Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-14 / 65.szám

AZ ESZTEMMVIDto HIVATALOS LAPJA. <]$e?IJe\e-QÍli Vasárnap és cmitörtököii. ELŐFIZETÉSI -ÁRAK; : Egész -érre — — — — frt — kr. Fél évre— — — — — 3 frt — kr. Negyed-évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes SEáiii fem: 7 kr. Felelős a szerkesztésért; MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptuíajdonos kiadóké!-? : DM- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szécltepyi-tér, 380. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. H~Ave Sacerdos Magnus ! Esztergom,;angusztus. x%. Egy láirjpával több gyúlt ki >az este a VMváros egyik csöndes -.utcájában « a Bástyafokon egy zászló bukkant ki, amely régóta összegöngyölve feküdt ... A külső kép alig változott egyébbel, ebben is tiszteletben tartották kívánságát, kerülését minden hiú fénynek, zajnak és pompának. Az idegen szem csak ennyit lát a napok változásában és nem veszi észre, hogy az az egy lámpa, az a kibomlott lobogó fényárban úszó utcáknál, lobogóerdőnél, hangos örömmámornál több; nagyobb ünnepet jelez nekünk. Amit oly rég vártunk, aminek elmaradásáért — gyöngeségünk, t gyarlóságunk tudatában — annyi .keserű szemrehányást tettünk magunknak s amely vágyunk teljesedésében szinte az utolsó percig kételkedtünk : ime, bekövetkezett! Az ország hercegprímása, a biboros egyházfő hosszú távoliét után újra székvárosába érkezett . . . Általános szeretet, hódolat, lelkesedés fogadta: egyöntetű, impozáns, spontán. Mintha mid az a szeretet és ragaszkodás, amelyet az utóbbi években, egymástól elvontunk, e hatalmas érzésben, ez egy irányban koncentrálódott volna, meghajolva lelki, ssellemi nagysága előtt az érkezettnek s mintegy esdekelve : „Add, tiogy mi is tudjunk szerető, megbocsátó lelkűek, békeszeretők, békességesen tűrök, lenni, amilyen te tudsz lenni!" Mintha valami biblikus, nagy, édes fényesség borult volna egyszerre a város fölé.-: hosszú, észak sarki, kinos sötétség .felszakadtával ! Mintha kibukott volna felhőkárpitjából a nap, a világító, melegítő, termékenyítő, nagy ideje után a borúnak, amely alatt hiányzott a fény, a melegség, az élet! És mintha az az áldatlan sötét idő az 0 távozásával kezdődött >volna meg, az O hosszú távolmaradása alatt tartott, borongott volna és mintha most az Q érkeztével oszladoznék szét. A magas vendég mindenesetre meg fog arról győződni, hogy legutolsó ittléte óta sok minden megváltozott mesebeli hosszú álmot nyugvó székvárosában, csak a rajongó tisztelet és hódolat magas szef meiyc iram nem s aiueiy au WUOOJI, rendithetlenül s nem apró habocskik^ de tengerhullámok megingatni nem tudják. Ez nem az a nép. amely a Halleluja után Crucííige-el is tudna kiálltani. Hozta Isten őt közénk, hozza minél gyakrabban, tartsa itt minél hosszabb időre, hogy nagy lelkének nemességből, szeretetéből, elméjének fényességéből egy-egy atom minden lélekbe, minden elmébe elhasson és akkor ei kell a szebb időknek következnie 1 Ave Sacerdos Magnus ! Árgus. A megyebeli koszénbányavállalatokról. — A tokodi vizomlás. A Trifiaili társaság üzlete. — Esztergom, augusztus 13. Aki az utóbbi hetekben figyelemmel kisérte az értéktőzsde árfolyam-ingadozásait, annak bizonnyára nem kerülte cl figyelmét az »Eszakmagyarországi Kőszén, — valamint a Magyar Altalános Kőszénbánya Társaság részvényeinek rohamos árhanyatlása. Az Északmagyarországi Egyesitett Kőszénbánya és Iparvállalat részvényei arra a hírre estek, hogy az Esztergomvidéki Kőszénbánya Társaság tokodi bányáiba ujabb vizbeomlás történt, mely az emiitett társaságnak körülbelül háromnegyed millió forintnyi kárt okozott, melynek kétharmad része azonban az Eszakmagyarországi Egyesített kőszénbánya társulatot illeti, amennyiben e társaság egy millió forint erejéig van érdekelve az Esztergomvidékinél. Hogy a vizomlás hiréből mi és mennyi igaz, arról még mi, akik itt a tőszomszédságban lakunk, sem tudhattunK meg semmi bizonyosat, de a hir erősen tartja magát, sőt a bányaüzem beszüntetésének szükségességével toldódott meg. A részvényesek között emiatt nagy is a pánik és a jogos zúgolódás, melyre azonban a bányavállalat igazgatósága, ugy látszik, nagyon keveset hederít. Hogy egy kőszénbányavallalatot baleset könnyen érhet, az elismert dolog. Annál érthetetlenebb a vállalat vezetőségének nagy titkolódzása. Végre is az igazgatóság, amely a vállalattól, tehát a részvényesek rovására 16 ezer forint fizetést huz, nézetünk szerint tartozik tekintettel lenni a megijedt és kárvallott részvényesek érdekeire, legalább egy őszinte nyilatkozat erejéig, melyben az igazgatóság legalább a részvényesek előtt őszintén feltárja a vállalat helyzetét. Iz Mm \\ Kiie

1 tárcája. Délibáb* Nem a mienk a jelen és a mult, Nyiló rózsa már félig elvirult, Ami volt: niég egyszer ?iem lehet, Ami van : az már is elvesztett. Csak ami a jövőben szép nekünk, Az a mienk, mit el népi érhetünk, A délibáb, mit vágyunk átölel, Sóvárgott üdv^ mely soha nem jón el. Vészeiéi Károly. Levél itthonról. Bátorkesz, 1898. augusztus 10. A »Bártfai levelek« az ^Esztergom és Vidékében* — indítottak arra, hogy itthonról irjak levelet, ha nem is más okból, csak azért, hogy a mi különlegességeinkkel a világ előtt homályban ne maradjunk. Amiről ez alkalommal csevegni szándékozom, nem épen a jelenből van egészben merítve, hanem inkább reflekszió számba megy, de azért bizarr édekességét tekintve, mérkőzhetik a bártfai természet szépségeivel és állapotaival, melyekről oly lelkesen szólnak a »Bártfai levelek*, amennyiben az ottani üditő fenyves őserdő, sűrűn felbugyogó ritka gyógyhatású forrásaival mindig ugyanazon egyforma megnyerő, testi, vagy lelki betegekben reményt nyújtó nyájas mosolylyal fogadja a vendégeket — ősidőktől fogva, — mint egy szép Madonnakép az igaz hívőt, és — mindkettő megadja a vigasztalást, a gyógyirt. Ellenben nálunk Esztergom vármegye párkányi járásának mérsékelt dombok által hullámos rónasága mily lelket rendítő változatosságot nyújt, ha — mint tavaly, aratás idejében — a vén Danubius megunva a mindennapiasságot fékevesztett szilajsággal egy éjszakán át tengerré változtatja Ebed, Muzsla, Csenke és Karva holdakban kifejezve, ezekre menő lapályos határ-részeit. Mikor sötét éjben a bőszült elem borzadályos morajjal rémeket idéz fel az érdekelt lakosság lázas elméjében: akkor a parányivá vált embertömeg égnek tekintve ima-hangon* mondja: »óvj meg uram minden veszedelemtől :« A maga nemében ez a romboló, pusztító látványosság ép oly nagyszerű szép és megható, mint az égbe nyúló gigantikus sziklák, vagy mint a lelket lágymelegbe ringató illatos fenyvesek, csakhogy ez könnyeket facsarva, irányítja a szemeket az egek Urához . . . Ha jól emlékszem a »Bártfai levelek* irója két esztendeje Stájerban járt üdülést keresni a magas hegyekben, távot az emberek kicsinyes zajától és közel a nagy Istenhez. Az akkori levelének végpasszusa azt volt, hogy ő, t. i. B. Szabó Mihály kedves barátom egy óriás hegy ormát megmászva és onnan amennyire szeme elhatott, az előtte elterülő határtalanságba tágulni látszó láthatárt átfutva, elmélkedve feltekintett az égboltozatra. Akkor emigy végzé: »Tehát mégis vanW t. i. egy magyarok Istene. Most a »Bártfai levél« I. és II-ban a bártfai hatalmas fenyvesek árnyékos csendes, sötét balzsamos légkörében rajongó ömlengéssel ecseteli a természet nagyszerű szépségeit és természet-imádó lángoló szeretetével byciklire kelve, felfedezi egy fantasztikus dreszben a természet legremekebb alkotását és elviszi a hosszúréti temetőbe. Ott a terebélyes hársfák alatt az elnémult tótocskák csendes sírkertjében » világrengető eszméket fejteget. (Honny sóit, qui male y pense)* Ezek aztán kellemes élmények ! Mi idehaza bizony csak régi dolgainkon rágódunk, mint valami csecsemő az 6 gumibabáján, vagy fügegyökerén, — mondják, hogy az által könnyebben esik át a fogzáson. Tény az, hogy a csecsemőd felnőnek és a gumibabák és fügegyökerek megkeményednek. Mi csak vadászunk. Tehát Írok a sok-' szor elcsépelt, de azért mindig uj színben feltüntethető vadászatról. Tavaly történt. A muzslaiak szántólöldje között van egy hosszasan elnyúló domboldal, melyet, mióta a phyloxera a hegyi szőlőinket elpusztította, beültettek szőlőveszszővel. Luczenbacher István vendégszerető szívességéből és társaságában még két budapesti vendégével együtt azon a területen vadászgattunk foglyokra. A domboldali egyik szőlő-parcella légdombján állt egy hosszúkás, fölfelé élre összefutó nádból alkotott kunyhó, melyet kívülről a vadkomló és kuszóbab a szó szoros értelmében ugy elborított, hogy a kunyhót alkotó nádból mitsem lehetett látni. A vadkomló sötét és a kuszóbab világos levelei között a bab élénk dús virágzása sűrűn közbe volt szőve 3 a kunyhót három oldalról körülövező száraz tarló annak oly ellentétes kedves színezetet kölcsönzött, hogy vágyamlak, a kunyhóba tekinteni, ellen nem íllhattam. Akit még vonzó csáb nem ózanitott, nem értheti csalódásomat. Engem az csábított a kunyhó elébe, átni olyan a helyet, melyről egy német töltő azt mondja : »Raum ist in der kleiniten Hütte für ein glücklich liebend Paar.« is mit láttam ! A kunyhó már régi leíetett, mert nádja korhó és befelé omJóval elszomorítóbb a »Magyar Álta-