendszabályozni. Ezeknél van a legnagyobb szükség ! a beavatkozásra. j j Mindezeket tekintetbe véve, reIményeijük, hogy az opponálok is! metélten, higgadtan áttanulmányozj ván a szabályrendeletet, jelenlegi i aggályaikat elvesztik s annak megj valósítása elé akadályokat gördi| teni nem fognak. Ami komoly és I érdembe vágó nehézményük lesz, j azt előadhatják a közgyűlési tárgyaláson s nem kételkedünk benne, _ hogy azok eloszlatásától sem a képviselőtestület, sem a szabályrendelet tervezője idegenkedni nem fog. | A többször emiitett csütörtöki közgyűlésről, amelyet a szüreti idő | meglehetősen néptelenné tett, tudósításunk itt következik : ! A napirend előtt az elnök bejelentettéi hogy a város Bécsben küldöttségileg vett részt a Királyné temetésén és javasolta, hogy az elhunyt szobrára száz forintot szavazzanak meg. Az inditványt egyhangúlag elfogadták. cióban volt, — miközben koponyámat zajtalanul lyukasztottam ki egy kiálló kompszegben, mely a ruhafogast képviselte, — engem ?! ... de hisz' én még ha széken ülök is, megkapaszkodom, s minden gyorsan mozgó alkotmányra csak lesütött szemmel,merek nézni. Uram, az teljes lehetetlenség ! — Azt elhiszem, hogy Ön nem bicyklivel jött a földgolyóra, de látja, ezt mégis Önnek kell megcselekedni, ha nem akarunk szégyenben maradni a többi helyi lapok szerkesztői előtt, kik mind biciklin száguldanak az utcákon. Segédszerkesztőnk erre nem képes, mivel őt tegnap a ^Nemzetközi békeszövetkezet* nagygyűléséről flastromokba burkoltan hozták haza, én pedig eltekintve attól, hogy műlábam van, elfoglaltságom miatt sem mehetek, mert már két hét óta azt a gazember Gobby-t lesem a >SchrappnelI« felelős szerkesztőjét, s nem birom pisztolyvégre kapni, mig ő e rövid "idő alatt már kétszer a hátamba lőtt. Mentse meg tehát redakciónk becsületét s engedje remélnem, hogy a közel jövőben úgy üdvözölhessem Önt, mint városunk első bicikli matadorát. — De szerkesztő ur, kérem, én inkább megtanulom a hawaja indiánok nemzeti táncát, vagy inkább leszek serpentm táncosnő, de . . . — Semmi »de« ! Szerelje fel magát a legszükségesebbekkel, vigyen magával egynéhányat házilag kezelt, s igen előnyösen kipróbált fegyvereink közül, kötszereket és flastromokat talál abban a ládában ott a fal mellett, figyelmeztetem, hogy Bergmann-pisztolyunkat is, mely nagyszerűen van belőve, vigye magával, a biciklit pedig a kapu alatt megtalálhatja, továbbá elvárom, hogy szerzett tapasztalatairól hűen fog referálni. Szerkesztőnk akkor egy jól irányzott lövéssel sántává alakította a szomszéd köszörűs legényét, a kit a »Sehrappnell« szerkesztője szerződtetett a czélbó!, hogy redakciónkba hagyigált féltéglákkal kedveskedjék nekünk reggeltől estig, s miután még két lövést irányitott az utca felé, melyeknek egyike az ablakkeresztfát roncsolta szét, — üdvözölt, s a legtökéletesebb szórakozottságot szimulálva vitte magával utcai kabátomat, mely egyetlen volt a maga nemében és tulajdonomban. Én a körülményektől kényszerítve felfegyverkeztem, megraktam magam kötszerekkel, s egyébb hasznos tárgyakka!, megírtam végrendeletemet, — s miután konstatáltam, hogy hadi szerek dolgában nem állok hátrább egy kisebb hatalmasságnál, — rápattantam a biciklire, s csak a szemközt levő »Ragyogó közbiztonság*-hoz címzett kávéház egyetlen büszkeségébe, a nagy velencei tükörbe robogva pattantam le, miközben egy pincért a falhoz kentem, más kettőt pedig kebelrázó *jaj«-ok kíséretében sodortam a billiard asztal alá. E nem várt bevonulásra a kávés megkülönböztető nyájassággal vágott a fe-