Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-27 / 25.szám

immár körülbelül egészen elejtették s jelenleg Dorog és Tokod között ingadoznak. A végleges döntés azonban még" nem történt meg, bár már a legközelebbi jövőben megtörténik. Veszteni való időnk tehát nincs. Egyenesen felkérjük tehát a polgármester urat, hogy e drága perceket haladéktalanul és minden módon használja ki arra, hogy ez ujabb érzékeny veszteség ne következzék be. Hisszük és reméljük, hogy ha az intéző körök a városnak nem passzivitását, csigaszerü viszszahuzódását, hanem jóindulatát, előzékenységét, törekedését látják, mégis csak felénk fognak hajlani, annál is inkább, mert a város is nagy részvényes és végre is a topografikus és teknikai szempontok Esztergom mellett szóllanak. Mihamarább deputációval kell ez ügyet elvégezni. A deputációban mindenesetre benn kell lenni Frey Ferenc országgyűlési képviselőnek, aki nemcsak állásánál, ismert agilitásánál, de főleg azon körülménynél fogva, hogy a parlament közlekedésügyi bizottságnak is tagja, a siker elérésében hathatósan közeműködhetnék. Ez a deputáció azután a tekintetben is mindjárt interveniálhatna, hogy a nyári menetrend városunkra kedvezően állapittassék meg, nehogy ugy járjunk, mint tavaly, amikor csak hosszú utánjárással utólag tudtuk annak sérelmes pontjai megváltoztatását keresztül vinni. Ne panaszkodjunk tehát, hanem cselekedjünk hamarosan, hogy ha nem is érnénk célt, legalább az legyen belső megnyugvásunk, hogy mitsem mulasztottunk s utódaink ne legyenek kénytelenek ugy vádolni bennünket, mint mi tesszük velük. Mi megmutattuk az oázist; a karaván dolga, hogy elérje azt. Árgus. A Régészeti Társulat évkönyve. Esztergom, március 26. A napokban jelent meg „Az Esztergom- Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" második évkönyve. Elmondhatjuk, hogy amily igaz gyönyörűséggel, éppoly kellemes meglepetéssel lapoztuk végig a 136 oldalas, tetszetős könyvet s konstatálnunk kell, ha a társulat — szerény anyagi viszonyai mellett — egyebet nem tudna produkálni egy ily szakkivitelben igazain becses munkánál, megfelelt céljának, amelyet maga elé tűzött s nagyban hozzájárult városunk és vármegyénk története és régiségei alapos megismertetéséhez. Már az első évkönyv is tágabb körökben is szerényen, de serényen munkálkodó egyesületünk felé felé fordította az arra hivatottak figyelmét, ez a második pedig még sokkal gazdagabb az elsőnél s összeállításáért minden dicséret illeti az egyesület buzgó, szakavatott főtitkárát: Rozsa Vitái bencés tanárt. Hogy a kötet értékes, becses és érdekes, azt már két név dolgozótársai közül eleve biztosítja. E szakemberek Pór Antal kanonok a Tudományos Akadémia tagja, történetírónk egyik legkiválóbbika és Némethy Lajos esperes, főegyházmegyei könvytárnok, aki városunk történetének kipuhatolásán fáradthatatlanul és nagy szerencsével fáradozik. Az érdekes közlemények részletes ismertetésére ezúttal még nem volt elegendő időnk; ma csak felemlítjük, hogy Pór Antal Demeter bíboros esztergomi érseknek, akinek arcképe a vármegyeháza tanácstermét disziti, (e képet reproductióban is bemutatván), életrajzát közli uj, ismeretlen adatok és régi kútfők nyomán. Rendkívül érdekes tanulmánya végen felemlíti, hogy az 1837-ben elhunyt főpap életrajzának ezúttal csak gerincét nyújtotta, de igéri, hogy idővel a gerinchez a hust és vért is hozzáadja s mi csak igaz örömmel fogadhatjuk a nagy tudományú hisztorikus ez igéretét. Némethy Lajos hosszabb közleményben részletesen megismerteti velünk, miképen került Esztergom 1543-ban árulás által török kézbe. E tanulmány annál érdekesebb, mert e szomorú eseménynyel behatóbban még sem a belföldi, sem a külföldi történetírók nem e kifejezés: didergő világ . . . didergő világ, mely az alkony pírjában reszket.,. Mintha Sekszpir mondaná. Oh Sekszpir, oh pir! — Kérem kisasszony, ön didereg — mondám halk fogvacogással. Menjünk a meleg szobába! — Igen, igen szólt lelkesülve. — Oh, milyen jó mostanában barátságos meleg szobában! Lebegő léptekkel lebbent előre. Odabent a legkisebb gyerek egy szőnyegen ült és teljes erejéből verte a dobocskáját, a többiek sippt fújtak és pokoli táncot jártak körülötte. — Ah, Jerikó ostroma í kiáltott Lukréczia és meglepetve nézett az ozsonnához terített asztalra, amelyen friss szalvaládé volt es karikákra szeletezett szás^hagyma. — Hogyan, — szólt, költői ihhlettel emelve fel egyik kezét — az istenek asztalán ez volna az ambrózia ? Tovább, tovább ! Ezzel íróasztalom mellé lépett és csodálkozva bámult egy pár tejesbögrére, melyet már hely hiányában odahelyezett a megszorult szolgáló. — Hogyan ? Nektár ez ? Ah. uram ! Egy költő, aki ambrózia helyett szalvaládét eszik és nektár helyett — tejet iszik. «Csodás Iátomány káprázatba ejtesz* — kiált fel donna Emerenczia, a velszki fejszék*-ben. — Bár . . . (dok) akarom mondani, — de Lukréczia elkapja ajkaimról a bárdok első tagját, felsóhajt: — Bár ne láttam volna ! Oh, keserű csalódás. Haja nem hosszú, szemei nem ábrándosak, arca nem merengő és sápadt, termete nem sugár és magas. Eszik hagymával szalvaládét és megissza a «tüznedü» helyett a nyomorult tejet . . . E pillanatba reszkető hangon zendült meg a szomszédom első legényének ábrándos szavú harmonikája ; <MÍ ver fel súlyos álmaimból?* Lukréczia arca átszellemült. Álmadozó hangon szólott: — O az, ő . . . ő ért engem és én értem őt. Megyek, sietek feléd, «üdvhonom». A regényes Kázimér . . . imér . . . mér , . . Aztán rejtve, libegve lebbent el. Szomszédaim, a csizmadia, a takács és az előbbinek első legénye: Kázimér azóta görbén néznek rám. Oh, miért is nincs bennem több romantika ? Tüske Pál. foglalkoztak. Közleményében első sorban egy hitelt érdemlő tanuvallomási jegyzőkönyvre támaszkodik, amelyet a pozsonyi káptalan levéltárában talált. A cikk elején reprodukcióban látható a vizivárosnak a kis Duna felé néző kapuja és annak környezete 1543-ban, ugy ahogy az a „Gründliche und wahrhaftige Anzeigung cimü egykorú röpirat címképen látható. Becses dr. Wertner Mór adatgyűjteménye is, amelylyel a megye és vidékének legrégibb története felderítéséhez járul hozzá, különösen érdekes munkájának az a része, amelyben megyénk (továbbá Honi megye, Barsmegye, Komárommegye) árpádkori tisztikorát mutatja be ugyanő változatos helytörténeti rajzokat közöl Muzsla, Köbölkút, Sárkány, Kural, Gyiva és Libád községek történetéből. Egyáltalán dr. "Wertner igazán elismerósreméltó szorgalommal buzgólkodik vármegyénk történeti eseményei, történeti adatai összegyűjtésén. B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző bemutatja a vármegyének a vármegyei hiányos levéltárban fellelhető legrégibb szabályrendeletét, amely a „Nemes Vármegyénk Pecsétje és Tiszt Uramjék és Kegyelmek Subscriptiójuk alatt, kelt Esztergomban a nemes vármegye Curialis Házánál 1721 Dje 30 July, T. N. vármegyénknek celebrálhatott Generális gyűlése alkalmatosságával". A közlő nagyon találóan jegyzi meg, hogy őseink dicsőségét dicséri e szabályrendelet, mely intézkedik a közbiztonságról, a vásár- és ünnepnapok megtartásáról, a oseléd (jobbágy) ügy rendezéséről stb. s főleg, ami korát megelőzi, a közterhek országos megosztásáról is. Rózsa Vitai az esztergomi süveggyártók 1724-ben kelt céhszabályait ismerteti. Ugyancsak a füzet közli a főtitkárnak az ez évi közgyűlésen tartott hatalmas évi jelentését, amelyről annak idején érdeme szerint megemlékeztünk. Végezefül Némethy Lajos számol be az 1896 őszén a szentkirályi földeken folytatólagosan eszközölt ásatások eredményéről, amely meg jobban feltárta a kutatók előtt a jeruzsálemi szent János lovagoknak szent István király tiszteletére épített templomát. A statisztikai adatok közül megemlítjük, hogy a társulatnak öt tiszteletbeli, tizenhat alapító, száztizenhét rendes és ötvenkét pártoló tagja van. Az idén van az első halott az alapitö tagok között: Lóskay Jeromos. A becses kötetből, amelynek ára nem tagoknak egy forint, legközelebb mutatványt közlünk. Esztergom, március 26. — Elmélkedések. Húsvétot megelőzőleg az idén is megtartatnak a vízivárosi zárdában a már néhány év óta hölgyek számára lelki gyakorlatok módjára rendezett elmélkedések, amelyek sorrendje a következő: márczius 28-án d. u. 5 órakor összejövetel a zárdában, negyed 6 órakor Veni Sancte, áldás utána elmélkedés ; márczius 29-én és 30-án d. e. fél 9 órakor mise, utánna elmélkedés, d. u. 5 órakor conferencia; márczius 31-én d. e. fél 9 órakor mise, elmélkedés, d. u. 3 órakor conferencia, utána készület a gy ónáshoz, 4 órakor gyónás ; április i-én reggel 7 órakor elmélkedés, mise. közös áldozás és Te Deum. — Városi gŐZVasut. Megbízható forrásból értesülünk, hogy az Esztergompárkány-nánai gőzmozdonyu h. é. vasútra legutóbb kiadott előmunkálati engedély a tervezett közúti villamos vasút létesítését miben sem veszélyezteti, sőt a villamos vasút tervezésénél a h. é. vasút létesítése elejétől fogva szem előtt tartatott. Ugyanis gondoskodni kellett a villamos közúti vasút tervezőjének arról, hogy a h. é. vasút számára a híd középpályája fentartassék, valamint a hid előtt és után levő szakaszon a villamos vasút második vágányának áthelyezése és a leendő h. é. vasútnak aluljáró utján való keresztezése meg is terveztetett. A villamos közúti vasút tervezője e tekintetben a minisztérium utasításai szerint járt el, ugy hogy mindkét vasút fennállása műszakilag biztosítva van. A mi pedig a két tervezet kivitelét illeti, a villamos közúti vasút létesítése a közig, bejárás által tárgyalt tervezet alapján teljesen biztosítva van és egészen bizonyos, hogy a várossal kötendő szerződések felsőbb jóváhagyása után nyomban a villamos vasút kiépítése foganatba vétetik. Tervező a financirozásra vonatkozó szerződést — a várossal letárgyalt szerződések és a szabványos ministeri engedélyezési feltételek alapján — feltételesen már meg is kötötte. A helyi érdekű vasút tervezete pedig csak az esetben lesz kivihető, ha a h. é. vasút lényeges transito-forgalom biztosítását nyerné a M. A. V.-tól és ha a vasút keresztül vezetése Esztergom város belterületén engedélyeztetnék. Még pedig viaductos vasút utján van a keresztülvezetés kilátásba véve. Miután pedig igen kétséges, hogy eme két fundamentális feltétel elérhető lesz-e, a h. é. vasút tervezete alighanem örök időkre papiroson marad. De közforgalmi szempontokból sem igen lesz engedélyezhető az utóbbi tervezet, mert lényegesebb forgalom — tekintettel arra, hogy a Dunahid a vonatok áthaladása alatt a közúti forgalom elől elzárandó lenne, — csupán a közúti forgalom lényeges m egakasztásával volna lehetséges, mi a közúti forgalom céljaira épült hidnál lehetetlen, hogy engedélyeztessék. Ellenben a villamos vasút a hid szélein közlekedne, miáltal a közúti forgalom egyidejű lebonyolítása biztosítva van. — Eljegyzés. Weisz József nyergesujfalusi kereskedő eljegyezte Gang Saroltát Esztergomban. — Helyettesítés. Mivel Burián Lajos alkapitány felgyógyulása csak hónapok mnlva remélhető, Niedermann József rendőrkapitány előterjesztést tett a hatósághoz, mely szerint helyettesítésével Ünger Hugó rendőrfogalmazó, az utóbbiéval Hauslohner János rendőrirnok, végül Hauslohner működésének ellátásával Jambrik István joghallgató bizassék meg. Az előterjesztés felett a tanács jövő heti ülésén fog dönteni. — Házi ezredünkből. A vasárnapi térzenene a Natália főhercegnő halála alkalmából elrendelt udvari gyász miatt ezúttal elmarad. — Hartmann Gusztáv alezredes kedden próba-alarmot rendezett, amely ezredünk nagy fegyelmezettségét és készültségét ékesszólóan bizonyította. A reggel hét órakor váratlanul elhangzott riadóra az egész ezred nyomban talpon volt s tizenöt perc múlva teljes felszereléssel vonult Strázsahegy-felé, a napi gyakorlatra. — Halálozások. Bártfay Géza szerkesztőnek, nyűg. városi közgyámnak neje, született Partell Róza f. hó 23-án életének 45-ik, házasságának 27-ik évében hosszú, kínos szenvedés után elhunyt. Ügyes, finom tollú Írónő volt, aki romantikus, csinos novelláival különösen a mult évtizedben a kedvelt nöirók közé tartozott. Hosszas betegsége alatt azután kiesett atoll hivatott kezéből. Férje és leánya: Rózsika gyászolják. Lapunknak alapitása óta buzgó munkatársa volt. Nyugodjék békében. Temetését Csernoch kanonok végezte. A boldogult temetésén nagy közönség vett részt, ott voltak volt kollegái: a városi hivatalnokok is élükön a polgármesterrel. — Gyászlap tudatja velünk Bála Viktor közalapítványi m. titkárnak élete 49-ik évében Ersekujvárott történt elhunytát. Özvegye Loósy Ilona, akinek városunkban is sok rokona és jó ismerőse van. — Primóci Merez Imre, vármegyénk volt kir. főmérnöke, szepesmegyei földbirtokos életének 64-ik évében Budapesten elhunyt. A horkaszentandrási családi sírboltba temették, — Hosszas, élete legszebb éveit megrontó szenvedés után hunyt el Bécsben ifj. Berán Antal, Berán Antal hentesmester tizenhat éves fia. Még egészen kis gyermek korában, kutyájával való játszás közben, hólyagféreg petéje került a gyomrába, amely a testében kifejlődött