Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-09 / 3.szám

nek s örökösen dörzsölődnek hozzá, az 6 legjobb emberei. Csak önmaguknak jóakarói azok. Egyszóval mindenekelőtt próbáljon m-g egész férfi lenni, sajátítsa el a legszükségesebb féríitulajdonosságot: a nyíltságot s iparkodjék magának tekintélyt szerezni. Ma igazi lehangoltsággal kell konstatálnunk, hogy mind e kérelmeink, jóakaró tanácsaink közül egynek sem lett foganatja. A polgármester tehetetlen, intrikus, kapkodó s zavarodottságában még a törvénynyel, felsőbbséggei sem törődő maradt, aki pl. a közgyűlési szavazásokat is csak játéknak, tréfának, afféle gombozásnak tekinti pl. ugy vélekedik, hogy az alispáni rendeleteket puszta időtöltésből fabrikálják s azokat elolvasni sem muszáj. Vannak néhányan, akik azt mondják, hogy Malinánál gyengébb kapacitások is ültek már a polgármesteri székben. Való igazság; ezek jó főügyész, jó főjegyző mellett boldogultak annyira, amenyire. De ezek | a tisztviselőkben nem személyes I ellenséget kerestek, hanem természetes támogatót, akinek hasznos, jóakaratú tanácsait szívesen fogadták. És éppen az a nagy bűne a mai polgármesternek, hogy tisztvi-i selei körében eljátszott minden tekintélyt, minden bizalmat. Azzal, hogy X. előtt Y-t ócsárolta és viszonyt, egyaránt elvesztette X. és Y. becsülését. Az pedig csak természetes, hogy olyan fő alatt, akivel csak félvállról beszélnek, akinek a legvastagabb gorombaságokat bátran szemébe vághatják, aki ma pattog velük, holnap meg hízelkedik, az alantasok között is meglazul minden fegyelem, elvész minden munkakedv, kihal minden ugybuzgalom. Az elmúlt évek megdönthetlen bizonyítékai annak, hogy Maiina Lajos polgármester üdvös metamorfózisában immár absolute nem reménykedhetünk. Hisz szégyenletes tehetetlenségének, nagy féríiatlanságának szomorú eklatáns jelét adta legutóbb is, amikor a fegyelmi vizsgálattól megijedve könyörögni járt a káptalan tagjainál a virgács elengedéseért. Hiszszük, hogy maga Maiina úr is érzi már, hogy mindég csak a mai Maiina marad, érzi, hogy túlhaladta erejét, amire vállalkozott, érzi, hogy nem vetett számot képességeivel, amikor sablonos fizetési meghagyások aláírása helyett Esztergom városa sorsát vette kezébe. Nem kételkedünk abban sem, hogy akkor bízoyosan jóhiszeműen cselekedett, meg volt benne a jó akarat, az ambíció, bár elhatározást abban az időben bizonyos okokból mások is erősen befolyásolták, akik ma legjobban szeretnének — felelősségük tudatában. — szabadulni tőle. Hisszük, hogy ma már Maiina ur is egész tisztában van magával. És éppen ezért egész ünepiesen felhívjuk becses figyelmét Ugrón Gábor nagyon aktuális példájára. Pedig hát Ugrón mégis csak csak tekintélyesebb pozíciót foglalt el nála. Vagyoni viszonyai olyanok, hogy meg nem zavarodnak a polgármesteri fizetés elmaradása esetén sem. Szégyenére sem fog válni a lemondás, hisz mindenki tévedhet magában. Elmondja a mea culpa-t: «játszottam, vesztettem» s félrevonul szülővárosa kétségtelen hasznára s a maga nyugalma, egészsége érdekében is. És ezzel olyasmit cselekszik, amelylyel városát örök hálára kötelezi. Hát egész szeretettel és tisztelettel kérjük őt, tegye meg «szeretett szülővárosának* ezt a szolgálatot s azon aggódjék legkevésbé, hogy akadhatnak, akik nem akarják elengedni. Veridicus. Esztergommegye márványbányái. Esztergom, január 8. Teljes megnyugvással olvastuk b. lapjában, hogy a győri Kereskedelmi és Iparkamara mozgalmat indított megyénk márvány- és kőbányászata nagyobb prosperálása érdekében. A kamara propozicióit azonban nem ismervén, szabadjon röviden a magunk véleményét kifejteni. Mert kétségtelen, hogy a megyebeli márvány és kő legnagyobb ellensége a karszti márvány és kő; ez nagyobb tömbökben fejthető, a fejtés alkalmával még puha anyagja folytán könnyebben és olcsóbban megmunkálható s a déli vasút kedvező távolsági díjtételei mellett Budapestre oly czélszerüen szállítható, hogy ott az esztergomi márvány és kő ár tekinetej tében sem bir vele versenyezni. Ehhez járul azon körülmény, hogy mig a karaszt-márvány eldarabolása, megmunkálása és csiszolása géperővel és gépügyezségel történik, a megyebeli kőfaragó műhelyekben még mindig a drágább és lassúbb kézierővel dolgoznak. Fontos körülmény az is, hogy még középitkezéseknél sincsenek kellő figyelemmel arra hogy a kitűnőbb és megbízható anyagú magyar márvány használtassák, hanem lényegtelen megtakarítás érdekében a karszti anyagot írják elő. Ily anyagból készült például a győri és komáromi törvényszéki paloták lépcsőzete stb. Ha tehát a megyebeli márvány és kőbányák s a velők szorosan kapcsolatos kőfaragó ipar sorsán segíteni akarunk, sorra kell vennünk az említett körülményeket s gyökerében kell orvosolni a bajt. Első sorban olcsóbbá kell tenni a termelés és megmunkálás költségeit. Ehhez szükséges, hogy azon munkához, melyeknél az embererő nagy anyag, idő- és erőpazarlással jár, géperőt alkalmazzunk. Jóllehet az esztergomi márvány réteges fekvése oly általános szerepet a gépmunkának nem ad, mint például a karsztanyagnál, mégis a kövek elaprózása, például a lépcsődarabokba való elmetélése és meggyalulása, fúrása stb. terén nagyon megkönynyiti a versenyképes munkát. Minthogy pedig a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium iparfejlesztő akciója különben is programmjában birja a kisipari szövetkezeteknek anyagi erővel való támogatását, oda kell hatni, hogy a legszükségeseöb géptelepek, esetleg alakuló szövetkezetek részére állami segélyek létesíttessenek. Szükség volna a középitkezések terén a magyar márvány és kő uralmát általánosabbá tenni s a tervezésekben és munkakiirásókban a magyar anyag használatára súlyt helyezni. A vasúti szállítások tekintetében is többféle jogos óhaj kielégítésével lehetne előmozdítani ez ipar életrekelését. Három osztályba sorozhatjuk e tekintetben a kívánalmakat. A vasúti szállítmányok deklarációja egyszerűsítendő volna. A szobrok és ékítmények külön tekintet alá eső anyagán kívül a többi kőszállitmányok e három osztályba volnának sorozandók : u. m. nyers, faragott és csiszolt kő. Ami pedig a szállítási dijakat illeti, a nagyfogyasztó Budapestet véve figyelembe, jóllehet a m. kir államvasutak a Győri Kereskedelmi és Iparkamara kérelmére 1893-ban már engedélyeztek némi díjmérséklést hogy azonban a mai díjszabás is aránytalanul terhes, annak legegyszerűbb de legmegyőzőbb bizonyítéka az a körülmény, hogy Piszkéről, Süllőről, NyergesÚjfaluról a Budapestre szállított kő nagyobb része tengelyen megy, mert még .mindig előnyösebb a szállítókra a kocsi fuvar, mint a vasúti ut. Végül a vasúti kívánalmak során előadhatjuk, hogy a községek mentén levő vasúti állomások berendezése is több kívánni valót hagy fenn, így a süttői állomás teher-rakodója igen kicsiny, más állomásokon mérleg hiányzik stb. Mindezek a panaszok és óhajok oly természetűek, hogy bennök csak a kormány jóakarata nyújthat orvoslást. Kétségtelen azonban, hogy maguk az érdekeltek is, az erők és törekvések egyesítése utján sokat lendíthetnének iparuk sorsán s egyesült erővel és szövetkezett munkával a modern fejlődés sok oly eszközét meghonosíthatnák telepeiken, melyeket csak veszedelmes hirből ismernek, mint versenyzőt manap. S ha mindez bekövetkezik, a megyebeli márvány- és \ kőipar teljes fellendülése biztosítva van. Több bányatulajdonos. sújtotta, mert nem tudta a rá vetett adót megfizetni. Szív, tudás, nyelvbéli virtuozitás mind mind egyesül e könyvben, hogy népszerűvé tegye mindenütt, valahol csak a Magyar Nép sorsa iránt érdeklődnek. Mint az előbbieket, a füzetet is szép illusztrációk diszitik. A »Zenélő Magyarországi zongora zenemű folyóirat most január elsei füzetével 5-ik évfolyamát kezdi. Ma már mindenütt kedvelt zenemű folyóirat 1898-ik I. füzete a következő darabokat közli : I. Ivánfy J. »Kiszáradt a rezgő nyárfa* és »Asszony asszony, az akarok lenni« 2 közkedvelt magyar dalt. II. DAmant L. »Alom az üdvről« Gavottét. III. Carmencitta népszerű »Kreolnő« dalkeringő jét. IV. Greizinger Ivántól 6 magyar dalt változatokkal két hegedűre. Evenként 24 füzetre 4 frt, félévre 12 füzetre 2 frt az előfizetés. Előfizethetni a »Zenélő Magyarország* kiadóhivatalában Budapest VI. Csengery-utca 62. A régi magyar színészet képekben. A Jókai-féle »/<$yc?c-nak most megjelent negyedik füzete, az eddigieknél is gazdagabb. A régi magyar színészekre vonatkozó képek gazdag sorozata teszi e füzetet különösen érdekessé. Most látjuk ama nagy színészek és színésznők arcképeit először teljesen összegyűjtve, akik a művészi mellett fontos nemzeti feladatot is teljesítettek. Bartha, Szigeti, Szentpétery, Schődelné, az angyalszép Lendvayné, majd Egressy, Lendvay, Fancsy, Szerdahelyi, Megyery arcát pillantjuk meg. A legnagyobb magyaroknak egész Pantheona e füzet második fele, mely a Battyányi minisztériumra vonatkozik. Az események komoly és gunyképe kitűnő ötlettel mindig egymás mellett van elhelyezve, igy a törvények átadásánál, s a minisztérium megalakulásánál is. Művészi képek fényes sora az, mely itt figyelmünket leköti. A minisztérium csoportképe után Bathyany és Kossuth képe következik, majd Eötvös és Trefort és két csodaszép nőalak ; a két Zichy grófleány, Bathany és Károlyi grófnők, kikhez Petőfi irt remek költeményt. Batthány Lajos eddig soha ki nem adott ereklyéi zárják be a nagyszerű képsorozatot s a füzetet, melynek harmincöt képe a sokszorozó ipar legújabb vívmányainak valóságos remeke. A cikkek kivétel nélkül irodalmi színvonalon állnak s nem egy kitűnő a maga nemében. Valóban megtörtént, amit reméltünk, hogy a képes könyv Jókai, Bródy, Rákosi-féli 48-as könyv immár szabadságharcunk legjobb története. Kritikus. Esztergom virilistái 1898-ban. Esztergom, január 7. A városi virilisták ez idei lisztája a következő : Dr. Vaszary Kolozs, Frey Ferenc, ifj. Eggenhoffer József, Esztergomi Takarékpénztár, Brucsy János, idősb Schalkász Ignác, Esztergomi Főkáptalán, dr. Krausz Izidor, Boronkay Ignácné, Pisuth István, Kereskedelmi és Iparbank, Berán Antal, Rudolf Mihály, Bartha Tivadar, Mattyasóvszky Lajos, Niedermann Pál, Zsiga Zsigmond, Lindtner János, Bartha Ármin, Hanny Béla, dr. Palásthy Pál, dr. Feichtinger Sándor, dr. Horn Károly, Leitgéb János, Sternfeld Rezső, Marosi József, Heischmann Ferenc, dr.» Prokopp Gyula, Mattyasóvszky Kálmán, dr. Burián János, dr. Mally János, Esztergomi Szt. Ferencrend, dr. Rajner Lajos, Brukner Albert, dr. Niedermann Gyula, Dóczy Ferenc, Schleifer Lajos, Kohn Gábor, dr. Hulényi Győző, Lővy Lajos, dr. Blümelhuber Ferenc, Viola Kálmán,' Szent Benedekrend, szentgyörgymezei erdőbirtokosság, Diamant Bernát, Mihalik Bálint, Heya Tivadar, Gerenday József, Jedlicska Rezső, Boltizár József, Eggenhoffer Albert, Grósz Ferenc, Balog László, Magurányi József, Schönbeck Mihály, Meszéna Ferenc, Fried Arnold, Szecskay Kornél, Eckstein Mór, Esztergom-almásfüzitő vasút, Reviczky Gábor, Pfalc József, Kovács Albert, Till Mihály, Draxszler Alajos, Graffel Jáoos, Czvillin-