Esztergom és Vidéke, 1898

1898-10-09 / 81.szám

Interpelláció ezúttal csak egyetlenegy volt, de az természetesen Tátus Jánosé. Az ellen szólalt fel, hogy a jelenlegi katonabeszállásolás alkalmával a város lakosságának csak egyik részét terhelték, Igy pl. az egyik városrészben egy fél telekre, ahol három család lakik 28 taggal, hat katonát tettek. Kifogásolja ezt közegészségügyi és közerkölcsi szempontból s intézkedést kér. Niedermann József rendőrkapitány előadja, hogy a katonabeszállásolást a szervezési szabályrendelet az ő teendői közé sorozza, aminek bizony nem Örül s sajnálja, hogy kénytelen a katonákat egyenkint, házakhoz elszállásolni. De most pl. 800 katona jött egyszerre, mit tegyen velük! Azt azomban nem hiszi, hogy egy házhoz 8 katonát szállásoltak volna el, mert a legszigorúbban intézkedett, hogy sehova 1, legfeljebb 2 embernél többet ne osszanak be. Ha mégis megtörtént volna, azonnal intézkedni fog a kiszállásoltatás iránt. (Helyeslés) Megjegyzi külömben, hogy még atavaszszal, a mikor hallotta, hogy az ősszel ötszáz póttartalékos ezután nyolc hétre városunkba fog bevonulni, azonnal megkérte a tanácsot, hogy az tudja meg az ezredparancsnokságtól, való-e ez a hír, mert ez esetben okvetlenül barakot kell építeni. Nem tudja, a tanács eljárt-e ez ügyben. A szónok kérdőleg tekint az elnökre, aki azonban világért sem néz fel a tárgysorozat lapjáról, amelyet nagy buzgalommal emléz. Igy egyelőre titok maradt, vájjon a tanács intézkedett-e, a kapitány válaszát azonban helyesléssel tudomásul vették. Következett a napirend. Eljenzéssel vették tudomásul, hogy a város üdvözölte a gyémántmisés Sujánszky nagyprépostot, aki az üdvözlő küldöttség szónokának ezer forintot adott át a Szentháromság szoborra. Elhatározták hogy a nagylelkű adományt levélileg köszönik meg. A legtöbb adót fizető képviselők jövő évi névjegyzékének összeállítására a polgármester elnöklete alatt a pénzügyi tanácsosból, a főjegyzőből, főügyészből, id. Brenner József és Marosi József vájemhez egy tizenkét csészéből álló kávés készletet, egy XlV.-ik Lajos korabei márvány inga órát, s hogy biztosítson nagyrabecsüléséről, teljes erővel hagyitott felém egy három kilós, több államban szabadalmazott kávépörkölőt. Ezer szerencsém, hogy lebuktam, s a több államban szabadalmazott kávépörkölő a főpincér kopasz tarkóján megmagyarázhatatlan fizikai törvény következtében rekuzét kapott, és saját koponyáján vált alkotóelemeire. Az akkor beállt pillanatnyi zavart felhasználva, kerekünkkel kirepültem e veszedelmes athmosphaerából, de hogy mint robogtam be egy közeli patika üvegajtaján, az örök rejtély marad előttem. — Annyi azonban tény, — hogy a lehulló orvosságos üvegek, s egyébb eszközök csörömpölése miatt, melyeket a polcról lesodortam, — nem emlékszem, hogy hallottam volna a patikus szokásszerint barátságos üdvözletét, ellenben szem előtt tartva a tartozó udvariasságot, mely családom egyik kiváló jó tulajdona, — utánozhatatlan eleganciával emeltem meg kalapomat, mire a patikus kijelentette, hogy neveletlen tapír, s ostoba, hasadt fülű górugrány vagyok, sj hogy szavainak értelmét jobban felfoghassam, örömtől elkékült ábrázattal vágott hozzám egynehány porcellán csészét, s a sárgaréz bylance-mérleget egy jongleur ügyességével törte darabokra koponyámon. (Vége köv.) rosi képviselőkből álló bizottságot küldöttek ki. Az elhalálozott Gerendás Lajos, Fekete Géza és Grósz Antal volt városi képviselők helyére Pándy Ferenc, Kis Mihály és Mórász József póttagokat hívták be. A csendes tónus itt szűnt meg, következvén bemutatása a közigazgatási bíróság 1897. október 6-án hozott ama végzésének, amelyszerínt Bártfay Gézát abbeli igényével, hogy nyugdija emeltessék, a városnak nyugdijalapja és szabályzata nem levén, elutasítja. A tanács e végzésnek tudomásul vételét javasolta, amin az ismert Bártfay ellenségek igen megütköztek. Legelőször Brutsy János szólalt fel, aki >aki hivavatalos ajkakról« óhajtotta tudni, mi az oka annak, hogy a végzés egy évi késedelemmel vezéreltetett a közgyűlés elé. Az elnök kijelenti, hogy semmi mulasztást nem követett el. Az alispán e végzést csakis a fellebbezőnek való kézbesítés végett adta ki neki s ez meg is történt, mire az ügy irattárba került. Ott fedezte fel nemrég Brucsy János, amint a Bártfayval való ügyéből kifolyólag az idevonatkozó okmányok között kutatott. Az ő felszólalására vezérelte most a tanács ide. Dr. Fehér Gyula mulasztással vádolja a polgármestert. Mert tudnia kellett, mennyire érdekli ez az ügy a közönséget s emlékezhetik, mily vitákat kellett annak idején. Azonkívül ennek a végzésnek elvi jelentősége van, miért nem tudomásul venni, de tárgyalni kell. Véleménye szerint e végzés kimondja, hogy Bárfay nem kaphat nyugdijat, csak kegydijat. Tehát a költségvetésbe ezután, mint kegydijat kell az ő illetékét beállítani. Ez ezért fontos, mert a kegydij bármikor megvonható. Erre pedig Bártfay rászolgált, amennyiben >nevezett uri emberi nem tesz egyebet, mint a magisztrátust bántja. És ezt legkevésbé a polgármesternek kellene eltűrnie. Mert a városi hatóság tekintélye nemcsak addig lesz megtépázva, amig a polgármester nem me

gy> de évtizedekre aláásva marad. Mert ő hiába prédikálja a hatóság iránt való tiszteletet, azt nem hallják mind, a lapot ellenben sokan olvassák és nem feledik. A hatóság nem polemizálhat a lappal, de itt a teremben adhat feleletet a sértésekre. Indítványozza, hogy azonnal mondják ki a kegydij-jelleget. Az elnök tiltakozik e javaslat ellen, mert az ügy nincs előkészítve s anteaktái is a bíróságnál vannak. Indítványozza, hogy utasitassék a jogügyi bizottsághoz. Brutsy Jánost óhajtja, hogy a kérdés felett a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával döntsenek, adják ki tehát az ügyet a pénzügyi bizottságnak. Dr. Földváry István nem foglalkozván az ügygyei előzetesen, nincs abban a helyzetben, hogy precíz jogi véleményt adjon, levén a kérdés oly fontos és praecedens nélkül való. Mégis azt véli, hogy a bírósági végzés Bártfayt panaszával ugyan elutasítja, de a megyei törvéuyhatóságnak a nyugdijat kimondó s a város által meg nem fellebezett végzését sem meg nem semmisiti, sem meg nem változtatja. Arra azonban dokumentum, (ami mindig az ő álláspontja volt, de figyelembe nem vették) hogy a város nyugdijat adni nem köteles, — Ami a sajtóra elhangzott megjegyzéseket illeti, nem tartja, sem a polgármestert, sem más közhivatalnokot »ne nyúlj hozzám*-virágnak. Mert a nyilvánosság az a léghuzam, amely a hivatalszobák penészes levegőjét kiviszi. De természetesen az igazság fegyverével kell küzdeni; ami trágár, durva, selejtes, azt ő nem helyesli. Az ügy tárgyalását különben a közérdek szempontjából maga is szükségesnek tartja s azért ajánlja, hogy adják ki a jogügyi bizottságnak. Kollár Károly ugy vélekedik, hogy minden bíróság leghivatottabb magyarázója lévén a maga ítéleteinek, kérdez- ! zék meg magát a közigazgatási bíróságot, vájjon ez ítéletével a nyugdíj kérdésében is döntött-e. Ez a javaslat ném tetszik, de a főfőügyészé se, közbekiáltanak, zajonganak, a hangulat egyre szenvedélyesebbé válik. Dr. Fehér Gyula izgatottan felugrik s követeli, hogy már most szavazzanak a kegydij-jelleg felett is. Dr. Földváry kéri a zajogókat, hogy méltóztassanak kissé nyugodtabbak lenni, ne veszítsék el mindjárt higgadtságukat. Az ügy tárgyalásának ő sincs ellene, de az véli, hogy ebbe jogi vélemény nélkül bele fogni annál kevésbbé szabad, mert a hozandó határozat megfellebbezésnek van kitéve s igy a várost csak ujabb blamázs érheti. Különben neki nem kötelessége az örökös opponálás, ám tegyen a képviselőtestület, amit akar, ha eljárását törvénytelennek tartja, majd maga fog fellebbezni ellene. E komoly szavak egyszerre lehűtötték a felizgatott kedélyeket s szép csendben, a főügyészi javaslat mellőzésével, megszavazták, hogy az ügy, Brutsy indítványa szerint, a pénzügyi bizottságnak adassék ki. Ezután még tudomásul vették a közig, bizottság abbeli határozatát, hogy a városi vadászterület bérlője köteles az elszaporodott vaddisznókra hajtóvadászatot tartani, a kir. városi plébánosnak pedig kárpótlásul használhatlan pincéjeért évi 60 frtot szavaztak meg. Következett volna a tárgysorozatban sorrend szerint utolsó, de érdemben legfontosabb tárgy, az építészeti szabályrendelet tárgyalása, az abszolút többség azonban, amelyet a törvény megkíván, nem volt együtt, miért is annak tárgyalására ujabb terminusul november hó 10-ikét tűzték ki. Mielőtt azonban az elnök e határozatot kimondotta volna,* felszólalt még Marosi József, aki ugy vélekedett, hogy aki a szabályrendelettervezetet csinálta, ugy látszik, ellenségei számára készítette azt. Mert az éppen nem alkalmazkodik a mi városunk módjához és érdekéhez és temérdek zaklatásnak, lótás-futásnak válnék okozójává. Nem akar a tárgyhoz érdemlegesen szólani, csak azt indítványozza, adják vissza az egész tervezetet a pénzügyi és építészeti bizottságnak átalakítás végett. Miután az elnök kijelentette, hogy az építészeti bizottság már lelkiismeretesen letárgyalta az egész tervezetet s a főügyész sem talált ellene jogi szempontból kifogást, a képviselőtestület Marosi indítványát mellőzte. Riporter. II járásbíróságról. Esztergom, október 8. A haladás minden téren szükségessé teszi az újításokat, noha nem minden ujitás vehető haladás számba. Az igazságszolgáltatás terén is mutatkoznak természetesen időnkint újítások s ilyen volt a sommás eljárásról való törvény. Megszűnt a tárgyalások kitűzésénél az eddigi két órai türelem-idő, most már a kitűzött idő elmulasztása, vagy pontos be nem tartása a felekre nézve jogkövetkezményekkel jár. Ha a 9 órára kitűzött tárgyalásra az alperes 9 és */

4 órakor jön, már végzett fölötte a törvény. Ily körülmények között nagyon fontos dolog, hogy a tárgyaló biró zsebében hogy jár az óra, mert ami toronyóráink ugy járnak, ahogy akarnak s nem tudhatni, melyikhez van a biró órája igazítva. Az ujitás tehát okvetlenül szükségessé tesz egy másikat, melynél fogva a járásbíróságnál meg lehetne tudni pontosan, hogy hány az óra. Az új sommás eljárás feltétlenül szükségessé teszi egy nyilvános ütő óra felállítását a járásbíróságnál, mely mindenkoron rendet csinálna, ha a bíró és az alperesek órája nem jár együtt. Másik ujitás az igazságszolgáltatás körül, amire azonban nem igen lehet rá fogni, hogy haladás : a lajtsromrendszer. A ki nem tudja, miben áll ez, nagyon keservesen megtanulhatja akkor, ha a járásbíróságnál valamely iratot be akar tekinteni. Az erre szánt időt ugyanis a járásbíróságok vezetői különféleképen állapítják meg, nálunk d. e. 9 és 11 óra között, Muzslán 8—11-ig, másutt másként. Ha már most tekintetbe vészük, hogy sok iratcsomó az előadó bírónál van, ezek betekintése az erre szánt idő alkalmatlansága és rövidsége miatt teljes lehetetlenség, mert a biró ez idő alatt rendesen tárgyalásokkal van elfoglalva. De az irattárban levő ügyek betekintése is megnehezült, különösen az ügyvédekre nézve, kik a délelőtti órákban szintén tárgyalásaik után járnak. Ugyancsak ez időre esik a telekkönyvek betekintésének ideje is. Igy ez ujitás éppen azt az időt vette el a járásbirósági ügyiratok betekintésétől, mely erre mindenkép a legalkalmasabb volt: a délutáni órákat. Ezen is segíteni kell, mint az uj épületen, melyen az ajtók és ablakok nem jól záródnak. Hisszük is, hogy a lajstromrendszer mai alakjában nem fogja magát sokáig fentartani, hanem amint az idő javítani valót fog mutatni rajta, ki is fogják javítani. Egy ügyvéd. Esztergom, október 8. Szobrot a Királynénak! Erzsébet Királyné szobrára újabban a következő adományokat vettük: Esztergom szab. kir. városi Ipartestület 25 frt — Esztergommegyei községi és körjegyzők egyesülete . 10 frt — összesen 35 frt — Eddigi gyűjtésünk ... 27 frt — Főösszeg 62 frt — — A hercegprímás programmja. A hercegprímás, amint Halljuk, az őszt és a telet egészen a fővárosban fogja tölteni s csak egy-két napra jön fel székvárosába. Mellette dr. Kohl Medárd titkár lesz, amig az egész udvari papság városunkban marad. Dr. Walther Gyula kanonok, irodaigazgató azonban minden héten egyszer felkeresi a főpapot, hogy a legfontosabb ügyekről referáljon. — Díszebéd. Sujánszky Antal, a gyémántmisés nagyprépost csütörtökön délben nagyobb ebédet adott, amelyen jelen voltak : Andrássy János, Boltizár József, dr. Fehér Gyula, Frey Ferenez, dr. Feichtinger Sándor, dr. Helcz Antal, Hoffmann Ferenez, Kruplanicz Kálmán, Kollár Károly, Kollár Péter, Magos Sándor, Magurányi József, Mattyasovszky Lajos, Nagy Pál, Niedermann József, Reviczky Gábor és Szecskay Kornél, Az ebéd folyamán a vendéglátó főpap felköszöntötte vendégeit, amig Andrássy alispán az egész törvényhatóság nevében a jubilánsra emelte poharát.