Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-22 / 76.szám

1898. szeptember 22. ESZTERGOM és VIDÉKE (76. szám.) aászló. A község egyszerű pór népe valósággal konsternálva volt. Községünk minden magasztos ünnep alkalmával oda állt az eszme harczosai közé s kivette részét az ünneplésből. Ez alkalommal is megfogamzott az eszme, hogy Erzsébet királynénk gyászos elhunyta emlékének nem szabad eltűnnie maradandó emlék nélkül. S mire eljött a temetés napja, a köztéren már gyönyörű, gloriettszerü zásalóárboczon lengette a szél az óriási gyászzászlót. A harangok naponként háromszor megszóllaltak s ércznyelvükkel siratták az elhunyt nagy halottat. A temetés napján a község képviselőtestületi tagjai s elöljárói, a tűzoltóság s az iskolás gyermekek már $ órakor gyülekeztek a községházán, hol Meszes Ferencz községi jegyző neje, városunk kedves leánya, fáradhatlan buzgósággal látta el őket gyászkarszalagokkal. A menet fél 9 órakor a helybeli czigány zenekar szomorú indulója kiséretében megindult végig a falun a református templomba, majd onnét az ez alkalomból virágokkal feldíszített katholikus templomba, — hol a község plébánosa szép rekviemet mondott és utánna ékes szavú beszédben magasztalta a jótékony s nemes szivü királynét. —• Innen az evangélikus templomba vonult a felszaporodott gyászoló közönség, elől gyászlobogóval, középen pedig a község gyászfátyollal bevont nemzeti szinü czimeres zászlójával. A templomi istenitiszteletek után levonult a tömeg a község háza előtti térre, hol a képviselőtestület nyi. vános ülésen, Meszes Ferencz jegyző rövid, hatásos alkalmi beszédében tett javaslatára, felajánlotta a téren épült gloriettet Erzsébet királynénk emlékezetének, a tért elnevezte »Erzsébet* térnek s elhatározta, hogy azt a gloriette körül szépen be fogja fásittatni. # A herczegprimás 5000, a helybeli főkáptalan 1000 forintot adományozott a boldogult Nagyasszony szobrára. — Aranylakodalom. A jubiláns Feich/í«£vr-házaspar egész csendben, észrevétlenül, családi körben óhajtotta megünnepelni a vasárnapi szép dátumot, házastársi boldog együttlétük tiz lustrumos napját, de akiket annyira szeretnek, tisztelnek, osztatlanul, becsülnek még nem is ünnepelhetnek csendben. Aferenciek templomának hajója is szokatlanul népes volt vasárnap délelőtt x

\

% 10 órakor, amikor a tiszteletreméltó házaspár, gyermekeivel együtt megjelent, hogy meghallgassa a csöndes misét, amelyet a családi oltárnál Lengyel Fiávián kvárdián mondott. Ott voltak: Feichtinger Elek kir. tanácsos fiumei pénzügyigazgató, Ernő vasvári járásbiró, Gyozo, bpesti főreáliskolai tanár, Sándor primásuradalmi intéző, Adél, Tolléé Gyula főkáptalani számtartó, — Oktávia, Dezső Gyula nagykőrösi tanár, Margit — Faragó Ambrus nagykőrösi földbirtokos neje hozzátartozóikkal, Blanka —• a jubilánsok gyermekei. Az istentisztelet után a városi tanács és tisztikar (mintegy huszonötén) tisztelgett a jubilánsok lakásán, részt kérvén a város kiváló polgárának, nyug. kórházi főorvosnak, a reáliskola nagyérdemű igazgatójának s a képviselőtestület ma is egyik legagilisabb, minden közügy iránt melegen és komolyan érdeklődő tagjának ünnepéből. A jubiláns érdemeit igen szépen, nagy szónoki lendülettel dr. Földváry István főügyész tolmácsolta körülbelül következőképpen : A város tanácsa jelenik meg és annak tisztikara. Az ^ előbbi, mint a polgárság érzelmeinek hivatott tolmácsa, az utóbbi, mint a régi, érdemdús tiszt viselő őszinte tisztelője és csakis a nemzet szivében zsongó fájdalomnak, mély gyásznak tudja be, hogy ily szerényen, zajtalanul üdvözlik életének eí fényes napján. Röviden, tömörön érintette a jubilánsnak városunk közéletében szerzett éirdemeit. A közérdek emberének élete ujpymond — két egymással párhuzamosan futó uton zajlik le s mig a közharcok mezejét röviddel ezelőtt hagyta el, ahol nevét, működését intézményeink és alkotásaink őrzik, melyekbe egy félszázadon át bele van a veterán neve szőve, addig ma a boldog családi élet utjának fényes fordulójához, ünnepéhez ért. Boldog az, kinél a két ut igy találkozik és olvad egybe s Örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy a gyermekek, késő unokák ártatlan üdvözlő szavához — a közélet harcosának legszebb, semmi által nem pótolható jutalmát, a polgárok köztudatában élő nagyrabecsülés és tisztelet szavait csatolják. A szónok még melegen emlékezett meg a szerető élettársról, aki e félszázadon át oldala mellett küzdött. Az ünnepelt és az egész család könyekig meghatva köszönték meg a szív bői fakadt rögtönzött ovációt. A gratulansokban egyáltalán nem volt hiány s az üdvözlő táviratok is egész nap egymást követték. Mi pedig csatlakozunk az üdvözlőkhöz s még sok-sok, felhőtelen, boldog évet kivánunk a jubilánsoknak. — Fekete rovat. Fekete napokat éltünk, a fekete zászlók még mindig hirdetik az utcákon az országos gyászt s a fekete hírekben is szomorúan gazdagok voltak az elmúlt napok. Vasárnap délben terjedt el a híre, hogy közszeretetben álló alispánunkat: Andrássy Jánost nagy gyász érte. Edes anyja elhunyt. Az elköltözött agg matróna leányával: özvegy Kamenszky Eleknével, akivel városunkból való elköltözése óta Budapesten együtt lakott, a nyáron még nagy korához mérten friss testi és szellemi egészségben tartózkodott közöttünk, a fővárosba visszatérve azonban betegeskedni kezdett s a mult héten már nagyon komoly hirek érkeztek állapotáról, ugy hogy szerető fia, az alispán utolsó percig habozott a Bécsbe való utazással. Mivel azonban ujabb aggasztó értesítés nem jött, mégis elment s alig néhány órával előbb érkezett vissza, mint a gyászhír, amelyet d. e. tiz órakor hozott meg a távíró. A fekete posta általános részvétet és szomorúságot okozott, mert az elhunyt úrasszony általános és rendkívüli tiszteletnek örvendett s nagy műveltségével, nemes lelkével igazi példányképe volt a magyar úrnőknek. Ez az általános tisztelet és nagyrabecsülés impozánsan meg is nyilatkozott a kedd délutáni temetésen, amely Uny községben történt m .g, ahol az Andrássy-család sírboltja van. A budapesti gyászházból a beszentelés után ide hozta a halottat, a budapesti >EntrepÍse de Pompes Funebres* kocsija. Városunkból rnár a kora déli órában egész sor magánfogat és bérkocsi vonult Uny felé, ahol 4 órára nagy és előkelő gyászoló közönség gyűlt össze, amely a koporsót a templomban felállított ravataltól a sírboltig kisérte. A beszentelést, az amelyen a vidéki földbirtokosság is megjelent, a tinyei plébános és az únyi lelkész együtt végezték. — A gyászoló család jelentése Így hangzott : Egyházpakai Andrássy Jozefa özv. kucsinyi Kamenszky Elekné, Andrássy Mihály és János mint az elhunyt gyermekei ; Andrássy Nándor, Leopoldine férj. bessenyei Szabó Ivánné, Szidónia férj. Haan Rezsőné, mint mostoha gyermekei ; továbbá dr. Kamenszky Gyula; Andrássy Marianne, Margit, Ilona, Ella és Gyula ; Andrássy Mariska és József mint unokái ; — Andrássy Jolán, férj. Welserné; Szabó Mihály; Haan Béla és Ilona mint mostoha unokái; nemkülönben Andrássy Jánosné, nemespáni Barta Anna, Özv. Andrássy Gyuláné szül, berzeviczi és kakaslomniczi Berzeviczy Antónia, Szabó Iván és Haan Rezső mint menyei, illetve vejei; özv. felsőés alsógelléri Závody Albinné, szül. bozzai Bozzay Emma, mint testvére, végül Závody Albin és Irma férj. felső- és alsódényei Vasdényey Gézáné, mint unokaöcs, illetve unokahug, a maguk és az összes rokonság nevében mély fájdalomtól sújtott szívvel jelentik szeretett felejthetetlen édesanyjuk, nagyanyjuk, anyósuk, testvére és nagynérijük Özv. egyházpakai Andrássy Mihályné, szül. bozzai Bozzay Máriának ez évi szeptember hó 18-án reggeli 8 órakor, életének 82-ik évében, rövid szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei e hó 19-én délután 3 órakor fognak Budapesten. IV. ker. zöldfautcza 32. szám alatt, a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és folyó hó 20-án délután 4 órakor Unyon a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat a temetést megelőzőleg folyó hó 20-án délelőtt 10 órakor fog az unyi róm. kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Budapest 1898. szeptember 18 án. Áldás és béke lengjen drága porai fölött ! A vármegyének is gyásza van. Sándor Kálmán kir. főmérnök* a vármegyei államépitészeti hivatal főnöke hunyt el hosszú, évekig tartó betegeskedés után. A legelterjedtebb pusztító baj : a tüdővész ölte meg, amely ellen még a nyár folyamán is keresett gyógyulást a ftizikusok Mekkájában: Gleichenbergben, de ahonnan már csak meghalni jött haza. Alig egy éve van még városunkban, betegsége miatt kevesen is ismerték, de akik ismerték, puritán jellemeért megbecsülni tanulták. Még csak 49 éves volt. Agg atyja : Károly, nyug. kir. főmérnök, neje : szül, Oszvald Lujza és három gyermeke gyászolja. Tegnap temették el az evangélikus egyház szertartásai szerint a kir. városi sírkertbe. Temetésén Kruplanicz Kálmán főispán vezetése alatt testületileg jelent meg a vármegyei tisztikar, Koporsóját a halottas kocsiról hat díszbe öltözött megyei hajdú emelte le s vitte a sirig. A fáklyatartók a segéd- és kezelő személyzet tagjai voltak. A vármegye tisztikara szép koszorút tett sírjára, lila-fehér szallagján e felírással: > Sándor Kálmánnak — Esztergom vármegye tisztikara*.. Haláláról az államépitészeti hivatal a következő gyászjelentést adta ki: Az Esztergom vármegyei m. kir. ál lamépitészeti Hivatal mély fájdalommal jelenti, hogy szeretve tisztelt főnöke Sándor Kálmán kir. főmérnök úr folyó évi szeptember hó 18 án délelőtti 11 órakor hosszas szenvedés után életének 49-ik évében az Úrban elhunyt. A megboldogult hült teteme folyó hó 20-án délutáni 4 órakor fog a gyászházból (Szent-Anna-utcza 304. sz.) az ágostai evangélikus egyház szertartása szerint az Esztergom sz. kir. városi sírkertben Örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1898. évi szeptember hó 18-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Ugyancsak nagy részvéttel temették el hétfőn délelőtt Somoss József, a kenyérmegyei szeszgyár vezetőjének fiatal nejét, aki élete 29-ik, házassága 10-ik évében, rövid három napos szenvedés után hunyt el. Temetésére a gyár egész tisztikara eljött városunkba, Lejszky Lénárd kőfejtő, derék polgártársunk élete 53-ik évében elhunyt. — Személyi hir. Katibor herceg az őszi vadászatok tartamára Dömösre érkezett, ahol nagyobb számú vendégsereg fogadására előkészületeket rendelt el. — Dr. Horacsek Gyula öt hetes katonai gyakorlatából visszatért s működését, mint a Betegsegélyző Pénztár orvosa újból megkezdette. — Az ezredes látogatásai. Rupprecht Károly ezredes, a 76-ik gyalogezred parancsnoka ma látogatta meg a hatóságok fejeit s mindenütt a legrokonszenvesebb benyomást tette szeretetreméltó modorával és figyelmességével. Nyelvünket egészen jól beszéli. Különösen tetszett abbeli kijelentése, hogy nem túlságos barátja a sok írásbeliségnek és szivesebben fog mindanyiszor személyesen érintkezni, valahányszor a hatósággal megbeszélni valója lesz, — A Keményffy—Zwillinger-ügynek még mindig nincsen vége. A komáromi törvényszék Zivillinger Ferenc panaszára ugyanis hatóság előtti rágalmazás miatt vád alá helyezte Keményffy Kálmánt és Eittner Elemért. Mint halljuk, e végzés ellen mindketten fellebbeznek. — Kinevezés. A hercegprímás Nagy Endre okleveles gazdászt a központba való beosztással gazdasági írnokká nevezte ki. — Pályázat. A hivatalos lap tegnapi számában jelent meg a pályázati hirdetmény a helybeli telekkönyvi hivatalban betöltendő másodtelekkönyvvezetői állásra. A határidő 2 hét. — A magyar hadapródiskolákból. A honvédelmi minister a helybeli főkáptalan alapítványi helyére Herczmánszky Jenőt, Herczmánszky Alajos káptalani erdőgondnok fiát vette be a pécsi hadapród iskolába. Ugyanabba vétetett fel Magurányi Sándor, Magurányi József főkáptalani ügyész fia. A megye által alapított helyre megyebeli pályázó nem akadt, igy a helyet maga a miniszter fogja betölteni. — Fegyelmi vizsgálat. Az alispán fegyelmi vizsgálatot rendelt el Maiina Lajos polgármester ellen, amiért tizenhét rendbeli sürgetésre sem jelentett a városi közdűlő utak ügyében. — Egyetlen pályázó. Scherer Ferenc táthi tanitó az egyedüli pályázó a megüresedett vármegyei II. kerületi faiskolafelügyelői állásra. — A bécsi hajó balesete. Akik vasárnap délután a Bécs felöl érkező személyhajóra vártak, kissé szokatlanul sokáig, vagy éjfélig várhattak. A «Budapest nevű hajó ugyanis a Ausztriában zátonyra került s csak miután egy teherhajó kényelmetlen helyzetéből kiszabadította, több órai késéssel folytathatta útját. — Kegyeletsértós. Pilismaróth község elöljárósága feljelentette Marosi Sándor ottani kocsmárost, aki a királyné halálát követő vasárnap nagyban muzsikáltatott kocsmájában. Megbüntetése annál erősebb lesz, mert a járási szolgabíró a gyászeset után azonnal intézkedett, hogy járásában okt. 17-ig sehol se adjanak tánc- és zeneengedélyt. — A Tornaegyesület tagjait figyelmeztetjük, hogy az évi rendes közgyűlés holnap, csütörtökön este 7 órakor kezdődik a > Magyar Király < emeleti ter* mében. — Könnyelmű lövés. A fegyver az idők végéig veszedelmes marad azok kezében is, akik jogot nyertek annak viselésére, Tegnap is eldördült egy lövés, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie s amelynek egy ember esetleg egész életére nyomoréka marad s aki bár tilos dolgot követett el, ily bűnhődést nem érdemelt. Kuskó István téglagyári munkás ugyanis késő estig dolgozott egy másik társával a primási téglagyárban s a munkából hazajövetközben belopódzott egy szőlőbe s abban — állítása szerint — csak egy szőlőfúrtöt tépett le. Ebben a pillanatban egy lövés dördült el, amely bal lábszárába hutolt. S a következő pillanatban ott termett Kétyi István hegyőr, aki még ráadásul meg is ütlegelte a megsebesített embert. Kuskót előbb bevitték a II. sz. rendőrőrsre, ahol dr. Berényi Gyula az első orvosi segítségben részesítette, azután beszállították a közkórházba. A hegyőr azzal védekezik, hogy Kuskó régóta dézsmálta a szőlőket s ő régóta lesett rája, mindez azonban nem menti azért, hogy felszólítás nélkül belelőtt a szŐlőtolvajba. Ügyükkel a bíróság fog foglalkozni. — Gyújtogató aratők. A hercegprímás szentislváni pusztáján Meszéna Lajos intéző aratói egyszerűen megunták a cséplést s hogy hamarább felszedhessék sátorfájukat, a még hátralevő két asztag árpát felgyújtották s bár az el is hamvadt, egyhamar valószínűleg még sem kerülnek haza, mert bűnös cselekedetük bebizonyosodott. — Egységárak. A fedeztetés! állomásokat kijelölő bizottság hétfőn d. e. a vármegyeházán ülést tartott, amelyen ez állomásokra vonatkozólag a zab métermázsájának egységárát hat, a szénáét két forintban állapította meg. —- Gyilkosság Bajnán. F. hó 18-án éjjel Bajnán gyilkosság történt. Két újonc az utolsó szabad napok keserűségében erősen beitalozott s megölt egy legényt, aki még nem jutott el a sorozásig. A gyilkosok: Mí.dari Ágoston, a bajnaí bíró fia és Flórián Vilmos legé-