Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-27 / 25.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Meglepik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIrMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlíASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jkiildendők Szécl}ci>yi-tér, 330. szán}. Kéziratot nem adunk vissza. A fűtőház kérdése. Esztergom, március 26. Panaszkodunk, mindég csak panaszkodunk és a végnélküli Jeremiádák úgyszólván minden időnket felemésztik. Panaszkodnak, akiknek szivén fekszik városunk boldogulása, akik igazán a közérdek szempontjából lelkesülnek annak óhajtott felvirágzásáért s a közérdek szempontjából kelnek ki mind ama tényezők ellen, akik a mai stagnációnak, tespedésnek, elmaradottságnak okai és viszont lamentálnak ez utóbbi tényezők is, amiért mindig panaszkodnak ellenük. Egyszóval a kölcsönös panaszkodásban telik el életünk s alig marad miatta érkezésünk arra, hogy cselekedjünk is valamit az inkriminált valóban szomorú állapotok megszüntetésére. Folytonosan idézgetjük a mult setét szellemét, jóbi kesergéssel, bibliai kitartással színezzük ki a jelen sivárságát, meddőségét, tarthatatlanságát s a panaszok tengerébe fúlva elfeledjük, hogy e passzív viselkedéssel vajmi keveset működünk közre arra, hogy IÁ. jövőtől a létező nyomorúságok szanálását remélhetnők. Pedig a panaszszó, a sok rekrimináció, a vétkesek ostorozása mind elhangzik, ellenben az általános szegénység, elmaradottság, a fejlődésben való visszamaradás megmarad s meg is fog maradni mindaddig, amig csak panaszkodni s nem egyszersmind cselekedni is fogunk. Ha nem szűnünk meg a múlttal és a jelennel babrálni, anélkül, hogy azokat a módokat, utakat keresnők, kutatnók, felhasználnék, amelyek a jövő boldogulásnak elérésére hivatottak. A legnagyobb hibánk, hogy mindég későn leszünk okosak. Akkor panaszoljuk a mulasztásokat, amikor azok már helyrehozhatatlanok. S mikor másoknak szemére vetjük egy-egy kedvező alkalom almulasztását, észre nem vételét, elfeledjük, j hogy nekünk — panaszkodóknak — is módunkban állott volna a jó alkalmat idejekorán észrevenni és annak felhasználására az arra hivatott tényezőket figyelmeztetni, utasítani. Igy a mindennapos imádságunkat képező panaszokban egyre hangoztatjuk, hogy a hatóság, a polgár| ság hibája, amiért elvesztettük a törvényszéket, nem fogadtuk el a Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Kis párna, hófehér selyemből, Rajt hímezett kék ibolya. Leányfejecske nyugszik rajta. Alszik, jövőről álmodik És édesen mosolyg az ajka . . . Kicsinyke párna kék selyemből, Raji selymes hószín orgona. Meny asszonyfej hajol le rája, Narancsvirágról álmodik, Hogyan tapad majd homlokára I Lágy, puha párna zöld selyemből, Rajf sok rikító mákvirág. Kacér asszonyka otthonában A rózsaszínű félhomályban Bódító, kéjes álmot ád . . . Sziday Margit. ginlékszel... Emlékszel az ibolyákra Leveledző bokrok alján, Ahogy szedegettük őket A tavasz egy vasárnapján f A lila kis fejecskékből Egyet akkor nékem adtál Te bajosabb, üdébb lányka Valamennyi ibolyanál! Irigykedve néztek téged Az illatos kék virágok. Irigyelték szemed kékjét. Piros ajkad, kacagásod. Mindenem e kts virág volt, Őriztem is rejtve, féltve. . . . Talán mégis szeretsz kissé, Szivem akkor azt remélte. S újra tavasz jött a télre, Ibolyák is újra véle És kezecskéd egy kis szálat Újra tűzött más mellére . .. Margitay Szidi. Lukréczia. — Az sEsztergom és Vidékes eredeti tárcája. — Önök ismerik már Lukrécziát. Leánya ő a jobboldali szomszédomnak, a derek czizmadiának, kinek mellékfoglalkozása a politikai. Már most, ha tőlem a derék szomszédom jobbra lakik, önként érthető ja dologból, hogy én tőle balra lakom, ' amiből furfangos és politikai rabulisztikával telt szomszédom azt állapitotta vincellériskolát; mivel utána nem jártunk, más, boldogabb, élelmesebb város kapta meg a pénzügyigazgatóságot, a selyemgubó raktárt stb, arra azonban nem gondolunk, hogy annak idején mi sem tettünk e célok elérésére semmit, még csak nem is figyelmeztettük a vádolt hatóságot, hogy itt az idő, ha ezt, vagy amazt a hivatalt, intézményt megkapni óhajtjuk. Mi is panaszkodunk sokat. — hisz ok van reá elengendő, — a meddő panaszkodás hibájába azonban nem esünk, hanem iparkodunk mint valami őrszem a világító toronyban, folyton kémlelni, vagyon nem tünik-e fel a látóhatáron valamelyre egy hajó, egy alkalom, mód, amelyet boldugulásunkra hasznosíthatnánk. S íme, most is sikerült egy ily alkalmat felfedezni. A vasúti fűtőház kérdése ez. Akadhatnak, akik mosolyogni fognak felfedezésünk jelentéktelenségén s azon, hogy azzal e helyen huzakodunk elő, de hisszük, nem fognak mosolyogni, ha kissé jobban megismerkednek a kérdés anyagi oldalával. Arról van szó, hogy Esztergom Almásfüzitő- Budapest vasúttársaság, meg, hogy én politikai pártállásomra nézve baloldali vagyok. Azt is tudják önök, hogy mi — költői hajlamú emberek vagyunk. Én is, a takács is, a csizmadia is, Lukréczia is és a jobboldali szomszédom első legénye, akinek göndörfürtü feje van és reszelő tót muzsika kisérettel szerenádot szokott rögtönözni a bogárszemüLukrécziának. Többi szomszédaim vénája csak házi és egyéni szükségletre csörgedez, de én olykor olykor felkeresem a napilapokat, melyeknek közvetitése által fedezem a publikum költészeti szükségleteit is. Ez a nyilvános ténykedésem nagy port vert volna fel szomszédságomban, ha most vétlenül por volna és nem bokáig éro sár. Azonban így sem maradtak titokban sikereim és egyszerre nagy hirre vergődtem jobb és baloldali szomszédaim között. Sőt valószínű, hogy tekintélyem is volt már akkora, mint az átellenben lakó speozerájosnak, aki a gyömbér, ananász, sáfrány, szegfűszeg és más rövidáru mellett, a saját költeményeit is igen potomáron vesztegette. Örömmel konstatálom, hogy sikereimre nem voltak irigyek. Szerencsémre, ezideig nem történt meg, bár hirnevem jó magasan szárnyal. Ennek a magasan szárnyaló hírnévnek köszönhetem, hogy Lukrécziát ellenállhatatlan vágy vezérelte át szomszédomhova építteti fel nagy fűtőházát. Dorogh, Tokod és végre városunk forog szóban. Ahol a fűtőház felépül, oda körülbelül harminc alkalmazott, tehát esetleg harminc család települ meg s ez alkalmazottak oly jól vannak dotálva, hogy javadalmazásuk Összevéve és együttesen megközelíti a harmincezer forintot. A három hely közül akárhol épül fel a fűtőház, ott a pályaudvar tetemes kibővítése is szükségessé válik, ami hosszas munkálatokat, nagy munkaerő alkalmaztatását involválja magában. Amely hely tehát a fűtőházat megkapja, annak anyagi jólétét fogja előmozdítani az az Öszszeg, amit a sok munkás elkölt, de főleg az az összeg, amelyet a harminc család állandóan náluk fog hagyni s hogy ez nem megvetendő lesz, az alkalmazottak fizetéséből eléggé következtethető. E héten a fővárosban alkalmunk volt egy oly férfiúval beszélni, aki a vasutigazgatóság intencióit, szándékát ismeri s attól hallottuk azt a lesújtó hirt, hogy irányadó körökben, mivel városunk részéről kevés jóindulatot tapasztalnak, az építésnek Esztergomba való eszközlését ból. Látni akarta nevezetes egyéniségemet szinről-szinre. Borús, didergő Őszi alkonyat volt. Beillett volna téli alkonyatnak is. Nem értem rá egyszer, hogy bámuljam az alkonyati időszak költői előnyeit, mert öt darab tyúknak és méltóságos járású kakasnak kukoricza szemet hánytam vacsorára. Ebben a helyzetben lepett meg Lukréczia. — Ah, monda és csodálkozva emelte rám bogár szemeit. Egyik kezembe fogtam a szakajtót (ebben volt a kukoricza) és másik ke. zemmel megemeltem a kalapomat. Lukréczia mosolyogva szólt; — Önt alkalmasint kellemesen szórakoztatja a tyúkok prózai etetése. Nemde uram ? — Igen, kisasszony. Énolykor prózaíró is vagyok. — Oh, forduljon el egy pillanatra e szem után kapkodó szemét-kaparoncoktól (atyjától örökölte e szép kifejezést), kik a létérti küzdelemben kúfárokká törpülnek és nézze ön az alkony pirját. Körös-körül, szürke, unalmas hideg köd ült a láthatáron. — Nem látok pirt kisasszony ; ellenben látszik, mintha az egész világ dideregne ! Lukréczia bogár szemei megvillantak. — Ugy, ugy! Ah, milyen nagyszerű