Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-09 / 3.szám

.^ ^^^^ jr VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. —— • . ! ÜSS MEGJELELIK Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖD. Felelős . szerkesstésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: • T Í , MUNKÁCSY KAÍÍMAN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Küldendők pLOí 1 ÍZi^XESI ARAK • Ffl É É Z vre V — 3 S Z kr Laptulajdonos kiadókért: S^ÉC^E^YÍ-TÉR, 880. SZÁLI). Negyedévre ^- ^-^ - ^ 1 frt 50 kp." D R- PRO KOPP GYULA- «e m aa«*. vi ssz , Néhány őszinte szó. Esztergom, január 8. Mikor a mi kis Dániánk saját külön Hamletje hosszú, bosszantó, gyermekes töprengés után végre elhatározta magát arra, hogy az újonnan berendezett takarékpénztári ügyészi szoba helyett mégis inkább az ódon polgármesteri szobában fog trónolni, mindjárt kimondottuk, hogy ez a nehezen megszületett elhatáro­zása egy csepp örömet se, annál több aggodalrnatj levertséget, a jö­vendő boldogulásunkban való két­séget okoz, mert addigi polgármes­teri működése, sőt egész mult köz­szereplése nagyon kevés garanciát nyújthat arra nézve, hogy a Maiina, — aera az újjászületett Esztergom annaleseiben nem ugyan aranyos betűkkel, de hogy egyáltalán színe­sen lesz megörökíthető. Akkor kö­rülbelül magunk álltunk ez őszinte véleménynyel, a hipokriták pitykö­vei repültek is felénk, és ma — ma tiz ujjunkon megszámlálhatjuk azokat, akik alá nem irják közel két évvel ezelőtt megalkotott véle­ményünket. Akkor pedig nem állott még előttünk oly teljes mezítelenségben az egész ember, ahogy ma áll. Még nekünk is imponált az akta­számokkal való szemfényvesztő yong­leursége, kétségtelen türelmessége, hogy reggeltől — estig kitartott a hivatalos szobában, nagy — fáj­dalom — szalmaszerü fellángolása minden egészséges-', uj eszme, vagy terv hallatára. Azt azomban már akkor megírtuk, hogy egyelőre bizal­munk nem lehet iránta, mert nem találunk benne komolyságot, nem találunk benne őszinteséget, sem erélyességet, egyszóval semmi fér­fiasságot, amely erény nélkül pedig nem egy válságos, kritikus helyzet­ben levő város, de egy kis család feje sem állhatja meg helyét. Megírtuk akkor azt is, hogy mi leszünk a legboldogabbak, ha aggo­dalmaink alaptalanoknak bizonyulnak. Fájdalom, e halvány reménykedés nem teljesült. Ellenben az egész város, a közjó kárára bebizonyoso­dott, menyire üdvös lett volna, ha Maiina ur nem a hiúság, túlzott ambíció, szereplési vágy su­gallatára hallgat, hanem az eszére és beül a takarékpénztári Wertheim hüs, kényelmes és aranyos árnyé­kába. Ma lejárta magát véglegesen, ki kell mondanunk, bár sajnáljuk is őt : komikus, szánalmas alakká változott, akit ütni, gúnyolni, nevetni min­den utcagyermek jogosítva erezi magát. Csak a mult közgyűlésen kellett volna látni egy indifferens idegennek, (a város reputációja ér­dekében örvendünk, hogy nem látta) az bizonyára jól mulatott volna rajta, mint valami bohózatalakon, de a városnak bizonyosan kondoleált volna, amiért nekünk — fájdalom — ezt a tréfás, pompásan ráncigálható marionettet komolyan kell vennünk. S nem kételkedünk, ha egy kine­matoskóp eleven fényképekben meg­örökítette volna egész háromnapos szereplését, egy fonográf azokat, amiket mondott és mondtak neki, dühösen, undorodva zúzta volna össze ő maga a kinematoszkópot és a fonográfot. Adott alkalmakkor a tükröt "min­dég odatartottuk a tisztelt polgár­mester úr elé; ismétlésekbe nem is akarunk bocsátkozni. Ugy gon­doljuk, maga is érzi már azt a ret­tenetes fausse pozició-t, amelyet maga keresett magának. Éreznie kell, hogy ő nagyon hasonlatos a párisi mardis gras bohókás körme­inetének egyik állandó alakjához. Ah­jhoz a liliputi alakhoz, aki kinos szu­;szogással mászik fel a magas, hatal­I mas bibortrónusba s csak a nagy l 'kacagásra veszi észre, hogy eí­1 veszett annak ölében. j ! Mikor becses maradását végre : hivatalosan a város tudomására jadta, mindjárt intéztünk néhány ké­jrelmet hozzá. (Lásd lapunk 1896. évi l75-ik számát.) Kértük, hogy legyen | mindenben határozott véleménye, 1 erős, komoly akarata, szilárd elvei I s ne legyen polgármesteri pályája | szomorú kópiája eddigi politikai 'szereplésének. Ne legyen az a fő j törekvése, hogy mindenkinek kel­| lemeset, mindenkinek igen-t mond­; jon : tudja megmondani, de nyíltan, \ szembe a kellemetleneket is. Ne | tartsa ellenségének azt, aki igaz, őszinte kritikát mond neki, I tanulja meg kiválasztani, megbecsülni la maga embereit s nehigyje, soha, ihogy azok a titkos tanácsosok, akik I egész nap az ő szobájában lebzsel­Hz .Esztergom \\ MM tárcája. Uxor BQea. Most álmodom. Hiába szóltok hozzám, En meg nem értem a ti hangotok '. . . Lelkemben egy édes hang cseng szünetlen, Előttem egy szelid szempár ragyog. Osmeritek Harold király regéjét. Ki lent, a tenger mélyében lakik — Csodaszép nimfa tartja átölelve, 'S ajkára tiyomja égő ajkait . . . így érzem én magam s csak néha-néha Hallok egy távoli jajszót, mikor Az újkor démona egy szent, egy régi Intézményt^ eszmét eltipor. Vérem forrongni kezd . . . karom ki­[nyujtom . . . De ha két kar szelíden átölel, Egy csókot érzek s homlokom redőit Gyöngéd, rózsás kis új simitja el. Es addig sugdos a fülembe édes Vigasztaló, bohókás szavakat, Mig lassan, lassan az egész világot Felejtem az ő csókjai alatt. Mezarthim." r Irodalmi szemle. Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. Az irodalmi élet évi legnagyobb fel­pezsdülése mindig karácsony évadjára esik; utánna beáll a reakció : bizonyos szünet a különböző nyomdaprodukciók­ban. Ezt a szünetet tartjuk legalkalma­sabbnak arra, hogy a nekünk beküldött munkákat, amint terünk engedi, röviden ismertessük. Bethlen Gábor pályája. A magyar nemzet történetének kiváló alakjai között kétségkívül a legvonzóbbak és legrokon­szenvesebbek egyike Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Bethlen Gábor minden izében magyar politikájának köszönhető, hogy a török csapást elforditotta a magyarság ! fejéről és a mi másik nagy ellenségünk, a német ellen irányitotta; valamint a magyarság védelmére megszerezte az ; európai protestáns szövetség segitségét. Bethlen, hiába vádolják, nem a pogány­nyal szövetkezett a keresztények ellen, hanem a magyarság egyik pusztitó ellen­ségét uszitotta fel még a pogánynál is nagyobb ellenségünk a német császár leigázó hadserege ellen. A törökkel való szövetkezése soha sem volt őszinte, csak egy ügyes fogás, mellyel többet használt i a keresztény és magyar ügynek, mintha két oldalról hagyta volna kipusztitani a magyarságot. Ennek a nagy politikai és hadvezéri pályának kimentő és igen ta­nulságos leirást találjuk az »Atheneum r. társaság kiadásában megjelenő «/í magyar nemzet története* cimü tiz köte­tes nagy munka (milleniumi kiadás) hato­dik kötetében. A pompás mellékletek közül kiemeljük : «Bethlen Gábor és kora« Lotz Károlynak az Akadémia pa­lotájában levő falfestményéről vett fény­nyomatu képet; » Frigyes cseh király fiának keresztelője« cimü egykorú réz­metszet után készült képet; továbbá »Csatajelenet a XVII, század elejéről* rendkivüli érdekes szinnyomatu képet egykorú miniatűré után: »Vajda-Hunyad a Bethlen bástyával * stb. Egyes füzet ára 30 kr. Kapható minden könyvkeres­kedésben. Album hegedűjátszók részére. Holzhei rámás kiadásában egy ritka szép gyüj­:emény jelent meg, mely magyar, bécsi steier, tiroli, olasz és francia dalokat, to­pábbá indulókat opera részleteket és sa­ondarabot foglal magában. Tekintve az összeválogatott 'darabok üdeséget, bát­-an ajánlhatjuk azt közönségünkek. Egy füzet ára 1 hegedűre 60 kr. 2 hegedűre : frt. Megjelent továbbá a Történelmi ndulók-nak 1, 2 és 3-ik füzete zongo­rára. Ezen füzetek az osztrák és magyar hadsereg zenekarai által játszott törté­nelmi emlékű indulókat tartalmazzák. Remek gyűjtemény ez, mely felidézi a a multak emlékét s ára egy-egy füzetnek oly csekély, hogy az bárki által is meg­vehető. Ara egy füzetnek, mely 12 indu­lót tartalmaz 1 frt, mindezen hangjgyek Ottó Maas zeneműkereskedésében kap­hatók Bécs, VI/2 Máriahilferstasse 91. A megrendelést kivánatra szerkesztősé­günk is közvetiti. A Magyar Nép Múltja és Jelenes Irta : Benedek Elek. Megyedik füzet. At­henaeum. Egy egy, füzet ára : 30 kr. An­nak a nagyszabású munkának, melyet Banedek a magyar népről irt, megjelent immár negyedik füzete is, tanúságot té­vén arról, hogy az a lelkesedés, mely az előbbi füzetekből lobogott felénk, nem szalma lángja volt, hanem az a tüz, mely el nem alszik, mely le nem lohad, mert élesztője, szitója: a szere­tet. Az arany bulláról, II. Endre koráról és a tatárjárásról ir a füzetben Benedek, megdöbbentő színekkel festi a szerencsét­len király uralkodásának képét, a jogvi­szonyok bomlását, közállapotok züllését és azt a nagy bizonytalanságot, ingado­zást, mely minden irányban mutatkozik. És festi a föld elnyomott népét, amint mezitlábosan, rongyosan oda seregei a szentmártoni apáthoz és könyörögve kéri, hogy tegyen igazságot és hogy oldozza fel az egyházi átok alóL melylyei azért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom