Esztergom és Vidéke, 1898

1898-08-14 / 65.szám

lános Kőszénbányatársaság« helyzete. Ennél a vállalatnál meg az úgynevezett >pénzügyí kalamitások« uralják a hely­zetet. Ezelőtt hat esztendővel alakult a vállalat 400,000 forint alaptőkével, amely azóta hihetetlenül gyors tempóban emelkedett. Az utolsó alaptőke emelést ez év elején vitték keresztül. Hogy erre mi szolgáltatott okot, a következőkben ismertethetjük : A »Triíaili Kőszénbánya Társulat* szerzett ugyanis magának feltárási jogot vármegyénkben, melyet azonban aligha szándékozott felhasználni, mivel Do­roghon, Tokodon és Eb-Szőnyben levő kezdetleges bányaművei meggyőződtet­ték a kutatások sikertelenségéről, vala­mint arról is, hogy még a legkedvezőbb esetben sem gyümölcsöztethetné kellőkép az ott építendő bányákhoz szükségképpen befektetendő óriási összegeket. A «Magyar Általános* vállalkozó szel­lemű igazgatóságának éppen kapóra jő­vén ez a körülmény, megvette a Trifaili­nak előbb emiitett jogait és bányáit 2,600,000 frtért. Hogy mit jelent az, ha egy 3.400,000 írt alaptőkével biró vállalat egy 2,600.000 forintos vállalkozásba fog, azt felesleges jellemezni. Ebból a mű­veletből a Magyar Általános régi rész­vényesei kétszeresen károsodtak. Káro­sodtak a vezetőség hiányos szakavatott­sága folytán, amiért hogy olyan méreg drágán vásárolták meg az esztergomi jo­got és bányákat, továbbá minthogy a vé­telár jóval meghaladta a 2,600.000 fo­rintot. De az újonnan megvásárolt bányák kiépítéséhez pénz is kellett s az e célra szükségelt 2 millió forintot kölcsönkép­pen a Wiener Bankverein adta a társa­ságnak. Ha már most hozzátesszük, hogy a társaság ismét pénzzavarról küzd s az őszszel előreláthatólag alaptőkefelemelést kell keresztül vinnie, élénkbe tárul a vállalat helyzetének egész képe. A társaságnak tehát vannak töméntelen adósságai és bányái, amelyek nemcsak, hogy nem jövedelmeznek, de a legna­gyob pénzzavarokba sodorjak a vállala­tot. A budapesti piac gazdagabb lett is­mét egy sötét ponttal, mig a magyar tőke (vármegyénk is érdekelve van bi­disz adhatott a benn gugzsoló szőlőpász­tornak árnyékot, menedéket. íme, mondám vadásztársaimnak: Ez az emberi élet és a költészet. Mikor Heine azt irta : »Das Lében wáre ein ewiges Dahinsterben, wenn die Dichtkunst nicht wáre« — bizonyára az ilyen gunyhó látásától vette az inspi­rátiót. Mig a szomszédos szőlőparcellák erő­teljes hajtásai és buja zöld lombja a kékkő permetezéstől tarkitva, bő szőlő­termést mutattak, addig a romantikus kunyhó előtti gazos gyér és sárga lom­bozata alig mutatott itt-ott néhány eg­res formájú valamit. Nem tudtam e korhó, de mégis oly romantikus kunyhótól elválni. íme, a muló élet és az örökös költé­szet ! Merengésemből föltekintve Esztergo­mot láttam. Nini, Esztergom ! Milyen hasonlatosság e kunyhóval! Azt is a jó­ságos természet nagyon vidám kedvé­ben dekorálta. Ebben a pillanatban mint egy varázs­ütésre ellenbent előttem a képzeletemet fogva tartott tündéri ködfátyol Heineval együtt. Szomorú búcsúpillantást vetve a kuny­hóba, ott láttam Esztergom város nagy­érdemű Tanácsát, amint pipázgatva a sárguló szőlőt őrizi ... Gyalogos. zonyos mértékben) ütheti nyomát an­nak a néhány százezer forintnak, amennyi­vel részvényei kevesebbet érnek, amiért hogy bizalmával illette egy magyar ipar­vállalat részvényeit. A vállalat nyereségének tiz százaléka az igazgatóságot illeti, vájjon a rosszul sikerült experimentálásnak hányadát fog­ják elvállalni ? Veridicus. Tanfelügyelők konfliktusa. Esztergom, augiisztus io. — Második közlemény. — Alig néhány nap választ el bennünket a közigazgatási bízottság keddi ülésétől s már is az azon kitudódott sajnálatos ko. fliktus, — természetes medrén túl­áradva — aggasztó hullámokat kezd vetni és kétszeresen sajnálatos, hogy a mindenesetre csak kártékony hullám­duzzasztást tollal és nyomdafestékkkel is elősegítik. Egy bajjal állunk szembe, amelynek diagnózisa, therapiája fölött a konzíli­ummal megbízott szakavatott orvosok még nem döntöttek s igy annak orvos­lásáról gondoskodni sem lehet. S ime, néhány felcser — karzati hallgatók, ér­dekelt, nem érdekelt jó barátok, sze­mélyes, vagy elvi ellenségek — előkap­ják szikéiket s nagy buzgóan belevag­dosnak az erjedő sebbe ! Mi lehet az ily eljárásnak eredménye ? Csak a baj felesleges és lelkiismeretlen elmérgesi­tése, ami viszont csak annak gyógyulá­sát, gyógyítását hátráltatja. A kérdéses ügy igen komoly. Nagy és fontos közérdekről: a tanügyéről s vele kapcsolatban egész generációk szellemi nivója fejlődéséről, vagy sü­lyedhetéséről van szó. Komoly, figye­lembe veendő, előkelő álláspontok ke­rültek ellentétbe. Az ily kérdések meg­oldását személyi szimpátiák, vagy anti­petiák bevonásával csak zavarni és hát­ráltatni lehet s ilyesmi a kéretlenül meg­védettnek, vagy idő előtt megtámadott­nak egyaránt kellemetlen és kényel­metlen. Ezért tartózkodtunk és fogunk tartóz­kodni minden időelőtti véleménynyilvá­nítástól, amig a konfliktus elvi kérdé­seiben az erre provokált illetékes fórum : közigazgatási bizottság nem dönt. Az a fórum, amelyről szóbanforgó felterjeszté­sében maga a főegyházmegyei főtanfe­lügyelő az állította: hogy »eddigi loyá­lis működése soha semmiféle felszóla­lásra okot nem szolgáltatott.* Ezért uta­titottuk vissza az ügyben a közelmúlt napokban hozzánk pro és contra beér­kezett véleménynyilványitásokat, — ame­lyek ma már tobzódni kezdenek a mesz­szemenő kombinációkban, háttérkere­sésekben stb. Ezért regisztráltuk csak szárazon és hűen a közigazgatási bizottság ülésének történetét. És ezért Ítéljük el, hogy a konfliktussal, amelyet az ille­tékes íórum mindenesetre bölcsen, igaz­ságosan, a közérdeknek megfelelően fog elintézni, fel van riasztva már az egész fővárosi sajtó is és még jobban sajnál­juk, hogy az elsietett tudósításokban té­vedések voltak s azok nem maradtak a a tárgyilagos krónikaadás mellett. En­nek következménye, hogy pl. néppárti részen ez eminenter tanügyi kérdésből már valami tendenciát böngésztek ki a liberalizmus részéről a papság ellenében. A fővárosi lapok részben téves közlé­seire dr. Walther Gyula főegyházmegyei főtanfelügyelő következő nyilatkozatot adta : Nem felel meg a valóságnak, hogy a kir. tanfelügyelő szabálytalanságokat talált a primási tanítóképzőben (Néhány lap sze­mináriumot Írt. A szerk.) és ezt be is jelentette volna a közig, bizottságnak. A kir. tanfelügyelő a tanítóképző inté­zetről egyedül a jul. 14-én tartott közig, biz. ülésen szólott és egyedül a néhány héttel ezelőtt megejtett képesítő vizsgá­latot tette birálat tárgyává. Miután azon­ban e jelentése folyamán oly állításokat tulajdonított alulírottnak, a minőket nem tettem, másrészt mivel a tanítóképző in­tézetek egyáltalán nem tartoznak a köz­igazgatási bizottságok hatáskörébe: in­ditattva éreztem magamat e sérelmeket a közigazgatási bizottság elé terjeszteni. Előterjesztésemben kifejtettem, hogy az óvónő- és tanítóképző intézetek nem tar­toznak a közigazgatási bizottságok ha­táskörébe, de azt, hogy az államnak nincs joga a felekezeti tanítóképző inté­zetek ügyeibe avatkozni, vagy mint a cikkely mondja: » kétségbe vontam, mintha az állam beavtkozhatnék a taní­tóképző ügyeibe:* egyetlen egy szóval sem említettem, a mint józanul nem is állithatja senki. E roszakaratu ráfogás legjobban megvilágítja, mi tendenciózus az a cikkely, a melynek irója ugyan­csak nagy tájékozatlanságot árul el, mi­dőn az állami főfelügyeleti jogot a val­iásalapból élvezett segítségekre alapítja! Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a bizottság ez ügyben határozott. Véleményadásra kiadia azt a megyei főügyésznek.« A kérdés lefolyása alatt kifejtett álla­dótokat a jövőben is fentartjuk, a kir. tanfelügyelő jelentését pedig helyszűke mi att legközelebbi számunkban folytatjuk. messm np BSHSB wpn, IHUIIIIKM acmw MW» fa-f -]_-_CRR: KL Esztergom, augusztus 13. — A hercegprímás megérkezése. Csak délután fél négy órakor érkezett az első hir a városházára, hogy a hercegprímás mégis megérkezik, még pedig öt óra öt perckor a budai vonalon. De néhány perc teljesen elegendő volt, hogy róla az egész város értesüljön s az öröm an­nál nagyobb és általánosabb volt, mert a pénteki elmaradás után nagy aggo­dalom keletkezett, hogy közbejött ese­mények következtében a rég várva várt magas látogatás elmarad. Egy­másután bukkantak ki a házakon a nemzetiszínű és kék fehér lebogók, lege^ 1 őbb a középületeken s már négy óra­kor megelevenedtek az utcák. Különö­sen a Buda-utca és a Vízivároson, amely­ben a h ázak ablakai is mind megteltek fejekkel. Majd kiment az állomáshoz a deputáció a polgármester elnöklete alatt. Tagjai voltak: Frey Ferenc orszgy. kép­viselő, dr. Fehér Gyula plébános, dr. Áldory Mór, tanácstag, továbbá id. Bren­ner József, Dóczy Ferenc, Marosi Fe­renc és usváth Andor. Kivonult a ren­dőrség is Unger Hugó fogalmazó el­nöklete alatt. A vasúti állomás tisz­tikara teljes diszbe öltözött. A va­sút pontosan megérkezett s a har­madik I. osztályú kocsi ablakában ott mosolygott az agg főpap szelid arca, mire a perron közönsége önkénytelenül éljenzésbe cort ki. A főpap, akit Kohl Medárd dr. titkár kisért, kocsijából fia­talos könyüséggel kilebbent, a polgár­mester rövid üdvözlő szavai után, a kül­döttság minden tagjával kezet fogott, mire titkárjával felszállott a zárt kétfo­gatú udvari kocsiba. Az udvari pap­ság részéről senki sem jelent meg. Elől haladt a polgármester a város disz­hintaján, utána a hercegprímás, majd a de­putáció tagjai öt kocsin. A közönség ;orfala között kisérték a főpapot reze­ieneiájáig, ahol az nyájasan bucsut in­lett kezével. A hercegprímás holnap fo­gadja a polgármestert. — Ünnepek. A holnapi nappal a szürke létköznapok után az ünnepnapok hosszú sorozata veszi kezdetét. Mindenekelőtt Slagy Boldogasszony napja, a Bazilika felszentelésének évfordulója s a város Ducsuja, amely napra évtizedek óta ha­:almas zarándok-seregek érkeznek, az Drszág minden részéből s számuk az dén mindenesetre megsokasodik ama lirre, hogy e nagy napon újra a her­cegprímás fog pontifikálni. F. hó 18-án a. király születésnapját ünnepeljük, ami­kor a hatóságok, a katonaság teljes díszben vonulnak fel a székesegyházba és ^égül f. hó 20-án következik Szent Ist­ván napja, nemzeti ünnepünk. Az ünne­pek vallásos hangulatának emelésére bi­zonnyára nagyban közre fog működni a várbeli zene- és énekkar, amely Kersch Ferenc karnagysága óta mintaszerűvé fejlődött. Különösen meghatónak ígér­kezik a vasárnap esti toronyzene, ame­lyet Bogissich püspök honosított meg s amely régi magyar Mária-dalokból fog állani. E torony, illetve várfoki zene f. hó 14-én este 8 órakor / kezdő­dik, műsora a következő : 1. O dicső­séges Asszonyság 1651-ből. 2. Bűnösök kegyes segítsége 1508-ból, 3, Angyalok­nak nagyságos Asszonya 1508-ból. 4, Felvitetett magas menyországba 1651-ből. 5. Őrülj dicsőséges szép Szűz 1651-ből. 6. Boldogasszony anyánk a törökhódoltság idejéből. A főszékesegyházi énekkar prog­rammja az ünnepi nagy misén, f. hó 15-én a következő : 1. Kersch : Ecce Sacer­dos— a bibornok érsek fogadtatása. 2. Palestrina: Missa Papae Marcelli 6 szó­lamu mise a capella. 3. Propter verita­tem, chorai. 4. Boldogasszony anyánk. 5. Prenner : Assumpta est, 5 sz. kar a ca­pella. F. hó i8án a király születésnap­ján a 26. gyalogezred zenekarának köz­reműködésével : 1, Kersch : Missa sol. XIII. in D. 2. Kersch : Benedictus es. 3. Kersch: Benedictus sít. 4. Führer: Te Deum. F. 'hó 20-án Szent István napján: [. Brosig : Missa solem. b. 2. Kersch: Tustus ut pálma. 3. Kersch: Veritas mea. — A budavári ujplébános ünnepi eskütétele. Dr. Nemes Antalnak, az uj budavári plébánosnak ünnepi eskütétele a helybeli fószékesegyházban csütörtökön történt meg. Az eskü elhangzása után Boltizár József érseki vikáruis megáldotta s uj állása kötelmeinek megtartására intette őt. A templomi szertartás után a helynöknél díszebéd volt. — Személyi hirek. Nozdrovíczky Mik­lós városi erdőmester családja látogatá­sára Balaton-Almádiba utazott. — Dr. Vándor Ödön közkórházi alorvos szabad­ságidejét élvezi. Palásthy Pál felszentelt püspök Traunsteinből Bécsbe érkezett. — Dankó István állami állatorvos két heti szabadságra Nyíregyházára utazott. — A vizivárosi zárda főnöknője érte­siti a közönséget, hogy elemi iskoláinak mult évben beszüntetett V. és VI. osz­tálya, a szülők kérelmére, az 1898/9. is­kolai évben újra megnyílik. — EskÜVŐk. Oberth Ágoston tanitó­képezdei tanár, társas életük e nagyon rokonszenves fiatal tagja, a tanügy buzgó munkás f. hó i6-án d. e. fél tizenegy óra­kor tartja esküvőjét a lévai plébánia templomában menyasszonyával Thuróczy Lőrinc állatorvos leányával: Mariskával. Hosszú, fellegtelen boldogságot kívá­nunk. — Grantner Károly rendőrbiztos, rendőrségünk buzgó fiatal tagja, holnap, vasárnap d. u. fél öt órakor esküszik örök hűséget a kir. városi plébánia temp­lomában szép menyasszonyának : Krepsz Mariskának. — Dr. Grósz Miksa bajnai körorvos f. hó 21-én tartja esküvőjét Verebélyen. — Dr. Rosszival József po­zsonyi orvos dr. Rosszival István apát­kanonok, orszgy. képviselő unokaöcscse Óhajon nőül vette Reidner Margit ki­sasszonyt. — A Kovácspatakból. A Kovácspatak pezsgő elevenségű saisonját a hirtelen megváltoztatott időjárás néhány napra megzavarta, különösen a szerdai katona­zene elmaradása miatt búslakodtak tö­méntelen számú szivecskék. A liget mind­azáltal a hideg esőviz kellemetlen nap­jaiban sem volt néptelen, hisz a komor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom